Már vagy egy hónapja hallottam ezt apámtól, de akkor még nem hittem el teljesen. Nem azért, nem szokott apám hazudozni, de hát ügyvéd, néha biztos túloz, meg annyira elképzelhetetlen sztori, de akkor ott nagyon jót nevettem rajta. Kicsit olyan az egész, mint egy vicc, vagy egy mese.

Történt egyszer egy nem is olyan távoli, de a normálistól sokszor mégis fényévekre található világban, hogy egy gyár munkásai folyton sztrájkoltak. Munkát, kenyeret követeltek, mert szarban volt a gyár, de szarban volt a ország is. Senki sem tudott segíteni nekik. Zsarnok uralkodott rajtuk, háború dúlt a messzi hegyekben, romokban hevert a haza. A gyár nem működött, vagy csak néhanapján volt egy kis munka, tengődtek a munkások.

A háború azonban véget ért, a zsarnokot elűzték, a nap kisütött, az ég kiderült, a vér, a könny és a takony felszáradt. Volt remény arra, hogy az egykor ezreknek munkát adó gyár újra termelni kezd. A környéken befektetőkről pusmogtak, rég nem látott munkáról és kenyérről beszélt a város.

A gyárat, amely ezer embernek adott korábban munkát, sok viszontagság, vita és szenvedés után egy vágottszemű üzletember, egy koreai befektető vette meg. A munka azonban csak nem kezdődött el. Az emberek, akik addigra tucatnyi tüntetésen is túl voltak, nem akartak dolgozni. Úgy és annyit nem, a amennyit és ahogy azt a koreai befektető elképzelte. A Zastava elektro egykori dolgozói kivétel nélkül felmondtak, és felmarkolták a nekik felajánlott munkaévenkénti 300 eurót.

284 dolgozó döntött úgy, nem dolgozik a koreainak. A sajtóhírek szerint ez nem az egyetlen cég, amelynek egykori dolgozói felmondtak, amikor új munkaadó érkezett a környékre. A munka sok és nehéz, ezért sokszor Romániából érkezik a munkaerő, amely nem olyan válogatós - írja a Press, amely a furcsa jelenségről elemezgetésére egy közgazdászt kért meg. A közgazdász szerint a "mi embereink" elszoktak a melótól, és nem hajlandók azokat a követelményeket teljesíteni, amelyeket a nyugati befektetők elvárnak tőlük.  

A lap kis ténytára szerint a koreai 3 millió euróért vette meg a Zastava elektro üzemét, és vállalta, hogy további 8 milliót befektet és 1000 embernek biztosít munkát, de a körülményeket szemlélve, ez nem lesz könnyű.

A Press cikkében megszólaló közgazdász szerint a szocializmusban dolgozó munkások megszokták, hogy keveset kell dolgozniuk, mégis jól élnek. - Ekkor születtek például olyan mondások, mint a "nem tud a főnök olyan keveset fizetni, amilyen keveset én dolgozni tudok" és hasonlók - idézi a szakembert a lap.

A közgazdász emlékeztet arra is, hogy, amikor a jugoszláv vendégmunkások tízezrei lepték el a nyugatot, sokukat az első munkahetek után kirúgták, mert nem tudtak alkalmazkodni a nyugati munkamorálhoz, nem tudták felvenni a tempót. A hazai dolgozók menekülnek azokról a munkahelyekről, amelyek nem biztosítják nekik a szocializmusban megszokott kényelmet: a szabad hétvégét, a fix munkaidőt, a szakszervezeteket. Nem tudnak például mit kezdeni a próbaidő fogalmával, hiszen ahhoz szoktak, hogy azonnal teljes állást kapnak, amelyben eltölthetik a nyugdíjig hátralevő időt.

A melósok képviselője azt nyilatkozta, félnek a kapitalizmustól, attól tartanak, hogy amennyiben dolgozni kezdenek később kirúghatják őket, ha nem felelnek meg a követelményeknek. Az új tulajdonos ugyanis nem köteles mindenkit foglalkoztatni, maga döntheti el, kinek ad munkát. Ezért aztán inkább a biztosra mentek a dolgozók, amikor felvették a munkaévenkénti 300 euró végkielégítést ahelyett, hogy bizonyítani próbálták volna, alkalmasak a munkára. Félnek, na. A kapitalizmustól.