Úgy tűnik, a magyarverés címke mellé lassan fel kell vennem a szerbverés címkét is, mert szükség lehet még rá, hosszú a nyár. Igazán érdekes történet következik, amelyről ma címlapon számolt be a szerb és a horvát sajtó is. Történt ugyanis a Sibeniktől nem messze fekvő Vodice faluban, hogy egy belgrádi család az őket ért támadás után 5 naposra rövidítette egy hónaposra tervezett vakációját, és örökre búcsút mondott a horvát tengerpartnak.
A sztori szerint belgrádi rendszámtáblás (szerbiában, illetve az exYU tagországokban a táblákról megmondható, hogy honnan jöttél) kocsijuk elé egy motoros fordult be, és szidalmazni kezdte őket. Mivel nem értették mit akar, az anyósülésen utazó férfi kiszállt, hogy segítsen, elvileg azt hitte, a motorral van valami baj. Amint közeleb lépett, a robogós állon vágta. A férfi elterült (mint később kiderült, agyrászkódást szenvedett), a motoros elhajtott, a család pedig hazament.
Ez volt a második támadás, amely érte őket Horvátországban. Néhány nappal korábban ugyancsak a rendszámtáblák miatt megpróbálták leszorítani autójukat az útról, majd előzés közben a másik kocsiból azt "üzenték" egyértelmű kézjelekkel, hogy elvágják a torkukat. Az ügy érdekessége, hogy a szerb család saját 20 éve nem látott nyaralóját indult felújítani Vodicebe.
Ki mint vet
Nem újdonság, hogy egyes horvátok előszeretettel zaklatják a szerb turistákat. Minden nyáron történik valami. Tavaly egy dubrovniki luxushotel parkolójában álló Audi ablakait törték be helyi suhancok. Persze szerbként sem kell minden sarkon őrültekkel számolni, de előfordul.
"Horvátország. Olyan szép, és olyan közel van"
Újdonság azonban, hogy Horvátország idén óriási plakátkampányba kezdett szerbiában. Óriásplakátokon hirdetik ugyanis a tengerpartjukat, a "legkékebb tengert". Tényleg mindenütt ki van ragasztva Dalmácia. Úgy tűnik azonban, hogy amíg saját huligánjaikat nem tudja megszelidíteni a minisztérium (hogyan is tudná), addig ablakon kidobott pénz, amit a szerbek csalogatására fordítanak.
Akármilyen csóró is a szerbek többsége, vannak elegen, akik megtehetik. Pénzüket viszont az ilyen hírek hatására inkább Montenegróban, a baráti Görögországban, Tunéziában költik el. Ez a történet már régen nem Vukovárról szól, ennek már semmi köze a háborúhoz. Ez csak a mellékhatás. Hiába nyaralnak szerbek ezrei Horvátországban úgy, hogy hajuk szála sem görbül, egyetlen ilyen hír is rengeteg kunát vesz ki a dalmát panziósok zsebeiből. Furcsa, hogy ezt a az egyszerű összefüggést a legnehezebb megértetni azokkal a fiúkkal, akik éhen pusztulnának, ha évente egy szezonra nem árasztanák el idegenek az országukat.