Már az egykori Jugoszláviában, majd az utódállamai többségében is egy-egy nagyobb város nevének kétbetűs rövidítésével kezdődnek a gépkocsi rendszámok.
Így a rendszámtábla-huliganizmus már a titoi Jugoszlávia felbomlása tájékán megkezdődött. A futball-huliganizmustól nem áll távol a műfaj, ugyanis a nyolcvanas évek második felében dobtak már a spliti Hajduk és a belgrádi Partizan, avagy éppen a Crvena Zvezda örökrangadónak számító focimeccseit követően belgrádi rendszámú autóbuszt(!) tengerbe. Mielőtt bárki is szerbbérenc horvátellenességgel vádolna, természetesen filéztek ki horvát rendszámú járműveket is Szerbiában „felvilágosult” nagyszerb tábla-huligánok.
A rendszámtábla-huliganizmus sötét középkorának mélypontja kétségkívül a kilencvenes évek délszláv polgárháborújára esik. Amikor tombolt a hülyeséggel párosult erőszak, sok tisztességes kisember egyszerűen nem mert az autójával nekivágni a valamelyik, a pillanatnyi katonai-politikai helyzet alapján ellenségnek számító egykori szövetségi köztársaságban élő rokonai meglátogatására. Élelmes vállalkozók segítségével kisember Dávidok, de inkább Gusztávok némi civil kurázsival fűszerezett furfang bevetésével legyőzték a hülyegyerekekből verbuvált rendszámtábla-huligán Góliát sereget.
Ugyanis pár márkáért, majd euróért mágnessel felerősíthető ál-rendszámtáblákat lehetett vásárolni. A kamu rendszámtáblák segítségével védte meg a jónép az autóját. Még a prémium kategória is megjelent a piacon ehhez hasonló apróhirdetések formájában: „Olasz [nem ám gagyi kínai – a szerk.] mágneses horvát rendszámtáblák.”
CARLOS MÉG GUSZTÁVNÁL IS RAFKÓSABB
Bosznia- Hercegovina legújabbkori történelme sajnos kevés sikersztorit tartalmaz. Talán az egyik az egységes, és ami még ennél is fontosabb, a huligánoknak kihívást nem jelentő rendszámtábla rendezés.
Ugye a titoi „régi Jugóban” és a boszniai polgárháború első szakaszában, egészen 1992-ig vala a város és az ötágú csillag, íme:
Majd ezt követően bosnyák területen a bosnyák liliomos címer szerepelt a kétbetűs városnév rövidítés előtt, mint itt:
A Szerb Köztársaságban (Republika Srpska) pedig a szerb, cirill „négy C”-ből, mint afféle stilizált címerből képzett jelzés után szerepelt a város kétbetűs cirill rövidítése, mint pl CC (Srpski Sarajevo), majd a számok.
A horvát etnikum uralta, úgynevezett Herceg-Bosna területeken a helység kétbetűs rövidítését követően Herceg-Bosna címere következett (lásd lentebb) majd egy háromjegyű szám-, és egy kétjegyű betűkombinációval zárult a rendszám.
1998-ban az akkori boszniai nemzetközi helytartó, Carlos Westendorp, korábban spanyol külügyminiszter vezetősége alatt sikerült az összes etnikum ízlését kielégíteni. Ami a helyi viszonyokat ismerve még egy ilyen jelentéktelen, adminisztatív- közlekedés igazgatási kérdésben sem magától értetődő. A bosnyákok és a horvátok a latin írásmódhoz ragaszkodtak, míg a szerbek a cirillhez. És mindenki megkapta a magáét. A három-három számjegyből álló rendszámtábla közepén ugyanis egy-egy olyan betű szerepelt, amelyik azonos mind a (szerb)cirill mind a latin írásmódban (pl. A,E,I,J,K,M,O)
Némi ráncfelvarrást követően 2009-től az új bosnyák rendszámtábla is az 1998-ashoz hasonló politikai korrekt logikát követi, azzal az apró eltéréssel, hogy az első karakter is betű.
Az ExYu polgárháború sláger „szlovák” táblája, az úgynevezett szerb krajinák, vagyis a korabeli Milošević vezette Szerbia (illetve pro forma, egykori (maradék) Jugoszláv Szövetségi Köztársaság) segítségével megszállt területek rendszámtáblája. Nevetségesen alacsony regisztrációs költség fejében lehetett forgalomba helyezni, hmm. kétes eredetű autókat. Például a korabeli szerb bábállam közigazgatása által kiadott vukovari „VU” rövidítésű rendszámtáblájú luxuskocsikat az istenadta nép „vozilo ukradeno” vagyis „lopott jármű” jelzővel illette.
Annak bizonyítékául, hogy mint a tájékozatlansággal párosuló erőszakos hülyeség egyik módja, a rendszámtábla-huliganizmus mennyire etnikum-, sőt rendszerfüggetlen, ostoba törés-zúzás-rombolás, szolgáljon egy, a tárgyban írt korábbi poszthoz fűzött olvasói komment:
„VVV 2010.07.13. 13:43:24
1987-ben, a szabadkai -SU- rendszámos Zastava típusú személygépjárművünket ügyes magyarok egy éjszaka alatt összefirkálták zománcfestékkel. Ruszkik haza feliratokkal, meg csak úgy, ákombákomokkal. Mindez Pécsett történt, miközben meglátogattuk rég nem látott rokonainkat.”