Nem félünk a tetovói láncfűrészestől!
Nyugodtan félretehetjük az előítéleteinket az úgynevezett budapesti belvárosi lányokkal kapcsolatban. Aki szerint a legbevállalósabb kaland, amibe tényleg bele mernének vágni, az, ha egy keményebb besörözéssel, netán „okos” cigizéssel végződő, Gödörben tartott Péterfy Bori koncert után nem riksát rendelnek, hanem a saját bringáikon tekernek el a Nyugati téri West-Balkánig, minden más csak szájkarate, nagyot téved. Két olyan egészséges példánnyal is találkoztunk, akik legalább annyira vagányak, mint a nagyon kelet-magyarországi rocker lányok. A női vezetéknevű bérgyilkos elmaradt interjúja helyett vigaszdíjként érjétek be két, alacsony költségvetéssel, stoppal-vonattal a Balkánon portyázó, igazi belevaló csajjal:-).
Srbija.blog.hu: Olvastam a stoppolással kapcsolatos szabályaitokat, és látom kaptatok az olvasóitoktól hideget-meleget. Ami viszont számomra nem derült ki, volt olyan sofőr-fazon, akivel kapcsolatban felmerült bennetek a döbbent kétely, hogy mi van, ha az illető egy romantikus estét úgy képzel el: végtagokat összedrótoz – kényeztet - torkokat elmetsz - tetemeket elás?
Sári: A mostani montenegrói túrán ilyen igazán komolyan nem merült fel. Tavaly Grúziában viszont volt egy török kamionsofőr, akinél felmerült bennem, hogy nagyon rossz lesz az este vége. Aztán szerencsére nem lett, de azóta szigorodtak a stoppos szabályaim.
Dóri: Igazából mivel csak férfiak vettek fel, a vehemens viselkedésük olyakor megijesztett. Főleg a posztban is említett telefonálgatás volt az, ami elbizonytalanított minket, és ez is leginkább az út elejére jellemző. A srác, aki korábban teljesen jófejnek tűnt, amikor közöltük hogy most már mennénk az autóbusz állomásra, hogy utazzunk Albániába, teljesen fura lett, mintha mérges lenne, elkezdett telefonálni és mivel nem ismertük a környéket, aligha lehettünk biztosak benne, hogy jó helyre visz.
Srbija.blog.hu: Karafiáth Orsi, fussunk a kukoricásban, ahogy csak tudunk módszere helyett - mint ahogy valahol leírta, egy osztálytársnőjével elkövetett gimiskori stoppolása végződött valahogy így, miután a joviális bácsi leállt a kukoricás mellett és „csak” annyit mondott, hogy: - Eddig Sanyi bácsi volt jó hozzátok, most ti legyetek jók Sanyi bácsihoz!. - szóval egy ilyen éles helyzetben a gázspray -bicska bevetését is megpróbáltátok volna?
Sári: Bicskát nem hiszem, de a gázsprayt szerintem megpróbáltuk volna. Most sokszor a gázspray egyébként a táska alján volt (és 2 éve lejárt, amitől nem tudom, hogy még jobb vagy rosszabb-e), de régebbi stoppolások alkalmával volt, hogy azt szorongattuk a kezünkben, amikor a tengerparton éjszakáztunk.
Dóri:Őszintén? Fogalmam sincs. Ezek inkább ilyen önmagunkat megnyugtató dolgok, fogalmam sincs, mit kezdtem volna, ha tényleg bajba kerültünk volna. A gázspray-t igen, azt hiszem, és persze a sikítást, de emellett azért elég szemfülesek voltunk, észrevettük volna, ha elhagyott tájak felé veszi valaki az irányt. Mivel mi ketten voltunk, a sofőrünk pedig legtöbbször egyedül, azt hiszem nem lett volna senkinek reális esélye ellenünk:-).
Srbija.blog.hu: Melyik országhoz fűződik a legkellemesebb élményetek?
Sári: Tényleg nehéz kérdés. Mindenhova fűződik valami szép emlék, vagy kaland. Albánia például ilyen szempontból sokkal izgalmasabb volt, mint a montenegrói tengerpart. Ott én majdnem megőrültem a sok turistától és állóvíztől. Persze pihenésnek jó volt, csak hát én utazni szeretek. A balkánon egyébként mindig az emberek nyűgöznek le leginkább. Sok szerb barátom is van. Fantasztikusak!
Dóri: Nehéz kérdés. Tavaly, mikor Gucsára mentünk a trombita fesztiválra, Szerbiába lettem szerelmes, előtte a bolgár tengerpart volt a kedvencem, és idén Montenegró hegyei bűvöltek el. Ahol van zene, burek és rakije, meg kedves nyitott emberek, ott én jól érzem magam.
Srbija.blog.hu: Melyik ország volt a legnagyobb csalódás?
Dóri: Albániában romantikus tengerpartot és halászfalut vártunk, ahogy a Lonely Planetben olvastuk, helyette ronda szállodaparadicsom, kosz és embertömeg fogadott minket a parton, a városban, Lezhében pedig valóban nagyon furcsának és érdekesnek számítottunk a szőke hajunkkal. De erre számítottunk legalább.
Sári: Igen, ilyen szempontból az albán tengerpart csalódás volt, de majd legközelebb elmegyünk a déli részre. Az állítólag meseszép. Nekem ilyen szempontból kicsit csalódás volt a tengerpart Montenegróban is. Szépnek szép volt, de én azt hittem kevésbé van kiépített, kevesebb a turista, vadregényesebb.
Srbija.blog.hu: Ti hogy érzitek, a Balkán inkább harmadik világ, vagy egy az egyben Magyarország-színvonal?
Dóri: Attól függ honnan nézzük. Amikor hazafele leszálltunk a Keleti Pályaudvaron pont arról beszéltünk a pénzváltók és sakkozók között araszolva, hogy ez aztán semmiben nem különbözik a Balkántól, sőt. Árak tekintetében nincs különbség, ha Montenegróra gondolunk, Albánia viszont jóval olcsóbb. A vendéglátás színvonala a miénket magasról veri, vidámak, segítőkészek, mindent megoldanak és tesznek azért hogy azt mondjuk: ide még visszajövünk. Ráadásul nagyon gyakran meghívnak egy italra, egy ajándék rakijére. szóval nem olyan, mint itthon sokszor, hogy vendégként „örüljek annak, hogy kiszolgálnak”. A szemetelés viszont borzasztó, ebből látszik, hogy még van hova fejlődniük. A szemét mindent elborít, a nemzeti parkokat éppúgy, mint az utcákat, érthetetlen.
Sári: Semmiképp se harmadik világ. Egyébként nehéz megítélni, hogy Magyarországhoz képest mi. Tavaly T’bilisiben megkérdezte pár idősebb bácsi, hogy honnan jöttünk, mondtuk hogy Magyarország, erre csak elvigyorodtak és ezt mondták: Á, Balkán!
Szóval kinek, mi. Van miben fejlődniük, de ugyanez igaz hazánkra is. Zbljakban beszélgettünk egy szerb fogorvosnővel, aki sokat mesélt a volt Jugoszláviáról, a városokról, fejlődésről. Ő például azt mondta, hogy az ilyen városok, mint pl. Szarajevó, vagy Belgrád abszolút visszafejlődtek, és sokkal inkább európai nagyvárosok voltak húsz évvel ezelőtt, mint ma. Sajnálom, hogy akkor nem jutottam el oda.
Srbija.blog.hu: Mi maradt ki, amit feltétlenül be szeretnétek pótolni? Már, ha van ilyen.
Dóri: Ó sokminden:-) Montenegrót kivégeztük azt hiszem, persze ez nem azt jelenti, hogy nem mennék vissza. De most nagyon izgat Albánia, főleg dél, ahová nem jutottunk le, kocsival és férfiemberrel neki is fogunk vágni remélem. Meg persze a többi ország, például Koszovó, Bosznia, Macedónia…
Sári: Igen, a többi ország, és egy rafting túra a Tara Canyon-ban!
Srbija.blog.hu: A helyi nyelv(ek) ismeretének hiánya inkább fokozta az élményt (értsd.: mókás tippelgetni, vajon mire gondolhat az angolt csak yes-no szinten ismerő bennszülött és hasonló helyzetkomikum forrás) vagy azért úgy jobb lett volna nekivágni?
Dóri: Nem tudom, de így is jó volt. Az nem jött szóba, hogy megtanulunk szerbül:-). Az biztos, hogy ha van tolmácsunk, riportokat is tudtunk volna csinálni, és többet tudtunk volna meg.
Sári: Én akármennyire fárasztó, nagyon élvezem a halandzsa beszélgetést. A furcsa az, hogy őket nem zavarja, hogy mi nem értünk egy szót se. Csak mondják szerbül, kitudja mit. Mi pedig angolul. Ez érdekes, lehet, ha mi is magyarul nyomnánk többet megértenénk, több közös szó lenne.
Srbija.blog.hu: Helyi sráccal harmadik típusú találkozásban volt részetek? (kevésbé diplomatikusan, szex, de legalább valami maszatolás) No comment is válasz:-).
Dóri: Nem kell no comment, mert nem:-).
Sári: Nem, de a grúz fiúk viszont gyönyörűek! :-).
Srbija.blog.hu: A közelmúltban zajló háború utóhatásából éreztetek valamit? Ha igen, mi volt a legmarkánsabb, ezzel kapcsolatos élményetek.
Dóri: Most nem, tavaly vágott mellbe amikor megláttam Belgrádban a szétbombázott lakóházakat, amik sebhelyként éktelenkednek a város különböző pontjain.
Srbija.blog.hu: Nektek mi az, amiben a Balkán többet, de legalább mást nyújt, mint a világ bármely más tája?
Dóri: Van egy nagyon sajátos hangulata, ami engem felszabadít. A zene, az emberek, a nyitottság, nem kockák, mint sok helyen Európában hanem gömbölyűek:-). És talán még kevésbé felfedezett, mint Európa többi része, Ja és imádom a bureket reggel joghurttal!
Sári: Az emberek mentalitása. A sok rossz ellenére nagyon vidámak, sok pozitív energiát adnak.
Srbija.blog.hu: Köszönöm az interjút. (Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyit megtudunk a grúz fiúkról.:-))