Szabadka központjának tervezett szétbarmolása évek óta téma. Mindez sajnos kevés publicitást kapott, főleg a magyarországi médiában. Talán többet ér, mint fuldoklónak a szalmaszál, hogy a magyar bloggerek közül az utóbbi időben néhányan foglalkoztak a témával, és hogy rövid időn belül két ilyen poszt is címlapra került az egyik piacvezető magyar nyelvű hírportálon.
A Táj-kert blogon és az Ingatlan.net magazinban már tavaly áprilisban megjelent egy-egy viszonylag hosszabb összefoglaló a témában. A Falanszter és a Mandiner e tárgyban írt idei posztjait is korrektnek tartom. Természetesen a helyi és az országos (értsd: szerbiai) szarkeverés finom nüanszait nem tudták minden tekintetben visszaadni. Az ügyről, született szabadkaiként, és viszonylag gyakran szülővárosomba látogatóként talán többet tudok, mint egy átlagos magyarországi újságolvasó, de korántsem tartom magam a téma szakértőjének. Néhány szubjektív meglátás tőlem:
Ki Szabadka Ceauşescuja?
Többen vannak, és nem csak a jelenleg regnáló, koszovói születésű, a Demokrata Párt színeiben politizáló, szerb polgármester. Vajmagyar politikusoknak, vállalkozóknak is van vaj a fülük mögött.
Egyértelműen rossz az ilyen jellegű "városfejlesztés"?
Ugyan nem vagyok urbanista, és mélységében nem ismerem a témát, de szerintem igen. Már a Népszínházat se kellett volna lerombolni, képmutató módon csak a homlokzatát meghagyva az épületnek. Mögé épül egy, az eredeti épület nagyságának többszörösét kitevő betonhodály. A környező házak fölé fog tornyosulni. Egy neves építésprofesszor is rámutatott, arra, amit józan paraszti ésszel is könnyű felfogni: oké, felépül egy hatalmas színház, de attól még nem nő meg a kulturális igény, kik fogják megtölteni? Kevés dolog nyomasztóbb, mint egy üresen kongó, majd egy idő után elhanyagolttá vált, fölöslegesen túlméretezett létesítmény. Szegeden és Eszéken is az eredeti állapotot állították helyre, itt is azt kellett volna.
Etnikai színezettől független ingatlanpanamákról van szó?
Nagyjából igen. Helybéli magyarok, horvátok és bunyevácok is részesülnek a tortából, ugyanakkor sok szerb civilnek is fáj a "szép új világ". Azt viszont valószínűnek tartom, hogy főleg azokat, akiknek nincs érzelmi kötődésük a városhoz – pl. nemrég települtek be –, hidegen hagyja a kulturális örökség eltékozlása. Régi? Minek? Hagyjunk meg pár épületet, de az se baj, ha csak a homlokzatot, mintegy skanzenként, oszt bontsuk le a többit. Építsünk "szebbet", korszerűbbet, neobizáncibbat! És ismétlem, tisztelet a nem kevés kivételnek, meg mi tényleg nem vagyunk az a habzószájú, turbómagyarkodó blog (már csak a címünk is ugye nomen est omen) de ez a "mindenáron a városközpontban lakni" -mentalitás is "ősi vadrác szokás". Szabadkán kétszobás központi panellakás árából akár kétszintes peremvárosi családi házat lehet venni. (A tervezett "rendezést" követően megduplázódik a központi lakosok száma.) Az igényt nyilván ez is duzzasztja.
Miért pont most indult be a buldózer?
Paradox módon Szabadkának Trianon, és főképp az 1948-as, Jugoszlávia–Szovjetunió (inkluzíve Varsói Szerződés csatlósállamai) babaruhaszéttépés után sikerült a kommunista rezsim szemében kétség kívüli szarvashibából bizonyos fokig őzerényt kovácsolni. A túl nagyszámú nem-szláv kisebbség, meg az országhatár vészes közelsége gyanússá tette a várost. Míg a Trianon előtti Magyarországnak, és megalakulásakor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak is az egyik legnagyobb és leggazdagabb városa volt, addig az erőforrások tudatos elvonásával sikerült néhány évtizeden belül a jugoszláv városok toplistáján a huszadik helyre visszaszorítani. Ez alatt értendő az is, hogy nem "fejlesztették", értsd nem barmolták el a központját neobarokk-sztálinsilókkal és egyéb ötágú csillagban végződő betonförmedvényekkel. (Ebből a szempontból) sajnos többé nem kockázati tényező a város, így beindultak a megalomániás ingatlanfejlesztések.
Nincs érdemi ellenállás? Legalább lelkes civilek?
Sajnos nem sokról tudok. Egy lány ír szerb(horvát) nyelven egy szimpatikus blogot, zömében a témának szentelve; "Kulturocídium Szabadkán", és "A Zöld szökőkút megölése", valamint "Urbanocídium a Zsolnay-kerámia Zöld szökőkúton" és hasonló címekkel. A szabadkai lapok mellett az újvidéki Magyar Szóban, egyéb vajdasági lapokban olykor cikkeznek a tárgyban. Többeknek, többünknek kellene fellépni, talán még nem késő.
EU, Brüsszel?
Nem tudom, hogy felkarolta-e valamelyik képviselőnk, de ha nem, hajrá! Két iPad-os alkotmányozás vagy szókimondó twittelés közben itt a remek twist! A habzószájú EU-ellenes szerbek mellett azért van egy jelentős réteg, főleg, az ingatlanpanamábanfejlesztésben érdekeltek, akik fosnak az EU-tól. Klassz kis performanszt lehetne rittyenteni, mondjuk Brugge történelmi centrumában egy tervezett Szabadka-központ -"fejlesztésnyi" területet körbekerítve. Ha T. Eurobürokratáink mégsem veszik az adást, akkor a Felvidéktől Erdélyig, az Anyaországban, Muraközben és az Őrvidéken is hívja fel erre mindenki EP-képviselője figyelmét!
Íme, egy szabadkai lokálpatrióta rokonszenves blogja. Bízzunk benne, hogy nem csak a fényképeket fogják unokáink is látni.