Ante Gotovina, Ivan Čermak és Mladen Markač ítéletét 2011.04.15-én hirdette ki a Nemzetközi Törvényszék. Mint ahogy arról a Serbia Insajd blogon is beszámoltunk, Horvátországban valóságos tömeghisztéria alakult ki. Noha Čermak szabadon távozhatott, Gotovinát és Markačot bűnösnek találták a krajinai szerb civilek ellen elkövetett etnikai tisztogatásokban. A Jelačić-téren összegyűlt tömeg viszont a felmentésükre számított. Az elítéltek tetteinek elemzésébe és a horvát hiszti boncolgatásába most nem mennék bele. Megtették azt helyettem mások, és biztos, hogy még jó párszor lesz ilyesmire (mármint hisztire) példa. Karadžić ítéletének kihirdetésekor Belgrádban fognak egyesek kukákat borogatni, meg nagykövetségi ablakokat betörni, ezt borítékolom. A dolgot félig-meddig kívülről szemlélve azt kell hogy mondjam: aki az 1989-'95 közötti jugoszláviai események kapcsán, anélkül hogy a történelmi tényeknek utánanézne, bármelyik felet erkölcsileg a másik fölé helyezi, az részrehajló, hovatovább megvádolható erőteljes szerecsenmosdatással.
Vélemény vasárnap estére
2011.04.17. 21:00 bikmakk
5 komment
Címkék: vélemény horvátország háború szerbia hága gotovina
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://srbija.blog.hu/api/trackback/id/tr672834594
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.04.17. 22:25:27
Még egy ilyen életkorra utaló diszkriminatív jelző és kimoderállak! :D
MTi 2011.04.18. 00:00:05
@bikmakk: akkor beszólni csak itt lehet :) kár... :))
nos, nagyjából egyezem a véleményeddel, azonban ez az ítélet némileg elvitatja a horvátok jogát, hogy anno visszaállították a nemzetközileg elismert Horvátország alkotmányos jogrendjét az ország nemzetközleg elismert határain belül.
Azt nem vitatja senki - még a horvátok sem, - hogy a Vihar fedőnevű hadművelet során egyes horvát katonák követtek el bűncselekményeket, de én nem hiszek abban, hogy erre közvetlen feletteseiktől egyértelmű parancsot kaptak volna!
Azt sem vitatom, hogy 200 ezer krajnai szerb elmenekült, de ez inkább saját vezetősége ill. a szerbiai propagandának - hallottuk, láttuk az akkori bg-i TV minden újságírói etikát meghazudtoló, féktelen uszítását - tudható be, miszerint "az usztasák minden szerbet lemészárolnak". És azt se felejtsük el, hogy ezen menekültek 15-20%-a 1990 és 1995 között jócskán kimerítette a "fennálló alkotmányos és törvényes rend ellen irányuló szervezkedés és fegyveres lázadás" bűncselekményének fogalmát, amit jobb helyen bizonyára 5-10 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtanának...
De ha jól emlékszek, a bosnyák Naser Orićot és néhány UCK-vezért is felmentett már a hágai bíróság...
nos, nagyjából egyezem a véleményeddel, azonban ez az ítélet némileg elvitatja a horvátok jogát, hogy anno visszaállították a nemzetközileg elismert Horvátország alkotmányos jogrendjét az ország nemzetközleg elismert határain belül.
Azt nem vitatja senki - még a horvátok sem, - hogy a Vihar fedőnevű hadművelet során egyes horvát katonák követtek el bűncselekményeket, de én nem hiszek abban, hogy erre közvetlen feletteseiktől egyértelmű parancsot kaptak volna!
Azt sem vitatom, hogy 200 ezer krajnai szerb elmenekült, de ez inkább saját vezetősége ill. a szerbiai propagandának - hallottuk, láttuk az akkori bg-i TV minden újságírói etikát meghazudtoló, féktelen uszítását - tudható be, miszerint "az usztasák minden szerbet lemészárolnak". És azt se felejtsük el, hogy ezen menekültek 15-20%-a 1990 és 1995 között jócskán kimerítette a "fennálló alkotmányos és törvényes rend ellen irányuló szervezkedés és fegyveres lázadás" bűncselekményének fogalmát, amit jobb helyen bizonyára 5-10 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtanának...
De ha jól emlékszek, a bosnyák Naser Orićot és néhány UCK-vezért is felmentett már a hágai bíróság...
bikmakk · http://srbija.blog.hu 2011.04.18. 00:25:11
@MTi: Nézd el nekem, hogy idegen tollakkal ékeskedem (ha rápillantasz az avatáromra, akkor azért rájössz, hogy ez nem mindig van így), de ennél a kommentnél frappánsabban nehéz megfogalmazni a "fennálló alkotmányos rend" versus "kinek mire van joga" témát:
(Idézem)
A nemzetközi jogban egyébként erre az esetre semmilyen elv nem létezett, éppen ezek az esetek teremtettek precedenst.
Ugye, az a két alapelv van, hogy minden nép jogosult önrendelkezésre és minden ország pedig jogosult szuverenitásának megvédésére. Na most, ez a két elv egymást üti. Így kitalálták azt, hogy gyarmatok esetében az önrendelkezés a fő elv, míg független államok esetében a szuverenitás megvédése. Magyarul: az algériai hazafiak jogosultak harcolni a franciák ellen, viszont a baszkok nem jogosultak ezt tenni a spanyolok ellen.
Oké, de arra senki sem gondolt, hogy akkor mi van, ha egy állam darabokra esik, akkor ki jogosult és mire.
A szerbek, ugye, arra hivatkoztak, hogy ők az országuk szuverenitását védik a horvát szakadárokkal szemben, a horvátok meg arra, hogy ők szépen önredelkeztek, s elszakadtak Jugoszláviától.
Miután a külföld meg a horvátok oldalára állt többnyire, erre a horvátországi szerbek mondták, hogy oké, akkor most meg ők önrendelkeznek és elszakadnak Horvátországtól. (Az eredeti kommentben itt egy hibás szó szerepel. - bikmakk.)
A Szovjetúnióban gyakorlatilag ugyanez történt, innen a máig megoldatlan 4 de facto ex-szovjet állam esete.
Erre valaki kitalálta, hogy egy szövetségi állam széthullásakor a volt belső határok automatikusan nemzetközi határokká válnak, s kész, más nem számít. Így a horvátoknak joguk van elszakadni Jugoszláviától, viszont tőlük meg senki sem szakadhat el. Így a horvátok szerbellenes üldözése nemzetközi legitimációt nyert.
Aztán a nemzetközi jog pár évvel később ismét változott. Kiderült, hogy "humanitárius okokból" mindezt felül lehet írni: így hirtelen a szerbek megint a vesztes pozícióba kerültek, s a nemzetközi közösség megtámogatta az albán szeparatistákat.
Persze, az is kiderült, hogy humanitárius okaik csak az albánoknak lehetnek, mert az abházoknak és az oszéteknek nincs ilyen hivatkozási alapjuk.
Jelenleg patthelyzet van: van 5 darab, a valóságban létező (ex-jugoszláv, ill. ex-szovjet) állam, melyeknek nincs meg a nemzetközi elismerésük, mert csak részlegesen vannak elismerve.
A szerbek meg úgy érzik, hogy a nemzetközi jog mindig úgy változik, hogy éppen ők legyenek a vesztesek.
(Idézet vége.)
Forrás: goo.gl/nEBpi
A Gotovina elleni elmarasztaló ítélet szerintem a "honvédő háború" egészének legitimitását nem kérdőjelezi meg. Viszont - szerencsére - azok az idők elmúltak, amikor a győztesek "mindent vihettek", az erkölcsi felmagasztalással együtt, a vesztesek viszont örülhettek a hátsó felükön található nyílásnak. Az 1918-'20 közötti Párizs-környéki békék például híresen rossz példái a nemzetközi joggyakorlatnak. Azóta szerencsére vagy egy olyan-amilyen ENSZ-ünk, akik létrehoztak egy (amennyire lehet) független Nemzetközi Törvényszéket. Az ítéletük szerintem méltányos. Azt is kalkuláld bele, hogy Gotovina sokáig szökésben volt. Okirathamisításért hamis személyazonosság felvételéért például nem ítélték el Horvátországban, szerintem 24 év múlva sem fogják. Személy szerint: soknak tartom az össz-horvát hisztériát. A radikális széljobberek nyilvánvalóan hőzöngenének amúgy is, de Horvátországban 95% hőzöng, többé-kevésbé, per pillanat. Karadžić ki-tudja-hány évére Szerbiában (biztos vagyok benne), 20-30% fogja ugyanezt a hisztit lerendezni. Persze az is lehet, hogy a szerbek már megszokták az ilyesmit.
(Idézem)
A nemzetközi jogban egyébként erre az esetre semmilyen elv nem létezett, éppen ezek az esetek teremtettek precedenst.
Ugye, az a két alapelv van, hogy minden nép jogosult önrendelkezésre és minden ország pedig jogosult szuverenitásának megvédésére. Na most, ez a két elv egymást üti. Így kitalálták azt, hogy gyarmatok esetében az önrendelkezés a fő elv, míg független államok esetében a szuverenitás megvédése. Magyarul: az algériai hazafiak jogosultak harcolni a franciák ellen, viszont a baszkok nem jogosultak ezt tenni a spanyolok ellen.
Oké, de arra senki sem gondolt, hogy akkor mi van, ha egy állam darabokra esik, akkor ki jogosult és mire.
A szerbek, ugye, arra hivatkoztak, hogy ők az országuk szuverenitását védik a horvát szakadárokkal szemben, a horvátok meg arra, hogy ők szépen önredelkeztek, s elszakadtak Jugoszláviától.
Miután a külföld meg a horvátok oldalára állt többnyire, erre a horvátországi szerbek mondták, hogy oké, akkor most meg ők önrendelkeznek és elszakadnak Horvátországtól. (Az eredeti kommentben itt egy hibás szó szerepel. - bikmakk.)
A Szovjetúnióban gyakorlatilag ugyanez történt, innen a máig megoldatlan 4 de facto ex-szovjet állam esete.
Erre valaki kitalálta, hogy egy szövetségi állam széthullásakor a volt belső határok automatikusan nemzetközi határokká válnak, s kész, más nem számít. Így a horvátoknak joguk van elszakadni Jugoszláviától, viszont tőlük meg senki sem szakadhat el. Így a horvátok szerbellenes üldözése nemzetközi legitimációt nyert.
Aztán a nemzetközi jog pár évvel később ismét változott. Kiderült, hogy "humanitárius okokból" mindezt felül lehet írni: így hirtelen a szerbek megint a vesztes pozícióba kerültek, s a nemzetközi közösség megtámogatta az albán szeparatistákat.
Persze, az is kiderült, hogy humanitárius okaik csak az albánoknak lehetnek, mert az abházoknak és az oszéteknek nincs ilyen hivatkozási alapjuk.
Jelenleg patthelyzet van: van 5 darab, a valóságban létező (ex-jugoszláv, ill. ex-szovjet) állam, melyeknek nincs meg a nemzetközi elismerésük, mert csak részlegesen vannak elismerve.
A szerbek meg úgy érzik, hogy a nemzetközi jog mindig úgy változik, hogy éppen ők legyenek a vesztesek.
(Idézet vége.)
Forrás: goo.gl/nEBpi
A Gotovina elleni elmarasztaló ítélet szerintem a "honvédő háború" egészének legitimitását nem kérdőjelezi meg. Viszont - szerencsére - azok az idők elmúltak, amikor a győztesek "mindent vihettek", az erkölcsi felmagasztalással együtt, a vesztesek viszont örülhettek a hátsó felükön található nyílásnak. Az 1918-'20 közötti Párizs-környéki békék például híresen rossz példái a nemzetközi joggyakorlatnak. Azóta szerencsére vagy egy olyan-amilyen ENSZ-ünk, akik létrehoztak egy (amennyire lehet) független Nemzetközi Törvényszéket. Az ítéletük szerintem méltányos. Azt is kalkuláld bele, hogy Gotovina sokáig szökésben volt. Okirathamisításért hamis személyazonosság felvételéért például nem ítélték el Horvátországban, szerintem 24 év múlva sem fogják. Személy szerint: soknak tartom az össz-horvát hisztériát. A radikális széljobberek nyilvánvalóan hőzöngenének amúgy is, de Horvátországban 95% hőzöng, többé-kevésbé, per pillanat. Karadžić ki-tudja-hány évére Szerbiában (biztos vagyok benne), 20-30% fogja ugyanezt a hisztit lerendezni. Persze az is lehet, hogy a szerbek már megszokták az ilyesmit.
Styxx 2011.04.18. 09:08:26
@MTi: @bikmakk:
A nemzetközi jog két jogforrása közül az egyik (egyben a régebbi) a szokásjog e tárgykörben most valóban egyet jobbra-egyet balra csárdásozik, avagy éppen kolozik, kinek hogyan tetszik. Kell idő az ülepedésre és talán kiforr valami valamerre.
Ugye az ideális valamiféle szuper-perszonális autonómia lenne, hogy ha teszem azt koszovói török vagyok, az összes kisebbségi jogomat gyakorolhassam akár Új-Zélandon, egy maori többségű településen.
Persze ezt a gyakorlatban nyilván nem lehet kivitelezni, drága, ritka, stb.
Valamerre viszont el kellene mozdulni a jelenlegi patthelyzettől, amikor a nemzetközi szaktekintély nemzetközi jogászt, Paint parafrazálva egyre többen felteszik a kérdést: a szuverenitás vajon mi?
A nemzetközi jog két jogforrása közül az egyik (egyben a régebbi) a szokásjog e tárgykörben most valóban egyet jobbra-egyet balra csárdásozik, avagy éppen kolozik, kinek hogyan tetszik. Kell idő az ülepedésre és talán kiforr valami valamerre.
Ugye az ideális valamiféle szuper-perszonális autonómia lenne, hogy ha teszem azt koszovói török vagyok, az összes kisebbségi jogomat gyakorolhassam akár Új-Zélandon, egy maori többségű településen.
Persze ezt a gyakorlatban nyilván nem lehet kivitelezni, drága, ritka, stb.
Valamerre viszont el kellene mozdulni a jelenlegi patthelyzettől, amikor a nemzetközi szaktekintély nemzetközi jogászt, Paint parafrazálva egyre többen felteszik a kérdést: a szuverenitás vajon mi?
