Horvátország
Normális ember nem blogol. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az egykori horvát bíró, Željko Krizman esete. Krizman "blogger-kolléga" offline űzi az ipart, ugyanis a remetineci fogházból, előzetesből írja naplóját, amit a horvát Jutarnji List hoz le.
Egy volt bíró a Zágráb melletti gyűjtőfogházban manapság nem is számít különösebben túlképzett kakukktojásnak, hiszen az elmúlt években a horvát politikai és gazdasági eliten végigsöprő korrupciós hullám gyanúsítottjai közül többek között Ivo Sanader, volt horvát kormányfő is ott tölti az előzetesét és egyik alelnöke is megjárta az intézményt. A "zágrábi viccgyár" át is keresztelte a börit Remetinec Business School-ra.
Krizman egykori bíró úr nem ilyen gazdasági svindlikben saras. Ő még akár ellenzéki hősnek is számíthatna, hiszen a titói szocializmus alatt, 1976-ban azért rúgták ki a bíróságról, mert magáról Titóról jelentette ki, hogy bűnöző.
A horvát rendszerváltást követően Željko Krizman egy tizenhárom éves, maratoni bírósági eljárásban próbálta elérni, hogy újra bíráskodhasson.
A 68 éves Željko tatánál végül elszakadhatott a cérna, ugyanis egy szép napon kiszúrta az ügyét tárgyaló bírónő kocsijának gumijait, illetve több hamis bombariadóval halasztotta el a saját tárgyalásainak megtartását.
Miután elsősorban a mobiltelefonja SIM-kártyájának adatai alapján rá terelődött a gyanú (ejnye bíró úr, ilyen szarvashibát egy félanalfabéta tini sem követne el) és a rendőrség előállította, az őt kihallgató nyomozóknak elismerte a tettét, ezt követően a vizsgálóbíró elrendelte egykori kartársa előzetesbe helyezését.
Íme néhány részlet az exbíró börtönnaplójából:
1. nap
Hétfő; 2011. július 13.
Lemértek és megállapították, hogy 75 kiló vagyok. Egy 25 négyzetméteres cellába kerültem, ahol rajtam kívül hat másik férfit tartanak fogva. Mindannyian nemdohányzók, aminek kifejezetten örülök. Ugyan mindegyikük betörő vagy rabló, mégis civilizáltan viselkednek. Velem szemben a kellő tiszteletet tanúsítják és annak ellenére, hogy tudják, egykor bíró voltam, egyikük sem provokál ezért.
4. nap
Csütörtök; 2011. július 16.
Indokolás nélkül, váratlanul áthelyeztek egy másik cellába. Itt is heten vagyunk, de távolról sem olyan rokonszenves a társaság, mint az előző cellában. Mindegyikük erős dohányos, az egyik pedig drogfüggő. A szobában vágni lehet a füstöt, viszont amikor elfogy a cigijük, talán még rosszabb a helyzet, mert a rabtársaim olyankor rettentően idegesek, különösen a drogfüggő, aki valószínűleg nem kap megfelelő orvosi ellátást, ezért erősek az elvonási tünetei. Gyakran vesznek össze, többnyire azon, hogy mit nézzenek a tévén és szörnyen káromkodnak.
7. nap
Vasárnap; 2011. július 19.
A cellánk egyik lakója, egyébként tolókocsis rokkant, A.B. (47 éves) ma, kb. fél órával a reggeli előtt ismét provokált. A tény, hogy valaha bíró voltam, úgy tűnik vörös posztónak számít nála. Miután határozottan arra kértem, hogy hagyja abba a sértegetésemet, egy egyliteres, vízzel töltött műanyag flakont tiszta erőből az arcomhoz vágott. Sajnos nem bírtam elhajolni. A pillepalack felhasította a homlokomat. Az erős vérzést nem tudtam megállítani. Egy kórházba szállítottak, ahol összevarrták a sérülésemet, majd visszavittek Remetinecbe, ugyanabba az ellenséges légkörű cellába, ahol megsebesítettek. A cellatársaim időközben az őröknek megpróbálták bemesélni, hogy először én támadtam rá A.B.-re. Remélem nem veszik be ezt a szemenszedett hazugságot.
