Interjú Szollár Domokos MOL-szóvivővel
Szollár Domokos (36) – 2011 októberétől a MOL-csoport nemzetközi kommunikációs és társasági marketing vezetője. Az elmúlt egy évben a MOL-csoport horvátországi szóvivőjeként dolgozott és felelt a horvátországi médiakapcsolatokért. A MOL-nál végzett munkája előtt Szollár Domokos több mint egy évig a Bajnai-kormány szóvivője volt, azt megelőzően 2004 és 2009 között pedig a Budapest Airport kommunikációs vezetői és szóvivői feladatait látta el. Amíg ott ténykedett, őt választották meg a 2007-es év legjobb magyarországi szóvivőjének. Bajnai Gordon személyes felkérésére vállalta el a kormányszóvivői feladatot, annak ellenére, hogy – mint elmondta – családja és barátai jelentős része jobboldali kötődésű, ő maga azonban fontosnak érezte, hogy az ország érdekében a válságkezelő, szakértői kormány munkáját segítse. Kinevezésekor a sajtónak elismerte, hogy volt idő, amikor a Fideszre szavazott.
Serbia Insajd: A horvát média az "Évszázad pereként" emlegeti Ivo Sanader volt horvát miniszterelnök korrupciós büntetőperét. Az egyik legsúlyosabb vádpont szerint Hernádi Zsolt, a MOL elnöke tízmillió euróval vesztegette meg Sanadert, abból a célból, hogy a MOL az INA-részvények többségi tulajdonlása nélkül is megszerezhesse a horvát olajipari cégcsoport felett az irányítást, illetve hogy az INA-ról a veszteséges lakossági gázüzletágat le tudják választani. Bárhogy is végződik a per, borítékolható, hogy a horvát közvélemény továbbra is meglehetősen ellenséges marad az "egyik legfényesebb horvát nemzeti kincset", az INA-t "kolonizáló" MOL-lal szemben. A MOL folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy a közelgő horvát parlamenti választások körüli politikai játszmák áldozata. Van annak realitása, hogy miután szinte össznépi elvárássá vált a MOL-ellenesség felvállalása az ottani politikai elit részéről, az új horvát kormány mégis békén hagyja a MOL-t?
Szollár Domokos: Szerintem nem igaz az, hogy horvát nemzeti sport a MOL utálata. Az én helyzetértékelésem szerint egy elég egyszerű és flaszterszagú választási kampányban a miénkkel ütik a csalánt. Ez ráadásul a MOL-t leszámítva mindenkinek jó, hiszen erről az "ügyről" van a beszéd és nem másról. Jó ez a jelenlegi kormányzópártnak, mert nem kell számot adni az elmúlt évek kormányzati eredményeiről, jó a kormányra készülő ellenzéknek, mert nem arról kell beszélniük, hogy hogyan kezelnék a horvát gazdasággal kapcsolatos problémahalmazt a választások után, és hát persze jó a médiának is, hiszen a volt miniszterelnök mitikus és ugyanakkor bulváros detronizálása népszerű és növeli a példányszámokat. Ez az egész a választások után el fog múlni. Egyrészt azért, mert a korrupciós vád képtelensége és valótlansága addigra mindenki számára világos lesz, másrészt meg azért Horvátországban mindenki elég jól érti és érzi, hogy a MOL alapvetően rendet csinált az INA-ban. Kiszorította a korrupciót, rendbe rakta a pénzügyeket, beindította a fejlesztéseket, aminek az eredménye már most is látszik, hiszen idén kilenc hónap alatt mintegy 80 milliárd forintnyi profitot termelt a vállalat. Ilyen jól még sose muzsikált az INA. Ennek eredménye, hogy nincs szükség adófizetői kunákra ahhoz, hogy az INA-ban lévő lukakat betömjék, sőt most már az INA fizet osztalékot a horvát költségvetésbe. Ez pedig mindennél erősebb érv. Ráadásul a leendő kormánynak csak az lehet az érdeke, hogy erősítse a gazdaságot és ebben a MOL, mint a legnagyobb külföldi befektető megkerülhetetlen.
Serbia Insajd: Mivel indokolja, hogy a korrupciós vád képtelenség és valótlanság?
Szollár Domokos: Az események láncolata elméletileg zárta ki a stiklik vagy korrupció lehetőségét. És akkor a morális dolgokról most nem is beszélek. A MOL 2008 kora őszén lett az INA legnagyobb részvényese. Pont a tulajdonszerzés végén robbant ki a világgazdasági válság, amely nagyon súlyosan érintette az INA-t. A horvát olajtársaság gyakorlatilag padlót fogott. Elfogyott például a készpénze. Nem tudott fizetni az nyersolajért, nem tudta kifizetni a mintegy 16 ezer dolgozó bérét, a társaságot hitelező bankok pedig érzékelve az INA nagyon romló pénzügyi eredményeit megkezdték a felszámolási eljárásokat. Technikailag csődbe került az INA. Súlyos volt a helyzet, amire megoldást kellett találnia a horvát kormányzatnak. Az ország működése került veszélybe és egy kisebb társadalmi krízis lógott a levegőben. A megoldás részeként a legnagyobb részvényes MOL több hónapon keresztül fizette az olajat és az INA dolgozók bérét, 200 millió eurós kölcsönt nyújtott és újratárgyalta a bankokkal a hitelszerződéseket. A horvát kormány pedig azzal segített, hogy időlegesen felmentést adott a közterhek befizetése alól. 2008 őszén és telén a MOL elméletileg és gyakorlatilag konszolidálta az INA-t. A konszolidáció feltétele volt az is, hogy ha már több tíz milliárd forintot rakott a MOL az INA-ba, akkor utána teljes kontrollt gyakorolhasson a társaság felett. Felelőtlenség, sőt még annál is több lett volna, ha úgy ad segítséget a MOL, hogy utána nem ellenőrzi a cég működését. A sokat vitatott részvényesi megállapodás ezt a konszolidációt foglalja szerződésbe, megspékelve a horvát államnak biztosított nagyon erős garanciarendszerrel. Mert nem lehet például stratégiai kérdésekben a horvát kormány nélkül dönteni, az INA hattagú igazgatóságába három tagot delegálhat a horvát fél és így tovább. És ezek a garanciák egészen addig élnek, amíg a horvát államnak 25 százaléknyi tulajdonrésze van. A megállapodás pedig hosszú hónapokig készült. Szinte minden héten kormány elé került, sőt még a kormányzó párt döntéshozó testületei is többször megtárgyalták. Nem volt, nem lehetett szükség a folyamat megolajozására.
Serbia Insajd: A MOL-irányítású INA bámulatos, 270 százalékos gazdasági növekedést produkált az elmúlt kilenc hónapban, annak ellenére, hogy a globális gazdasági helyzet nem túl fényes, mi több, az INA üzemanyag-értékesítése kissé vissza is esett. A MOL felsővezetéséből érkező Áldott Zoltán vezette INA-menedzsment a sikert elsősorban a cég strukturális átalakításának tulajdonítja. Sikerült a korábbi tékozló gazdálkodást ésszerűsíteniük. Emellett a kőolaj-termékek világpiaci áremelkedése is hozzájárult a vezetőség szerint a sikerhez, valamint a közvetlenül az INA által hasznosított szíriai kőolajlelőhelyek is remek eredményeket hoztak. A lakossági gázüzletág továbbra is az INA-nál maradt? Amennyiben azt akár bizonyos áttételes technikákkal mégis leválasztották, mekkora a szerepe e szociális tehertől való megszabadulásnak a hatalmas pénzügyi sikerben?
Szollár Domokos: A gázüzletág nincs leválasztva. És már nem is veszteséges, ami nyilván pozitívan hatott az eredményekre. 2009 elején abban állapodott meg a horvát kormány és a MOL, hogy előbbi az év végére átveszi a gáznagykereskedő céget az INA-tól. De ez nem történt meg, és nagyon úgy tűnik, hogy egy ideig nem is fog. A 2009-es döntés háttere logikus és alapvetően helyes volt: a horvát kormány a lakosság energiaellátásáért felelős stratégiai vállalatokat teljes állami kontroll alá kívánta vonni. Ez alapvetően három nagy szereplőt érintett: a gázvezetékrendszert üzemeltető Plinacrót, a stratégiai gáztározó Okolit és a nagykereskedő Prirodni Plint. Ne feledjük, hogy 2008-2009-ben még nagyon eleven tapasztalat volt a 2008 év eleji gázválság. A gáznagykereskedő cég azonban veszteséges volt, döntően három ok miatt: drágán szerezte be a gázt a cég; a nagy ipari fogyasztókkal kötött régi, eléggé ellentmondásos és kedvezőtlen szerződések kötötték gúzsba, ezen kívül Horvátországban hatóságilag nyomott lakossági gázárak vannak. Ezek miatt jóval a beszerzett ár alatt tudta értékesíteni a gázt a társaság, ami jelentős veszteséget okozott. 2009 végére kiderült, hogy a horvát kormány nem kívánja megváltoztatni az árazási rendszert (ami egyébként kötelező feladat lesz az EU-csatlakozással) és a veszteséges céget sem kívánta átvenni. Egy év haladékban állapodott meg a MOL és a kormány, ám ez utóbbi az újabb határidőt sem tudta tartani, és így nem vette át a céget. Ezzel egyébként szerződésszegést is elkövetett a horvát kormány. Horvátországban egészen elképesztően igazságtalan és átgondolatlan a gáztarifa rendszer. A lakossági gázár zusammen támogatott. A nagy medencés, tengerparti villatulajdonosok is és a sziszeki társasházak lakói is ugyanolyan nyomott áron kapják a gázt. A veszteség pedig az INA-nál keletkezik. Azonban 2010 folyamán az INA közösen a MOL-lal több olyan lépést tett, aminek eredményeként már nem is termel veszteséget az üzletág. Új, kedvezőbb feltételű, hosszú távú szerződést kötött az olasz ENI-vel, újratárgyalta a nagy ipari fogyasztókkal a szerződéseket és beszüntette azt a korábbi gyakorlatot, hogy bizonyos liebling cégek nagyon nagy diszkonttal vettek gázt vagy egyéb energiahordozót (köztük a Sanaderre terhelő vallomást tevő Robert Ježić egyik vegyipari érdekeltsége – csak hogy teljes legyen a kép). És bár a horvát kormány a lakossági gázárrendszerhez nem nyúlt hozzá, tehát praktikusan az INA dotálja a horvát lakosság gázfogyasztását, az üzletág nullszaldós lett.
Serbia Insajd: A MOL–INA csatározás kísértetiesen emlékeztet a korábbi, OMV–MOL küzdelemre, azzal a különbséggel, hogy a MOL most a farok másik végén találta magát. Az osztrákok agresszív felvásárlási kísérletét viszonylag gyorsan sikerült visszavernie a MOL-nak. Avagy pusztán pürrhoszi győzelemről beszélhetünk, és az OMV jelenleg erőt gyűjt, sőt, akár az is elképzelhető, hogy az "INA-balhén" keresztül vág vissza? Hiszen a MOL–INA megvesztegetési botrány első információi is állítólag egy osztrák igazságügy-minisztériumi hivatalnoknőtől erednek.
Szollár Domokos: A két sztori csak látszólag azonos, valójában semmiben sem hasonlít egymásra. Az OMV ellenséges felvásárlást kívánt végrehajtani, a MOL ezzel szemben stratégiai befektetőként van jelen Horvátországban – erről meg is állapodott a horvát kormánnyal. Az OMV suba alatt vásárolgatta a MOL részvényeket, a MOL viszont mindig minden lépését transzparensen, a horvát kormány előzetes jóváhagyásával hajtotta végre. A 2003-as horvát privatizációs tender az iparág egyik legátláthatóbb versenye volt. Az OMV tervei nem igazán voltak ismertek a MOL-lal kapcsolatban, míg a MOL 2003 óta folyamatosan jelen van az INA vezetésében, elmondja, hogy mit kíván tenni Horvátországban és az esetek nagy többségében teljesíti is azokat. A jelenlegi hiszti okai a horvát határon belül keresendők. Nem hiszem, hogy a MOL versenytársai bármilyen számítással a MOL gyengülésére bazíroznának, hiszen ők is tudják, hogy a MOL komoly befektető és kirobbanthatatlan Horvátországból.
Serbia Insajd: A MOL tökéletesen átlátható horvátországi ténykedésének némileg ellentmond, hogy a Sanader-féle vesztegetési ügytől függetlenül a horvát tőkefelügyelet még idén tavasszal felfüggesztette az INA papírjaival történő kereskedelmet, egyben Hernádi Zsolt és Áldott Zoltán ellen büntetőeljárást kezdeményezett a horvát államügyészségnél a MOL (illetve a társaság felelős személyei) ellen piaci manipuláció és csalás bűncselekményének gyanújával, a magyar olajcégnek az INA-részvényekre tett vételi ajánlata miatt. Hogy áll jelenleg ez az ügy?
Szollár Domokos: A horvát tőkefelügyelet két feljelentést is tett a MOL ellen. Egyet tőzsde manuipulációs váddal áprilisban, egyet pedig nem megfelelő információáramlás miatt szeptemberben. Nyomozás, eljárás egyik ügyben sem indult. Mindkét feljelentést erősen vitatja a MOL és a fellebbezéseket is benyújtottuk. Az érezhető, hogy a felügyelet rászállt a MOL-ra. Minden lépésünket górcső alá veszi, de az ellen például nem volt semmilyen kifogása, hogy tavaly decemberben a négy horvátországi nyugdíjalap a MOL ellenében fellépve, erősen kartellgyanúsan, összehangoltan és titkosan, a MOL által kínált ár fölött hangyányival drágábban kezdte el felvásárolni az INA részvényeket a zágrábi tőzsdén. Megítélésünk szerint kettős mércével mér a felügyelet, mintha pikkelne ránk. Kicsit az az érzésünk, hogy a felügyelet a kákán is csomót keres. Találni mondjuk nem fog, mert jogászok hada kínosan ügyel arra, hogy minden törvényes és szabályos legyen. Szerintem a választások elmúltával ez is elül.
Serbia Insajd: Zagyva összeesküvés-elmélet csupán, avagy realitás, hogy az energetikában, mint a huszonegyedik század egyik legfontosabb, globális ágazatában, bizonyos szempontból a hidegháború folytatódik? Nyersanyag-, gazdasági-, és atomarzenállal rendelkező, katonai hatalmak támogatják a saját nemzeti-stratégiai gigászaikat. A látszólag független részvénytársaságok mögé felsorakozó államhatalmak még a titkosszolgálataik segítségével is egyengetik olajholdingjaik útját. Ebben a játszmában amerikaiak, oroszok, arabok és kínaiak osztják a lapokat. Az olajbizniszben kisebb, akár regionális piacvezető cégek életéről-haláláról, vezetékek nyomvonaláról döntenek. Annak idején az is felmerült, hogy az OMV is csupán egy nagyobb hal strómajnaként hajt a MOL-ra. Egy ilyen "játékban" az osztrákok, a horvátok, és mi magyarok OMV-stől, MOL-ostól, INA-stól, Sanaderestől és Hernádistól csak könnyen feláldozható gyalogok lennénk, netán az igazán nagy spílerek puszta bábjai?
Szollár Domokos: Én személy szerint nem hiszek a nagy összeesküvés-elméletekben. Az energia nyilvánvalóan nagyon fontos, és az energiavállalatok ezért fontos szerepet játszanak. Ráadásul az energiavállalatok érdekei gyakran esnek egybe kormányzati érdekekkel. Ebben semmi különös nincs. Az igaz, hogy van versengés, és MOL kulcsszerepet játszik abban, hogy a közép-európai országok együttműködve, megerősödve képesek legyenek jobban érvényesíteni érdekeiket. Elég ha csak az energiaellátási háromszögre, a közép-európai gázvezetékrendszerek összekötésére, vagy a Nabucco-ra gondolunk. Ennek a közép-európai együttműködésnek egyébként az egyik szép példája a MOL–INA közeledés. És meggyőződésem, hogy ha együttműködünk, akkor erősebbek leszünk, a magunk jogán.
Serbia Insajd: Horvátországszerte a MOL-INA-ügy zaftosabbnál zaftosabb, állítólagos részleteitől hangos a sajtó, míg Magyarországon szűk felületen, elsősorban horvát sajtóforrásokra, és azokat idéző magyar blogbejegyzésekre szorítkoznak a médiumok, az ügyben a MOL hivatalos álláspontjának szinte azonnal teret adva, gyakran nagyobb terjedelemben, mint maga az alaphír. Mi ennek az oka? Egyszerűen a horvát sajtókultúra harsányabb, ha úgy tetszik "balkánibb"? A jogszabályi háttér és a horvát bírói gyakorlat alapján Horvátországban szabadabban alkothatnak véleményt az újságírók? Netán a MOL, mely Magyarországon szinte az összes gazdasági mutató alapján nagyságrendekkel a legnagyobb piaci szereplő, olyan jelentős hirdető, hogy egyetlen médium sem meri megkockáztatni az esetleges hirdetésvesztést azzal, hogy a MOL bajszát kezdené ráncigálni?
Szollár Domokos: Én nem érzékelem ezt. Szerintem Magyarországon is meg kell küzdenie a MOL-nak azért, hogy elhangozzon az álláspontja. És hát a MOL méretéhez képest nem is jelentős hirdető. Az hogy az ügy jóval hangosabb odaát, azért van, mert ez alapvetően nem a MOL-ról, hanem Ivo Sanaderről szól, ami itthon inkább érdekes, mintsem releváns történet. A horvát média egyébként szerintem alapvetően rendben van. Magyarországgal ellentétben sokkal kevésbé foglyai a politikai erőknek, jóval jelentősebb a magántőke a médiaiparban. Az újságírók profik, hírérzékenyek, rámenősek. Ráadásul a horvátok döntően a standnál veszik meg az újságot és emiatt elképesztően nagy a hírverseny. Ebből következik, hogy a címlapok, a headline-ok, a sztorik adják el a lapokat. A gyanútlan magyar érdeklődő tíz, kinézetre a Blikkre megszólalásig hasonlító, egyébként szeriőz újsággal találhatja magát szembe egy zágrábi kioszkban.
Serbia Insajd: Olvasóink nevében is köszönjük szépen az interjút!
