Interjú a bosnyák Dubioza Kolektiv együttessel
(az eredeti szerb nyelvű interjúért klikk ide)
"Szarajevó első számú nemzetközi exportcikke a város ostromán edződött Dubioza Kolektiv, a szédítő erejű hiphop-reggae-rock-népzenei koktélt produkáló csapat, amely az ország első civil szervezetének a létrejöttében is asszisztált, s azóta a BBC Bosznia hiteles szócsövének titulálta, miközben a fél világ már ismeri, becsüli, szereti őket."
Így hirdette 2011. november 19-i koncertjüket az A38 honlapja. Elmentünk, megnéztük, meghallgattuk őket, majd interjút is készítettünk a zenekar szólógitárosával, dobosával és szaxofonosával.
00:16-nál a Range Rover rendszáma ütős: az együttes kabalája + DK 0011 BA
Serbia Insajd: Angol nyelvű szövegekkel kezdtetek, de többé-kevésbé 100%-osan áttértetek a bosnyákra, legalábbis a három utolsó albumotokból kettőn. Kapcsolatokat építettetek koncertszervezőkkel az ún. "régióból" (volt Jugoszlávia). Úgy vélitek, hogy mégis csak biztosabb a Balkán egyik legfontosabb zenekarának lenni, mint a kismillió olyan együttes egyikének, akik világhírre vágynak, de erre minimálisak az esélyeik? Focihasonlattal: jobb a spliti Hajduk, a szarajevói Željo, vagy éppen a belgrádi Crvena Zvezda sztárjának lenni, mint a Barcelona, a Manchester United, vagy a Milan B-csapatának a cserepadján ülni?
Armin, a gitáros, az A38 backstage-ében interjú közben
Armin Bušatlić: (Szólógitáros) Valóban angol szövegekkel kezdtük a karrierünket a zenekarban. Az volt a célunk, hogy megismertessük egész Európával a mi bosnyák, balkáni, és egyben kelet-európai történetünket. Időközben – mivel a politikai témákra nyitott együttes vagyunk – az anyanyelvünkön is írtunk néhány dalt. Ezeket a számokat az egész régióban remekül fogadta a közönség, ezért folytattuk a bosnyák dalszövegírást egészen addig, amíg nem jött össze egy albumra való ezekből a zenékből is, amit a Firma Ilegal című lemezen adtunk ki, majd a következő, szintén nagyon jó fogadtatásra lelt albumot is az anyanyelvünkön írt dalokkal publikáltuk Pet do dvanaest címen. Számunkra is új kihívás volt a mi nyelvünkön kifejezni magunkat. Kérdéseddel kapcsolatban egy apró pontosításra azért fel szeretném hívni a figyelmed: továbbra is folytatjuk az angol nyelvű dalszerzést is. Mondhatni mindkét piacon aktívak vagyunk. Idén szeptemberben megjelent albumunkon, a Wild Wild East-en a számok szinte kizárólag angol nyelvűek, illetve kétnyelvűek. Kérdésed azon részére, hogy látjuk-e értelmét a világ legerősebb ligáiban a megmérettetésünknek, avagy maradjunk csak sztárok kizárólag a saját régiónkban, a válaszom: mindenképp meg kell próbálni, hogy egy szuper balkáni játékosként érvényesüljünk a világ legerősebb ligáiban, a focis hasonlatoddal élve: ahogy Edin Džekónak [korunk bosnyák Dzsudzsák Balázsa, vagy még nála is több – a szerk.] is összejött a Manchester Cityben. Szerintem minden valamirevaló focista arra törekszik, hogy a világ egyik legjobb játékosává váljon és ugyanúgy minden valamirevaló zenekar is azon működik, hogy a világ egyik legnagyobb becsben tartott bandájaként tartsák számon. Feltétlenül meg kell próbálni érvényesülni a nemzetközi szcénában is, de ami a legfontosabb, hogy a gyökereinkhez, hátországunkhoz hűek maradjunk. Ha csak egyszerűen valamelyik angol zenekart másolod le, akkor azzal a mi balkáni közegünkből kiindulva semmi szín alatt sem tudsz sikeressé válni.
Serbia Insajd: Mind a heten hivatásos zenészek vagytok? Kizárólag abból éltek, hogy a Dubioza Kolektivben (illetve esetleg más zenekaroknak, előadóknak bedolgozva) játszotok, vagy netán emellett van olyan polgári foglalkozásotok, amivel a napi betevőre megkeresitek a pénzt?
Armin Bušatlić: Kizárólag a Dubioza Kolektiv-béli zenélésből élünk, még csak más együtteseknek sem dolgozunk be. Hűek vagyunk az anyacégünkhöz. Sőt, nem is heten, hanem immár nyolcan. Nemrég ugyanis állandó hangmérnökünk is felkerült a csapatunkban dolgozók "fizetési listájára".
Serbia Insajd: Rokonszenvesek a dalszövegeitek. Élesen bíráljátok a hatalmon lévő rezsimek visszaéléseit, és különböző társadalmi visszásságokra is felhívjátok a figyelmet. Lokálisak vagytok, egyúttal mégis globálisak is. Ironikusak vagytok, mint a 18-20 éves tinédzserek, mégis mindez őszintének tűnik. Mit gondoltok, meddig marad hiteles az őszinteségetek? Nem tartotok attól, hogy előbb-utóbb mindez átcsap valamiféle antiglobalizmus-karikatúrába, ami egy középkorú ember szájából inkább nevetséges, mintsem hiteles (gondolok itt pl. a U2 frontemberére, a multimilliomos Bonóra)?
Armin Bušatlić: Ha majd úgy érezzük, hogy ez történik velünk, akkor szerintem eljön az az idő, hogy végleg felhagyjunk a jelenlegi előadásmódunkkal és szemléletünkkel. Mi egy olyan közegből érkeztünk, ahol egyszerűen nem teheted meg, hogy elzárkózz a politikai kérdések elől, amennyiben tisztességesen szeretnél élni, vagy mondhatnám úgy is, hogy túlélni az éppen aktuális válságot. Azt is megértem, hogy ha egy előadó olyan szintű, extrém magas népszerűségre tesz szert, ami egyben egy nagyon magas szintű életszínvonallal párosul, akkor valóban nem lesz egyszerű a dolga, ha a pórnép, a kisemberek gondjait szeretné továbbra is hitelesen megénekelni, de a mi jelenlegi helyzetünk egyáltalán nem ilyen. A mi zenénk és a mi szövegeink többnyire olyan élethelyzeteket dolgoznak fel, amilyenekben mi is élünk, és olyan problémákról szólnak, amelyek következményeit a saját bőrünkön érezzük.
Serbia Insajd: Hogy tetszik Budapest? (Csak őszintén!) Emlékeztet kissé Szarajevóra? Főleg a régi, Osztrák–Magyar Monarchia-korabeli épületekre gondolok.
Armin Bušatlić: Az a kis része, amit sikerült megismernünk, tetszik. Ne aggódj az őszinteség miatt, mi mindig azok vagyunk. Valóban, ugyanúgy mint Bécs és mint Prága, egyes részei emlékeztetnek Szarajevóra, hiszen őseink egy időben ugyanabban a közös birodalomban éltek. Viszont Szarajevónak létezik egy teljesen más arca is, főképp az orientális részére gondolok.
Serbia Insajd: Először jártok itt?
Armin Bušatlić: Nem, kétszer a Szigeten is felléptünk, 2005-ben és 2006-ban. Személy szerint egyszer, még csak mint egyszerű látogató is fesztiváloztam a Szigeten, ha jól emlékszem még '99-ben.
Serbia Insajd: Ha összehasonlítjátok a Szigetet az újvidéki Exit fesztivállal, akkor melyik a bejövősebb?
Armin Bušatlić: A Sziget nagyobb, de az Exiten a közönség főképp a volt Jugoszlávia területéről érkezik, akikkel mégis könnyebb a közös nyelvet megtalálnunk.
Serbia Insajd: Jelenleg mi cool a Föderációban? [Bosznia-Hercegovina két entitásból áll: a Szerb Köztársaságból és a Bosnyák-Horvát Föderációból, amit a helyiek röviden csak Föderációként emlegetnek – a szerk.]
Armin Bušatlić: Te, nem könnyű megmondani, hogy pillanatnyilag mi is az igazán cool a Föderációban, vagy bárhol Boszniában. Talán az, hogy a sok szarkeverés ellenére jól tudd magad érezni.
Mario Ševarac: (Szaxofonos, a képen) Mondd meg te, hogy jelenleg mi a cool Budapesten?
Serbia Insajd: Bevallom, most megfogtál. Akasztjátok a hóhért. Talán bicajozni. Van, aki gyakorlatias szempontokból bringázik Pesten, míg mások pusztán azért, mert ez most trendi. Netán az a cool, hogy a kormány gyermeteg politikai nyilatkozatokat függeszt ki a középületekben, az ellenzék egyik hiperaktív aktivistája pedig ezeket a politikai deklarációkat még gyermetegebb módon, kaszinótojással keni össze? Persze az sem kizárt, hogy nincs ezekben a dolgokban sok coolság, csupán a mi budapesti provincializmusunk illékony korlenyomata mindez.
Armin Bušatlić: Látod, a föderáció-béli coolságról magam is csak valami hasonlót tudnék mondani, inkább tegyél fel e helyett egy pótkérdést.
Serbia Insajd: Oké, íme egy triviális kérdés, bocs, ha nem vagyok cool :-). Fociban kinek szurkoltok?
Armin Bušatlić: Nézd, mi három különböző városból származunk. A két énekesünk zenicai, ők a Čeliknek, a dobosunk mostari, ő a Veležnek (Red Army), a szaxofonosunk, Mario vajdasági, zombori születésű (középsuliba pedig a szabadkai zenedébe járt) ő a Vojvodinának, ketten Szarajevóból a Sarajevónak (Horde Zla), míg a harmadik szarajevói az Olimpiknak.
Serbia Insajd: Az Olympique Marseille-nek? [Csodálkozik a nem túl felkészült, ám a néhány benyakalt sörtől annál inkább ittas blogger – a szerk.]
Senad Šuta: (Dobos, a képen) Haha! Nem, hanem az Olimpik Sarajevónak.
Serbia Insajd: Amúgy etnikailag és a vallás szempontjából is vegyesfelvágott a zenekarotok?
Senad Šuta: Mindenféle akad közöttünk. Van aki vegetariánus, van aki nem eszik disznóhúst, van aki eszik disznóhúst, és olyan is van, aki mindent megeszik, amit talál.
Serbia Insajd: Növekszik-e az iszlám befolyása a Föderációban?
Armin Bušatlić: Bizonyos körökben igen.
Serbia Insajd: És nem igazán a cool körökben?
Armin Bušatlić: Hát, nem igazán. Persze lehet, hogy ez nekik cool. Általánosságban az összes vallás a volt Jugoszlávia utódállamaiban az újjászületését, egyben a megerősödését éli meg. Ezek közül az iszlám talán a legegzotikusabb, és ezért tűnik ki, habár maga az iszlám is nagyon sokszínű vallás. Hívei többnyire békés, toleráns irányzatokat követnek, de az extremisták nyilván nagyobb médiavisszhangot kapnak, ezért is szembetűnőbbek.
Serbia Insajd: Mint az a nagyszakállú srác, aki pár hete a szarajevói amerikai nagykövetségre lövöldözött egy villamosmegállóból.
Armin Bušatlić: Most szólj hozzá, láttad? Bár ő sem eredeti bosnyák "áru" hanem Szandzsákból, Szerbiából importáltuk.
Serbia Insajd: Vajon születtek viccek a fiatalember Szent Dzsihád-tematikára alkotott "mesterművéről"?
Armin Bušatlić: Ajaj, amennyit csak akarsz: komolytalan terrorista, félterrorista, Osama Bin Laden úttörő-kiadása, a szandzsáki Chuck Norris, és ezek még a disztingváltabb jelzők.
Serbia Insajd: Mindig egyenruhában játszottatok?
Armin Bušatlić: Talán csak egy idényt játszottunk valamiféle egyenruha nélkül, de gyakorlatilag a kezdetektől van fellépő egyenruhánk, aminek a stílusát gyakran megváltoztatjuk, de a sárga-fekete színkombináció állandó.
Serbia Insajd: Miért éppen ezeket a színeket választottátok? Netán valamilyen szimbólum, vagy üzenet rejlik a színek mögött? (Csak nem Monarchia-nosztalgia?)
Mario Ševarac: Egyszerűen azért, mert ezek vizuálisan erős színek, nincs ebben semmi titok, szabadkőműves, vagy bármilyen egyéb ideológia.
Serbia Insajd: [Ezt bolje biti kérdezte, Styxx most volt először a fellépésükön – a szerk.] Voltam egy koncerteteken, az ún. "kis horvát Woodstock"-ként aposztrofált Colapis Rock Festen Kamanjében. A szabad ég alatt játszottatok és igencsak erősen esett az eső. A mostoha körülmények ellenére olyan szuper bulit hoztatok össze, hogy a közönség soraiból még egy profi zenész, a Zabranjeno Pušenje dobosa is végigtáncolta a fellépéseteket. Hogyan tudjátok ilyen hatékonyan kizárni a kedvezőtlen külső körülményeket?
Armin Bušatlić: Mindig igyekszünk a létező legjobb bulit összehozni. Tiszteljük a közönségünket, teljesen függetlenül attól, hogy éppen hányan vannak az adott fellépésen, és ha látjuk, hogy elégedettek, jó a hangulat, az természetesen nekünk is jól esik. Viszont nincsenek különösebb trükkjeink a külső, zavaró tényezők kizárására. Nem taktikázunk, talán éppen ez a titkunk? Már ha van egyáltalán bármiféle titkunk.
Serbia Insajd: Mekkora volt a legnépesebb közönségetek?
Senad Šuta: Idén játszottunk a belgrádi Beer Festen. Azt mondják, hogy nyolcvan- és százezer fő között voltak a koncertünkön. Tengernyi embertömeg, a színpadról nem látod a végét. Hál' istennek a technika is teljesen rendben volt, mert ha beüt egy komolyabb műszaki gebac, akkor egy százezres tömeg előtt nem tudsz unplugged zenét rögtönözni, a közönség és mi is szuperül éreztük magunkat. Ez mindannyiunknak a zenekarból egy életre szóló, feledhetetlen élmény volt.
Serbia Insajd: Nem zavar titeket, hogy a nyelvi nehézségek miatt gyakran a közönség jelentős része nem, vagy csak részben érti a dalszövegeiteket?
Armin Bušatlić: Pontosan e célból a szövegeink egy része és a számok közötti verbális kommunikáció, mint a show része, angolul zajlik. Emellett egy valamiféle "félangolt", Pidgin Englisht is használunk. Ez a lebutított angol tulajdonképpen napjaink valódi, globális világnyelve, amit bolygónkon többé-kevésbé szinte mindenki megért. Olyan nemzetközi, aktuális, mindenhol érthető frázisokkal is operálunk, mint például "Firma ilegal", "recesija", "korupcija" így a közönség ha nem is érti teljes egészében, azért nagyjából képben van, hogy éppen miről is szól a nótánk. Azokat a finom árnyalatokat, amelyek nem érthetőek mindenki számára a szövegből, a zenével, tánccal, ökörködéssel, metakommunikációval és a fellépéseink teljes atmoszférájával igyekszünk pótolni.
Így pörögtek a Firma Ilegallal az A38-on (amatőr felvétel)
Serbia Insajd: Műfajilag meghatározhatlak titeket úgy, mint punk-folk-hiphop-reggae-dub zenekar? Bár a pörgős ritmusok alapján a ska talán közelebb áll a stílusotokhoz, mint a reggae, habár a ska-zenekarok névadásának formállogikai szabályai szerint akkor a neveteknek inkább Dubioska Kolektivnek kellene lennie.
Senad Šuta: Úgy határozol meg minket, ahogy neked jól esik, a lényeg, hogy jöjjön be neked a zenénk. Bár a felsorolt irányzatokon kívül a zenénkben némi rock és hardcore is fellelhető.
Serbia Insajd: Arra vonatkozólag van konkrét, hosszútávú tervetek, hogy meddig marad aktív a Dubioza Kolektiv?
Armin Bušatlić: Nincs. Úgy gondolom, hogy jelenleg egy rendkívül produktív szakaszát éli a zenekar. Évente egy-egy albumot adunk ki, ami elég jó iram. Most is egy új albumon dolgozunk és hál' istennek még soha sem kerültünk abba a helyzetbe, hogy meddőn bambulunk az üres papír fölött. Alkotói válság, ihlethiány idáig elkerült minket.
Serbia Insajd: Az albumaitok anyagilag is sikeresek, vagy inkább a koncertpromóció részét képezik?
Senad Šuta: Az albumokon többé nincs haszon, de így van ezzel szinte a világ összes előadója. Kereskedelmi értelemben az albumok a koncertjeink promotálását szolgálják. Mi minden évnek közel egyharmadát turnézással töltjük. Mindenfelé fellépünk, az élő zenélésből élünk és nem a CD-eladásokból. Hál' istennek az életben nem minden a pénzről szól. Minden zenekarnak, a legnagyobbaknak és a legkisebb garázszenekaroknak is fontos, hogy egy-egy alkotói korszakuk albumokon is megörökítésre kerüljön.
A két Lotti. Almir Hasanbegović és Adis Zvekić énekesek, bolje biti nicknevű
törzsolvasónk lánya, Lotti társaságában (aki egyébként a Zágrábi Egyetem
Bölcsészkarán a Zabranjeno Pušenje dalszövegeiből készül szakdolgozatot írni.)
Serbia Insajd: Játszottatok már olyan közönség előtt, akikről nem is feltételeztétek, hogy nagyon jól ismerik a munkásságotokat?
Armin Bušatlić: Bulgáriában, Szófiában a nézők tömege fejből tolta a szövegeinket. Mindez őszintén lenyűgözött minket. Jövő héten ismét fellépünk Szófiában.
Serbia Insajd: Ti ketten, mint a zenekar rangidős tagjai (Senad, a dobos 40, míg Armin, a szólógitáros 39 éves) csak egy-két évvel vagytok fiatalabbak nálam, még sem feszül olyan szalonnaöv a derekatokon, mint amilyet sajnos nekem sikerült összegyűjteni az elmúlt évek során. Hogyan oldjátok meg, hogy fittek maradtok?
Senad Šuta: Tölts évente száz napot turnézással, rendkívül hatékony fitness!
Serbia Insajd: Haha, ezt inkább kihagyom, da ha lesz rá alkalmam, feltétlenül elmegyek valamelyik következő fellépésetekre, hogy legalább pár deka hájat leugráljak a derekamról. Olvasóink nevében is köszönjük szépen az interjút!
Baki a hajón: Az A38 bejáratánál a Dubioza Kolektiv együttest
ábrázoló képre a "Ladánybene 27" felirat került
Egy kivételével az összes kérdésünkre válaszoltak ezek a rokonszenves muzsikusok (főképp a szólógitáros, Armin Bušatlić, azonban néha a dobos Senad Šuta és a szaxofonos Mario Ševarac is besegített). Egyedül arra a kérdésre nem kaptunk választ, hogy mi jelenleg igazán cool a Föderációban. Elképzelhető, hogy ez esetben nem is Homérosz vak, hanem én, mint egy fő a közönségéből, aki történetesen egyben interjút készít?
Ezek a srácok, akik kiváló hangulatot teremtettek ezen a koncerten az A38-on, valamit nagyon tudnak. Mindent beleadtak, annak ellenére, hogy nem hogy több százan nem voltunk, hanem legfeljebb több tucatnyian. Megszokták, hogy gyakran lépnek fel több tízezres közönség előtt, mégsem szúrták ki a szemünket valamiféle fékezett habzású minimálprogrammal. Számaik aktuálisak mind itt, Keleten (főképp ami a nepotizmust, a korrupciót illeti), mind pedig Nyugaton; az ottaniak is csemegézhetnek az üzeneteikből, különösen ami a globális gazdasági világválságot illeti.
A Dubioza Kolekitv még olyan szakállas kliséket is képes frissen szervírozni, amelyek már húsz-harminc éve elkoptatott sablonok, nemcsak a ska és a reggae zenében, hanem az egész rock'n'rollban. Pédául elég sokat regélnek a marihuána legalizálásáról, meg úgy általában ennek a mezőgazdasági terménynek a fogyasztásáról, ami speciel az én életemben annyira sokadrangú, lényegtelen kérdés, mint mondjuk a 2012-es szezon ausztrál fürdőruhadivatja. Mégis el tudom képzelni, hogy a banda fanatikus rajongóinak mindez napi szintű, aktuális kérdés, és számukra igenis kardinális jelentőséggel bír, hogy vajon basztatják-e őket a zsaruk, vagy sem, ha netán egy-két dzsoint besodrásával lazítanak.
"Zbog svjetske krize
Nemam za rizle
Nemam ni gandže aman
Baš bi mi sjelo taman"
"A világválság miatt
Rizlára sem maradt
Persze, hogy gandzsám sincs
Pedig már lassulnék"
(Nem műfordítás)
A Dubioza valami olyat főzött ki helyi, bosnyák, balkáni (repertoárjukat nem csak minőségi folkkal fűszerezik meg, hanem némi turbofolk elemtől sem finnyáskodnak), kelet-európai alapanyagokból, amihez aztán bolygónk szinte összes szegletéből hozzáadtak valamit, hogy egy teljesen eredeti keveréket alkossanak. Mindez egyáltalán nem jellegtelen, junkfood-tömegtermék, hanem jóval inkább a fúziós konyhaművészet mesterműveként csábít az élmény befogadására. Mi más lenne cool a Föderációban, ha nem éppen a Dubioza Kolektiv?
"Vratiće se Walter, jebaće vam mater!"
"If you wanna meet me mister Sarkozy,
you will have to learn my language,
parlez-vous gypsy"
Köszönet bolje bitinek a kapcsolat összehozásáért, a besegítésért a kérdezésbe, Lottinak a fotókért, bikmakk csajának a kérdések korrektúrázásáért. (Ha minden igaz, pár hét múlva lehozzuk a szerbhorvátbosnyák verziót is. A márciusi Sejo-interjú kétrészes eredetijének linkje egyébként kikerült a Zabranjeno Pušenje Facebook-oldalára.)
