Utcanévharcok
A dél-szerbiai, albán többségű Bujanovacban a helyi önkormányzat elrendelte, hogy tizenhét, zömében szerb történelmi személyiségről elnevezett utca nevét cseréljék le albánra. A héttagú, négy albánból és három szerbből álló bizottság (nem meglepő módon) 4:3 arányban döntött az utcanevek megváltoztatása mellett.
A szerbek részéről nem is az verte ki leginkább a biztosítékot, hogy a Lázár cár és más szerb uralkodók, valamint Dositej Obradović író-filozófus-kultuszminiszter és egyéb tudósok, művészek stb. nevét viselő közterületek hivatalos megnevezését Szkander bég* és más, réges-rég élt albán hírességek nevei váltották fel, hanem hogy utcanevet kapott az a koszovói Gnjilanéból származó Fatmir Ibishi is, aki a Szerbia által el nem ismert harci alakulat, a Koszovói Véderő kötelékében 2000 februárjában a koszovói határ melletti, de még szerb oldalon található Končulj faluban terrorista osztagával – legalábbis a szerb médiától ezt a pejoratív jelzőt érdemelték ki – megtámadta a szerb rendőrség egy járművét, aminek következtében egy rendőr meghalt, hárman pedig megsebesültek.
* Szkander bégről (EU-konform változatban: Kasztrióta György) elnevezett utca egyébként Belgrádban is van, méghozzá a Dusán cár utcával párhuzamos és az Uros cárra merőleges, meg a Dositejre is. Nem rossz környék.
Fatmir Ibishi emlékét ápoló videó
(Most már nem csupán YouTube-videója, de utcája is lesz)
A koszovói határhoz közeli, albán többségű Preševo-völgy, ahová Bujanovac is tartozik, egy forrongó, szakadár vidék. Preševói Felszabadítási Hadsereg néven működő terrorista alakulatuk (ők ugye saját magukat nyilván szabadságharcosoknak tartják) a völgy Koszovóhoz csatolásáért küzd, ennek érdekében az észak-koszovói szerb többségű területek cseréjétől sem zárkóznának el. Jelvényük a képen látható. A csoport neve egész pontosan: Preševo, Medveđa és Bujanovac Felszabadítási Hadserege, de ez már annyira Monty Python-osan hangzik, mint mondjuk Magyarkanizsa, Horgos és Martonos Felszabadítási Hadserege.
Vajdasági származásúként számomra sovány vigasz, hogy most legalább a szerbek is megtapasztalhatják, milyen az, ha a történelmi utcaneveiket egy másik nemzetiség átkereszteli (jelen esetben félholdazza, vagy mi). Ki tudja, hogy a szabadkai Gombkötő utca miért lett éppen Petar Drapšin? Arról nem is beszélve, hogy Szerbia-szerte számos közterület viseli a mai napig az egyik leghíresebb-hírhedtebb szerb terrorista, Gavrilo Princip nevét. Miért nincs bennem mégsem káröröm? Mert mindettől még senkinek sem lesz jobb. A szerbek ugyan nyelves puszit adhatnának a sorsnak, hogy északon egy olyan békés és lojális kisebbséggel osztoznak a területeiken, mint a (fogyatkozó) vajdasági magyarság, ám a harciasabb, és növekvő népességszámú albán etnikum mentalitása még távolabb áll a magyarokétól, mint a szerbeké.
Egy korábbi albán demonstráció Bujanovacban a szerb hatalom ellen,
albán és koszovói zászlókkal, valamint az USA csillagos-sávos lobogójával
(Egy vajdasági tüntetésen szinte elképzelhetetlen egy hasonló méretű magyar zászlótenger)
Azt nem értettem sosem, hogy a kevert népességű területeken (de Szerbiában, Romániában, Szlovákiában különösen) miért kell minden hangyafasznyi zsákfaluban is ragaszkodni a Nemzeti Nagyságok neveihez. (Kedvencem a regőcei Tesla, Vuk Karadžić, Szent Száva, Arsenije Čarnojević, Miloš Obilić és hasonló utcák, köztük az egyszem Petőfivel. Mondjuk "Maszarik" is van, az elég magyarosan hangzik.) Persze 1-2 személynév elférne mutatóba a többség és a helyi kisebbség szülöttjei közül – polkorrekten megrostálva és a lokális kötődésűeket részesítve előnyben –, de a többi utcát miért nem lehet semleges neveken hívni? Szőlő, Tölgyfa, Rózsabimbó; Tavasz, Nyár, Ősz, Tél; Fecske, Kecske, Menyecske stb. Ha Budapest kertvárosaiban és a pócsmegyer-surányi üdülőtelepen működik...
(bikmakk különvéleménye)
