A sok év után önálló magyar frakcióval is rendelkező belgrádi törvényhozás előtt – és meghívott vendégek, köztük vallási vezetők jelenlétében – tegnap letette esküjét Szerbia megválasztott köztársasági elnöke, Tomislav Nikolić. Az alkotmány rendelkezéseinek értelmében az alábbi szöveget kellett elmondania (persze nem magyarul; viszont különösen figyelemreméltó az elnöki kötelességek fontossági sorrendje):
Ünnepélyesen fogadom, hogy minden erőmet Szerbia Köztársaság – melynek szerves része Koszovó és Metóhia – szuverenitásának és területi egységének megőrzésére, valamint az emberi-, kisebbségi- és szabadságjogok érvényesítésére, az Alkotmány és a törvények tiszteletben tartására és védelmére, a béke és Szerbia Köztársaság valamennyi polgára jólétének megőrzésére fordítom; feladataimat lelkiismeretesen és felelősségteljesen látva el.
A belgrádi szkupstinánál hatalmas tömeg verődött össze az egykori SNS-vezér (merthogy időközben lemondott pártelnöki tisztségéről) szimpatizánsaiból, a parlament épülete előtti térre egybegyűltek szerb zászlókat elngettek – valamiért egy macedón lobogót is –, továbbá az új elnök fényképét szorongatták. Ilyesmit már sokszor láttunk, ez arrafelé hagyomány, Slobo idejében is így volt.
Első elnöki beszédében Nikolić elmondta, hogy egy olyan Szerbiáért fog küzdeni, mely idővel az Európai Unió teljesjogú tagja lesz, de csak akkor, ha ezzel nem kell lemondania Koszovóról. (Tadićék ugyanezt mantrázzák már évek óta; változást egyedül az hozhat, hogyha az új kormánykoalíciónak része lesz a Liberális Demokrata Párt, mert ők már többször nyilatkoztak úgy, hogy ideje lenne beletörődni a tartomány elvesztésébe.) Az új elnök megköszönte valamennyi választópolgárnak, hogy részt vettek az szavazáson, akkor is ha történetesen Boris Tadićra voksoltak. Híveinek azonban külön is háláját fejezte ki a támogatásukért.
Az elnöki expozé fontosabb része az volt, melyben Nikolić felvázolta, mekkora morális válság van az országban, és hogy ez ellen minden erővel tenni fog. Állítása szerint a 2006-ban elfogadott új alkotmány és az azóta életbe lépő jogszabályok nagy többsége az előző kormánypártok szája íze szerint íródott, ráadásul az elmúlt évtizedben a média is a különféle politikai erők befolyása alá került. A legnagyobb gond azonban a korrupció, mely megmételyezi a szerb társadalmat, és amely ellen minden igyekezetével kész harcolni. "Szerbiának demokratikus jogállammá kell válnia, ehhez mindenképpen le kell számolnunk a bűnözéssel" – mondta a Hágában fogva tartott Vojislav Šešelj egykori helytartója.
Mostanra az is világossá vált, hogy a választások éjszakáján még a kissé csalódott hangvételű "nem leszek minsizterelnök" – nyilatkozatot adó Tadić időközben meggondolta magát (a hivatalos verzió szerint pártja prominensei addig győzködték, míg elvállalta, hogy a második legtöbb mandátumot szerző koalíció jelöltje legyen a kormányfői posztra). Az első forduló után kipirult arccal zsarolósdit játszó Ivica Dačić rendőrminiszter az elmúlt héten kissé visszavett nagyképű retorikájából, és világossá tette, hogy a DS-nek kell megneveznie az új miniszterelnök személyét. Ezzel ugyan logikailag nem zárta ki azt, hogy esetleg őt magát, tehát a leendő kisebbik kormánypárt elnökét jelöljék; persze nyilvánvaló, hogy ebből botrány lett volna a demokrata szavazók körében. Boris Tadić neve mellett egyébként még a belgrádi polgármesterként működő Dragan Đilas személye merült fel, mint lehetséges kormányfő-jelölt, azonban Đilas hamar kijelentette, hogy inkább maradna a főváros élén. Mit volt mit tenni, a csúnyán leszerepelt Cvetković helyett a népszerűségi versenyben még mindig a DS felett álló egykori elnök, Tadić lett a poszt várományosa. Haha, na így lehet csak igazán "szerb Putyin" belőle, ahogy korábban írtuk. Feltéve, ha a következő elnökválasztáson Nikolić helyett újra megválasztják. (És persze feltéve, hogy egyáltalán sikerül a kormányalakítás, hiszen ahhoz a DS-SPS tömörülésnek még legalább egy pártot, az LDP-t vagy az URS-t meg kell győznie. Jelenleg úgy néz ki, hogy a liberálisok hajlanak a megállapodásra, noha korábban kijelentették, nem szívesen lennének közös kabinetben a szocialistákkal, akiket még mindig kísért Slobo öröksége.)
Boris Tadić addig is alighanem a jól megszokott, ismerős környezetben készülhet majd fel az öt év múlva esedékes megmérettetésre, ugyanis a dolgok jelenlegi állása szerint Tomislav Nikolić nem tart igényt az elnöki rezidenciára. Úgy egyeztek meg Tadićtyal, hogy ha utóbbi végül kormányfő lesz, azaz magas rangú közjogi méltóság marad, nem kell elhagynia a Dedinje (Belgrád "Rózsadombja") szívében álló villát. Nikolić majd beköltözik egy másikba, abba, amelyben eddig Mirko Cvetkovićnak kellett volna laknia (de ő sem ott lakott).
UPDATE: Fordulat (Preokret, ha úgy tetszik) – Dačić a minap Banja Lukába látogatott, és Milorad Dodikkal tárgyalt, majd a találkozó után kijelentette, hogy semmiképp nem vesz részt egy olyan kormányban, melynek egyik tagja szerint a boszniai Szerb Köztársaság népirtásnak köszönhetően jött létre. Ezzel Čedomir Jovanovićra, az LDP elnökére célzott. (Čeda és Dodik között pár hónapja volt egy kemény csörte ebben a kérdésben. "A boszniai Szerb Köztársaságot a srebrenicai genocidumból és Szarajevó rommá lövetéséből tákolták össze azok, akik valamennyien a hágai Nemzetközi Törvényszék vádlottjai lettek..." – mondta akkor a liberálisok vezetője.) A Demokrata Párt és az SPS-JS-PUPS koalíció együtt azonban kevés a kormánytöbbséghez. Mostani nyilatkozatával Dačić lényegében kihúzta a szőnyeget az LDP lába alól, Tadić már csak az URS-szel tárgyalhat érdemben (a nemzetiségiekkel is, viszont velük még mindig túl kevesen lennének).
***
Az új parlamentbe bejutott képviselők eskütételének volt egy blogunk szempontjából különösen vicces momentuma. Épp tegnapelőtt adtunk hírt arról, hogy a szerb labdarúgó-válogatott bosnyák (muzulmán) származású középpályását a félig horvát nemzetiségű szerb szövetségi kapitány kipenderítette a keretből, mert a meccsek előtt nem énekelte az ország himnuszát. Nézzük, e gondolkodásmód alapján hány belgrádi honatyának kellene visszaadnia országgyűlési mandátumát (0:45-től):