Goran Savić katonai pilóta hősi halált halt szerdán Szerbiában. A Lasta típusú, kétszemélyes, katonai oktatórepülő –amely repülőgép a Jugoszlávia szétesését követő első, önálló fejlesztésű szerb katonai repülő, amellyel export-terveket tűztek ki, Irak légiereje is rendelt a típusból egy húsz darabos flottát–, berepülés közben a Belgrád melletti Nova Pazova felett meghibásodott. A másodpilóta azonnal kiugrott a gépből, és ezzel meg is úszta a katasztrófát. Savić őrnagy viszont a gépen maradt, hogy egy zsúfolt településrésztől távolabbra navigálja a repülőt, ám így már túl későn hagyta el a fedélzetet. (A Lasta 95-ös modell fejlesztését a pancsovai repülőgépgyárban 2006-ban kezdték el és ez, az egykori UTVA 75-ös gépig visszavezethető előzményekkel bíró légcsavaros oktatógép ellentététben a sugárhajtású katonai gépekkel, illetve a legkorszerűbb fejlesztésű légcsavaros oktatógépekével, a pilóta ülését fellövő katapult-berendezéssel nincs felszerelve.) A helyszínre érkező mentősök alig tudták kitapintani a repülő-őrnyagy pulzusát. Helikopterrel ugyan Belgrádba vitték, de ott egy katonai kórházban meghalt.
A helyszínre kiérkező tévéstábokat a baleset részleteit hadititokként óvó katonai rendőrség a forgatástól eltiltotta, és ekkor jött el a helybéli hiénák ideje.
Amíg a mentőorvosok emberfeletti erőfeszítések árán megpróbálták megmenteni a súlyosan sérült pilóta életét, a baleset helyszínéről mobiltelefonnal videofelvételeket készítő járókelők az amatőr felvételeik értékesítésén ügyködtek. Így kényszerült a szerb állami televízió is a helyszínre érkező, és a fémkerítés mellett füstölgő repülőgéproncsról, valamint a sérült pilótát a belgrádi katonai akadémia kórházába szállító helikopterről készült felvételért 25 ezer dinárt (kb 60 ezer forintot) fizetni, miután sikerült lealkudniuk a vételárat 500 euróról.
„Ha kérik a felvételt, fizessenek 500 eurót. A videón minden rajta van és jó a képfelbontás is, kiválóan fel tudják használni. Ha még sincs rá szükségük, más tévék is már megkerestek." – alkudozott az élete önfeláldozó megmentőjének a haláltusája előtti helikopteres elszállításáról felvételt készítő gusztustalansági világbajnok-jelölt. A szerb állami tévések némi alkudozás után lefelezték a hullarabló "harminc ezüstjét".
Mások kevesebbel is beérték, a kerítés mellett füstölgő repülőgéproncsról készült amatőr fényképért "mindössze" ezer dinárt (kb. kétezer-ötszáz forintot) kértek. A hordágyra emelt pilóta képe 30-50 euró közötti árfolyamon mozgott, de még a szemtanúk közül is sokan pénzért akartak nyilatkozni, 20-50 euró közötti tarifáért.
Az egyes helybéliek viselkedéséről Goran Kovačević szociológus a belgrádi Blic napilapnak nyilatkozva az alábbi bizonyítványt állította ki:
„Ha valaki az újságírók után rohan, hogy egy tragédia exkluzív felvételeit értékesítse, azaz más halálán szeretne keresni, akkor fel kell, hogy tegyük önmagunknak a kérdést, hogy milyen közösségben is élünk? Mindez azt jelenti, hogy súlyos értékválsággal küzdünk és az ilyen pénzkeresetre még az sem mentség, ha valaki nehéz anyagi körülmények között él. Úgy tűnik, hogy a humánum Szerbiából teljesen elillant.” –mindehhez csupán azt tenném hozzá, hogy manapság ilyesmi nem csak Szerbiában, hanem bárhol a világon előfordulhatna.