150 ezer eurót a szerb szövetségnek. A Magyar Kajak-kenu Szövetség (MKKSZ) ma végleg úgy döntött, csak százötvenezer euró ellenében engedi meg, hogy Nataša Dušev-Janić szerb színekben folytassa. Október 31-ig kaptak haladékot a szerbek az összeg átutalására. A pénzt "felkészülési hozzájárulásként" nevesítették.
"Alaposan körbejártuk ezt a témát, körülbelül száz emberrel konzultáltunk, és nagy többség azt mondta, hogy ne engedjük el a versenyzőt csak úgy. Merem állítani, hogy Natasa idén a legjobban támogatott magyar olimpikon volt, ezért nem érzem jogtalannak, hogy felkészülési hozzájárulást kérünk"- fogalmazott Baráth Etele, a szövetség elnöke. Arra is emlékeztetett, 17 év feletti vb- vagy Eb-érmes egyébként sem távozhat ingyen.
Az átigazolási cirkusz részleteit már sokan, sokféleképpen ragozták. Nataša kapott hideget-meleget. A magyar kajak-kenusport részéről ki higgadtan, ki keményebben szólt be neki, egy valamit azonban nem látok: miért nem próbálja senki sem kifejteni a szerb médiában a magyar álláspontot?
Nem az ördögtől való a szerb sajtó. A Magyar Szóban, az egyetlen vajdasági magyar napilapban elég részletesen megírták a magyar sportvezetők érveit, azonban a szerb nyelvű lapokban, illetve online kiadásaikban, a tévében és rádióban a magyar álláspontról semmit sem látni-hallani.
Általánosságban: Szerbiában szinte minden egy kicsit (nem nagyon, csak egy kicsit) rosszabb, mint Magyarországon, néhány dolog viszont pont fordítva; egy kicsit jobb. Így van ez az ottani piacvezető bulvárlappal (és egyben a legnagyobb példányszámú újsággal), a Bliccel is, amelyik ugyanúgy, mint a magyar (majdnem névrokon) Blikk, szintén a svájci Ringier-médiacsoport érdekeltségébe tartozik, azonban annál kevésbé harsány, klasszikus bulvár hírekre "gyúró" sajtótermék. Szinte jobban hasonlít a komoly, közéleti lapokra, és ha a legmagasabb sportvezetői-döntéshozói megkeresnék a Janić-sztori magyar olvasatával, valószínűleg azt le is közölnék (ráadásul a Blicnek egy néhány oldalas, hétvégi magyar mellékletét is terjesztik Észak-Vajdaságban). De ha a Blic nem, akkor az ottani NépNemzeti Sport, a Sportski Žurnal, vagy valamelyik másik médium tuti, hogy vevő lenne a magyar álláspont leközlésére, hiszen egy többszörös olimpikon átszerződtetése a Magyarországnál jóval éremszegényebb Szerbiába a szerb sportszerető publikum széles körében igenis jelentős hírértékkel bír.
"Natasát az édesapja hozta Magyarországra, és Rozsnyói Katalin csinált belőle kajakost, ezért elsősorban Kati néninek tartozik köszönettel. Magyarországon lett olimpiai bajnok, amikor jött, nem volt az. Hazai edzők munkája van benne, hát miért ne járna a pénz? A 150 ezer eurós kivásárlási összeget pedig egyszerűen jelképesnek tekintem." – nyilatkozta (magyarországi médiumoknak) Gyulay Zsolt, a kétszeres olimpiai aranyérmes kajakos, a Hungaroring elnöke, akit nemrég az újonnan alakult állami dohánymonopólium-cég vezetésével is megbíztak. Gyulay azonban a Magyar Kajak-kenu Szövetség marketing alelnöke is, legalábbis a honlapjukon szereplő adatok szerint. Emellett marketing és PR menedzser (Szabó Szilvia) is szerepel a szövetség hivatalnokai között.
A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja a kiemelt hírek között az alábbi felütéssel indít:
"»Az én életem. Az én választásaim. Az én hibáim. Az én leckéim. Nem a te dolgod!« Ez a felirat olvasható magyar és angol nyelven is Douchev-Janics Natasa profilképén a Facebookon. A képcserére a közelmúltban kerített sort a háromszoros olimpiai bajnok kajakos, amivel kétségtelenül megadta az alaphangját (ráadásul a felirat üzenetnek – vagy inkább hadüzenetnek? – sem utolsó) a Magyar Kajak-kenu Szövetség szerdai zárt elnökségi ülésének."
Megvan a hivatalos magyar sportdiplomáciai álláspontnak is a logikája, a védhetősége. Azonban a MOB honlapján is szerepel, hogy egy szerteágazó, profi stábbal rendelkeznek. Többek között nemzetközi igazgató (dr. Nagy Zsigmond), sajtóreferens (Török Olivér) kommunikációs főmunkatárs is szerepel a tisztségviselők között.
Natašáról könnyű rosszat mondani; hogy anyagias, forrófejú, szeszélyes hiszterika és a többi, és a szerbekről is, hogy ingyen akarják a Magyarországon kinevelt bajnokot, de ha az ügy a legrosszabb forgatókönyv szerint zárul, éspedig úgy, hogy Szerbia nem fizet, Nataša pedig elveszíti 2 évre a nemzetközi versenyzői licencét, akkor ideje lesz elszámolni a magyar hivatásos sportfunkcionáriusoknak azzal, hogy a kommunikáció terén vajon mindent megtettek-e? Mert azért lássuk be, hogy Natašának momentán, amíg aktív versenyző, leginkább az evezéshez és nem a kommunikációhoz kell értenie.
Mi lesz, ha Magyarország nem enged, Szerbia pedig nem fizet és a szerb közvélemény a magyar álláspontot nem ismeri meg? Ekkor könnyen előfordulhat, hogy ami az ügyről szerb nyelven megjelenik, az nem lesz több, mint "fillérbaszó magyarozás" és áttételesen a vajdasági magyarságra is lehet mutogatni: "na tessék, ilyen a ti »maticátok«!" alapon. A magyar sportdiplomaták nemzetközi sajtókapcsolatokért felelőseinek mindent meg kellene tenniük annak érdekében, hogy a szerb sajtó minél szélesebb körben ismertesse a "magyar verziót". Ha mindezt elmulasztják, akkor a lelkiismeretükkel a tekintetben is el kell számolniuk, hogy a százötvenezer euró megszerzése mellett a határontúliakért vajon megtették-e azt, ami elvárható?
Egy hét maradt az intenzív szerbiai sajtóhadjáratra. Legalább most, a finisben bele kellene húzni.
