A Szabadka és Újvidék között fekvő Topolya melletti, egyik kivezető úton az alábbi táblát helyezték ki:
A cirill betűkkel kiírt, és a szerb trikolor színeiben pompázó felirat a következő:
"Eladom a házam, mert a magyar fasiszták nyomására kivándorlok"
Az autóút leágazásának közvetlen közelében található, lebetonozott alappal rendelkező, fémrudakra erősített táblán szerepel a provokatív szöveg, és szinte felfoghatatlan, hogyan lehetett kihelyezni a szükséges engedélyek beszerzése nélkül, és hogyan állhat ott napok, talán hetek óta az illetékes felügyelőség, vagy a belügyi szervek hallgatólagos tudomásul vételével.
Mind a vajdasági magyar politikusok, mind a község igazgatásában résztvevő többi párt elítéli a helyi nemzetiségek közötti feszültségkeltésre irányuló provokációt.
A táblát a Martinović Matrosov antifasiszta mozgalom-topolyai polgárok egyesületének tulajdonítják, akiknek a nyáron is volt egy hasonló performanszuk.
Ki volt Marko Martinović - Matrosov?
Egy, a második világháborúban harcolt és elesett, montenegrói partizán.
Akinek hiányérzete támadt a jugoszláv szocialista partizánromantika és a szupermeni magasságokig eltúlzott, montenegrói eposzi jelzők elegye iránt, azoknak íme egy 1966-os, Martinović - Matrosov- magasztaló szöveg:
"A szovjet hős, Matrosov nevét felvevő Marko Martinović így szabadította fel a vértől vöröslő Tara folyón átkelve Kolašin városát 1943-ban: a várost elárasztották az olasz és a csetnik egységek. Egyszer csak a városra hurrikánerejű tűz zúdult. A nép jól tudta, hogy a Negyedik montenegrói proletárbrigád lépett akcióba. Tizennégy órás, kíméletlen csata után, a Kolašinért folytatott 23 harc egyikeként, a Tara partján fekvő város felszabadult. Csupán egyetlen egy, fennmaradó ellenséges bunkerben befészkelődött megszálló harcoló egység tartotta még az utolsó ellenséges állást és folytatták a harcot. Az acélos bátorságú gépfegyveres és gránátos, Marko Martinović kapta azt a harci feladatot, hogy semmisítse meg az ellenséges bunkert. És Marko elkezdte a rohamot. Mellette hullottak a barátai. A montenegrói ifjúság legszebb virágai. Markonak elfogytak a kézigránátjai, ám rendíthetetlenül folytatta a rohamot. Csupasz, crnogorac férfimellével fogta fel az ellenség gépfegyvertüzét. És amíg a döbbenettől megzavarodott ellenséges gépfegyvereseknek elvonta a figyelmét, a gránátvető bajtársai bevették a bunkert. Kolašin negyedszer is felszabadult, Marko Martinović pedig hősi halálával halhatatlan legendává vált. Bevonult a történelemkönyvekbe, a hazaszeretet és a szabadság példaképévé vált és népdalok születtek róla."
Forrás: Pobjeda.me
