Adnan Međedović és Edin Bašić alig tudott angolul, amikor 1992-ben a polgárháború sújtotta Boszniából Londonba menekültek. A végzős egyetemisták (építész-, illetve építőmérnök hallgatók) számára az újrakezdés a békés Angliában a még el sem kezdődött szakmai karrierjük faladását is jelentette egyben. Éttermekben és Starbucks kávézókban dolgoztak, viszont nem egész egy évtized alatt eljutottak arra a szintre, hogy megnyitották első saját vendéglátóipari egységüket (akik nem beszélik a későszocializmus technokrata-nyelvezetét: étterem, kocsma vagy valami hasonló), a Firezza nevű pizzériát.  A név a fire és a pizza szavak összevonásából született.

A két bosnyák menekült srác, akik megvalósították a londoni álmot (Kép: London Evening Standard)

Ma már összesen tizenegy londoni éttermük van és  manchesteri, valamint birminghami terjeszkedésben gondolkodnak. A Londonban prémium-kategóriának számító Pizza Express étteremlánc és a tömegigényt kielégítő, alacsonyabb minőségű Domino-hálózat közé pozícionálták magukat, meglehetősen sikeresen. Az ottfogyasztás és a házhosszállítás is erősségük. Éves forgalmuk eléri a négymillió-kétszázezer fontot, míg a nyereség az egymilliót. Az étteremhálózatukban fennálló 54 százalékos tulajdoni részüket, ha azonnal szeretnék értékesíteni, akkor azt hárommillió fontért megtehetnék. Természetesen nincsennek ilyen terveik, hiszen jól fut a szekér és szeretik az általuk felépített brandet.