A Horvát Tudományos Akadémia közzétette a legújabb horvát helyesírási reform munkapéldányát és ettől a derék horvát "nyelvtannácik" körében máris fellángoltak az indulatok:

"Miért térnénk vissza a Khuen-Héderváry-korszak horvát nyelvi módszertanához?" – hördültek fel a nyelvhelyességi jobboldali áramlat által pártolt, "új-régi"-helyesírás kritizálói közül főképp az úgynevezett újvidéki helyesírás hívei (erről bővebben lentebb).

Dióhéjban: az úgynevezett jobboldali áramlat hívei a horvát nyelvet igyekeznek eltávolítani a többi délszláv nyelvtől, főképp a szerbtől. Mindezt elsősorban politikai érvekkel támasztják alá. A szerb agresszorral szemben kivívott függetlenségi háború vívmányait a két nyelv minél nagyobb eltérésével is próbálják hangsúlyozni.

A pillanatnyi állapot szerint, független nyelvészek szakvéleménye alapján nem beszélhetünk különálló szerb, horvát és bosnyák nyelvről, hanem e délszláv nyelvek egy azonos nyelv nyelvjárásai, amelyet minden anyanyelven beszélő megért. Ezzel a nyelvészi állásfoglalással söpörték el a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket kivizsgáló Hágai Törvényszéken a vádlottak azon kérelmét, hogy ne egyetlen, egységes "bosnyák, horvát és szerb" nyelven készüljenek a hivatalos iratok.

Az "újvidéki helyesírással" arra, a titói Jugoszláviában 1954-ben Újvidéken (Novi Sad) megtartott nyelvész konferencián elfogadott határozatra utalnak, amikor is a szerb, horvát, bosnyák és montenegrói nyelvészek részvételével zajló szakmai értekezleten a nyelvjárásokat egymáshoz közelítő helyesírási szabályok elfogadásában állapodtak meg.

1990-től, Horvátország függetlenedésétől az egyik fő tendencia a horvát helyesírásban a nemzeti, vagyis az ún. jobboldali áramlat hívei részéről az újvidéki megállapodástól való távolodás egy archaikusabb horvát helyesírás irányába. A függetlenedés óta zajló intenzív horvát nyelvújítást (illetve pontosabb lenne egy visszatérésről beszélni a szerbekkel közösködő, jugoszláv időszak előtti állapothoz) mi sem szemlélteti jobban, mint az a tény, hogy a horvát helyesírást összefoglaló első műnek a 374 évvel ezelőtt, 1639-ben Velencében kiadott, Rajmundo Džamanjić nevéhez fűződő: "Nauk za piisati dobro latinskiema slovima" könyvet tekintik, és a mai napig mindösszesen huszonnégy horvát helyesírási szabályzatot adtak ki, ha az egyes kiadásokat külön-külön számítjuk, akkor viszont hetvenkettőt. Igen ám, csakhogy aránytalanul sok született az elmúlt, alig negyed évszázadban. 1990 óta ugyanis tizenhetet publikáltak.

"Neću" vagy "ne ću"

Az újvidéki helyesírás hívei most egy ravasz csellel, a magyar kártya kijátszásával a nemzetieskedő jobboldali áramlatosokat éppen, hogy nemzetellenességgel vádolják. Mert, hogy szerintünk annak az időszaknak a horvát helyesírásához térnek vissza, amikor is a horvát nyelv és kultúra az egyik legkeményebb asszimilációs befolyásnak volt kitéve a gróf dr. Khuen-Héderváry Károly kiegyezést követő, húszéves horvát bánsága alatt.

A magyar főnemesi származású, később Magyarországon a miniszterelnöki rangig is feljutó politikusról ugyanis Horvátországban koránt sem olyan kép él, mint Magyarországon, miszerint a Horvát,- Szlavón- és Dalmátország bánjává történő kinevezését követően rendezte a horvát anarchikus viszályokat, konszolidálta a zilált horvát pártviszonyokat, megszilárdította a magyar állameszmét, megteremtette a Horvát Nemzeti Pártot, nagy reformokat hajtott végre különösen a közigazgatás és a tanügy terén.

Khuen-Héderváry horvát bán – aki sok horvát szerint 
magyarosító,szerbekkel lepaktáló, horvátgyűlölő zsarnok

A horvátok egyedül azt ismerik el a bán érdemeként, hogy sikerült fellendítenie a korabeli horvát gazdaságot (Bár még azzal kapcsolatban is felróják neki, hogy például a Magyar Államvasutak keretében történő horvátországi vasútfejlesztés is a "Héderváry-terror" egyik fortélyos, gyarmatosító eszköze, hiszen állítólag ő maga mondta, hogy: "Akié a vasút, azé az ország."), ám egyébként Khuen-Héderváryt körülbelül egy olyan, a horvátságot igába hajtó zsarnoknak tartják, mint mi Haynaut. A "khuenovština" sokak szerint a horvát történelem legsötétebb korszaka, amikor is a horvát önrendelkezést kíméletlenül visszaszorította Héderváry autokratikus módszereivel és a Kárpátoktól az Adriáig húzódú Nagy-Magyarország felépítésén ügyködött. A horvátok választójogát jelentősen visszanyeste, a regionális tudat – úgy, mint például a szlavóniai –, erősítésével és a megyerendszer átszervezésével pedig az összhorvát nemzeti tudatot gyengítette, emellett a reálgimnáziumokban 1894-ben bevezették a magyar nyelv kötelező oktatását, ami szintén az agresszív elmagyarosítást szolgálta Héderváry politikájának horvát bírálói, különösen Gross Mirjana történésznő szerint.

A khuen-héderváryzással ráadásul a jobboldali áramlat híveit a saját fegyverükkel, a szerbellenességgel alázzák, hiszen a horvátok szerint Khuen-Héderváry egyik fő bűne, hogy a horvátországi szerbeknek biztosított kulturális önrendelkezéssel is a horvát egységet bomlasztotta. Az 1894-es szerb törvényekkel ugyanis a szerb pravoszláv egyháznak iskolafenntartási jogosultságot biztosított.

A legújabb horvát helyesírási szabálytervezetben a laikusok részéről is a legtöbb kritikát az kapja,hogy visszahozzák a "nem fogok" (horvátul: neću) külön írt alakzatát, vagyis a ne ću-t. Ami kábé annyira archaikus, mint a magyarban az "azzal" helyetti azval-változat.

"A nyelv megerőszakolása az új helyesírás" – így a kritikusok. A jobboldali áramlat egyik képviselője, August Kovačec akadémia-tag szerint a szakmai érveléshez kellene ragaszkodni, és a laikusok általi átideologizálást pedig mielőbb elfelejteni: "A média fújta fel ezeket a kérdéseket, mintegy elterelve a figyelmet arról, hogy a népnek nincs mit enni (való igaz, hogy a horvát szociális helyzet jelenleg nem túl rózsás,de ezzel sem áll egyedül a régióban – Styxx) e kérdésekben könnyen meg lehetne egyezni. Különben is, az új helyesírási szabályok csak megengedik a különírt formátumú »ne ću«-t. Aki ragaszkodik az újvidéki helyesírás szerinti, egybeírt »neću«-hoz, az ezentúl is megteheti."

(Akit a délszláv nyelvek behatóbban érdekelnek, korábbi ismeretterjesztő sorozatunk a tárgyban itt.)