Tegnap a horvát főváros központjában, a Jellasics téren (Trg bana Jelačića) egy morbid, gyűlöletkeltő matricával gyalázták a szerbeket.
Horvátország keleti részén, a délszláv háborúban lerombolt Vukovarban a horvát-szerb, kétnyelvű, latin-cirill írásmódú táblák miatt már hónapok óta igen feszült a helyzet a többségi horvátok és a legnagyobb lélekszámú kisebbség, a szerb etnikum között.
A kétnyelvű táblákat vagy szervezett tüntetéseken verik szét, vagy éjjelente törik össze. A horvát függetlenségi háború veteránjai ügyeiért felelős miniszter (Horvátországban külön tárca hatáskörébe tartoznak ezek az ügyek. A veteránok nyugdíjáért, egyéb juttatásaiért, a civil életbe való visszailleszkedésük tartozik a hatáskörébe, e minisztériumtól függetlenül természetesen "hagyományos" honvédelmi minisztérium is van.) Predrag Fred Matić a napokban egy kínos nyilatkozatot tett. Az egyébként mérsékelt, szociáldemokrata politikus maga is Vukovar szülötte, aki a háború alatt a szerbek hadifogságába került. Kijelentette, hogy őt magát a közintézmények kétnyelvű táblája nem zavarja, ám amikor szülővárosába ér, a "Vukovar – Вуковар" kétnyelvű helységnévtábla felirata eszébe juttatja a háború alatti szenvedéseket. Emellett a horvátországi szerbektől több lojalitást vár, például, hogy a horvát labdarúgó válogatottnak szurkoljanak. Nos, bármennyire is banálisnak tűnik, ezt nem kellett volna mondania. Attól függetlenül, hogy a miniszter vegyes etnikumú közegben nőtt fel, mint oly sok embernek (gyakorlatilag a legtöbbnek) nincs érzéke a politikai és kulturális identitás megélésének bonyolult értékrendjéhez.
Ez egy nagyon összetett téma, nem könnyebb egyszerűen összefoglalni a lényegét, mint például a kvantumfizikáét, mégis zanzásítva megpróbálom:
Nem lehet parancsszóra átprogramozni, hogy ki kinek szurkoljon: a finnországi svéd kisebbség legtöbb tagja például magától értetődőnek veszi, hogy a finn foci-, vagy hokicsapatnak szurkol, míg ha megnézünk egy olyan focimeccset, ahol az Ír Köztársaság válogatottja játszik, akkor gyakran láthatunk lelkes szurkolókat az ír köztársasági zászlóval, középen "Belfast" felirattal. Egy belfasti katolikusnak ellenben eszébe nem jutna szülőföldje csapatát, az észak-ír válogatottat buzdítani, mint ahogy például a legtöbb székelynek sem a román válogatottért, hanem a magyarért dobog a szíve.
A zágrábi esetre a figyelmünket a kiváló Falanszter blog szerzője hívta fel, köszönjük.