Gotov je?
Viktor Janukovics hasonlóképpen került lapátra, mint Slobodan Milošević az előző évtized hajnalán, a "Buldózer-forradalom" következményeként. Még a buldózer is megvolt hozzá: az alábbi képet a Serbia Insajd facebook-olvasói már jól ismerik.
Most mégsem arról lesz szó, hogy miben hasonlít, illetve miben különbözik egymástól az Otpor! és a Majdan. Nehéz is lenne a kijevi forradalmat elemezni, hiszen még mindig nem tudjuk, pontosan milyen végkifejletre kell számítani. Reméljük, az erőszaknak tényleg vége van Ukrajnában. Egyúttal ismét fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt.
Pancheve, Subottsi, Kanizh, Martonosha...
Szóval akkor miért is íródott ez a poszt? Ukrajna kapcsán eszembe jutott egy történelmi érdekesség. A fenti településnevek talán ismerősen csengenek. Segítek: nem a vajdasági ruszinok hívják így Pancsovát, Szabadkát, Kanizsát és Martonost. Ellenkezőleg, ezek a városok Ukrajnában vannak. Mégpedig Ukrajna szívében, a Kirovohradi területen, Kijevtől mintegy 250 km-re délkeletre. A környék egykori neve oroszul Novaja Szerbija, azaz Új Szerbia volt. Még messzebb, a kelet-ukrajnai Donyeck közelében pedig egy Szlavjanoszerbszk nevű város máig őrzi az Ukrajnába települt szerbek emlékét.
Szlavjanoszerbszk
Természetesen Pancheve és a többiek sem véletlenül kerültek ilyen messzire Vajdaságtól: alapítóik a Habsburg Birodalomból költöztek Ukrajnába. De ha már az új otthon külsőségeiben nem is hasonlított szülőföldjükre (mondjuk éppen eléggé, lásd alább), a nevében emlékeztessen az elhagyott hazára. Egyetemes emberi igény ez, nézzünk csak körül a világtérképen, mely tele van Új-Kaledóniákkal, Új-Brunswickokkal, meg Új-Zélandokkal.
Változatos táj Szlavjanoszerbszk közelében – lehetne akár Vajdaságban is
Új Szerbia tehát nem Amerikában keresendő. Bár ott is vannak Belgrade nevű települések (ahogy egyébként Buda is), de azok jóval később keletkeztek. Novaja Szerbija viszont már 1752-ben önálló közigazgatási egység volt Oroszországon belül. Némi szépséghibája a történetnek, hogy tizenkét évvel később megszűnt. De az ott gyökeret vert emberek, akik esetleg megházasodtak és új életet kezdtek, attól még bizonyára nem költöztek vissza Magyarországra.
Ukrajna a 18. század közepén – Novaja Szerbija és
Szlavjanoszerbija piros pontokkal jelölve (nagyobb méret)
Egyébként az ukrajnai szerbek főleg a Katonai Határőrvidékről érkeztek. Az Orosz Birodalom ugyanis létre akart hozni egy hasonló granicsár-ütközőpontot a lengyel-litván állammal és a zaporizzsjai kozákok szállásterületeivel határos részeken. A fenti térképen látszik, hogy a törökök is elég közel voltak. Jó határőrök viszont az uralkodóhoz hű, kardforgatásban jártas népek közül kerülnek ki. Az oroszok nem kívánták a véletlenre bízni a dolgot, ezért inkább meghívták az osztrákoknál már bevált, harcedzett szerbeket, akik expanziós okokból amúgy is kedvesek voltak Moszkvának, hiszen a pravoszláv vallású déli szlávok egy jövőbeni balkáni orosz előrenyomulás sarokkövének számítottak. A Szávától délre, a török alatt sínylődő vagy a Magyarországon lakó rebellis rácok pedig gyámolítóra találhattak a Nagy Testvér személyében. A mi Határőrvidékünk különösen sok emigránst szolgáltatott már korábban is: a cári hadsereg szerb huszárezrede 1727-ben alakult meg. A leghíresebb szerb származású orosz hadvezér, az Aradon született Thököly (Popovics) Péter pedig 1748-ban vándorolt ki, és Pjotr Abramovicsként csinált karriert. (Novomirhorodban halt meg – ez Martonosa mellett van.) Az ő unokaöccse volt Thököly Száva, "a szerbek jótevője", akiről blogunkon korábban már megemlékeztünk.
Novaja Szerbija (szerbül: Nova Srbija) a legfontosabb szerb városokkal (nagyobb méret)
Moszkva tehát behívta a rácokat, ők pedig egy bizonyos Jovan Horvat vezetésével felkerekedtek, és a 18. század ötvenes éveiben a mai Kirovohrad környékére vándoroltak. Helyesebben Kirovohrad maga is ekkor jött létre, bár ekkor még Jeliszavetgrad néven. Fennmaradt egy levél, melyet Erzsébet orosz cárnő küldött Jovan Horvatnak, és amelyben arra kéri a huszárőrnagyot, hogy emeljen földvárat, s keresztelje "Szent Erzsébet várának" (nem Árpád-házi Szent Erzsébetről, hanem a bibliai Keresztelő János édesanyjáról van szó).
Alapítási emlékmű – egy szerb és egy orosz kéz a kézben,
(kozákkal megerősítve) védik a birodalom határát. (Felirat: itt)
Később a telepesek megalapították Szentát, Szombort, Becsejt, Szentomast, Csongradot, Zemunt meg a többieket, a fent felsoroltakkal együtt. E városok legtöbbjét mára átnevezték, de Pancseve, Szubottszi, Kanizs és Martonosa ma is ugyanígy szerepel a térképeken. A történelmi hűség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy egyes szerb falvak helyén korábban ukrán falvak álltak, de az ukránokat máshová telepítették. Illetve a szerbeken kívül bolgárok és moldvai románok is letelepedtek a környéken – utóbbiak elég nagy számban jöttek ahhoz, hogy valójában Novaja Szerbija legnagyobb nemzetiségét adják.
Martonosa és Szubottszi a Google-térképen
Novaja Szerbiján kívül 1753 és 1764 között egy másik szerb határőrvidék is létezett, mégpedig Rajko Preradović és Jovan Šević kapitányok vezetésével. Ezt a változatosság kedvéért Szlavjanoszerbijának keresztelték, egyik központja pedig Bakhmut lett (ma: Artemivszk), mely Donyecktől kb. hetven kilométernyire van északnyugat felé. Donyeck és Artemivszk között félúton található Jenakijeve, Viktor Janukovics szülővárosa. Noha Viktor Janukovics saját bevallása szerint apai ágon belarusz és lengyel ősökkel rendelkezik, könnyen lehet, hogy ereiben – szülőföldje okán – némi szerb vér is csörgedez. Persze mindez csak fikció, hiszen biztosat nem tudhatunk. Szlavjanoszerbija telepesei között számos moldvai, illetve néhány magyar ember is volt, tehát ugyanezzel az erővel frissen elzavart Viktorunk román is lehetne. Vagy magyar.