Péntek óta az ország területén kampánycsend van. Ez ránk, mint magyarországi tartalomszolgáltatónál működő blogra természetesen nem vonatkozik, ennek ellenére a helyzettel nem akarok visszaélni. Mondjuk nem is nagyon tudnék, hiszen egyik párt mellett vagy ellen sem folytatok semmiféle propagandát. (Az ismertetőbe írt "szavazzon rájuk, ha..." – kezdetű felszólításokat nem kell komolyan venni.) Azonban csütörtök éjfél után elvileg már közvéleménykutatási adatokat sem lehet nyilvánosságra hozni. Ezért fontos elmondani, hogy a Faktor plus március 13-án közzétett kutatási eredményeivel dolgozom. A bejegyzésben rengeteg adat és tényállítás szerepel, melyek többségét az írott és a hangzó médiából, illetve saját ismereteim felhasználásával állítottam össze. De elképzelhető, hogy valamiben tévedek, ezért a kommentelőket arra kérem, hogy vegyék elő a piros ceruzát, és bátran írják meg észrevételeiket, kifogásaikat, javaslataikat.

Mi vezetett ide?

Szerbiában nagy hagyomány előrehozott választásokat tartani. Ebben a témában korábbi írásom erre található (ugyanitt érintettem a Szerb Haladó Párt programját is; érdemes ellenőrizni, hogy mi valósult meg belőle). Mivel az előrehozott szavazás mint esemény nem szokatlan az országban, így tulajdonképpen az kelt feltűnést, amikor egy kormány teljesen kitölti a mandátumát. Ahogyan például Mirko Cvetković kormánya 2008 és 2012 között. Azt megelőzően ugyanis két egymást követő alkalommal ugyanígy idő előtti voksolásra volt szükség. Ez a mostani tehát – ha lehet ilyet mondani – egyfajta trendhez alkalmazkodik, hiszen a többpártrendszer bevezetése óta ez a hetedik előrehozott választás.

Emlékeztetőül: A 2012-es országgyűlési- és elnökválasztásokat egyaránt a Szerb Haladó Párt (SNS) nyerte. Mivel egymagukban akkor még nem voltak képesek magabiztos kormánytöbbség létrehozására, ezért a Cvetković-kormányban korábban szerepet vállaló Szerbiai Szocialista Párttal (SPS) folytattak több mint két hónapig tartó koalíciós tárgyalásokat. Ivica Dačić, volt belügyminiszter (azelőtt Slobodan Milošević szóvivője) sikeresen kihasználta alkupozícióját – a "mérleg nyelvének" szerepét – így ő lett a miniszterelnök. Első helyettese pedig az SNS új vezetője, Aleksandar Vučić. Tomislav Nikolić – a haladók korábbi vezére – frissen megválasztott államfőként még beiktatása előtt lemondott párttagságáról. Nem nagyon volt más választása, ugyanis korábban meglehetősen sokat kritizálta Boris Tadićot, amiért köztársasági elnökként nem járt el hasonlóképpen, vagyis mindvégig a Demokrata Párt (DS) vezetője maradt.

Vajdaságban most nem lesznek tartományi választások. Természetesen a köztársasági szintű voksoláson az autonóm tartomány polgárai ugyanúgy részt vesznek. Belgrádban ellenben lesz önkormányzati szavazás, ez már jóval az országgyűlési választások időpontjának kiírása előtt eldőlt. Sőt, igazából a belgrádi szavazás ténye  nagyban befolyásolta az országgyűlési választásról való döntés megszületését.

A belgrádi helyhatósági választáson 2012-ben a Demokrata Párt maradt hatalmon, de mindössze egyetlen fős többséggel. Ez a tény erősen rányomta bélyegét az elmúlt két év politikai játszmáira. A Szerb Haladó Párt és a Szerbiai Szocialista Párt fővárosi frakciói végül 2013 szeptemberében közösen kényszerítették ki Dragan Đilas főpolgármester (a Demokrata Párt új elnöke) lemondását. Az ok: indokolatlan vagyongyarapodás, kétes ügyletek, korrupció-gyanú. Đilas lemondása után a város ideiglenes vezetője az SNS-közeli Siniša Mali lett. Nagy valószínűséggel a választók megerősítik majd ebben a megbízatásában, bár az SNS polgármester-jelöltet hivatalosan nem nevezett meg (másik lehetséges jelöltje Zorana Mihajlović energetikai miniszter). A DS győzelme esetén Đilas, aki újra jelöltette magát, elviekben akár vissza is térhet, de a történtek ismeretében nem valószínű, hogy nyer. (Úgy mondják, a Szerb Haladó Párt hatalmas térnyerése országos szinten – két év alatt majdnem megduplázódott a támogatóik aránya – nagy mértékben a Demokrata Párt korábbi belgrádi szavazóinak pálfordulásával magyarázható.)

A fentiekből világosan következik, hogy az SNS miért szorgalmazta már 2013-ban is az előrehozott választások kiírását. Egyértelmű, hogy a parlamenti frakciójuk méretével elégedetlenek, hiszen egy ideje a mandátumaik száma nincs arányban aktuális népszerűségükkel. Az is fáj nekik, hogy Dačić lett a miniszterelnök, nem pedig Vučić, akinek be kellett érnie az első miniszterelnök-helyettes pozíciójával. Mondjuk az is igaz, hogy az SNS vezére már kb. egy éve erőteljesen ácsingózik a kormányfői pozícióra; minden lehetséges fórumon úgy tesz, minta az országot egyedül ő irányítaná. A poszt megírásának idején például éppen Németországban tárgyal, de a véleményét hónapok óta kikéri az összes napilap vagy tévéműsor – amennyiben fontos külpolitikai, vagy gazdasági kérdések kerülnek napirendre, különösen olyanok, melyek hatásukkal a jövőbe mutatnak. Ez a régóta fennálló politikai nyomásgyakorlás vezetett oda, hogy Ďačić végül 2014 elején belegyezett a parlament feloszlatásába. Tomislav Nikolić január 29-én kitűzte az előre hozott választások időpontját, mégpedig a törvény adta lehetőségekhez képest a legkorábbi dátumra, március 16-ára. (Egyúttal azt is világossá tette, hogy noha a legutóbbi elnökválasztás Tadić lemondásának köszönhetően az országgyűlési voksolással egyidőben zajlott, ő maga nem tervez hasonló lépést.)

A Nikolić-paradoxon, és ami mögötte van

Mi állhat az SNS népszerűség-növekedése mögött? Kézenfekvő magyarázat az ellenzék meggyengülése, és tulajdonképpen ez igaz. Azonban – mindenfajta dicséret nélkül – muszáj vagyok leírni, hogy a Szerb Haladó Párt saját jogon is könnyűszerrel begyűjthet jópár támogató szavazatot. Akár a bizonytalanok, vagy a rejtőzködők között is, de nagy valószínűséggel sok magyar szintén Vučićékra fog voksolni. (Számos vajdasági településen a helyi SNS-ben több magyar származású képviselő van, mint az ottani Demokrata Pártban valaha is volt.)

Tomislav Nikolić, Ivica Dačić és Aleksandar Vučić

Többször elmondtuk már – itt, a blogon és a Facebook-oldalon is – hogy a Haladó Párt mintha előnyére változott volna. Mások szerint nem változtak semmit, mivel megalakulásuktól kezdve következetesen politizáltak; ez főleg a kisebb települések viszonylatában követhető jól nyomon. Leegyszerűsítve: nem biztos, hogy mindenben a magyaroknak kedveztek, de amit egyszer megígértek, ahhoz általában tartották is magukat. Ezzel szemben a Demokrata Pártra inkább volt jellemző, hogy a hagzatos ígéreteket és az európai értékekről szóló frázisokat sokszor nem követték valódi tettek. Természetesen a jelenlegi kormány kampányígéreteiből sem valósult meg minden, azonban az SNS-SPS kabinet mindössze másfél év alatt az alábbi eredményeket kétségtelenül felmutatta:

• Az EU közvetítésével párbeszéd kezdődött Belgrád és Prishtina között: a szerb és az albán fél hajlandó volt leülni egymással (több mint tíz alkalommal), végül számos kérdésben kompromisszumos döntés született;
• Megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások az Európai Unióval;
• Az ország megőrizte pozícióját a schengeni "fehér listán", tehát polgárai továbbra is vízummentesen utazhatnak a Schengen-zóna tagállamaiba. Ez azt jelenti, hogy nem növekedett számottevően a Németországban vagy Svédországban politikai menedékjogot kérők száma;
• Szerbiáról hosszú idő után kedvezően nyilatkoznak a külföldi államok, kiemelve az ország elkötelezettségét a reformok folytatása mellett;
• Korrupció-ellenes harc indult (bár ezen a téren van még mit javítani, de az eddigi eredmények előremutatóak, itt talán kiemelhetjük a milliárdos oligarcha, Miroslav Mišković letartóztatását);
• A közszféra átalakításának megkezdése (a jelenelegi államapparátus hosszú távon fenntarthatatlan);
• Végül, de nem utolsó sorban (sőt, számunkra talán a legfontosabb helyen) a szerb–magyar történelmi kiegyezés felé vezető hosszú út első állomásaként a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Haladó Párt képviselőcsoportjai által közösen előterjesztett nyilatkozatban a belgrádi törvényhozás végre hivatalosan is elítélte az ártatlan magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett délvidéki vérengzéseket.

"Tudatában annak, hogy a második világháborút követően az állami szervek a kollektív felelősség elvén alapuló egyes döntéseikkel Szerbia Köztársaság bizonyos számú polgára ellen igazságtalanságot követtek el; tiszteletben tartva [Szerbia] polgárainak azon érdekét, hogy a második világháború és az azt követő időszak eseményeivel kapcsolatban kerüljön megállapításra a teljes történelmi és büntetőjogi igazság, hogy a bűntettek ne maradjanak büntetlenül, az igazságtalanságok soha ne ismétlődjenek meg, támogatva a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott, a második világháború és az azt követő időszak (1941–1948) vajdasági polgári áldozatainak feltárását végző akadémiaközi bizottság munkáját és elismerve annak eredményeit, a szerb és a magyar nép közös történelme ezen tragikus fejezete lezárásának céljával (...) Szerbia Köztársaság Képviselőháza a 2013. június 21-én megtartott ülésén elfogadta a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944-45-ben elkövetett cselekményeknek a Szerbia Köztársaság Képviselőháza által történő elítéléséről szóló NYILATKOZATÁT." (folytatás pdf-ben) – a képen Tomislav Nikolić 2013.06.26-án, a frissen avatott csúrogi emlékműnél. A háttérben Nikowitz Oszkár belgrádi magyar nagykövet és Németh Zsolt külügyi államtitkár (az eseményen Áder János is részt vett).

Aleksandar Vučić megerősödése

A két évvel ezelőtti elnökválasztás második fordulójának éjszakáján egy ügyetlenül megrajzolt karikatúrát posztoltunk (a neten találtuk), melyen Tomislav Nikolić sírásóként vigyorog egy temetőben, mellette pedig egy sírkő látható, amin Szerbia neve mellett halálozási dátumként 2012. május szerepel. A képet rengetegen megosztották, köztük olyan szerbek is, akiknek közük nincs a bloghoz, de sokadik kézből hozzájuk is eljutott. Akkor még úgy látszott, hogy az országra valóban minden eddiginél sötétebb időszak köszönt, hiszen Nikolić tulajdonképpen Šešelj jobbkeze volt a kilencvenes évektől kezdve, és túl sokáig vállalt túl fontos szerepet a Radikális Pártban ahhoz, hogy egyszeriben megváltozzon, bármennyire is előremutató nyilatkozatokat tett. Famulusáról, Aleksandar Vučićról lényegében ugyanez mondható el. Például 1995-ben – hónapokkal a háborút lezáró daytoni megállapodás aláírása előtt – vörös fejjel kiabálta a parlamentben: "öljetek meg egyetlen szerbet, mi száz muzulmánt fogunk megölni". 2007-ben pedig egy olyan demonstrációt szervezett, ahol a meggyilkolt Zoran Đinđić utcanévtábláját Ratko Mladićra cserélték ki. Úgy látszik, a választók hamar felejtenek.

A húsz évvel későbbi Vučić látszólag megkomolyodott, beszéd közben néha egyenesen "tanáros" vonásokat lehet felfedezni az arcán. Legfőképpen akkor, amikor a politikába begyűrűzött korrupcióról beszél. (A saját nevén állítólag se ingatlan, se kocsi, sem pedig befektetés nincsen.) Büszke arra, hogy az SNS-többségű kormány időnként olyan tisztségviselőket tartóztat le, akik maguk is a párt tagjai. Szeret enigmatikusan fogalmazni: "várjátok ki a végét – ami most jön, majd az fog igazán nagyot szólni." Ilyenkor valamelyik állami cégnél általában már folynak az ellenőrzések. Kérdés, hogy mindez mennyire szolgálja a kirakat-politizálást. Mindenesetre Vučić nagyon ügyesen manipulálja a médiát: válásáról és második esküvőjéről például alig jelent meg valami (sőt, hivatalosan semmi), és mostanában is szinte teljes a hírzárlat a magánéletével kapcsolatban. Február elején viszont, amikor Vajdaságot megbénította az ítéletidő, szinte minden újság és televízió látványos képekben számolt be arról, amint a miniszterelnöki poszt legfőbb várományosa személyesen mentett ki egy kisgyereket a hó fogságából.

A szerb politikai paletta

Szerbia 6,7 millió választópolgára 250 képviselői mandátum sorsáról dönt. A parlamentbe jó eséllyel bekerülő pártok listája meglehetősen színes, ez szerintem jó dolog. (Magyarországon már-már ismeretlen az ilyesmi, de Szerbiában jelenleg is 17 különböző párt fogal helyet a törvényhozásban, ha jól számolom.) A részvételi arányt előzetesen 57% körülire becsülik.

Az országgyűlési választásokra ezúttal 19 listát állítottak, de szinte mindegyik koalíciós, így a ténylegesen induló pártok száma ennél jóval több. Minden pártlistának van egy száma, melyet a plakátokon is szerepeltetni szoktak (így elég csak ezt a számot megkeresni a szavazólapon), továbbá a legtöbb választási szövetség valamiféle szlogennel is készült, illetve sokuknak húzóneve is van. Ez utóbbiak persze akár el is maradhatnak, illetve olyan személyek is szerepelhetnek húzónévként, akik valójában nincsenek is rajta a listán. Az, hogy egy listát konkrétan milyen politikai erők, tömörülések alkotnak, és ezek egyenként milyen célokért, értékekért küzdenek, csak ezután következik.

1. "Aleksandar Vučić – A jövő, amelyben hiszünk [Budućnost u koju verujemo]" A Szerb Haladó Párttal közös listán indul a Szerbiai Szociáldemokrata Párt (vezetője a szandzsáki bosnyák Rasim Ljajić, jelenleg második miniszterelnök-helyettes), valamint az Új Szerbia (Velimir Ilić, jelenleg építésügyi- és városfejlesztési miniszter pártja), továbbá a kissé naftalinszagú Szerb Megújhodási Mozgalom (élén a királypárti Vuk Drašković), és a Szocialisták Mozgalma (vezetője Aleksandar Vulin, jelenlegi Koszovó-ügyekért felelős tárcanélküli miniszter). A legfrissebb közvéleménykutatási adatok szerint pillanatnyilag 44,6%-on állnak, ami a részükre várhatóan kiosztott mandátumok arányát tekintve elegendő a parlamenti többséghez. (A képviselői mandátumok százalékaránya csak részben korrelál a szavazatok számával, hiszen a töredékszavazatokra is osztanak mandátumot.) Egypárti többségre 2000 óta nem volt példa, de ha ez nem is lesz meg, a 2012-ben elért 24%-hoz képest mindenképpen óriási a növekedés. Ha szeretné, hogy az Ön gyerekét is ölbe vegyék, szavazzon rájuk!

 

2. "Ivica Dačić – Szerbiai Szocialista Párt (SPS), Szerbiai Nyugdíjasok Egyesült Pártja (PUPS), Egyesült Szerbia (JS)" A – várakozások szerint – leköszönő miniszterelnököt ezúttal is erősíti két hű fegyverhordozója: a múzeumi lelet Jovan Krkobabić (legfőbb érdeme a 13. havi nyugdíj bevezetése), valamint a közép-szerbiai Jagodina városának bőrhajú, homofób vezetője, Dragan Marković "Palma", aki ezúttal miniszteri posztot szeretne magának. Róla a Serbia Insajd szerkesztőségének még mindig Európa legjobban elkúrt viaszfigura-múzeuma ugrik be elsőként. Másodsorban pedig az 1200 dináros "instant babakötvény", ami miatt a friss házasoknak elvileg megéri Jagodinában letelepedni és ott gyereket vállalni. Mivel munkalehetőség nem nagyon van, ezért a gyermeknemzési célból odaköltözőknek a város állást is kínál. Palma több alkalommal szervezett a helyi egyedülálló férfiak számára vacsorákat, amelyekre Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság szingli hölgyeit hívta meg, s melyek folyományaként néhány frigy már meg is köttetett. A legszerencsésebbeket görögországi nyaralásra is befizették a város pénzén. Palma népszerűsége Jagodinában töretlen, noha 2012 óta már nem ő a polgármester. A Dačić-vezette koalíciós lista várható eredménye 13,8%. (A 2012-es választásokon 14,5%-ot kaptak.) Ha szeretne 14. havi nyugdíjat is, akkor szavazzon a 2-es listára!

 

3. "Szerbiai Demokrata Párt [DSS] – Vojislav Koštunica" A Demokrata Párt nacionalista szárnyából 1992-ben alakult nemzeti-konzervatív (kereszténydemokrata) DSS és vezetője, a rendszerváltó államfőként meglehetősen sótlan és gyengekezű Koštunica évek óta ugyanazt mondják: "Koszovó Szerbiáé, nem akarunk belépni az EU-ba, de a cicák aranyosak". Mivel Szerbiában a édi macskáknál nagyobb hagyománya van a láncos kutyának, ezért a párt a csak a szavazatok kb. 6,5%-ra számíthat a biztos választók körében. Szlogenjük: "Tudom, kinek hiszek" [Znam, kome verujem]. Ha szereti a macskás videókat, szavazzon rájuk!

 

4. "Čedomir Jovanović – Liberális Demokrata Párt, Szociáldemokrata Szövetség, Szandzsáki Bosnyák Demokratikus Szövetség." Röviden LDP. A Demokrata Pártból kivált Boris Tadić meghívta őket a saját listájára, ám ezt visszautasították. (Korábbi szövetségesük, az LSV viszont Tadić pártjával közösen indul.) Így az sem biztos, hogy egyáltalán átlépik az 5%-os parlamenti küszöböt. Habár legutóbb a megkérdezettek 5,5%-a állította, hogy szívesen látna az országgyűlésben egy karikás szemű pártvezért, aki a legutóbbi vagyonnyilatkozatán irreálisan magas összegeket tüntetett fel, illetve aki liberálisként nem hajlandó elárulni, hogy mennyit költöttek kampányra. Ha szeretné, hogy Koszovót egyből elismerjék, szavazzon az LDP listájára!

 

5. "Vajdasági Magyar Szövetség – Pásztor István" Az egyedüli délvidéki magyar párt, mely önállóan indul a választásokon. Tegyük hozzá: az egyedüli, amelynek esélye is van arra, hogy a belgrádi Skupštinába számottevő mennyiségű képviselőt juttasson (a jelenlegi parlamentben ez öt fő, a várakozások szerint ennyi is marad). Mint ahogyan korábban említettük, a bejutáshoz 5% a küszöb, de szerencsére a nemzeti-etnikai kisebbségek esetében ezt nem kell alkalmazni. Rájuk csak az úgynevezett "természetes küszöb" vonatkozik. Ez részvételtől függően változik, de a várakozásoknak megfelelően körülbelül 15.000 szavazat szükséges egy mandátumhoz. Az 5% viszont nagyjából 200.000 voks lenne, amiért 12-13 mandátum járna. Mindezek miatt a népszerűségi százalékot nem közöljük, de a VMSZ-nek minden esélye megvan arra, hogy a legerősebb nemzetiségi párt legyen a szerbiai törvényhozásban. (A vajdasági tartományi parlamentben ez már megvalósult, az ottani házelnök jelenleg is Pásztor István.) Köztársasági szinten egyébként a tényleges listavezető Pásztor Bálint. A VMSZ idei szlogenje: "Bátran, de felelősséggel." Ha még gyakrabban szeretné látni Pásztorékat a tévében, szavazzon a VMSZ-re!

 

6. "Szerb Radikális Párt [SRS] – Dr. Vojislav Šešelj" A közvéleménykutatások szerint a parlamentből ismét kimaradó, kb. 3%-on álló pártot ezúttal két szimpatikus hagyományőrző szervezet erősíti: az elvileg betiltott Obraz és az oroszbarát Naši. A koalíció hivatalos vezetője egy joviális jogász, aki hosszabb ideje hollandiai kiküldetésben tartózkodik. Szlogenjük: I Kosovo i Rusija ["Mind Koszovó, mind pedig Oroszország"]. Ez utóbbi nyilvánvalóan a Tadić-féle, később Vučićék által is követett "Koszovó is, EU is" mantra kifordított verziója. A Krím-félszigeten harcoló csetnik önkéntesek ajánlásával!

 

7. "Szerbiai Egyesült Régiók Pártja [URS] – Mlađan Dinkić" Akár G17 Pluszként is ismerős lehet. Az eredetileg 17 független közgazdász által 1997-ben alapított civil szervezet 2002-ben alakult párttá. A 2008-as választásokon "Az Európai Szerbiáért" koalícióban közösen indultak a Demokrata Párttal, így végül a kormányba is bekerültek. Mlađan Dinkić gazdasági-fejlesztési miniszter, illetve egy ideig miniszterelnök-helyettes is volt, de mindkét pozíciójából még a ciklus vége előtt felmentették. (Hihetetlen, de a Dačić-kormány alatt Dinkićtyel szinte pontosan ugyanez történt.) Az URS elméletileg egy széleskörű decentralizációt támogató, jobbközép, liberális-konzervatív frakció, Šešelj egykori tanácsadójával kiegészülve. Szlogenjük: "Erős régiók – erős Szerbia". A megkérdezettek 3,6%-a támogatná őket. Ha nem tud aludni, amíg Dinkić nincs a kormányban, húzzon egy ikszet a 7-es mellé!

 

8. "A Demokrata Párttal a Demokratikus Szerbiáért [Sa Demokratskom Strankom za Demokratsku Srbiju]" Ahogy Jugoszlávia és később Szerbia területe csökkent, úgy szalámizódott fel a DS is. 2014 januárjában maga az egykori (és tiszteletbeli) pártelnök, Boris Tadić is kilépett belőle. Azóta megalapította az Új Demokrata Pártot (NDS), lásd alább. A DS vezetéséről egyébként már 2012-ben, a választási vereség után leköszönt, a stafétabotot pedig a belgrádi polgármesternek, Dragan Đilasnak adta át. Ő azután sorra elkezdte kirúgni az egykori meghatározó figurákat. A korábbi prominensek közül többek között Vuk Jeremić ex-külügyminiszter (és az ENSZ Közgyűlés volt elnöke) sem párttag már. A DS igazából semmi újat nem tud mondani: Karadžić és Mladić elfogása valóban az ő nevükhöz köthető. Az EU ajtaján tényleg ők csengettek be. Minden egyebet az SNS is megtett helyettük, illetve utánuk. A szerb választópolgárok szerint az ellenzék valójában visszavonult, nem csinál semmit. Ahelyett, hogy a kormányt kritizálnák, inkább egymás ellen acsarkodnak. Amikor Tadić hitelessége fokozatosan csökkent, és később elhagyta a pártot, mindenki azt várta, hogy a DS népszerűsége megnövekszik, de ez nem következett be. Dragan Đilas korrupciós botrányba keveredett és megvádolták azzal, hogy főpolgármesterként a város tartalékai helyett saját bankszámlája egyenlegét növeli. Ráadásul nagyon sokan úgy vélik, hogy városfejlesztésnek álcázva rengeteg hülyeségre elszórta a pénzt (például az összes szeméttárolót a föld alá süllyesztették, de attól még kosz van). A szalámi-taktikát és a nepotizmust a közvélemény-kutatások résztvevőinek 9,1%-a jutalmazná. Összehasonlításként közöljük, hogy a Demokrata Párt 2012-es eredménye 22% volt. Ha 2018-tól metróval szeretne Belgrádban utazni, voksoljon a 8-asra!

 

9. "Dveri – Boško Obradović" Törpepárt, a 2012-es választások előestéjén alakultak. Ideológiájuk euroszkeptikus, természetesen a Koszovó-kérdésben hasonlóképpen kérlelhetetlenek. Egy ideig úgy volt, hogy a DSS listáján indulnak, közös, EU-ellenes blokkot alakítva. Ez végül nem történt meg, tehát a parlamentbe szinte biztos, hogy nem fognak bekerülni. Népszerűségük ebben a pillanatban nem igazán mérhető, 3% körüli. (2012-ben 4,35%-ot szereztek.) Ha unja a radikat és utálja a macskákat, ide szavazzon. Láncos kutyák kíméljenek!

 

10. "Szandzsáki Demokratikus Akciópárt – dr. Sulejman Ugljanin" Az egyik szerbiai muzulmán (bosnyák) törpepárt. Szintén nem vonatkozik rá az 5%-os cenzus. (A magyarokon kívül még a bosnyákok azok, akik szeretnek két, vagy akár több listán külön-külön indulni.) Haso és Mujo is őket választaná!

 

11. "Boris Tadić – Új Demokrata Párt [NDS] – Zöldek, Vajdasági Szociáldemokrata Liga (Nenad Čanak), Együtt Szerbiáért, Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség, Együtt Vajdaságért, Roma Demokratikus Baloldal" Ez már nem szalámi, hanem vegyesfelvágott, hiszen van itt minden. Egyesek szerint Tadić kísérlete arra, hogy átmentse magát az utókor számára. Szövetségese a Big Brothert is megjárt Nenad Čanak, aki Vajdaságban még mindig jelentős tényező. Ha nem magáról Čanakról lenne szó, akkor azt mondhatnánk, hogy programja akár még valós alternatívát is kínál a sok egyformaság közepette: a nemzetiségek jogkörét ki kell szélesíteni, hiszen immár a ruszinokon és a montenegróiakon kívül majdnem az összes helyi kisebbség anyaországa az Európai Unió tagja, így Vajdaság az EU előszobájának is tekinthető. Pozitívum: a Tadić-vezette országos listán szereplő nevek mintegy fele vajdasági képviselőjelölt. A második legnagyobb vajdasági magyar politikai alakulat is itt szerepel, de a dolgok jelenlegi állása szerint erről a listáról valószínűleg nem jut be magyar képviselő a parlamentbe. A szövetség legutolsó népszerűségi mutatója 8,5%. Felmerül a kérdés, hogy kivel lépnének koalícióra: Boris Tadić szerint bárkivel (és most tessenek kapaszkodni), kivéve a Szocialista Párttal. Ez azért vicces, mert pártelnöksége alatt a DS éppen az SPS-szel volt kormányon. Tadić nyilatkozata viszont elméletileg lehetőséget ad arra, hogy a Szerb Haladó Párt vezette kormánykoalícióba is belépjenek. Az SNS-nek érdekében állhat akár egy SNS-NDS-nemzetiségek koalíció is, hiszen így a Milošević örököseinek tekintett szocialistákat sok év után végre kigolyózhatnák a kormányból, viszont a DS-nél gyengébb párt kerülne a helyére. A legfontosabb tárcákat  megtarthatnák maguknak, hiszen a relatív többségük elvileg a kisebbségi kormányzást is lehetővé tenné. Egyúttal az EU (és általában a külföld) szemében jó pont, ha a nemzetiségi pártok részt vesznek a kabinetben. Ha úgy véli, Tadić tud még újat mutatni, ölelje keblére Ön is! 

 

RAJTHOZ ÁLLNAK MÉG:

 

12. "Harmadik Szerbia" – A Dveriből nemrég kivált szélsőjobboldali párt. Fiatalok alapították, vezetőjük pedig korábban egy hip-hop együttes producere volt, de amikor politikai pályára lépett, a zenekar lapátra tette. Programjuk: nemzeti identitás tudatosítása, generációváltás az államapparátusban stb.

13. "Montenegrói Párt – Josip Broz" Tito Marsall unokája két éve még a kommunisták listáján szerepelt. Úgy látszik, a közismerten szorgalmas montenegróiak meggyőzték, hogy álljon át hozzájuk, nem kell érte semmit sem tennie. Nemzetiségi pártról lévén szó, a küszöb rájuk sem vonatkozik.

14. "Nemzeti Közösségek Listája" A szövetségben az alábbi kisebbségi pártok találhatók: Bosnyák Demokratikus Szövetség, Magyar Polgári Szövetség, Horvátok Demokratikus Szövetsége, Magyar Remény Mozgalom, Magyar Egység Párt és Emir Elfić. (Valószínűleg ide szavaznak azok a vajdasági magyarok, akik Tadićban, Pásztorékban és az SNS-ben is csalódtak.)

15. "Elég volt – Saša Radulović" Egykori gazdasági miniszer, aki a közte és Aleksandar Vučić között feszülő ellentétek miatt januárban lemondott posztjáról. Ezúttal saját listán indul, esélye az előzetes felmérések szerint nem sok van, bár a bizonytalanok közül végül sokan szavazhatnak rá. Különösen a fővárosban.

16. "Az összes nép és nemzet állampolgárainak koalíciója"

17. "Hazafias Népfront Polgári Kör [Grupa građana Patriotski Front]" Nem teljesen pontos a fordítás, de így hangzik jól magyarul, már csak az áthallások miatt is. A listavezető, Dr. Borislav Pelević egykor a Szerb Radikális Párt sorait erősítette, Arkan tigriseivel a boszniai háborút is megjárta. Később az SRS-ből kivált Nikolićékhoz csatlakozott, de amikor amazok konszolidálódtak, őket is elhagyta. Egy ideig Szerbia és Montenegró Kickbox-Szövetségének elnöke volt.

18. "Orosz párt – Slobodan Nikolić"

19. "Demokratikus Akciópárt – Riza Halimi" A dél-szerbiai albánok pártja.