– Lista, rajta vannak a listán!
– Lista, de miért?
– Miért... ilyen kérdés nincs a szakmában.(Jancsó: Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten)
Na, szóval ebből is látszik, hogy minden ilyen tízes vagy akárhányas lista tulajdonképpen elég nagy baromság. Egyfelől ugyebár sokkal több dolgot is össze lehetne szedni. Másrészt ahogy össz-európai identitásról is csak elméletileg beszélhetünk (Dániában és Bulgáriában nagyjából annyi közös dolog van, hogy mindketten tagjai bizonyos katonai és politikai szervezeteknek), úgy afféle pán-balkáni sztereotípiát is nehéz kreálni. Ha már valamit mindenképpen muszáj, akkor nyugat-balkáni, vagy még inkább exjugoszláv körben érdemes gondolkodni, hiszen az SFRJ utódállamait (talán Szlovéniát kivéve) mind a mai napig több dolog köti össze, mint amennyi elválasztja. Közös nyelv, közös szokások, mimikák, gesztusok, stb.
A tportal.hr mégis vállalkozott arra, hogy készítsen egy ilyen listát. Ezt adjuk közre most mi is, de nem szó szerinti fordításban, ráadásul jelentősen ki is bővítettük. Már most elmondjuk, hogy nagyon hiányzik belőle a turbofolk zene mélyenszántó ismertetése, de terjedelmi korlátok miatt erről megint le kellett mondanunk. A témát amúgy is egy külön posztsorozatban dolgozzuk fel (a munka folyamatos, több évre tervezünk). Kimaradt továbbá a számomra oly kedves török kávé is, az ebben a témában született bejegyzésekhez: klikk ide. Megjegyzendő, hogy nem csupán a balkáni országokról van szó, hanem a balkáni mentalitásról, bárhol is éljen az ember Szerbiától Tokióig vagy akár Ausztráliáig. Bizonyos szempontból talán meglepő, hogy épp a horvátok rukkoltak elő egy ilyen összeállítással, ám a cikk felvezetőjében ironikusan megkérdezik: "Egy államot nyilván ki lehet vonni a Balkánról, de a Balkán kivonható az államból?"
1. Test-nevelés. Itt az olvasó talán focira vagy kosárlabdára gondol, de nem ezekről van szó. Persze a megfelő sportoktatás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a nyugat-balkáni nemzetek (létszámarányukhoz viszonyítva) általában sikeresek a világversenyeken. A testi fenyítés azonban még mindig része az általános nevelési elveknek, ha nem is annyira az iskolában, de otthon, a családban mindenképp. Amerikában talán rendőrt hívnának arra a szülőre, aki elfenekeli a gyerekét, ezzel szemben a Balkánon teljesen hétköznapi dolog. Egy-egy pofontól olykor még a tanárok sem riadnak vissza. Persze manapság, az internetre feltölthető videó-bizonyítékok korában szerencsére ez a hagyomány kiveszőben van.
2. A munka ünnepe. Május 1-jén Magyarországon is munkaszüneti nap van, ahogyan a világ számos helyén. A volt Jugoszlávia területén azonban sajátos, máshol nem jellemző mértékű össznépi dorbézolás figyelhető meg. Ez természetesen a kommunista időszak felvonulásainak, majálisainak folyománya ("hideg virsli, meleg sör"), de manapság az államilag szervezett rendezvények helyett családi, baráti társaságok majálisoznak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egész város, illetve az egész ország egy hatalmas barbecue-party színhelyévé változik. A kirándulóhelyeken (itt a Normafához hasonló, urbánus természeti környezetre kell gondolni) lépni sem lehet a parkoló autóktól, melyek nyitott csomagtartóval és messzire elhangzó turbofolk dallamokkal üzenik, hogy végre egy nap, amikor nem kell dolgozni. (Ha május 1. történetesen hétvégére esik, akkor néhány munkaadó a pénteket vagy a hétfőt nyilvánítja munkaszüneti nappá.) A jugó majálisozás legfőbb kellékei: faszén, rostély, hús, hagyma, ajvár, sör, sör és még több sör. Szerencsére május első napján már az idő is általában megfelelő a piknikezéshez, de ha nem, abból sem csinálnak problémát.
3. Kiejthetetlen név. Jó, ez nem csupán a balkániakra igaz. Ráadásul az EX-YU területeken is élnek olyan népek (mint a vajmagyarok vagy a koszovói albánok), akik egészen könnyen kimondható nevekkel büszkélkedhetnek, például ott van az Ausztráliában játszó, koszovói születésű válogatott focista, Besart Berisha. De említhetnénk Flakon Gecit is. Ezzel szemben az olyan keresztnevek, mint a Hrvoje, a Držislav, a Zdenka vagy az olyan vezetéknevek, mint a Krle és a Hrle, már okozhatnak problémát. Nem is beszélve az angol anyanyelvűek számára egyenesen kiejthetetlen kombinációkról, melyekben amúgy is túltengenek a szlávos mássalhangzók. Tvrtko Prčić az újvidéki egyetem angol tanszékén dolgozik, nyelvész. Szerbiában szaktekintélynek számít az angol földrajzi- és személynevek helyes átírása terén, szóval ő határozza meg, hogy Chicagóból szerbül "Čikago" legyen és New Orleans-ből "Nju Orleans", ne pedig "Nju Orlinz". Gondolom, abban is van gyakorlata, hogy külföldi konferenciákon helyesen olvastassa fel a nevét, a fonetikai ábécé használatával.
4. "Egzotikus" nyaralás. Ez alatt azt kell érteni, hogy még mindig az Adria a legnépszerűbb úticél. Tíz családból kilenc hazai pályán tölti a vakációt. Persze Görögország, Tuniézia és Egyiptom szintén menők (ennél távolabbra a balkániak nem nagyon merészkednek, hacsak nem kivándorlás a cél), de Európa legtagoltabb partvidékének egyeduralma megkérdőjelezhetetlen. Ráadásul azok a szerencsés horvátországi vagy montenegrói lakosok, akik amúgy is valamelyik tengerparti városban laknak, általában nyaralni sem mennek máshová. Így könnyen előfordulhat az, hogy a plázson kollégákba, szomszédokba botlik az ember.
5. Sosem betegek. Ha egy balkáni ember megbetegszik, jó partizán módjára általában hősiesen bele is hal. Na jó, ez így nem igaz, de főleg vidéken elterjedt nézet az, hogy orvoshoz menni általában véve felesleges, hiszen a pálinka amúgy is minden bajra gyógyír, amire meg nem, azt türelemmel viselni kell, amíg össze nem esik az ember és rá nem hívják a mentőt. Így fordulhatott elő az, hogy egy dél-szerbiai idős néni nyakáról három és fél kilós tumort távolítottak el a niši sebészek (mai hír). A házi praktikák közé tartozik a pálinkán kívül a cukros víz: ez jó fejfájásra, alacsony vérnyomásra, magas vérnyomásra, szívfájdalmakra, de még menstruációs görcsökre is. "Jaj, elfelejtettem kikapcsolni a sütőt, mielőtt elmentem otthonról! Adjál gyorsan egy pohár vizet cukorral az ijedtségre, aztán rohanok is haza!" Más dolgokban viszont nagyon is egészségtudatos a balkáni társadalom: közvetlenül a csapból kiengedett, nedajbože kútból felhúzott vizet még a legnagyobb nyári melegben sem szabad inni, mivel köztudottan torokfájást okoz. Lányok egy percig sem ülhetnek a padlón, mert petefészekgyulladást kapnak (a reprodukciós szerveket nagyon helyesen óvni kell). De a legnagyobb ellenség a huzat. A vonaton is állandó harc folyik az ablak nyitvatartásának mértékéről és idejéről. Ezt a nemzeti mumust maga Tito is felismerte, amikor kijelentette: "Az ablaknak ma éjjel ki kell esnie!" (Prozor városának neve ablakot is jelent.)
6. A "nem" azt jelenti, hogy nem. Igen. Míg Angliában a határozott elutasítást is körmönfont módon illik megfogalmazni ("I'm afraid, not" vagyis: "attól félek, nem"), illetve úgy általában véve is a "nem" szó használatát kerülik, addig a Balkánon nincs semmi baj vele. Viszont végleges döntést jelent, tehát hiába is forszíroznánk az ellenkezőjét. Szerbül ezt az "inat" szó írja le a legjobban, mely a nemzeti lelkület része ("csak azért sem"). Szarajevóban van egy vendéglő, amit az egyik híd építése miatt tégláról téglára átköltöztettek a folyó szemközti oldalára, mivel a tulajdonosa még kompenzáció ellenében sem járult hozzá a lerombolásához. Egyesek szerint a Koszovóhoz való ragaszkodás is a szerb inat megnyilvánulása. Szerbia titkos fegyverének is tartják. A családi kapcsolatokban ez úgy jelenik meg, hogy ha egy jugó kisgyerek szülei megtiltanak valamit, ezt a döntésüket a legtöbbször semmilyen kérlelés vagy díszhiszti hatására nem változtatják meg, legfeljebb egy másik, tapasztaltabb felnőtt véleményére adnak, de akkor sem vallják be.
7. Sok jó ember kis helyen. Amíg mondjuk Amerikában nem igazán vesznek bárkit is emberszámba addig, amíg önálló kertes házba nem költözik, addig a Balkánon 30-40 éves emberek tömegével laknak a szülőknél, többnyire társasházi lakásban. Nyilván, ha megtehetnék, akkor ezen az állapoton változtatnának, tehát a jelenség nem annyira a lelkületükből, mint inkább kényszerűségből fakad. A világháború utáni lakáshiány szülte a társbérlet fogalmát, mely Magyarországon sem ismeretlen. A hatvanas-hetvenes években azonban fokozatosan megszűnt ez a fajta nyomorgás, és az akkori állam bőkezűen osztogatta a négyzetmétereket megbízható dolgozóinak. A kilencvenes évek dekonjunktúrája, az újabb háborúban lerombolt házak és a szétlőtt falvak kényszerű elhagyása azonban (a munkalehetőség hiányával és az önálló lakásbérlet megfizethetetlenségével párhuzamosan) oda vezetett, hogy nagy átlagban ismét túl sokan élnek egységnyi alapterületen.
8. Dohányzás. Nyugaton a nyilvános helyen cigarettázás egyre inkább ciki, és jogszabályokkal is igyekeznek visszaszorítani azt. Jogszabályokból a Balkánon sincsen hiány, ám betartásukról már nem mindig gondoskodnak kellőképpen. Mindennapos látvány a kórházi folyosón, kirívó esetben a kórteremben dohányzó ember, a városi tömegközlekedésben részt vevő buszok sofőrjei is cigarettáznak vezetés közben. A Budapest–Belgrád vonaton egészen Szabadkáig nem lehet érezni a füstöt, azonban Szabadka és a szerb főváros között a vécét és az összekötő peront ellepik a dohányosok, akik a vonaton járőröző rendőröktől sem zavartatják magukat. Arról egyelőre szó sem lehet, hogy egy kocsmában betiltsák a cigarettázást, helyesebben a tulaj most is dönthet így, azonban ezzel elűzné a vendégek 99%-át. A nagyobb helyeken kötelezően kialakítandó "dohányfüstmentes övezet" legtöbbször néhány asztalra korlátozódik, melyek ugyanabban a légtérben vannak. Az elmúlt évtizedekben már annyi fejlődést elértünk, hogy a szülők nem küldik le a trafikba hét-nyolc éves gyerekeiket cigarettáért.
9. Kaja. A kulcsszó: friss. Mirelit sültkrumplit például jóval kevesebb étteremben adnak elénk, mint mondjuk Budapesten. Lehet hogy a balkáni étrend a sok hús miatt egészségtelen, bár arrafelé még így is jóval több zöldséget és halat esznek, mint mi, magyarok. A jó csajt is úgy nevezik: dobra riba, vagyis "jó hal" (semmi pipizés, legfeljebb pi-pi-pička formában). Az olívaolaj használata is elterjedtebb, legalábbis Horvátországban mindenképp, ahol nem ritka a házilagos sajtolás sem. A mediterrán diéta előnyei többnyire az isteni salátákban (pl. a világbajnok sopszka) mutatkozik meg, míg a húsételek egészségkímélő voltáról a bő zsiradékban sütésnél elterjedtebb roston sütés, grillezés gondoskodik. A tejtermékeknek (friss házi túró, sajt, kecskesajt) általában véve sokkal jobb ízük van, mint bárhol máshol a világon, leszámítva a nyugat-európai érlelt sajtokat. A balkáni csevap vagy pljeszkavica (illetve ezek román, görög és török rokonai) ízletessége részben a fűszerezésben, részben pedig a szakszerű érlelésben rejlik. A legszámottevőbb különbség (és előny a Balkán javára) azonban a pékipari termékek terén mutakozik meg. Itt nem hallgatható el az a tény, hogy ez a legnagyobb részben az albánoknak köszönhető, akik remek pékek. A lista ezen pontjához tartozik még a tradícionális balkáni "terülj-terülj asztalkám" megemlítése, noha ez sem csak Európa ezen részére jellemző sajátosság. A rafinált előételek nagy száma és az édességek változatossága épp annyira a bizánci, mint amennyire az oszmán-török befolyás öröksége.
10. Őrült sportmeccsek. Egy valamire való Crvena Zvezda – Partizan Beograd derbi el sem képzelhető kiadós pirózás, rengeteg füst, teltházas stadion és randalírozás nélkül. Elvégre Jugoszlávia szétesésének egyik első jele is a híres zágrábi Dinamo–Zvezda mérkőzés volt, melyre 1990 májusában került sor. Illetve nem került sor, mivel a meccs el sem kezdődött (Csaba vonatkozó posztjában olvashatók a részletek). A háborús analógia nagyon is találó: míg Amerikában a sportmeccsekre játékként tekintenek, addig "a mi területekeinken" a szurkolók sokkal inkább csatába indulnak. Nem pusztán átvitt értelemben: hiszen a háborúzó szerbiai önkéntesek tetemes hányada, illetve a horvát és a bosnyák fél haderejének igen nagy része fociszurkolók kemény magjából került ki. A horvátoknál különösen a Dinamo Zagreb, Szerbiában pedig a Zvezda ultrái próbálták ki magukat a harctéren. Szarajevóban mindkét helyi csapat (a Željo és az F.K. Sarajevo) szurkolói mobilizálták magukat a város védelmére. Egy balkáni meccsen tehát érdemes vigyázni, mert még mindig vannak olyan drukkerek, akik nem elégszenek meg az ellenség verbális anyázásával.