(Szabó Árpád írása)
(...) Aztán most, pár éve elkezdődött valami megint, mintha az elfeledett őrület, melyet sikerült kiszorítani a hétköznapok bejárati ajtaján kívülre most a spájzablakon keresztül próbálna visszamászni. Minden Ukrajnával kezdődött, mikor visszaléptek az EU-val megköttetendő társulási egyezmény aláírásától: tüntetők a Majdan téren, elharapódzó erőszak, elüldözött kormányfő. Remélték a demokráciát, helyébe orosz tankok jöttek és a Medve rátette mancsát a Krímre, miközben az EU biztosság nem tudott érdemben semmit sem tenni. Megindult a politikai huzavona arról, hogy vajon vannak-e orosz katonák Ukrajnában. A felgyorsult információs társdalom az első pillanattól tudta a választ, ám a politika öregesen, ráérve malmozott, mint már oly sokszor.
Magyarország és Szerbia egén is karmazsin derengés terjed egyre, és lassan nőni kezd mindenkiben valami balsejtelem. Egyébként csodálom, hogy még nincs pánik pl. Budapesten: az szomszédos állam, Ukrajna egy része orosz megszállás alatt van, míg Szerbia először parádét tart az orosz elnök látogatásának apropóján aztán meg közös hadgyakorlatokat hajt végre azzal az Oroszországgal aki mellesleg szeptemberben interkontinentális rakétákat tesztelt, bombázókkal sértették meg a szomszédos országok légtereit, és tengeralattjáróval pedig vizeiket.