Hírek, vélemények, elemzések, interjúk és beszámolók az exjugoszláv térségből, illetve érintőlegesen a Balkán-félsziget egyéb területeivel kapcsolatban is. Szigorúan szubjektíven. A blogot többen szerkesztjük, az egyes szerzők véleménye nem feltétlenül egyezik meg.
Robinsoncaruso Belgrádban jár. Az ő szemével láthatjuk a várost, amikor bejegyzést küld. Íme az első, amely remélhetőleg nem az utolsó. A szerzőt sajnos nem tudom átállítani bejegyzésenként, ezért elnézést kell kérnem. Utólag Urban Legends-től is.
Szombaton a szerb vízipóló fellegvárába látogattam el. A belgrádi Tašmajdant az ötvenes években építették – a korszellem építészeti nyomai ma is látszanak.
Keresem mindazokat a magyarul beszélő, ezen a nyelven írni, és olvasni tudó embereket, akik otthonosan mozognak Szerbia, estleg a volt jugó tagállamok mindennapi viszonyaiban, és szerzőtársaim lennének ebben a blogban. Azokat, akik bármilyen területen (zene, film, történelem, kultúra, fotó, videó, sport, politika, művészet, vélemény ésatöbbi) hozzá tudnak, és akarnak tenni a blog tartalmához, és naponta, hetente, vagy akár havonta írnának egy bejegyzést az általuk választott témában.
Email: jodalit33@index.hu
A szerb vízilabda válogatott esélyei a lehető legalacsonyabbra csökkentek a bronzmeccs előtt. Kulcsemberük Aleksandar Šapić ugyanis lábát törte Pekingben.
Szerb volt, ezért nem adhatott vért egy férfi a horvátországi Šibenik véradó állomásán. A Szerbiában rendszeres véradó nyaralása alatt hallotta, hogy fogytán van a város vérkészlete, ezért tért be segíteni, de durván elutasították. Elmondása szerint, amikor kiderült, hogy nem horvát, hanem szerb, a doktornő, aki már előkészítette a karját az akcióhoz, eltűnt egy időre. Mikor visszajött, azt mondta, nem vehetnek tőle vért, hiszen mit mondanának annak, aki megkapja? Hogy mondják meg, hogy szerb vért kapott?
Kikaptak a "delfinek". Az USA nagyon szép játékkal 10-5-re alázta a szerb válogatott vízilabdázókat. A szerb csapat motiválatlan játékán háborog az ország. Ebben legalább egyformák vagyunk velük. A vízilabda csapatnak győzni kell!
A szerbek legjobb centerüket nélkülözték Pekingben, mégis jól tartották a lépést az olimpián. Akár a döntőbe is odaérhettek volna, de éppen velük történt meg az, amit a magyarok kapcsán emlegetnek folyton: Kásásék megtették már, amit kellett, és, ami tellett tőlük.
A szerb rendőrség és a hadsereg is bekapcsolódott az ország délnyugati részét sújtó vízhiány elleni küzdelembe. Vízzel teli tartályokat visznek a szomjas településekre.
Az ország délnyugati részén lévő városok a rendkívül száraz idő miatt maradtak víz nélkül. A helyi vezetők már azt is kérték, hogy az őket vízzel ellátó Rzav folyó minimum vízhozamát (amely a számítások szerint ahhoz szükséges, hogy az élővilág ne szenvedjen kárt) a jelenlegi másodpercenként 700-ról másodpercenként 500 literre csökkentsék, mert 300.000 embert veszélyeztet a szárazság. Mivel azonban többek szerint ez teljesen tönkretenné nem csak a folyó, de az egész környék természteti értékeit, ezt a döntést halogatják, amíg lehet.
Milorad Čavić visszatért Pekingből, ahol majdnem aranyat szerzett. Így ünneplik Szerbia első olimpiai érmesét Belgrádban, és ezeket mondta:
Vége. Eddig volt a Yugo. Biztos hallotta mindenki már, hogy a "legnépszerűbb, legolcsóbb. legmegbízhatóbb jugó kiasautó", a Yugo, gyártása 2009-től leáll. Ez volt az egyetlen teljesen Zastava gyártású autó, több mint 100 ezer darab készült belőle, alkatrészt minden sarkon lehet hozzá kapni ma is. Nekünk is volt. Egy piros, Koral 45-ös.
Ma, azaz 2008. augusztus 17-én megnyílt a szabadkai Muhádzsír (Kivándorlók) Dzsámi. Az iszlám muhádzsírnak nevezi azokat a korai muszlimokat, akik az üldöztetés elől Mekkából Medinába menekültek. Szimbolikus értelemben ilyen muhádzsirok a szabadkai, zömmel albán muszlimok. A Szabadkai Iszlám Közösségnek 600 regisztrált tagja van, de a község területen mintegy 10.000 muszlim él. És nem csak albánok, magyarok is...
Sok békés istentiszteletet, kevés tüntetést, még kevesebb gyújtogatást, és rongálást kívánok.
Elutasították a Szerb Olimpia Bizottság óvását, és nem adták tehát Milorad Čavićnak az aranyat, holott szerintük a célfotó bizonyítja, hogy előbb csapott a célba, mint Phelps. Kár. Nemcsak arany lehetett volna az első szerb érem, hanem egy Phelps verő arany.
Mellesleg ez lenne a célfotó, amely bizonyítja (?), hogy Čavić (jobbra) ért először a falhoz.
A 100 méter pillangón kettejük között hivatalosan egy század volt a különbség. Hm.
