Serbia Insajd

A Fenntartható Fejlődés Központ (CORE) felvilágosító jellegű műhelymunkát szervezett az újvidéki Banglades városnegyed lakói számára. A résztvevők megtudhatták, hogyan lehet csökkenteni a kukázás kockázatait.

Az ebben a városnegyedben élő romák leginkább újrahasznosítható nyersanyagok gyűjtésével foglalkoznak, gyakran a városi szemeteskannákban turkálnak, ez azonban igen veszélyes tevékenység: a hulladék között gyakran találunk ártalmas anyagokat, mérgeket, a kukázók könnyen megsérülhetnek, a seb pedig rendszerint elfertőződik.

Az előadás során megtudhatták, mire kell odafigyelni kukázáskor, melyek a fertőzés első jelei, hogyan előzhetik meg stb. Az Együtt, biztonságban a holnapért elnevezésű projektum keretében – amelyet a belügy- és a kisebbségügyi minisztérium is támogat – bemutatták a CORE központ legújabb felmérését, amely a városnegyed egészségügyi és tűzbiztonságát térképezte fel. Ebből kiderül, hogy az itteni populáció csaknem háromnegyed része gyakran ételmérgezésben szenved, ugyanis a konténerekben talált hulladékokat eszik. A megkérdezettek 90 százaléka azt vallotta, hogy hetente legalább egyszer hasmenése van, a felmérés készítői 60 olyan családot látogattak meg, amelyeknek legalább egy tagja hulladékanyagot gyűjt.

Banglades városnegyed a tűzbiztonság tekintetében igen veszélyeztetett. A tűzvédelmi tudnivalókról az újvidéki tűzoltóbrigád parancsnoka beszélt a jelenlevőknek. A cigányok gyakran gázmérgezési tünetekkel kérnek segítséget, ugyanis műanyaggal és más mesterséges anyagokkal is fűtenek. Meggyújtják a villamos kábeleket és az autóabroncsokat is, így szerzik meg a bennük levő fémeket.

Azt tervezik, hogy tavaszra átfogó tűzvédelmi előadássorozatot szerveznek Bangladesben, és egy helyi tűzoltóosztagot is létrehoznak.

A szombati előadás résztvevői védőöltözéket, kesztyűket és gumicsizmákat kaptak.

Az újságíró „Miből él?” kérdésére az alábbi választ adta a tanfolyam néhány résztvevője:

Rudi: „A kánából (konténerből) élek. A kánában mindent meg lehet találni: ennivalót, húsokat, kolbászt, szalonnát, nejlont, papírt, vasat…Hogy ebből meg lehet-e élni? Nem, mert akkor nem volnánk itt."

Mária: „A kánából élünk. Innen szerezzük az ennivalót, a kinyeret, amit találunk: ruhákat, cipőket. Ha nem találunk, nem eszünk, nem öltözünk."

László: „A Bélus anyja is a Kánából halt meg mérgezésben."

És tallózás néhány, a cikkhez fűzött kommentből: (A Magyar Szó online változata nem hozta le az interjúkat, azok csak a nyomtatott újságcikkben szerepelnek).

kume: „Ide jutottunk....hogyan kukázzunk.. B.szki de sz.r orszag a mienk....”

emese: „Gumicsizmát kaptak ? Annak irtó büdös a füstje ...tudom , mert még Zentán éltem valahol a közelben valaki rendszeresen gumival fűtötte a kazánját ...”

kontra_pista: „Egy ilyen sikeres akciót csakis a DP (Demokrata Párt - a szerk.) szervezésében lehet megvalósitani.”

Forrás: Magyar Szó

A kisebbségi létnek sok az előnye, de még több a hátránya. Erről elég sokat írtunk ezen a blogon, de tették ezt mások is, például a Mandiner blogon. Ezek a nyomorba beleszületett, iskolázatlan, a szórványmagyarság területén élő, magyar anyanyelvű cigányok, ha úgy tetszik, kétszeresesen kisebbségiek. És most jöhetnek a kommentek a keresztényi, felebaráti szeretet jegyében.

Kamera előtt fakadt ki a klubvezető: "Légy átkozott 2010 karácsonyán!" from hvg.hu on Vimeo.

Ha valaki épp arra jár, netán most jött meg a kedve. A  közeli Jahorinán vagy a Bjelašnicán akár egy sieléssel is összekötheti a szilveszteri bulit.  A ZP éjfélkor lép fel a szabadtéri újévváráson. Más zenekarok is játszanak, például a Bombaj štampa. Részletek itt.

Bolje Biti törzsolvasónknak köszönhetően blogunk a Zabranjeno Pušenje hivatalos médiapartnerévé vált.:-)

A szerb cápaölőről szóló hír igazán jó vicc volt, de az oroszok nem hülyéskedték el a baromságot, és kiszámolták, hogy egyáltalán lehetséges lenne-e, a tengerbe ugorva megölni egy cápát.

Elvileg lehet. Egy 80 kilogrammot nyomó részeg szerb, ha nekiiramodik, és egy méteres magasságból esik a cápa fejére, körülbelül 800 Newtonos ütést mér a tengeri ragadozóra. Tekintettel arra, hogy ez az erő bőven meghaladja mondjuk egy Knock Outhoz szükséges erő mértékét, arra is elég lehet, hogy megöljön egy halat - írja egy orosz számítást közölve a Blic.

Jó nagy hülyeség lett a cím, de éppen ekkora nagy baromság illik talán a legjobban ahhoz a műnyálas (ha művér van...) nyáladzáshoz, ami annak idején ömlött a médiából, amikor kis országunk nagy lendületet vett, és remek ütemérzékkel elismerte Koszovót. A bátor nép szabadságvágya meg minden.
Már akkor is kezünkbe temettük acunkat néhányan, akik közelebbről ismertük a szitut, és nem a vajdasági magyarokron elhatalmasodó Stockholm-szindróma volt az oka. Nem érdekelt minket már akkor sem az az istentől elhagyott föld, de azt mind tudtuk, hogy ebből ország nem lesz soha, max egy Ciszjordániára futja a nagy erőlködésből, ami meg aztán baromira hiányzott.
Született ezen a blogon is szép számmal poszt, amely Koszovóval foglalkozott. Itt van mind, vagy legalább is azok, amelyekhez nem felejtettünk el címkét klikkelni. Negyvenhárom darab. Bármikor ültem le Koszovóról írni, mindig tudtam, hogy elárasztanak majd a gonosz szerbekről és a szerencsétlen terrorban tartott albánokról értekező okoskák, akik szerint a világ legjobb húzása volt elimerni az országot, amelynek miniszterelnökét, ha van egy kis töke, lassan Hágában láthatjuk szerepelni.
Nem lehet elégszer elmondani: ez a Hásim Tácsi egy maffiavezér, szervkereskedő, kábszerdíler és fegyvercsempész, aki a haverjai ellen tanúskodni akarók eltűntetésével üti el az időt, amikor éppen nem miniszterelnökként parádézik. Egy közönséges gyilkos, aki emellett gerillavezér is volt, de nem egy polgárháborús hős, nem egy szabadságharcos, csak a nép zsírján élőködő terrorista. Hásim Tácsinak csak másodállása a politika, ahogy az összes gennyes haverjának is. A függetlenség, meg a szabadság ebben a sztoriban csak mellékszerepet kapott, drága barátaim.
Most olvasom az egyik címet, amit a google adott ki 2010 decemberéből: Hashim Thaci maffiavezér volt? Így, kérdőjellel.
Jóreggelt. Konktrétan szervkereskedő, és nem volt, hanem ma is az. Az ő tudta, beleegyezése és közreműködése nélkül egyébként aligha válthatott volna a nagyszerű kis szabadságharcos Koszovóból európai heroin lerakat.
Az elmúlt évek pazar magyar külpolitikájának igazi gyöngyszeme volt a kis Koszovó megsegítése, szinte beleizzadtak az illetékes tárca legjobbjai, ahogy loholtak a fényes demokráciák után, elismerni az új Albániát. Akkor megkérdeztem tőlük, hogy mit kezdtek a szögesdróttal körülvett, Bill Clintonnak szobrot emelő szabadságszerető kis bűnszervezettel. Most azt kérdezném, hogy nem lehet-e ezt az elismerést visszavonni valahogy. Egy alkotmánymódosítással, vagy valami.

Sokaknak mindez evidens, másoknak meg nem.

1.) Délvidék egyenlő Újvidék.

Nem. Újvidék a legnagyobb délvidéki város, egyben Vajdaság tartományi székhelye, de a két szó nem helyettesíti egymást. Nem olyan, mint mondjuk New York, ami jelentheti New York Cityt és New York szövetségi államot is.

2.) A vajdaságiak többsége örülne, ha a területet Magyarországhoz csatolnák.

Az a vonat már rég elment, már ha egyáltalán valaha is felállították a szerelvényt. Valaki 14.45% nicken kommentel. Nem tudom, hogy van-e összefüggés, de korábbi adatok szerint ennyi volt a magyarok lélekszáma a Vajdaságban és a tendencia nem növekvő. A legutóbbi, 2002-es népszámlálás szerint 14.28%.  Az etnikai kártya kilőve, Magyarország pedig távolról sem tűnik olyan bezzeg-országnak a vajdaságiak többsége számára, amelyikhez szívesen csatlakoznának.

3.) A szerbek túlnyomórészt vérengző, primitív, hőzöngő soviniszták.

Nem. A legsötétebb miloševići érában is létezett egy Második Szerbia. Művelt, toleráns, békés emberek, akik sokan voltak, de nem elegen és főleg nem voltak elég hangosak. Nekik nem volt könnyű a hőzöngő nemzettársaik mucsai (gucsai:-)) tirpákságát testileg-lelkileg elviselni, de akadt azért pár szép példa bátor civil kurázsira is. Íme egy példa a linkre klikkelve.

4.) Szerbia Koszovó elvesztésével a saját Trianonját élte meg.

Nem. Ezen a folyamaton már több mint 10 évvel Koszovó függetlenségének sok ország, köztük a legtöbb nagyhatalom általi elimserése előtt átestek.  A miloševići értelemben, a volt Jugoszlávia szerbek lakta területeire felduzzasztott Nagy-Szerbia előbb a horvátok elleni de facto katonai vereséggel, majd  a kilencvenes évek első felének boszniai háborúját lezáró 1995-ös Daytoni Békemegállapodással élte meg a saját Trianonját. Már Koszovó függetlenségének kikiáltását megelőzően is a tartomány szerbek lakta északi csücskének (A szerbek legnagyobb koncentrációban Kosovska Mitrovica városának északi felén tömörülnek. A természetes korridort a több, mint százezer lakosú várost átszelő Ibar folyó képezi.) kivételével a tartományban csak szórványszerbség maradt. A veszteség inkább szakrális. Az ősi szerb földön közel húsz jelentősebb, többnyire napjainkban is aktív, középkori alapítású szerb ortodox kolostor áll. A (nem koszovói) szerbek több, mint 90%-a életében egyszer sem járt Koszovón. A déli tartomány függetlenségének kikiáltásakor a szerbek inkább kesernyés viccbe tömörítve szembesültek a realitásokkal:

- Szerbia olyan mint a Nokia. Minden évben új modell és mindig kisebb.

5.) Háborúk ide vagy oda, a volt Jugoszlávia államai ma mindenféleképp ugyanitt tartanának. Békésen is zömében lúzer kis országokra szakadt volna a szövetségi köztársaság, az egy szem Szlovénia és a határeset, mesés tengerparttal megáldott Horvátország kivételével.

A történelemben nincs ha, meg ha a nagymamámnak kereke lett volna és áramszedője, akkor trolibusz lett volna. De az egyáltalán nem biztos, hogy az egykori Jugoszláviának mindenképpen ezt az utat kellett bejárnia. A kelet-európai rendszerváltozások idején, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a korabeli Jugoszlávia sok mindenben fejlettebb volt, mint  az egykori Vasfüggöny mögötti országok. Például a bankszolgáltatások tekintetében. Csak egy apró példa: már a nyolcvanas évek elején viszonylag elterjedt volt a bankkártyás fizetés. Még az oldschool, mechanikus kártyalehúzós rendszer működött, de már Visa kártyákat használtak, a tévéreklámok is ezt sulykolták, hogy ez az igazán trendi dolog. Sokan beszéltek viszonylag jól angolul, németül, a lakosság már évtizedek óta szabadon utazhatott külföldre. A piros jugoszláv útlevéllel a hetvenes-nyolcvanas években talán a legtöbb országba lehetett bejutni vízummentesen. Kisvállalkozók, kisiparosok és földművesek is komolyabb tételben vállalkozhattak, mint a szovjet befolyási övezetben. A magánkézben tartható földmaximum 30 hektár volt, szemben mondjuk a Magyar Népköztársaságban a legfeljebb 0,6 hektáros (lényegében egy kataszteri hold) háztájinál. Az ország akár Kelet-Európa gazdasági motorjává is válhatott volna. Teszem azt, ha a gazdasági átalakulás mellett az ország közjogilag deklaráltan és ténylegesen is azonos jogosultságokkal rendelkező tagállamok decentralizált szövetségévé alakult volna, ahol a kisebbségi jogokat következetesen tiszteletben tartják. Hát, nagyon nem így lett.

Ami alapján Ausztriában még ma (2010. december 10-én) délután négykor letartóztatták a korrupcióval vádolt volt kormányfőt.

Ivo Sanader 2003 és 2009 között volt Horvátország miniszterelnöke.

Miért?

1./ Mert választott hazája Magyarország.

2./ Mert megtanult magyarul és úgy is ünnepli a sikereit.*

3./ Mert keményen megdolgozott azért, hogy mi magyarok büszkék legyünk rá.

4./ Mert az anyja szerb, az apja meg horvát, ennyi erővel simán aradi vértanú is lehetne, de ő hál’ istennek él és virul és adja meg az isten, hogy még nagyon sokáig éljen.

5./ Mert volt annyi vér a pucájában, hogy fellázadt a zsarnoki módszerektől sem visszariadó edzője ellen, és hál’ istennek a szakítás után is sikeres tudott maradni. Rágondolni is rossz, hogy milyen kéjesen és milyen sokan döngölték volna a földbe, ha az edzőváltást követően elmaradnak a győzelmek. Megmutatta az evezés Sztálinján szocializálódott országunknak, hogy az emberi méltóság még annál is fontosabb, mint a gyermekkoruktól megfosztott gladiátorokból kipasszírozni, hogy pár centivel előbb érjenek célba, mint a többiek.

5+1./ És ma van a névnapja. Isten éltesse! Névnapot ünnepelni is tipikus magyar szokás.

*Ez nem mindenkinél magától értetődő. Például az Argentínából honosított olasz válogatott focista, Masimo Camoranesi, miután az olasz válogatottal 2006-ban megnyerte a világbajnokságot, a tévékamerák előtt anyanyelvén, spanyolul ujjongott.

Sziasztok,

Az idén már nem folytatom ezt a sorozatot. Élvezem írni, csak elég időigényes az anyaggyűjtés, folyt. köv. jövőre. Mivel eléggé speciális téma, nem kizárt, hogy több részre olyan nagyon nem is vagytok kíváncsiak, ennek a felmérésében segítene, ha a csatolt kérdőíven szavaznátok.

Ha a többség a folytatásra voksol, és valaki szívesen írna a témában posztot, azt örömmel veszem. Akár hasonlót, mint a korábbiak. Semleges, tárgyilagos, informatív írást, de egy elfogult poszt is lehet érdekes. Függetlenül attól, hogy valakinek negatív a véleménye a jelenségről, netán ő, vagy családtagja, ismerőse ultraszurkolói támadásban sérült, avagy éppenséggel lelkes, pozitív élményei fűzik valamelyik délszláv ultra csapathoz, esetleg tagja is valamelyiknek. A lényeg, hogy az írás délszláv kötődésű legyen.

A Wikileaks által kiszivárogtatott diplomáciai iratokból néhány, a volt Jugoszlávia államaira vonatkozó rész:

Horvátország

Horvátország európai uniós csatlakozása nem fog olyan egyszerűen menni, mint ahogy azt a médiában széltében-hosszában készpénzként kezelik. Legalábbis Jean-David Levitte francia diplomata bizalmas feljegyzései szerint. Levitte ugyanakkor megjegyzi, hogy a horvátok és a szlovének között a tengeri határvitájukról zajló tárgyalások eredménnyel kecsegtetnek. A horvát bővítést a francia diplomata reményei szerint az (akkor még) közeledő német parlamenti választásokat követően, a felálló új német kormány is elősegítheti. "Párizs nyitva szeretné tartani a balkáni államok előtt az EU-csatlakozás ajtaját, akkor is, ha a bővítési folyamat hosszabb időt vesz igénybe." – jegyezte fel a francia diplomata.

Bosznia-Hercegovina

A fentebb már említett francia diplomata szerint az Egyesült Nemzetek jelenleg Boszniában tevékenykedő munkatársai nem hatékonyak. Franciaország Boszniát az európai uniós csatlakozás mézesmadzagának az elhúzásával szeretné rávenni a szükséges reformok végrehajtására. Egy Gordon vezetéknevű amerikai diplomata is osztja Jean-David Levitte nézeteit azzal kapcsolatban, hogy a bosnyák politikai és gazdasági reformlépéseket fel kellene gyorsítani, abban azonban eltér az álláspontja a francia kollégájától, hogy ő nem szívesen igérgetne könnyelműen fűt-fát a bosnyákoknak. Szerinte egy túl korán beígért, majd hosszasan halogatott EU-csatlakozással kecsegtetés nem feltétlenül szerencsés döntés. Abban viszont egyetért az amerikai diplomata a franciával, hogy a bosnyákok előtt valamilyen mézesmadzagot el kell húzni. A török diplomatáknak Bosznia és Szerbia közeledésén ügyködő feljegyzéseit szellőztette meg a Wikileaks.

Szerbia és Koszovó

A francia diplomaták szerint a koszovói EULEX misszió Szerbia és Koszovó közötti két ügyrendi jellegű diplomáciai okirat aláírását követően megtorpant. A rendezés kerékkötője elsősorban a koszovói kormány és a fiatal állam közvéleménye. A francia diplomaták szerint a koszovóiaknak el kell magyarázni, hogy ezek az iratok, és a hasonló ügyrendi-technikai dokumentumok nem veszélyeztetik államuk nemrég elnyert függetlenségét. Jean-David Levitte ugyanakkor meglehetősen élesen bírálta a szerb külügyminisztert, Vuk Jeremićet, aki ígéretei ellenére semmit sem tett annak érdekében, hogy a szerb nemzetiségűek érdemben részt vegyenek a koszovói állami szervek működésében. "Jeremić minden egyes franciaországi hivatalos látogatásán nagyvonalú ígéreteket tett, de ezekből semmit sem valósított meg. Többé nem tartom »Belgrád modern arcának« a külügyminisztert" – írja Levitte.

Forrás: lupiga.com

Jean-David Levitte egy felsővezetője társaságában