Serbia Insajd

Írt nekem a közelmúltban egy budapesti szerb újságíró, Dragan Jakovljevics. Jól le is szidott, amiért Szerbiáról csak a rosszat mutatom. Érdekes, gondoltam ez egyszer én a kommentelők helyett, amikor itt annyian szokták rám a csetnik és/vagy szerbbérenc jelzőt aggatni, előkerül egy kolléga, aki pont az ellenkezőjével vádol. Valamit nagyon jól csinálhatok, gondoltam, és miután váltottunk pár paprikás hangvételű levelet, megkértem Dragant, hogy írjon posztokat. Bár rendszeresen nem tud publikálni ezen a blogon, mert nyilván van mit írnia enélkül is, egy bejegyzést küldött. Remélem csak kezdetnek, és lesz még folytatás. Én ezt a magam módján lefordítom most nektek, és közzéteszem mellé a szerb változatot is, hogy lehessen csámcsogni a fordítási hibákon. Fogyasszátok szeretettel.

Kivettem egy kis szabit, hogy az idegeim visszanyerjék rugalmasságukat, és meglátogattam a maradék családot a Vajdaságban. Édesapám bevitt délelőtt Szabadkára, hogy társa legyek az ügyintézésben, és igencsak megbántam, hogy hűséges kamerámat otthon hagytam.

A rendőrség nem sokkal öt óra előtt elfogta azt a szerb férfit, aki azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja a belgrádi elnöki palota épületét.

Belgrád - Saša Marjančević megvárta míg a bíróságon lekerül róla a bilincs, majd kifutott a folyosóra és egy laza ugrással az épület erkélyén át távozott. A fegyenc, akit korábbi szökései miatt Szerbia legszigorúbban őrzött börtönében őriztek pillanatok alatt köddé vált a mellékutcákban.

Négy fiú indult cseresznyét szedni bizonyos Grebenac nevezetű falu környékén, de csak három jött vissza a rendhagyó szüretből.

Nem volt még olyan, hogy utólag visszaszívok egy bejegyzést, de most megteszem.

"Azon gondolkoztam, Fiam, hogy jobb lett volna, ha otthon maradsz" - mondogatja apám néha, amikor túl sok a munka és túl kevés a pénz. Annyiszor mondta már, hogy én is elgondolkoztam ezen. Persze sokra nem jutottam. Honnan is tudhatnám? Csak azt tudom, hogy nem olyan rossz hely ez a Magyarország, de van pár dolog, amire fel kell készülni.

Eleinte

Eleinte úgy érzed: egy kicsit buzisan beszélnek itt magyarul, de ne aggódj, hamar meg lehet szokni. Nem is olyan pökhendi népség, mint az járja róluk odahaza. Sokan szeretik a jugókat például. A fiatalabbak már gondolom lávolják is őket.

Eleinte sokan röhögnek azzal a buzis kiejtéssel a te parasztos kiejtéseden. A középzárt e-vel azt csinálsz, amit akarsz. Én elfelejtettem, bár elő tudom venni, ha a közönség akarja. A szerb szavakat és a tükörfordításokat szerintem lassan azért felejtsd el. Abban semmi romantikus nincs. Prikolica például. Milyen hülye kifejezés. A në szarjá' maradhat. Abban van romantika.

Mindig akad, aki valaha a csajával elutazott hanglemezt és/vagy farmert venni jugóba, és jókat hancúroztak ott. Elmeséli majd úgyis. Ki, mit csinált már életében Szerbiában... És a rokonai meg hol vannak eltemetve, meg honnan menekült el a nagyanyja '45-ben. Vagy látta a Šurdát. Esetleg tud pár szót szerbül. Szabadkán a piacon tanulta. Furcsa lesz nekik, hogy nem beszélsz oroszul. Az ugyanaz, mint a szerb, nem? Vagy olyasmi, nem? De a szlovákot azért érted nagyjából? Az olyan, mint a szerb. Nem?

Sok közös gyerekkori élményetek nem lesz. Nem voltál Zánkán, de legalább nézted a magyar tévét, a magyaregyet meg a magyarkettőt. Te is szeretted a Kockásfülű Nyulat. Meg emlékszel arra is, hogy megszakították a Walt Disney-t, amikor meghalt Antall. Ennyi azért már elég szokott lenni.

A munkaerőpiacon plusz lehet, ha "messzi országból jössz". Csöndesek vagyunk, és szorgalmasak. Vagy punkok és linkek. Ki mit hisz. Viszont az biztos, hogy elvesszük a munkát a sok földrajzilag is magyar ember elől.

Eleinte furcsa lesz az is, hogy itt mindenkit jobban érdekel a mások dolga, mint a sajátja. Mások mennyit keresnek, mások mennyit lopnak, mások mit beszélnek, mások miért sikeresek. Nem szeretnek azzal pepecselni, ami az ő dolguk. Legfeljebb akkor, ha keseregni kell az élet felett. Ez alighanem így is marad. Szeretik mások dolgába beleütni az orrukat, na. Kár, hogy közben sokan elfelejtik a saját szekerüket tolni. [Kiegészítés tőlem, baráti kérésre - bcs]

A kocsmában furcsa lesz egy kicsit, hogy mindenki fizeti a magáét, de akárhogy is, politikai szempontból legalább ideális a helyzet.

Jobbról

A jobboldalra abszolút megfelelő Ausweis a határon túli magyarság. Nekik hivatalból kötelességük szeretni téged, de legalábbis nem utálni azt, aki a nemzet elszakított és mumifikálódott területeiről jön. Persze a pálinkát bírni kell, és néha kicsit tájszólásban kell beszélni, ha el akarod bűvölni őket. Mondjuk nagyon meg fognak lepődni a jobbszélen, ha estleg nem gondolod úgy, hogy Romániát, Szerbiát meg a többit fel kellene égetni, és sóval behinteni, ami maradt. Páran azt mondják majd, hogy Stockholm-szindrómád van, amikor alkalomadtán megvéded a szerbeket valami ostoba vitában.

Nikola, Radovan, Dejan, Dragan, Nemanja, Titoslav, Vladimir, Bojan, Milan. Ezerszer indultál egy kicsit még zöld barackokat lopni gyerekkorodban velük, utána együtt menekültetek a "gazda" elől, együtt fociztál, bandáztál velük a háztömb (lásd még: emeletes ház) előtti padokon, életre szóló barátságokat kötöttél némelyikkel.

Emlékszek, Vládó barátomnak egyszer valami koldusasszony levetett zokniját kellett szagolnia büntetésből egy percig, mert megmutatta, hogy hol van a bázisuk a Testvériség és egység téri gyerekeknek. Egy félkész háztömbben volt. Nekem, aki a Május 1. utcában laktam, ezt nem lett volna szabad megtudnom. Majd' elokádta magát, de végigszagolta a büntetést. A levegőt visszatartani nem ért.

Balról

A baloldalon inkább a "milyen szépen megtanultál magyarul" vonalon érdemes közelíteni. Szépen megmagyarodva modernre. Már ha be is akarsz vágódni. Nem szabad eredendően barbár éned egy pillanatra se felfedni, és meg kell csinálni szépen a leckét. Bizonyítani, hogy nem csak trágyahordásban vagy otthon, volt gyerekszobád, és tudsz idézni Radnótitól. A megrögzöttek számára egy kicsit mindig kémszagod lesz, nem ajánlatos tehát a magyarsággal kapcsolatos, ámde nem EU-szabvány véleményeket előadni. Úgyis azt hiszik majd, hogy nem vagy normális, minek tetézni? A kolesz igazgatőnője azzal fogadott 1996-ban: "Tudod, hogy iskolába minden nap járni kell, ugye?"

Érdekességek és Ki kicsoda

Ha tábort versz a maradék Magyarországon, néhányan úgy gondolják majd, hogy ez érdekes. Érdekes, hogy amikor jól ment Jugóban, akkor nem könyörögtél segítségért. 76-ban tetszettél volna útlevélért sorbaállni! Most jössz? Amikor bajban vagy?

Mondjuk szerintem ebben semmi érdekes nincs, de ezt úgyse tudod megmagyarázni. Azért aki sokat pampog, annak mondd csak el, hány tábla csokoládé, mennyi deviza jutott át általatok 86-ban a magyar rokonsághoz. Hátha legalább egy percre rosszul érzi magát.

Nem sűrűn szerbeznek le a magyarok, de van ilyen is, hogy aszondja: "Szerbiában nem szokás kopogni?" A humor tehát nem mindenkinek erőssége, de azért vannak körök, amelyekben egyenesen elvárható legalább egy jugó ismerős. Egzotikus. Meg szórakoztató is. Ha másért nem, akkor azért, mert jókat lehet odaát bebaszni mindenféle fesztiválokon és csak úgy is. És lehet náluk aludni.

A szerb-magyar pólómeccsek előtt mindig akad majd valaki, aki arról faggat, hogy kinek szurkolsz. Azt hiszik, hogy ez jó fogós kérdés. Meg lehet szokni.

Magyarországon az is nagyon fontos, hogy ki a zsidó. Felismerik arcról, orról, hajról, névről. Kezet fogsz valakivel, és másik oldalról már súgják is a füledbe, hogy: "bibsi". Nem kell velük foglalkozni. Te úgyis azt hiszed majd a Grünwaldra is, hogy sváb.

Megkönnyezni Trianont. Na, azt a legnehezebb megszokni. Tizennegyedik éve élek köztük, de még egyetlen egy korrekt Trianon-siratást se hallottam. Mindig csak a bérc, a hegy, meg a folyó, legelő, meg a barnamedve, szántón szökkelő őzek és Árpád vezér, meg sokan mások. És ez a jobbik eset, mert a nagyja csak dokumentumfilmen látta a Szent Földet, meg a Draculában. Mindegy. Te se láttad Magyarországot, úgyhogy kvittek vagytok.

Szegény balkáni tesó, akit testvériségre oktattak, aki lóval jársz, és biztos a Fideszre szavaznál! Nem sok ez, amit hamarjában összeszedtem, de talán arra az esetre jól jöhet ez a pár tanács, ha úgy döntesz, idejössz elenni a kenyeret a magyarok elől. Arra azért készülj fel, hogy nem olyan könnyű elvenni tőlük a munkát. Itt sincs kolbászból a kerítés. Krinolinból van. Az egy ilyen gusztustalan rózsaszín húshenger...

A mintegy 410 kilométer hosszúra tervezett alagút, amelyben vonatok közlekedtek volna, a szlovéniai Koper városánál ért volna a felszínre a tervek szerint, és mindössze 2 órára rövidítette volna az utazás idejét a két ország között. 

A terv végül maradt az asztalfiókban, mert Ausztria akarta, hogy a KGST egyik tagországa dolgozzon a földje alatt - írja az index.hr a BBC-re és cseh lapértesülésekre hivatkozva. Alagút. A tengerig. Volna. KGST.

- Mindent megnyertem, amit lehetett. Csak olimpiai aranyam nincs. Londonba is el akartam menni, de Peking után elveszett a motivációm - mondta a szerb klasszis a Pressnek.