...és ehhez is TGM kellett!

Hihetetlenül hangzik? A Tamáskodóknak azt üzenjük: várják ki a végét! A címben szereplő szerb atyafi magyarbarát megnyilvánulásához ugyanis tényleg szükség volt arra, hogy TGM szerbhorvát nyelven is olvasható legyen. Mivel az első Csehszlovákia atyja, egyben a Kisantant sarokköve, a Szerbiában még mindig közkedvelt Tomáš Garrigue Masaryk rég halott, a Szabad Európa Rádió exjugó kiadásának kerítenie kellett egy másik, TGM becenevű filozófiaprofesszort. Így találták meg a mi Tamás Gáspár Miklósunkat, aki egy kicsit még hasonlít is csaknem száz évvel korábban született druszájára. Például mindkettőjüket utálja a magyar szélsőjobb.

A bevezető természetesen kamu, a Slobodna Evropa nem keverte össze a két szakállas gondolkodót, hiszen az ott dolgozó szerb-horvát-stb. újságírók is jól tudják, hogy Tamás Gáspár nem Masaryk. És nem csak azért írtak róla, mert a cseh (Guevara) már alulról szagolja az ibolyát, míg a magyar alternatív baloldal celebritása él és virul. TGM (a miénk!) ugyanis – némileg megkopott hazai cool-faktorához képest – relatíve elég népszerű a Nyugat-Balkánon. No, nem annyira és olyan értelemben, mint az ártatlan kis tulipánok elleni gyűlöletbeszédéről és a különféle népek vécézési szokásairól gyártott téziseiről elhíresült szlovén bölcsész, Slavoj Žižek. Utóbbi ugyanis alighanem a kontinentális filozófia Puzsér Róbertje (az arcánál pedig csak a feje különböző részein való kurkászásának frekvenciája nagyobb). Na de vissza a mi Gazsinkhoz! Mint mondtuk, őt jelenleg talán komolyabban veszi a mainstream közvélemény a volt jugoszláv országokban, mint idehaza. TGM népszerűsége déli szomszédaink körében – nem utolsó sorban – annak az előadásnak is köszönhető, melyet még tavaly októberben, a képzési díjak ellen sztrájkoló belgrádi egyetemisták meghívására tartott az oktatás (jobban mondva: a tanulás) szabadságáról és hozzáférhetőségéről a Bölcsészkar blokád alá vont épületében:

Később Jugoszlávia felbomlása és a polgárháború témája is előkerült

Két éve pedig "A neoliberalizmus összeomlása és a szocializmus eszméje napjainkban" címmel megrendezett zágrábi konferencián nyilatkozott meglehetősen őszintén arról, hogyan lett anarchistából konzervatív, majd hogyan talált vissza idővel újra a klasszikus baloldali eszmékhez, és miért. Természetesen a jelenlegi magyar és európai társadalmi berendezkedést sem hagyta kritika nélkül, de a görög válság miértjeiről is sok újat tudhattunk meg tőle. (Az interjú hat részből áll, itt a többi.)

Az egészséges euroszkepticizmussal és sok minden egyébbel fűszerezett – szerintem érdekes – expozé után talán kissé rövidebben, de újra kifejtette gondolatait a minap. A szerbhorvátra fordított TGM-interjú tehát a Szabad Európán jelent meg. Az "egyik leghíresebb magyar ellenzéki közíró és filozófus" (SZER) ezúttal a gazdasági válság, valamint a szélsőjobb újbóli előretörése kapcsán természetesen orbánozik is egy sort, dehát ez a dolga. Hanem minket jobban érdekel az alábbi, megfontolásra alkalmas kitétele: "engem a nacionalistáknak szeretniük kellene, hiszen erdélyi magyar vagyok; ez körülbelül olyan, mint egy boszniai szerb helyzete Szerbiában, viszont mivel baloldali gondolkodó vagyok, mindez nem számít." Ez az a megközelítésmód, mely miatt TGM tovább növelheti rajongótáborát Balkán-szerte: nem sűrűn hallunk egy külföldi újságokban megszólaló magyar értelmiségi szájából olyan evidenciákat, melyekből kiderül, hogy az illetőnek van némi affinitása a környező országok politikai viszonyaihoz anélkül, hogy közben a lesajnáló, gunyoros hangnem is előkerülne, vagy az illető a mindenkinél okosabb, "magyar kultúrfölénnyel" megáldott tanárbácsi szerepében tetszelegne. Hogy rosszat is mondjunk róla: azért Ákos (vérprofi zenész) leantiszemitázása egy picit erős. Noha kiváló, Kossuth-díjas művészóriásunk félreérthető szövegeiből egy avatatlan fül akár ilyen csúnyaságokra is következtethetne, szerintünk pl. "A bosszú népe" című sláger nem is a zsidókról szól, hanem az adóellenőrökről, így a téma túl van tárgyalva.

De hol van a magyarimádó szerb? És ki az?

Belgrádban, és Aleksandar Todorovićnak hívják. Legalábbis ezt a nevet adta meg a SZER honlapján, amikor kommentelőként regisztrált. (Fölösleges rákeresni, tucatnyi közepesen híres szerb ember viseli ugyanezt a teljesen átlagos – sőt, igen gyakori − nevet, egyáltalán nem biztos, hogy az illető köztük van.) Hozzászólása, melynek apropóján ez az egész bejegyzés íródott, így hangzik:

Kiváló írás. Az újságírójuk rendkívül fontos, egyben pontos kérdéseket tesz fel, és örülök, hogy Tamás Gáspár úr ennyire bátor és ennyire szereti a népét és az országát. Nekem jóval könnyebb Magyarországról írnom a saját nézőpontomból, hiszen gyakran utazok oda, és egyre jobban megismerem az ország népét és kultúráját. Elmondhatom, hogy a magyar egy nagyszerű, művelt, olvasott nemzet. Imádják a zenét és meglehetősen toleránsak. Amikor meghallják, hogy szerb vagyok, hogy Szerbiából jöttem, még kedvesebben bánnak velem. Figyeljenek Orbánra, aki azt mondta: "Jöjjenek Magyarországra, ha meg szeretnének ismerni minket, magyarokat." Minél jobban megismerem őket, annál inkább úgy érzem, hogy a magyarok nagyszerű nép. Egy országban ha gazdasági krízishelyzet van, magától értetődő a jobboldal erősödése. Ne feledjük el, hogy Magyarország fél évszázadon keresztül orosz megszállás alatt sínylődött. Mi Szerbiában szeretjük az oroszokat, de vajon ez akkor is így lenne, ha minket is (hasonlóan a magyarokhoz) fél évszázadon keresztül megszállva tartottak volna? Magyarország hűséges NATO-tag, és őszintén küzd a kommunizmus ellen. A magyarok túlságosan szerények és zárkózottak. Én az összes magyar városban remekül érzem magam, és sehol másutt Európában nem érzem magam annyira biztonságban, mint Magyarországon. Magyarországon még a rendőrök is mosolyognak rám és kedvesen fogadnak, ha megállítanak, mert értékelik, hogy megpróbálok velük magyarul beszélni, annak ellenére, hogy sajnos a nyelvet nagyon rosszul ismerem. Ha annyira szeretik a magyarokat, mint például én őket, akkor biztosak lehetnek benne, hogy a magyarok is viszonozzák érzelmeiket. Jómagam néhány hét múlva ismét Magyarországra megyek. Mindenkinek azt javaslom, hogy ismerje meg ezt a nagyszerű népet. Megértem Tamás Gáspár urat, de megértem azt a magyar népharagot is, amit az oroszok iránt táplálnak, hiszen szeretnék mielőbb maguk mögött hagyni azt a szegénységet, aminek a kiváltója a közelmúltban elszenvedett orosz megszállás volt. Természetesen nem kizárt, hogy tévedek, hiszen lehet, hogy mégsem ismerem elég jól a magyarokat, de erősen kikívánkozott belőlem ez a kommentár.
U.I.: Az Önöké a legjobb szájt, csak azt sajnálom, hogy nincs autós rovatuk, mert szívesen írnék Önöknek, mivel olyan hiteles újságírást képviselnek, amilyen Szerbiában sajnos cseppet sem jellemző. Magam is írok cikkeket. Automobilokról, szélsőségesen tárgyilagosan.

Engels barátunk jópofa kommentje után jól esik hasonló szépeket olvasni. Köszönjük, Aleksandar! (Esetleg: Saša!). Egyúttal beajánlunk a Totalcarhoz, hátha el akarják indítani Karotta szerbiai népszerűsége nyomán a kínálkozó Ex-YU divíziót, a szélsőségesen tárgyilagos autós újságírás jegyében. :-)

Egyébként itt van a referencia. Aki akar, írhat neki. Természetesen nem csupán autós témakörben, hanem esetleg kedves offtopic kommenteket is. (Disclaimer: ez a poszt úgy íródott, hogy a sráccal előtte nem vettük fel a kapcsolatot, és nem is tervezünk ilyesmit. A képen látható autó márkáját azért tettük laikusok számára felismerhetetlenné, mert nem szeretnénk, ha úgy tűnne, hogy bármiféle "hirdetési díjat" kapnánk az említett, szerb nyelvű oldal "reklámozásáért".)

Forrás: superauto.rs