Autonómia-Sorozat
(Autonómia-sorozatunkban azokkal a cseppet sem egyszerűen feloldható ellentétekkel foglalkozunk, amikor az államok szuverenitásának az elve ütközik a népek önrendelkezéshez való jogával.)
Interjú Muamer ef. Zukorlić szandzsáki muftival
Tejszínhabos leszbishow egy csíkszeredai hokimeccsen a felpaprikázott székely szurkolók rendőr-kurvaanyázása és a román vendégdrukkereknek címzett bekiabálások, hogy: "legközelebb útlevéllel gyertek!" ahhoz képest amit egy-egy szandzsáki sporteseményen meg lehet tapasztalni. A magukat bosnyák nemzetiségűnek valló helyi szakadárok (vagy legalábbis autonómia-pártiak) részéről a török zászló alap. Legutóbb egy röplabda meccsen fütyülték ki a szerb himnuszt és éltették a helyi születésű Adem Ljajić labdarúgót, akit a szerb szövetségi kapitány, Siniša Mihajlović azért tett ki a válogatottból, mert nem énekelte a szerb himnuszt.
A Szerbia és Montenegró határán fekvő, mindkét országhoz tartozó régió nagyobbik, Szerbiához tartozó részének a vallási és politikai vezetője Muamer ef. Zukorlić mufti.
Zukorlićot többnyire ellentmondásos, kiszámíthatatlan, radikális politikusnak tartják. Kevesen tudják, hogy a 43 éves vallási és világi vezető egyben a világ legfiatalabb muftija. Még kevesebben tudják, hogy a szélsőséges iszlamista, vahabita mozgalomnak esküdt ellensége, sőt éppen, hogy összemossák személyét a helyi vahabitákkal.
Utoljára azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy indult a szerbiai elnökválasztáson, valamint, hogy egy, montenegrói politikusok által aláírt dokumentumot lobogtatott, amelyben még évekkel ezelőtt választási támogatás fejében Szandzsáknak autonómiát ígértek, és ez ügyben később semmit sem tettek.
Zukorlić a magánéletét a saját szavai szerint: "úgy rejtegeti, mint kígyó a lábait" a horvát Večernji List részére interjút készítő újságírónak mégis megerősített egy vele kapcsolatos pletykát:
Igaz-e, hogy két felesége van? Egy palesztin és egy szandzsáki nő?
Igaz...Az első feleségem palesztin. A kilencvenes években ismerkedtünk meg. Minden más maradjon titok. Ön maga említette, hogy van egy másik feleségem is. Róla egy szót sem mondok, nehogy a szerb média holnap emiatt a szájára vegyen.
Gyakran csámcsognak a magánéletén?
Próbálkoznak, és rendkívül mérgesek, hogy már 20 éve nem tudnak semmit sem rólam kideríteni.
A napokban ismét azzal került a figyelem középpontjába, hogy meglobogtatta azt az iratot, amiben Milo Đukanović ígért Szandzsáknak autonómiát.
Ez a megállapodás valós, meg is mutatom magának a dokumentum másolatát. A montenegrói Bosnyák Párt akkori vezetője, Rafet Husović és a montenegrói Szocialista Demokrata Párt korabeli elnöke, Milo Đukanović írta alá. A paktum szerint a bosnyákok Montenegró függetlenségére szavaztak (korábban, Jugoszlávia utolsó maradékaként Szerbia és Montenegró alkotott államszövetséget, ezt szüntette meg a hatalomra kerülő Đukanović által kiírt népszavazás Montenegró függetlenségének a kikiáltásával) cserében a határon átnyúló autonómiát kapott volna Szandzsák, amiből viszont semmi sem lett.
De akkor miért várt hét évet a dokumentum nyilvánosságra hozatalával?
Mi az iszlám közösségben nem is tudtunk arról, hogy e megállapodás létezett. Mindkét fél titokban tartotta. Mihelyst tudomásunkra jutott és megszereztünk egy másodpéldányt, azonnal nyilvánosságra hoztuk.
A bosnyákok ezek szerint hibáztak, amikor Montenegró függetlenségére szavaztak?
Igen, hibáztak. Ugyanis a népszavazáson a bosnyák szavazatok perdöntőek voltak. Ha tudtuk volna, hogy kijátszanak minket, biztos, hogy nem szavaztunk volna Montenegró függetlenségére. Nekünk, szandzsáki bosnyákoknak jobban megfelelt a szerb-montenegrói államszövetségben maradás. Akkor együtt maradhattunk volna és nem választottak volna minket szét, mint ahogyan ma élünk. Most családok is szétszakadtak: egyik fele Montenegróban, míg a másik Szerbiában él.
Hogyan nézne ki a szandzsáki autonómia?
A határon átívelő autonómia Dél-Tirolhoz hasonlítana, hiszen az már egy jól bevált, országhatárokat összemosó autonómia-modell. És természetesen ezzel az autonómiával a bosnyákok, mintegy kapocsként erősítenék, és nem gyöngítenék mind Szerbia mind Montenegró integritását és szuverenitását.
Hisz abban, hogy a szerbek és a montenegróiak egyszer csak megadják Szandzsák számára a területi autonómiát?
Igen. Ha visszatekintünk a történelembe, Szandzsák mindig is önálló régiónak számított, ezért nem is értem, miért csodálkoznak manapság azon, hogy ismét ezt az állapotot szretnénk visszaállítani. Manapság nem lehet a balkáni stabilitást elérni anélkül, hogy az összes nyitott problémát orvosolnánk. Hiszen nem igazságos, hogy egyes népek mindent megkapjanak, mint a koszovói albánok, mások – mint mi –, pedig semmit. Meg vagyok arról győződve, hogy miután a nemzetközi közösség végleges megoldást talál Koszovó problémájára, a szandzsáki helyzet rendezésére is sor kerül.
Ha Szerbia és Montenegró elutasítja az Önök, határokon átívelő autonómiakérelmét, akár fegyveres harcra is készek?
Mi, szandzsáki bosnyákok békeszerető náció vagyunk. Nem szeretnénk Szandzsák problémáit fegyverekkel rendezni, mint ahogy más népek eljártak. Feltétlenül tárgyalásos, békés úton szeretnénk elérni célunkat: a határokon átívelő autonómiát. Habár a gyakorlatban sajnos az igazolódott be, hogy sohasem a békés utat választó, civilizált eszközöket alkalmazók érik el a céljukat. Ezért, mi bosnyákok nem csak Szandzsákban, hanem Bosznia-Hercegovinában is áldozatokká váltunk. Ennek ellenére nem adjuk fel a békés eszközök alkalmazását, bár tudjuk, hogy így hosszabb és nehezebb út vár ránk. Ha a nemzetközi közösség hosszantartó békét szeretne a Balkánon, akkor nem kezelheti eltérően a koszovói albánokat és a boszniai valamint a szandzsáki bosnyákokat. Szandzsák mindig is autonóm régió volt, a Berlini Konferenciától egészen a második világháború alatt, a második Jugoszláviát megteremtő AVNOJ (Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács) felállításáig.
Miért jelöltette magát Szerbia köztársasági elnökének? Mit szeretett volna ezzel elérni?
Valóban rendhagyó, precedensértékű lépés volt részemről jelöltetni magamat, azonban én eben semmi furcsát nem látok. Minden vallás, így a muzulmán is az emberi szabadságra épül. Annak ellenére, hogy sokan mindezt a politika és a hitélet összekutyulásnak tartják, én ezt másképp gondolom. Méltánytalan, hogy nekünk muzulmánoknak állandóan mentegetőznünk kell. Ha egy keresztény vallási vezető jelölteti magát, azon senki sem lepődik meg. Ha egy, hozzám hasonló iszlám vallási vezető teszi ezt, azonnal ránk sütik a terrorista, vahabita, fanatikus és extremista stigmákat. Mi muzulmánok vagyunk a a világ összes gondjaiért az ügyeletes bűnbakok, ami egyáltalán nem korrekt. Ha egy keresztény fanatikus követ el terrorcselekményt – mint például Breivik, aki bevallottan a keresztény hitével indokolta a mészárlását –, akkor viszont fel sem merül senkiben a keresztények elleni boszorkányüldözés. Senki sem beszél pravoszláv, katolikus vagy protestáns terrorizmusról [ebben azért vitatkoznék a muftival: pl. Észak-Írország - Styxx]. Mladić muzulmánok tízezreinek a haláláért felelős, még sem úgy beszélnek róla, mint pravoszláv terroristáról.
Valóban hitt abban, hogy Ön, mint mufti Szerbia köztársasági elnöke lehetne?
Miért ne? Azzal, hogy jelöltettem magam, civilizációs áttörést értem el. Rövid idő alatt a szerb középosztályból is jelentős szavazóbázisra tettem szert. Még úgy is, hogy loptak tőlem szavazatokat, Belgrádban 35 ezren szavaztak rám. Vranjeban, ahol a lakosság száz százaléka szerb, Tadićot is megvertem. Valjevóban és több más szerb nagyobb városban is sokan szavaztak rám. A szerbek rám és a programomra szavaztak [Nem tartom kizártnak, hogy sok, főképp fiatal szerb poénból szavazott rá. Valószínűleg Magyarországon is a politikusokban csalódott szavazók egy része is buliból egy muftira adná a voksát, ha indulna a választáson - Styxx] Ezért érzem úgy, hogy Szerbiában történelmi és civilizációs áttörésnek számít a jelölésem. Ha ezelőtt 20 évvel valaki azt mondta volna, hogy Obama lesz az USA elnöke őrültnek nézték volna. Miért nem válhatna Muamer Zukorlić mufti vagy egy másik muzulmán egy napon Szerbia elnökévé?
Miután az első körben kiesett, miért szólította fel arra a muzulmánokat, hogy ne szavazzanak Tadićra, hiszen tudta, hogy így Nikolić fog győzni?
Azt az üzenetet, hogy előbb szavaznék a kénköves ördögre, mint Boris Tadićra, nem csak a muzulmánoknak címeztem. Az életfilozófiám: könnyebb szót érteni egy őszinte csetnikkel, mint egy hamis demokratával, mint amilyen Boris Tadić. Előtte nekünk bosnyákoknak is köszönhetően Boris Tadićot kétszer is megválasztották Szerbia elnökének. Azt ígérte, hogy megoldja a problémáinkat, ehelyett még keményebben bánt velünk, mint Milošević vagy Koštunica. Tadić gátlástalan és erkölcstelen ember. Mást-mást mondott Brüsszelben, mint Szarajevóban vagy Belgrádban, ahol csetnik beszédeket tartott. Sajnálom, hogy az emberek hittek neki. Követtem, miket mondott Önöknek, horvátoknak Zágrábban. Eljött fényképeszkedni és eljátszani a nagy demokratát, ám Belgrádban csetnikként viselkedett. Meg vagyok győződve, hogy Tomislav Nikolić a sötét múltja ellenére jobb opció Szerbiának és a régió többi országának.
Próbált a választások előtt beszélni Tadićtyal?
Hazudozós manipulátorokkal nem akartunk többet tárgyalni. Hogy mennyire erkölcstelenek, mi sem bizonyítja jobban, mint Tadić külügyminisztere, Vuk Jeremić, aki csetnik radikális nézeteiről ismert, ám kairói látogatása során egy mecsetben imádkozott az egyiptomi külügyminiszter társaságában és azzal hencegett, hogy ő is muzulmán az édesanyja révén, holott valójában az iszlám és a muzulmánok egyik legnagyobb ellensége.
Mi a helyzet a vahabitákkal? Miben nyilvánul meg a vahabiták erőszakossága?
A nőknek megtiltják a nadrág viselését, a férfiaknak a hosszú hajat és a fülbevalót és erőszakosan térítenek.
Azt hallani, hogy Novi Pazar a vahabiták központja a régióban.
Nem igaz, hogy Novi Pazar lenne a központjuk. Való igaz, hogy Szandzsákban több a vahabita, mint Boszniában, vagy Koszovón, de egész Szerbiában szép számmal vannak. A szerb rendőrség és csendőrség Szandzsákban is jelen van, még sem avatkoznak közbe, ha vahabiták erőszakoan mecsetet foglalnak, vagy a lakosságot zaklatják. A belgrádi hatalom arra játszik, hogy rám, a muftira lehessen mutogatni, aki nem tud rendet tartani az itteni iszlám közösségben. Attól tartok, hogy e játszmának tragikus következményei is lehetnek, hiszen szerbia-szerte alakulnak a pakisztáni-afganisztáni típusú, radikális medreszek, és ezeknek a hitiskoláknak az ellenőrzésével az állam nem törődik. Nem kizárt, hogy a szeptember 11-i merénylőkhöz hasonló fanatikusok előbb-vagy utóbb Szerbiában is valamilyen őrültséget hajtanak végre.
