Itt a déli végeken minden napra jut egy határsértős történet. A szerkesztő már el is engedi a füle mellett, ha lekapcsolnak pár embert. Minden napra egy csapat koszovói férfi/nő/gyerek.
Egyszer románok próbáltak illegálisan átjutni a határon, azon nagyot röhögtünk. Szerencsétlen azt hitte 1989-ben él. Az EU-s állampllgár elbújt a buszon. Egy bolgár meg ülésnek álcázta magát magát. Óriási fotók.

Néha nagyon vicces dolgokat tesznek, de nem minden történet végződik mókásan. A határrendészek ezerszer találnak az erdőben eltévedt, kiszáradt, éhes, legyengült csoportokat. Néha lövés is dördül, ha az embercsempész nem adja könnyen a bőrét. Nem szép történetek.

Gyerek, gyerek, segítség!

Ezt ismételgette az a koszovói albán hapsi, akinek a gyerekei kishíján halálra fagytak a Tisza-parton, amikor megpróbált az EU-ba szökni egyik éjszaka. Ha valaki nem ismerné a sztorit, elmondom dióhéjban.

A lényeg, hogy a manus úgy gondolta, hamarabb vág neki az Európába vezető útnak, mint az országa, bizonyos Koszovó, a kontinens segglyuka. Ez az az istentől elhagyott madárlátta föld, amit az albánok visszaszereztek az albán maffiának.

Elindult a fazon, hogy majd jól kifizeti az embercsempészt, felkapott szakma manapság arrafelé, aztán lösz, ami lösz Szegednél belép a szép új világba. Azzal nem számolt szerencsétlen, hogy éjjel bizony hideg eső kezd majd hullani a kölykeire, azok meg ettől és a rendhagyó erdei túrától halálosan kimerülnek. Mikor emberünk látta, mekkora gáz van, a gyerekeket hátrahagyta az októberi esőben, és elindult segítséget kérni.

Végül a két és három éves gyerekeket a határrendészek gyűjtotték be kb. száz méterrel feljebb attól a helyről, amit a lesokkolt fater mutatott meg nekik. A férfi úgy másfél órát gyalogolt, mire Röszkén segítséget tudott kérni. Azt ismételgette szerbül: Gyerek, gyerek, segítség! A delmagyar.hu-n olvasható bővebben.

Mire rátaláltak a két gyerekre, azok alig lélegeztek. Két éves és három éves, csak mondom! Teljesen kihűltek. A határsértő úr egyik csemetéje kómába került, azóta jobban van. Megúszták, de a sztori azért szomorú. Szomorú és elgondolkodtató. Legalábbis néhány kérdés felmerül.

Mi az oka annak, hogy a független és szabad Koszovói Köztársaságból százával menekülnek a független és szabad állampolgárok? Lehet, hogy nem könnyű a bűnözésre épülő "demokráciákban" élni? Mondj még egy független országot Európában, ahonnan minden egyes héten tucatjával jönnek illegálba a szabad emberek! Lehet, hogy azok az államok, amelyek siettek elismerni a balkán Columbiáját, a továbbiakban már nem dolgoznak olyan szorgosan az ország országgátételén? Ha egy 29 éves férfi két kisgyerekkel éjszaka nekivág az erdőnek október közepén, akkor azt kell gondoljam, hogy nem.

A következő részben kiderül, mit tett például Magyarország, Koszovó nagy európai barátja azért, hogy az ott élő embereknek, ne kelljen nyugatra szökniük. A Serbia Insjad blog hamarosan továbbítja kérdéseit az illetékesekhez, hogy megtudjuk, a magyarok országa milyen szintre tudta emelni a két baráti nemzet kapcsolatát, mióta elismerték Észak-Albániát.

Nem akarom én Magyarországot felelőssé tenni a két gyerek miatt, elvégre a magyar határ éber őrei szedték össze őket, de kíváncsi vagyok, hogy jutottunk-e tovább a szövegelésnél? Persze, mondjuk a Dominikai Köztársaság is elismerte hatvankettedikként, de őket mégsem kérdezhetem. Kit érdekelne az? Lehet, hogy nem is emlékeznek már rá, hogy elismerték.