Előzmények:
Bosnyák válasz a punkra - Új Primitivizmus 1. rész
Ostrom alatti abszurd humor - Új Primitivizmus 2. rész
Kitört a háború és a Zabranjeno Pušenje zenekar két részre szakadt. Az ún. „Nyugati rész” Sejo Sekson (Davor Sučić) vezetésével Szarajevóban maradt, illetve Zágrábhoz is meglehetősen erős a kötődésük.
Élnek és virulnak, mondhatni dübörög a banda. 1996-tól tavalyig 11 nagylemezt adtak ki.
Az ún. „Keleti rész” Dr. Nele Karajlić (Nenad Janković) vezetésével Szarajevóból Belgrádba tette át a székhelyét. 1999-ben a két „jogutód” banda között nem kifejezetten békésen alakultak a kapcsolatok. Többek között a névviselés kizárólagossága miatt is hajba kaptak. Ezért a „Keleti rész” felvette a (nemzetközi piacon – mintegy vigaszdíjként az eredeti név elvesztéséért – a zenekart eladhatóbbá tevő) The No Smoking Orchestra nevet. Amit gyakran TNSO-nak rövidítenek, illetve, mivel a híres filmrendező is a csapatnak ezt a felét erősíti, gyakran a még jobban csengő Emir Kusturica & The No Smoking Orchestra néven lépnek fel.
Sajnos napjainkban Dr. Nele Karajlić és Emir Kusturica a formációra korábban egyáltalán nem jellemző, meglehetősen szélsőségesen nacionalita, konkrétan nagyszerb irányba ment el. Beleértve a háborús bűnökkel vádolt Radovan Karadžićot éltető dal repertoárra tűzését is (Ko ne voli Radovana), viszont még 1997-ben kijöttek egy politikailag teljesen korrekt, mégsem semmitmondóan finomkodó, remek lemezzel, Ja nisam odavle (Nem vagyok idevalósi) címmel.
A lemez fő témája a bosnyák háború. Meglehetősen béka perspektívából, a kisember szenvedéseinek a tükrében. A címadó dal, a Ja nisam odavle (jellemzően sem Szerbiában, sem Horvátországban, viszont Boszniában annál inkább így mondják, hogy: „Nem vagyok idevalósi”, egyébként: „Ja nisam odavde”) egy menekült elkeseredett siráma. Akit a háború sújtotta szülőföldjéről elüldöztek, ő pedig egy számára idegen nagyvárosban tengődik. Lesír a külsejéről, hogy nem odavalósi, ha pedig kinyitja a száját, a dialektusáról meg pláne.
A férfi duettben előadott szám erőssége, hogy a menekült siráma erősen folkos, míg az urbánus, „romlott belgrádi benszülött” szövegét éneklő Nele előadásmódja ideges, rockos. Természetesen az éneklést kísérő zenében is hasonlóan váltakozik a folkos és a pszichósan rockos elem.
Néhány szám nem közvetlenül a háborúval foglalkozik, hanem annak áttételes következményeivel. Mint például a Gile šampion egy panelban felnőtt nagykamaszról szól, akinek a felemelkedést a gengszterkedés jelenti, vagy a Bubamara címen jól ismert Macskajaj betétdal, csak itt nem cigányul, hanem más szöveggel szerbül (bosnyákul?) adják elő: Ženi nam se Vukota („Nősül a mi Vukotánk”) címmel. Az ütős számok közül ez az albumon az egyetlen vidám. Egy újgazdag háborús nyerészkedő nagy csinnadrattával megrendezett lagzijáról szól. Néhány arany Marlboróval megpakolt kamionból komoly rongyrázásra futja. Benne olyan nyelvi lelemény, mint a „ženom zvana Ljubica iz Futoga” sor. Futak (szerbül Futog) egy Újvidék melletti, dél-bácskai falusias jellegű városka. Vajdaságban a szerb és a magyar, képzetlen falusi emberek beszédmódjára jellemző ez a nyelvhasználat, ha egy kicsit „hivataloskodni” szeretnének. Magyarra talán úgy fordítanám le, hogy: „egy Ljubica nevű futaki nő az illető.” Kb. így mondaná egy babos kendős néni, vagy egy műbőr kalapos parasztbácsi, ha az eseményt egy jól öltözött idegennek mesélné el. Az olyan ínyencségről, mint: „nem hivatalos Marlboro forgalmazó” értsd: nagybani cigaretta csempész; illetve, hogy a sok-sok vendég egy része még a „fejlett Európai Közösségből” is érkezik, nem is beszélve.
A Zabranjeno Pušenje szövegeit egyébként is jellemzi a könnyűzenében ritka, „hivataloskodó” vagy teljes egészében hivatalos, bikkfangos, bürokratikus nyelvhasználat. Jegyzőkönyv idézetek, részletek hírügynökségi tudósításokból stb. Talán azért, mivel többet foglalkoznak a politikával, mint az átlagos tinglitangli „I love you Cickom” típusú zenekarok, de mindez szerencsére nem csap át valamiféle modoros neo-polbeatbe.
A Tri ratna havera („Három háborús haver”) erősen önéletrajzi töltetű, és valószínűleg a szerző személyes élménye miatt kiváló szám. Szerintem a legjobb a lemezen.
A dal időrendben 1984-gyel indít. A szarajevói téli olimpiai játékok végén együtt hülyéskedik három szarajevói tinédzser. Mufa, történetesen egy muszlim-, Kiki egy horvát-, és az elbeszélő, történetesen egy szerb srác. A három országos cimbora együtt baszkódta végig a kamaszkorát, anélkül, hogy az eltérő származásukkal egy percet is foglalkoztak volna.
Majd a szöveg azzal folytatódik, hogy a kilencvenes évek elején kitört a háború és emiatt a spanok egyik napról a másikra arra kényszerültek, hogy akarva-akaratlanul felnőjenek.
Hárman három különböző módon reagáltak a háborús traumára.
Mufa, afféle jó patrióta módjára ráébredt, meg kell, hogy tegye, amit a hazája, a származása és a vallása megkövetel. Fegyvert fogott, hogy védje az immár zömében bosnyák Szarajevót az agresszor szerbekkel és montenegróiakkal szemben.
Kiki megpróbált tüntetőleg civil maradni. Mint aki minderről nem akar tudomást venni. A város ostromának kezdetekor, lazázva a lakása kimeszelésébe kezdett. Persze a háborút komolyan vevő hatalom nem tűrte az efféle abszurd, pacifista fricskát. Mint ahogy Napóleon is bekaszniztatta pár hónapra azt a művésszecskét, aki Párizs-szerte azzal hencegett, hogy őt nem érdekli a politika. „A politikát viszont érdekli Ön!” szembesült a korzikai üzenetével, hogy egy diktatúrában, még ha egy Napóleon volumenű lángész is annak a feje, nem ildomos tüntetőleg a civilséget hangsúlyozni. Egyszóval Kiki is megkapta a maga behívóját, ami elöl nem tudott egykönnyen kitérni.
Az elbeszélő pedig megpattant. (Nelét ezért a lépéséért emberileg megértem, mivel feleségével pár hónapos kisbabájuk volt).
A szám döbbenetesen jól visszaadja a hangulatát annak, ahogy az addig azonos sémára gondolkodó, elválaszthatatlan haverok az elháríthatatlan, külső erőhatalom hatására teljesen más-más utat járnak.
„Előttünk a pokol tornyosult
Köztünk pedig egy Kínai Fal”
A régi barátság azért szerencsére nem fordul „mindenki mindenki ellen” típusú ellenségeskedésbe. Mufa konkrétan megmenti Kiki életét. Hátborzongató a zenei aláfestés, amikor a háborús akciójelenet során elhangzik a harcoló szerb csetnik szájából, hogy: Dobrodošli u Republiku Srpsku! („Üdvözöljük a Szerb Köztársaságban!”)
Akit érdekel a teljes szöveg, ide klikkelve elolvashatja a nem túl profi fordításomban.
A szarajevói Rómeó és Júlia igaz történetét feldolgozó szám, egyben az album legnépszerűbb dala, a Ljubav udari često tamo gdje ne treba („A szerelem gyakran ott is fellángol, ahol nem szabadna”) című.
A szinte klisészerű sztori felütése szerint egy tisztes-módos bosnyák muszlim családból származó lány és egy szintén nem kispályás, tisztességes szerb családból származó fiú botlik egymásba. (Cinikusan hangzik, de aki már beszélt mindenüket hátrahagyó menekültekkel, az jól tudja, hogy elmondásaik alapján annyi értékes gépet, jól menő céget, méregdrága ingatlant stb. hagytak hátra, amennyi Svájcban, Dubajban és Monte Carlóban sincs).
A fiú a háborúban túszul ejti a lányt, hogy kiválthassa családtagját. Öt napig „annak rendje és módja” szerint ősellenségek, ami az akkori társadalmi konvencióknak teljes egészében megfelelt, majd a két összezárt fiatal az ötödik napon teljesen irracionálisan egymásba habarodik.
A fiút és a lányt is győzködi a családja, hogy felejtsék el ezt az agyament, szirupos szerelmi baromságot, ám ők hajthatatlanok.
A zenei aláfestés a muszlim lány családjának „prédikációja” alatt ütősen keleties.
A sztori vége óhatatlanul tragédiába torkoll, hiszen Rómeó és Júlia -történetről van szó.
És teljesen mindegy, hogy történetesen Fazila a muszlim és Milan a szerb, akár fordítva is történhetett volna mindez, amit így érzékeltet a dalszöveg:
„A vojska tvrdi da tjela nisu nigdje nadjena
Neke babe su ih vidjele da lete poput andjela
Primila ih je Amerika javio je novinar Rojtera
Al' nije znao tacno ko je dobio azil
Milan i Fazila, il' Milana i Fazil”
"A katonaság azt állítja, hogy a holttesteket nem találták meg
Valami vénasszonyok úgy látták, hogy angyalként röpködtek
„Amerika befogadta őket.” tudósította a Reuters újságírója
De nem tudni pontosan, hogy ki kapott asylumot [menedékjogot]
Milan és Fazila vagy Milana és Fazil."
