Percre pontosan nyolc éve, 2003. március 12-én dördült el a fegyver a belgrádi kormányszékházzal szemközti épület tetejéről. Az autójából éppen kiszálló Zoran Đinđić miniszterelnök (korábban ellenzéki vezető, rövid ideig főpolgármester, civilben filozófus) mellkasát egyetlen találat érte: a H&K G3 lövedéke a szíve közepébe hatolt. Egy óra múlva meghalt. Csak abban az évben ez volt a harmadik gyilkossági kísérlet ellene.
A lelőtt politikus a jelenleg kormányzó Demokrata Párt alapító tagja, később elnöke volt. 2001-ben a demokratikus Szerbia első miniszterelnökévé választották.
Milošević 1999-es "likvidálási listáján" állítólag éppen ő következett, amikor sikerült ismét nyugatra menekülnie. (A hetvenes évek végén egyszer már megtette ezt, szintén politikai nézetei miatt. Így került a frankfurti egyetemre, ahol Jürgen Habermas tanítványa lett.)
Alig két évvel később, 2001 tavaszán – már kormányfőként – tevékeny szerepe volt a korábbi diktátor letartóztatásában és Hágába szállíttatásában. A bűnszervezeti szálak felgöngyölítésében közreműködők részére hatékony tanúvédelmi programot dolgozott ki. Valószínűleg éppen ezzel írta alá a saját halálos ítéletét. A Milošević-klán támogatói ugyanis még mindig uralták az akkori alvilágot. (Slavoljub Đukić azonos című, magyarra is lefordított könyve kordokumentumnak számít.)
Már a merénylet másnapján pontosan tudni lehetett, hogy melyik maffia-banda áll a gyilkosság hátterében. Később az is kiderült, hogy a konkrét parancsot az egykori jugoszláv titkosszolgálat különleges egységének (vörös sapkások) korábbi főnöke, a mindvégig Slobo-hű Milorad Ulemek "Legija" adta ki. (Ő felel közvetlenül Ivan Stambolić szerb köztársasági elnök elrablásáért és meggyilkolásáért, melyet szintén Milošević államelnök rendelt meg 2000 nyarán) A Đjinđić életét kioltó golyót Zvezdan Jovanović "Zveki" lőtte ki: Arkan kapitány egykori beosztottja, aki a délszláv háború idején saját szülőhelyén, Koszovóban "tevékenykedett", később maga is a vörös sapkás "elitalakulat" vezetőségébe került. Ma – tucatnyi bűnsegéd társaságában – mindkét fickó börtönben ül: Jovanović egyszer, Ulemek pedig háromszor negyven év letöltendőt kapott (a harmadikat Vuk Drašković ellenzéki vezető elleni merényletkísérletért). Đinđić temetése 2003. március 15-én volt.
Idén ugyanezen a napon nyílik meg hivatalosan a Zoran Đinđić Virtuális Múzeum. A honlapról egyelőre konkrétumokat nem tudok mondani, ugyanis az ünnepélyes megnyitóig (melyre a Dom Omladine felújított nagytermében kerül sor) nem lehet a feltöltött anyagok között böngészni. Az biztos, hogy eddig soha nem látott fénykép- és videófelvételek, hanganyagok, írások gyűjteménye mellett a politikus életéről és munkásságáról szóló különféle információk is elérhetők lesznek (szerb, angol és német nyelven). A "START-gombot" alighanem Boris Tadić köztársasági elnök fogja megnyomni.
Zoran Đinđić Virtuális Múzeum – még négy nap (2011.03.11.)