Alig több mint egy éve, 2010 októberében, a nem sokkal korábban elhunyt Pavle pátriárka utódja, Irinej koszovói beiktatása kapcsán ezt írtuk:

"Szerbia nyugati integrációjának hívei fellélegezhettek: [Irinej pátriárka] személyében ugyanis egy, a helyi viszonyok között mérsékelten konzervatívnak számító vallási vezető került a nemzeti egyház élére."

Úgy tűnik, akkori álláspontunk túlzottan elhamarkodott volt. Természetesen nagy hangsúlyt kell fektetni a "helyi viszonyok között" kitételre, hiszen a szerb ortodoxia par excellence a klerikális konzervativizmus legfőbb védőbástyája a térségben, ehhez képest egy-egy "libeárlisabb" püspök még mindig ultrakonzervatívnak számít a hagyományos, parlamentáris politikai színtéren. Mégis, a Danas napilap nemrég megjelent publicisztikája szerint Irinej pátriárka, mint a szerb ortodoxia vezetője, egyre inkább a kormány és az európai integrációs törekvések markáns ellenzőjévé válik, és éppen most teszi ezt, amikor a háborús bűnösök kiadatásának lezárultával már "csak" a Koszovó-vitára kell pontot tenni.

A legradikálisabb megnyilvánulásai éppen Koszovó ügyében hangzanak el. Múlt hétvégén Jagodinában (a turbó-szerbek egyik fellegvárában), a helyi háborús áldozatoknak szentelt gyászmisén "kísértésnek" nevezte az EU-csatlakozás reményét, melyért szerinte semmiképp nem szabad feláldozni a de facto független tartományt, mint "Szerbia elidegeníthetetlen részét".

"Ha fel kell áldoznunk Koszovót és Metóhiát azért, hogy csatlakozhassunk az Európai Unióhoz, akkor köszönjük szépen, de hagyjanak minket békén! (...) Koszovó a miénk, és a miénk is fog maradni!" – szólt a jagodinai prédikáció.

A belgrádi B92 korábban beszámolt arról, hogy Irinej pátriárka mit is üzent a koszovói szerbeknek még szeptember közepén, Mitrovicán tett látogatása alkalmából, utalva a barikádok megvédéséért kifejtett harcokra: "Ha bántanak titeket, emlékezzetek arra, hogy miért kell elszenvednetek mindezt. Ha vért kell ontanotok, tudjátok, hogy mi célból van szükség erre. A cél nem más, mint a szent vértanúság és a őseink szent földjének megvédelmezése. Ez az egyház üzenete és azoké, akik törődnek veletek." Végül is, kétségtelenül jobban hangzik, mint az emlékezetes "niko ne sme da vas bije", hisz a mártíromság ősidők óta a "mennyei nemzet" lelkületében lakozik, ők másokat ütni sose szoktak, de a jobb után a bal orcájukat is szívesen odatartják, ha arról van szó – mondhatnánk rosszmájúan.

Ugyanakkor, Živica Tucić valláskutató szerint: jóllehet a szerb társadalom megosztott az európai integráció kérdésében (a megkérdezettek mintegy 50 százaléka ellenzi a csatlakozást), és noha az ellenzők között a vallásosak nyilvánvalóan felülreprezentáltak, mégsem lehet egyértelműen kijelenteni azt, hogy a Szerb Pravoszláv Egyháznak olyan hatalmas politikai befolyása lenne, mint amilyet láttatni szeretnének. A pátriárka nyilatkozatainak nincs akkora hatásuk az egyszerű hívek véleményére, ugyanis Szerbiában a hitnek "egy sokkal hagyományosabb megközelítése tapasztalható: az intézményesült egyházra úgy tekintenek, mint a keresztelők, a házasságok és a temetések lebonyolítójára, de politikai értelemben nem szükségszerűen értenek egyet az egyházi autoritásokkal."

A Danas politikai elemzője szerint semmiképp nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy a jelenlegi kormány egyre inkább cselekvőképtelen, inkompetens. A koszovói kérdés pedig szépen lassan kicsúszik a kezük közül. A szerb politika zsákutcába érkezett. A morális válság közepette a Szerb Pravoszláv Egyház kilépett eredeti szerepköréből, de nem tett volna így, ha "nem hallotta volna a hívek hangját, akik nélkül maga az egyház sem létezne."

Eközben Belgrád utcáit újból ellepték a koszovói kirándulásokra, zarándokutakra, kolostor-látogatásokra buzdító falragaszok, az "ismerjük meg hazánkat" mozgalom jegyében. Arra a kérdésre azonban lapzártánkig nem érkezett válasz, hogy melyik másik országban kell határrendészeti vizsgálatnak alávetni magunkat egy minden szempontból legális "belföldi" kiruccanáshoz. (Az ülések alatt lapuló golyóálló mellényről nem kérdezősködtünk.)

A szürkés árnyalatú területek szerb abszolút többségűek
(A kék négyzetek pedig a fontosabb szerb kolostorokat jelölik)