A bejegyzést kommentelőink is szerkeszthetik! (szabályok)
december 2. Az Európai Közösségek tagállamai üléseznek Brüsszelben. A Jugoszlávia ellen korábban hozott gazdasági embargók és egyéb szankciók alól Szerbia és Montenegró kivételével valamennyi egykori tagköztársaságot felmentik. Az Egyesült Államok azonban az egykori szövetségi állam valamennyi jogutódja ellen újabb korlátozó intézkedéseket foganatosít. Eközben Macedónia elnöke (Kiro Gligorov) nemzetközi lobbitevékenységbe kezd az ország függetlenségének elismertetéséért.
december 6. Jugoszlávia elnöksége felmenti tisztségéből a szokásos rotáció alapján júliusban "elnökségi elnökké" (gyakorlatilag államfővé, bár ez akkoriban már az alkotmányban foglalt szerény jogköröknél is jóval kevesebbet jelentett) választott horvát Stipe Mesićet. A következő soros elnök Szerbia, a kollektív elnökség frissen beiktatott szerb vezetője pedig a montenegrói Branko Kostić.
december 7. A késő esti órákban egy öt főből álló horvát különítmény töri rá az ajtót a Zágrábban élő, szerb nemzetiségű hentesre, Mihajlo Zecre, aki ekkor családja körében tartózkodik. A Tomislav Merčep HDZ-fejes irányítása alatt álló osztag azzal vádolja a férfit, hogy az kapcsolatokat ápol a krajinai szakadár szerbekkel. Le akarják tartóztatni, mire Zec az utcára rohan. A nyomába erednek és harminc méter távolságból agyonlövik. A támadók ezután berontanak a házba és megkötözik Zec özvegyét, Mariját, valamint kislányukat, a 12 éves Aleksandrát. Egy rendszám nélküli kisteherautóba zárják őket, majd a közeli Medvednica-hegy felé veszik az irányt. A hegytetőn lelövik őket, a holttesteket pedig elrejtik. Két másik Zec gyerek, Gordana és Dušan túléli az incidenst, mivel sikerül elrejtőzniük a házban. Az elkövetőket néhány nappal később bíróság elé állítják, de az eljárás kezdeti szakaszában vétett súlyos törvényszéki mulasztások folyományaként 1992-ben elegendő bizonyíték hiányában szabadon engedik őket. (Egyikük, Siniša Rimac később fényes karriert fut be, mint az akkori védelmi miniszter testőre. Tuđman elnöktől még egy kitüntetést is átvehet 1995-ben.) A Zec-gyilkosság ügye csak az ezredforduló után kerül ismét a figyelem középpontjába: a túlélő gyerekek számára Ivo sanader kormánya másfél millió kunás (kb. 60 millió forint) kárpótlást ítél meg. A perújrafelvétel folyományaként a tettesek egy része börtönbüntetést kap. (Néhányan közülük ekkor már hosszú ideje ülnek, egy Pakrac közelében, szintén szerb lakosok sérelmére elkövetett attrocitások miatt.) Tomislav Merčepet 2010-ben tartóztatják le, jelenleg több más bűncselekmény mellett a Zec család lemészárlásának kitervelésével is vádolják.
Marija, Aleksandra és Mihajlo Zec nem sokkal haláluk előtt / A családfő vérbe fagyva
december 10. Az Otkos 10 hadművelet novemberi sikere után Nyugat-Szlavóniában megkezdődik a második nagyszabású horvát ellentámadás, az Orkan 91. A gyors előrenyomulás meghozza eredményét: annak ellenére, hogy a JNA végig túlerőben van (több mint háromszor annyi harckocsival rendelkeznek és a nehéztüzérségük is felülmúlja a horvátokét), január elejére közel 170 négyzetkilométernyi terület kerül horvát ellenőrzés alá, és a Pakrac és Požega közötti főútvonal is felszabadul.
december 12-14. A szlavóniai frontvonal eléri a Papuk-hegységet, és az ott található híres katolikus zarándokhelyet, Atyinát (Voćin), melyet a Jugoszláv Néphadsereg még 1991 augusztusában foglalt el. A horvát ellentámadással azonban a megszállók távozni kényszerülnek. A késő-gótikus kegytemplomot december 13-án felrobbantják. De ami ennél is jobban megrázza a horvát közvéleményt, az nem a templom megsemmisülése, hanem a visszavonuló szerb félkatonai erők módszeres kegyetlenkedései, melyre csak a demilitarizáció után derül fény. Mindez a Vojislav Šešelj holdudvarához tartozó Beli orlovi ("Fehér sasok") csetnikbanda számlájára írható. Maga Šešelj még novemberben személyesen felkereste a falut, állítólag egyes házak felégetésére is közvetlenül ő adott parancsot. A decemberi, különösen véres kivégzés-sorozatban egyébként 32 (más források szerint 45) polgári személy veszti életét, többségük idős ember. A horvátországi háború legjobban dokumentált etnikai tisztogatásáról van szó, ugyanis a környék felszabadítása után a közelben tartózkodó nemzetközi törvényszéki orvoscsoport azonnal megkezdi a holttestek vizsgálatát. Bebizonyosodik, hogy haláluk előtt szinte mindegyiküket megkínozták. Egy házaspárt például összekötözve gyújottak fel, a szövettani vizsgálatok szerint mindketten elevenen égtek halálra. Másokat láncfűrésszel gyilkoltak meg. A mészárlás elől mintegy 20 embernek sikerül elrejtőznie, így ők túlélik a végzetes éjszakát. (A faluban késő őszre már kevesebb, mint nyolcvanan maradtak.) Tanúvallomásaikat később a Milošević és Šešelj elleni hágai perekben használja fel a Nemzetközi Törvényszék.
december 15. Horvátország és Magyarország együttműködési nyilatkozatot írnak alá. Ugyanekkor Brüsszelben az EK-tagállamok megállapodnak arról, hogy januárban elismerik Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Macedónia függetlenségét. (Ehhez azonban az is kell, hogy az érintett országok karácsonyig írásban megerősítsék ezirányú kérelmüket.)
december 16. A gazdasági kudarcokra hivatkozva Dragutin Zelenović, Szerbia miniszterelnöke benyújtja lemondását. Tisztségében a ritka ellenszenves bürokrata hírében álló vajdasági kommunista atyaúristen, Radoman Božović váltja. Száznapos uralmához fűződik a jugoszláv dinár részben mesterséges elértéktelenítéssel kiváltott tízezer százalékos hiperinflációja. (És ez még csak a kezdet, hiszen 1994-re az árak az 1992-ben jellemző értékek kétszáz-billiószorosára szöknek fel.)
A baloldali bankjegy 1992-ből, míg a jobbra látható 1993-ból származik...
december 16. A Banovina-régióban (központja Sziszek) található Joševica településen a falu 133 fős lakosságának közel egyharmada esik áldozatául a szerb paramilitáris egységeknek. Az attrocitások elkövetése idején már nem volt hadi tevékenység a környéken. A felelősök 1995-ben, a Vihar hadművelet idején Szerbiába menekültek, valószínűleg azóta is ott élnek, felkutatásuk és/vagy kiadatásuk folyamatban van.
december 19. A Horvátországban különálló tömböken élő szerbek kinyilvánítják függetlenségüket és megalakítják az alig 15 ezer négyzetkilométernyi területű Krajinai Szerb Köztársaságot. Elnökké a knini szerbek vezetőjét, Milan Babićot választják. Az új államalakulatot egyedül Szerbia ismeri el. Ugyanazon a napon a nyugati államok közül – ha a Vatikánt nem számítjuk bele – elsőként Izland ismeri el Horvátország és Szlovénia függetlenségét. A következő napokban Németország és Svédország is megteszi ezt, Magyarország januárban csatlakozik.
december 20. A horvát származású Ante Marković, Nagy-Jugoszlávia utolsó szövetségi kormányfője benyújtja lemondását, mert nem hajlandó elfogadni a költségvetési törvényt, mely szerint a bevételek 86%-át a hadsereg kiadásaira fordítják. Legendás szavai: "Nem adok pénzt a háborúra!"
december 21. A dalmáciai Benkovac községben található Bruška nevű kis faluban a Kapetan Dragan (Dragan Vasiljković, háborús bűnökkel vádolják, jelenleg Ausztráliában tartják fogva, minden bizonnyal előbb-utóbb kiadják Horvátországnak) vezette vörös berettes "knini nindzsák" tíz helybéli lakost ölnek meg. Az áldozatok közül kilenc horvát, ők mindannyian a Marinović család tagjai. A tizedik ember azonban szerb, ő "rosszkor volt rossz helyen": a mészárlás idején Marinovićékkal kártyázott.
december 22-26. A kelet-szlavóniai Erdőd (Erdut) környékén folytatódik a Željko "Arkan" Ražnatović fémjelezte mészárlás-sorozat, melynek során bizonyíthatóan legalább hét személyt megölnek. Az áldozatok között magyarok is vannak.
december 23. A horvát kormány elrendeli egy új, átmeneti fizetőeszköz kibocsátását, horvát dinár néven.
december 27. Jugoszlávia kollektív elnöksége bejelenti, hogy kidolgoztak egy tervet a Horvátország, Szlovénia és Macedónia elszakadását követően megalakuló új, a korábbiaknál kisebb területű szövetségi köztársaság létrehozására, mely Szerbia, Montenegró és Bosznia-Hercegovina mellett magában foglalná a Krajinai Szerb Köztársaságot és Dél-Dalmáciát is.
Az utolsó 100 komment: