Az utolsó, tavalyi népszámlálásról még nem találtam hasonló ábrát [Styxx]

Örülünk, ha az olvasó veszi a fáradtságot és vendégposztot küld. Rothstein nicknevű kommentelőnk gyakran éles kirohanást intéz blogunk szerzői ellen, illetve a blog szellemiségével szemben. Ezt az írást a múltkori felhívásunkra küldte, ami részéről teljesen korrekt dolog, még ha nem is értünk mindenben egyet.
Egyrészt: Szívesen adunk teret eltérő véleményeknek. (Azért a magas lóról ócsárló, pökhendi stílust ha nem muszáj, nem kellene erőltetni.) Másrészt: Jelen esetben még csak azt sem mondanám, hogy a lentebb kifejtett nézetek alapjaiban eltérnének a sajátométól. A vajdasági magyarság fennmaradását magam is fontos célnak tartom. Hogy mennyire illuzórikusak Rothstein elképzelései, illetve mi az, aminek a megvalósítása folyamatban van; mi az, amit esetleg más másképp képzelne el, avagy a kérdés szakértője és/vagy a saját bőrén érzi mindezt, esetleg valamit tárgyi tévedésnek tart – az ilyesmi bátran kifejthető, akár kommentben, akár ehhez hasonló vendégposztban.
Amiben eltérnek Rothstein nézetei az enyémtől: A többségi (esetünkben a szerb) és a kisebbségi (esetünkben a magyar) etnikum egymás közötti viszonya nem feltétlenül harcként kell, hogy meghatározásra kerüljön. Szerintem a vajdasági magyarság megőrzése a szülőföldjén egy fontos cél, de nem harc.
Ugyan kapcsolódik a témához, de mégiscsak másodlagos kérdés, hogy egy vajdasági magyar a szerb népet/kultúrát netán gyűlöli, megveti, közömbös iránta, avagy rajong érte. Még egy, a szerb kultúra iránt rajongó is kiállhat következetesen saját, vajdasági magyar identitása mellett és tehet sokat a megmaradásért. Ugyanígy: attól, hogy valaki en bloc gyűlöli a szerbséget, mint népet és a kultúrájukat, még elhanyagolhatja saját anyanyelvét, identitását, és mindezzel hozzájárulhat ahhoz, hogy valóban, viszonylag rövid távon bekövetkezzen egy asszimilációs folyamat.
A "vajmagyar" (mint a vajdasági magyar rövidítése) pedig szerintem cseppet sem szitokszó, afféle "vajpuha behódoló" jelentéstartalmú, hanem egy rokonszenves, újabb keletű szóösszetétel, ami kifejezi a vajdasági magyarságra jellemző öniróniát és tárgyilagosságot. Mindezeket pozitív tulajdonságoknak tartom.
A délvidéki magyarral, mint ellentétpárral szembeállítani pedig botorság, ráadásul a vajdasági magyar kifejezés még pontosabb is, hiszen a Délvidék kissé nagyobb földrajzi terület mint Vajdaság, annak ellenére, hogy a köznyelvben gyakran szinonimaként használjuk őket.
Rothstein írásából ezért pusztán néhány személyeskedő mondatot-félmondatot vettem ki, akit a teljes érdekli, itt a kommentek között megtalálja. Olyan jellegű kritika, hogy a "program" nem kellőképpen kidolgozott viszont azért méltánytalan, mert mindezt az írója ingyen és bérmentve, rövid idő alatt hozta össze (ahhoz képest szerintem nagyon is alapos).

“

I. Kárfelmérés

1. Itt a jó alkalom a népszámlálás után, hogy tisztába tegyük, mennyi az annyi. (Egyébként 10 év alatt ötödével csökkent a magyarság abszolút száma, elég sokkoló adat, azért nem kéne.) Fontos lenne egy nemzeti kataszter készítése, amely településenként lajstromba venné a magyar nemzetiségű lakosokat. Ez lenne a kiindulási alap.

2. Egyenként fel kellene venni a kapcsolatot minden magyar nemzetiségű emberrel. Legyen az Szávaszentdemeteren, vagy Horgoson. Felmérni az igényeket, kinek mire lenne szüksége. Lehet, hogy Mari néninek, aki az utolsó magyar valamelyik szerémségi faluban, már csak magyar szakácskönyv kellene, vagy Nők Lapja (kéretik nem röhögni, anyukámék is Nők Lapját vittek Mérára, külön kérésre, mivel a helyieknek kevés magyar olvasnivalójuk volt).

II. Oktatás

Szerepe felbecsülhetetlen. A cél a magyar iskolahálózat fejlesztése, bentlakásos kollégiumok létrehozása a szórványvidékeken. A magyar gyermekek 100%-a járjon magyar iskolába, és a vegyes házasságból származó gyermekek közül is minél több. Rendszerint minőségi a különbség tapasztalataim szerint azok között, akik magyar ill. szerb iskolába jártak mind nyelvtudást, mind mentalitást illetően.

III. Propaganda/hazafias nevelés

1. Játszóházak, "magyar házak" létrehozása. Kárpát-medencei összmagyar táborozások elősegítése.

2. Propaganda folytatása a felnőtt magyar lakosság körében a nyelvhasználatot illetően. (Ne féljenek használni nyelvüket az utcán, közösségi helyeken, egyáltalán bárhol egymás közt, lényegében a fékek feloldása a fejekben.) Magyar feliratok a boltokban, utcákon (erre irányuló akciók, a Felvidéken ezt már csinálják), kétnyelvű utcanevek (de a régi magyar utcanévvel a mai szerb mellett, erre már Erdélyben, magánakciókkal volt példa Váradon). A cél egy erős, egységes, öntudatos, a jogaival tisztában levő, azokat maximálisan kihasználó és bővíteni akaró magyarság kinevelése a Délvidéken.

IV.Politika

1. Az önkormányzatok
A területi autonómiánál sokkal fontosabb szerepe van az önkormányzatoknak a centralizált kommunista rendszerek bukása óta. Nagy önállóságuk van, akár el is szabotálhatnak kormányrendelkezéseket (nyilván főleg többségi viszonylatban, amint erre rengeteg példát láthattunk pl. településnevek nem kihelyezése). A magyarságnak etnikai alapon egységes, az érdekeit képviselő pártba kell(ene) tömörülni, választások esetén fegyelmezetten szavazni, ezáltal az önkormányzatokban jelentősen növekedne a súlyuk, akár a vezetést is visszavehetnék (visszahódítanák). Azt hiszem ennek jelentőségét nem kell ecsetelnem, pályázatoknál, kulturális rendezvények pénzforrásainál stb.

2. Autonómia
2.1. Területi vs. kulturális. A magyarság fennmaradásához nem elég egy kulturális (személyi) autonómia. Ehhez muszáj elérni a kollektív, territoriális autonómiát.
2.2. Össz-délvidéki vagy a magyar többségű területekre korlátozott autonómia? Utóbbi rossz üzlet, nem akarok többet foglalkozni vele, mert egy előző posztban már kifejtettem, példa említésével hogy miért.

Hogyan lehet elérni egy területi autonómiát? Először is a fentebb felvázolt programot végig kell vinni. Ez legalább 3-4 év. Nem sok vesztegetni idő van. Lehet kérni, meg diplomáciai nyomást gyakorolni a kellő időben és helyen, ha a délvidéki magyarság oldott kéve és 6 irányban szalad szét, maga sem tudva mit akar. A magyar kormánynak teljes támogatásáról kell biztosítani ezeket az autonómia törekvéseket. A kárpótlás ügyében én úgy gondolom már hatalmas sikert értünk el. Zsarolni lehet őket az EU csatlakozás vétózásával, noha nem végtelenségig és nem túl nyíltan, hanem finomabb eszközökkel, egyéb kedvezményeket felajánlani cserébe.

Az hogy pontosan milyen jogosítványokat adna ez a területi autonómia, nos, erről el lehetne vitázni/elemezni hetekig, konszenzus kellene, de a végső szót úgyis a szerbek mondanák ki, nem mi.

V. "Állagmegőrzésből" fejlődés

Ha a fentebb skiccelt program a területi autonómiával egyetemben létrejönne, akkor sem lehetünk magunkkal teljesen elégedettek. Az ugyanis csak az állagmegőrzésre, a további fogyás megállítására lenne elég. Több magyar gyerek nem születne, de nem kallódna legalább el.

A fejlődéshez több kell. Elsősorban gazdasági. Ehhez munkahelyek kellenek. Munkahelyek vállalkozásokból lesznek. A vállalkozásokat bankok támogatják. Létre kell hozni egy délvidéki magyar bankot, ami etnikai alapon csak magyarokat támogat. Mielőtt valaki rasszizmussal vádolna, a szerbek és románok anyagi megerősödésében nem utolsósorban az etnikai alapon alakult bankok játszottak szerepet. Ugye az az átkozott intoleráns magyar uralom, ami ilyet is megengedett. Vajon a végtelenül toleráns szerb impérium engedne ilyet 100 évvel később?

Ha lesznek vállalkozások, munkahelyek a magyaroknak, akkor nyilván több gyerek is fog születni, mivel anyagilag megengedhetik maguknak.

***

Már hallom a reakciókat: Az egész programom fantazmagória, elsősorban pénzhiány miatt.
Nos, a kollégiumi, iskola hálózat létrehozható magánpénzekből is. Be kell vonni a nyugati emigrációt. Ők anyagilag jobban megengedhetik maguknak.

Magam is anyagilag támogatok pl. csángó programokat. A bankokat létre lehetne hozni anyaországi és nyugati emigrációs beruházásokkal, cserében kölcsönös gazdasági érdekek valósulhatnának meg.

”