Autonómia-modellek
A Spanyolországhoz tartozó Katalóniának nincs sok köze Szerbiához, és a többi volt jugoszláv tagállamhoz, amely területek hírei blogunk fő profilját képezik. Annál több viszont a jól megvalósított etnikai kisebbségi autonómia-modellhez (sőt, mint ebből a posztból megtudhatjuk, nem kizárt, hogy szinte a ló túloldalára estek), ami a vajdasági magyarság apropóján szintén a blogunkon gyakran feldolgozásra kerülő téma.
Egyik törzsolvasónk, Deák Tamás a múlt héten foglalta össze a nemzetiségi területi autonómia-sikersztorik között mindig is előkelő helyen emlegetett Dél-Tirol történetét, most pedig egy remek Katalónia-posztot szállított (a másik két keretes rész saját "fejlesztés"). Köszönjük. Свобода nicknevű olvasónktól a Finnországhoz tartozó, svéd többségű Åland-szigetek autonómiájának történetét hozzuk le jövő szombaton, Rothstein pedig azt ígérte, hogy félig baszk, félig temesvári magyar ismerőse küld egy Baszkföld összefoglalót, de Québec, a Krími Autonóm Körzet, a moldáviai gagauzok, a belgiumi németek autonómiája stb. még arra várnak, hogy a reméljük hagyománnyá váló, olvasói "autonómia szombat" sorozat részeivé váljanak.
“
Katalónia – Belgium az Ibériai-félszigeten
(és abból is főképp Flandria; nagyon szubjektív bejegyzés következik)
Előre kell bocsátanom, hogy jómagam nagyon is híve vagyok általában az autonómiatörekvéseknek, éppen ezért remélem, hogy ezt a bejegyzést most nem olvassa egyetlen "šešeljizmussal" kacérkodó, magyarul értő olvasó sem. A katalán autonómia pillanatnyi és közelmúltbeli helyzete ugyanis olyan elképesztő fegyvert adna a ceauşescu-i értelemben vett homogenizálók kezébe, hogy elég nagy munka lenne utólag kicsavarni onnan. Az a típusú mentalitás, amit általában kívülállókként rendkívül látványosnak tartunk Barcelona-meccsek közvetítésekor, a valóságban egy nagyon terhelt, a hétköznapi viselkedést, életérzést alapjaiban meghatározó történeti és kulturális eseménysor eredménye. Megdöbbentően hasonlít néhol a magyar helyzetre: a kérdésben napi szinten elfogadott a történelem- és tényhamisítás, -elhallgatás, az egymás melletti elbeszélés.
"A nagyjából százezer férőhelyes Camp Nouban […] a meccs előtti percekben, miután a csapatok a bemelegítés után már visszavonultak öltözőikbe, a stadion gyepén zajló műsor szórakoztatta a befelé szivárgó tömeget. Amikor öt perccel a kezdő sípszó előtt már majdnem mindenki a helyén ült, sor került az addig viszonylag langyos előadás csúcspontjára. Először is hatalmas molinó került a pálya közepére, a történelmi Països Catalans, a Katalán Országok térképével. Mint minden Nagy-Akármilyenország, ez is körülbelül háromszor akkora, mint amit a világ Katalóniaként ismer, a francia Perpignantól Valenciág és Mallorcától majdnem Zaragozáig a Földközi-tenger nyugati medencéjének jelentős része benne foglaltatik. Ezután a nemzet lelkét erősítendő a pálya széléről négy fáklyás kisgyerek kezdett el a térkép felé szaladni a Països Catalans négy fő régiójának képviseletében. A hangulatot a tetőfokára egy a partvonalnál, kezében mikrofonnal álló középszerű énekes segítette felhágni, aki szemében könnyekkel előadta a nem hivatalos katalán nemzeti himnuszt, az Els Segadorst, a Kaszások című dalocskát, amelynek szövege elsősorban az ellenség legyilkolása és a zsenge búzakalászok learatása között von cseppet sem indirekt párhuzamot."
Így látta egy Barcelona-meccs előtti katalán dzsemborit a népszerű Bede Márton, talán "legkatalánabb" honfitársunk. Természetesen a Barcelona mindent elsöprő játékában is fellelhető a magyar szál. "A távollét" címen tette magyar nyelven hallhatatlan örökzölddé Szécsi Pál Domenico Mudugno La Lontananza című slágerét. A dalszöveget Vándor Kálmán fordította magyarra. Az 1971-ben megjelent szám feledhetetlen sora (meghallgatható a csatolt videón 0:08-nál): "Viharként tombol már a Messi távol". A Napnál is világosabb, hogy Vándor Kálmán a hosszú, előreívelt labdákban rejlő kockázatot érezte meg váteszként, ennek kiküszöbölésére született meg a Barca rövid passzos, ún. tiki-taka taktikája.
Lássunk bevezetőnek néhány nagyon fontos, de nálunk kevésbé ismert kulturális tényezőt. [A téma iránt komolyabban érdeklődőknek bátran merem ajánlani El Mexicano vérprofi spanyolos nyelvészeti ismeretterjesztő blogját – a szerk.] Talán meglepetéssel fogjuk hallani, de a spanyol nyelv – a szó szorosan vett értelmében – nem létezik. Az Ibériai-félszigeten elterülő, a római Hispania tartomány sokszorosan torzított nevét viselő, és a központosítást éppen ezzel kifejező országokban hivatalosan négy újlatin és egy ismeretlen eredetű nyelvet beszélnek. A "spanyollal" azonosított kasztíliai (castellano) nyelvet az Ibériai-félszigeten nagyjából az Oviedo–Salamanca–Almería–Alicante–Zaragoza–Pamplona sokszögben beszélik. (Mármint elsődleges anyanyelvként. Természetesen Spanyolország nem kasztíliai-ajkú lakosainak többsége is közel anyanyelvi szinten ért ezen a nyelven. Rajtuk kívül még 400-500 millióan Közép- és Dél-Amerikában, az Egyesült Államok déli részén, a Fülöp-szigeteken, Guineában stb., ahol egységesen spanyolnak /español/ nevezik azt, noha a kasztíliaitól lényegében nem különbözik.) Délen, Andalúziában rendkívül erősen torzított, a szibillánsokat (sziszegő hangokat) mellőző kiejtést használnak, ami eléggé megnehezíti az értést, viszont az írott nyelvtani szabályokban nincs semmilyen eltérés. Persze ez nem gátol meg néhány andalúzt abban, hogy ők andalúziai nyelvről beszéljenek, ami kb. a szerb-montenegrói különbségnek felelne meg.
Északnyugaton, a portugál határ, az Atlanti-óceán és a Vizcayai-öböl mentén beszélik a galego nyelvet. Ez a nyelv leginkább egy leegyszerűsített portugál nyelvre hasonlít, spanyolosabb kiejtéssel, portugálosabb szókészlettel. Láttam már olyan szakdolgozatot, ami pontosan az egyes szavak formálódását mutatta nyelvi térképen. A terület elnevezése Galicia, ami nem keverendő össze a hosszú í-betűs Galíciával, magyarán Haliccsal. Nem gondolná senki, de itt, azon a településen, amit sokáig El Ferrol del Caudillónak hívtak, tehát Galiciában látta meg a napvilágot Francisco Paulino Hermenegildo Teódulo Franco y Bahamonde Salgado Pardo de Andrade, "művésznevén" Franco tábornok, vagyis a Caudillo. (A sokszor előrángatott toposz – miszerint Sztálin grúz volt, Hitler osztrák, Sztójay szerb, Tito horvát, Milošević montenegrói – itt is működik, hiszen Franco tulajdonképen anyai ágon galegóként lett egy Kasztília-dominanciájú ország diktátora.)
[Galicia, ahogy én láttam 2007 októberében ~bikmakk]
Portugáliában, nagyjából annak határai között – minő meglepetés – portugál nyelven beszélnek. Kosztolányi szép kifejezését: "egészen porhanyós latin" én kiegészíteném azzal, hogy nehéz is: van benne francia orrhang és liaison (hangkötés mássalhangzóra végződő és magánhangzóra kezdődő szavak esetén), de bármilyen latin nyelvtudással (ideértve a románt is) és kis fantáziával könnyedén olvasható, viszont nehezen beszélhető.
A portugál nyelv igazából a galego dialektusból alakult ki a reconquista során
Baszk barátainkról, akik között szintén van jó pár olyan, aki sumér, magyar, örmény, grúz stb. eredetet keres, most csak annyit említünk meg, hogy az ő nyelvük nem indoeurópai eredetű, és valószínűleg már akkor is nagyjából ugyanott beszélte a mai Baszkföld népe, amikor a rómaiak még nem terjesztették ki uralmukat az Ibériai-félszigetre. (A baszk nyelv aztán a feltételezések szerint hatott is a vulgáris latinra, ennek számos nyomát találjuk a mai spanyol nyelvben.)
Megérkeztünk Katalóniába, ahol azt várnánk, hogy katalán nyelven beszélnek. Nos, ez általában véve igaz, csakhogy most jönnek azok a katalán néplelket jól bemutató tényezők, amelyek miatt ez nem pontosan így van. A katalánok többsége ugyanolyan túlzó, erős, kompromisszumképtelen egyéniséggel rendelkezik, mint egykori gyarmatuk, Németalföld lakói. Hollandiában valószínűleg ugyanezért a holland mellett sokan mondják, hogy limburgi, maastrichti, groeningeni, twente-i stb. nyelven beszélnek. Ugyanez a helyzet a katalánokkal is: létezik valenciai, ibizai, formenterai, mallorcai stb. nyelv is, azzal a különbséggel, hogy amíg itt a legminimálisabb, az értelmet csekély mértékben sem zavaró helyesírási és kiejtési különbségek vannak, addig Hollandiában a kiejtési szabályokat igyekeznek nagyon mellőzni. Katalán nevű nyelv létezik természetesen, a XIII. század óta ismert, a katalán lovagversek, és Cid lovag története csodálatos szintű, fejlett irodalmat jelent. Beszélik Franciaországban, Szardínián, valamint Andorra hivatalos nyelve.
Gondoltuk volna, hogy ennyi nemzetiség (illetve magát nemzetiségnek képzelő csoport) lakja az Ibériai-félszigetet?
A katalán autonómia kialakulásának története nagyjából közismert, jelen szubjektív beszámolóm szempontjából az egész történet most nem fontos, két részlet azonban nagyon is releváns. Az egyik kísértetiesen hasonló a magyar helyzethez: mivel Franco diktatúrája mégis a polgárháborúból eredt, az európai mainstream közbeszédben nem illik megemlíteni azt a tényt, hogy a köztársasági oldal is követett el embertelen, semmivel sem magyarázható tetteket. (A jóízlésem tiltja leírni, hogyan gyilkolták meg a tarragonai papokat Katalóniában). Ha elég sok helyen – például a toledói Alcazarban – látunk falangista jelképeket közterületen, az nemcsak amiatt van, mert nem akartak technikai vagy egyéb okokból változtatni (Rómában is mindmáig vannak fasiszta karlendítő domborművek, Triesztben is fasiszta évszámmal ellátott sírok), hanem sokszor szándékosan, "tiltakozásképp" maradtak fenn a jelképek. (Nekem egyébként kelet-európai szemmel eléggé leírhatatlan érzés volt együtt látni a madridi Museo de Navalban a spanyol tengerészek által zsákmányolt náci és szovjet zászlókat.)
A másik fontos részlet: a katalán elit mindvégig Franco mellett állt, a civil lakosság (vagy más szóval: a plebsz) azonban nem – ők már saját meggyőződéstől kezdve, zárva a szovjet ügynökök hathatós munkájáig – köztársaság-pártiak voltak.
Juan Antonio Samaranch későbbi NOB-elnök (középen) Francót köszönti
A csak részbeni ellenállás miatt a katalánok elnyomása közel sem volt olyan súlyú valójában, mint amilyennek ők beállítják. Az elnyomás mértéke össze sem hasonlítható a baszkokéval, akik az elitjüket is beleértve, teljes társadalmi vertikummal álltak ellen a polgárháborúban a falangistáknak, és elnyomatásuk elviselhetetlenségének egyik következménye lett a Baszkföld Igazsága (ETA) nevezetű szervezet. Azért a katalánokat is sújtották méltánytalan szankciók, lásd például az alábbi határozatot:
Büntetés a katalán nyelv használatáért (1937)
A notórius szabályszegő nem átallott katalánul telefonálni egy
szállodában; 250 pesetája bánta. (Forrás: Wang folyó; El Mexicano)
A katalán autonómia mindennapjait tehát részben ezek az élmények, részben az határozza meg, hogy a régió Spanyolország legfejlettebb területe, nettó befizetője az államkasszának. Nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy észrevegyük a Belgiummal, azon belül is Flandriával való hasonlóságot. Mindkét helyen a befizetett pénzért cserébe eléggé erős, a függetlenség felé tendáló hatalmat követelnek a saját régiójuk felett. Hasonló a központi hatalom válaszreakciója is: ha engednének, akkor több ország stabilitása borulna a régióban, hiszen mindkét esetben a függetlenedő nép több országban élne, és gyakorlatilag lehetetlen az egy államban való egyesítésük. Ez vastag zsarolási potenciált jelent a kisebbségnek, és averziót a központi hatalomnak.
Utcanévtábla – csak katalánul!
A katalánok ezeket a pozícióikat teljes erővel kihasználják. A helyi feliratokban a kasztíliai nyelvet [vagyis a hivatalos spanyolt] a legritkábban használják. Nekem volt olyan személyes élményem, amikor a kb. 50 éves portás kinyilatkozta: ő a spanyol hablatyolást nem érti, hozzá csak katalánul beszélhetek. A 2005-ös választási plakátokon szereplő elképesztő feliratok is katalánul vannak, ugyanis ezt a helyi nyelvtörvény kötelezővé teszi. A képeket a kiterjesztett autonómia-statútumról szóló népszavazás idején készítettem.
A bal oldali képmezőben: "Statútum? NEM-et mondunk * az elhivatottság jogáért * mert egy Nemzet vagyunk * a Katalán Tartományokért * a Szociális Jogokért" kissé takarva alatta pirossal: "Semmi reform, semmi statútum, függetlenség és szocializmus." Jobbra: "1979 vagy a Jövő? IGEN: a Jövőre, a Statútumra, Katalóniára." A molinó az 1979-es, első katalán autonómiatörvényre céloz.
"Függetlenség és szocializmus"
(A plakát készítőjét meghívnám némi kelet-európai túrára,
de a Museo de Naval-ba mindenképp.)
"Katalónia Spanyolország ellen"
A katalán autonómia sikere szerintem nem áll másból, mint egy nyelvére büszke, kemény, riasztóan individualista nép céltudatos munkájából. Pragmatikusan keresnek, kihasználnak mindent, amit a központi hatalommal szemben megtehetnek és amit megtehetnek, azt meg is teszik.
"Nem az a fontos, hogy azt tegyük, ami nekünk tetszik, hanem
akarjuk és szeressük azt, amit teszünk!!" (Üzenet Madridnak?)
Rendkívül erős szimbólumpolitikát alkalmaznak – értjük már ugye még jobban a Barcelona-Real Madrid meccseket? –, megkeresik és meg is találják a megfelelő eszközöket saját kommunikációs céljaik elérésében. Studiolum blogger-kolléga nagyon jól összefoglalja a lényeget: "a katalán nacionalizmusnak a nyelvhasználatban is megnyilvánuló erőszakosságáról, amely tényleg összevethető mondjuk a napjainkban Ukrajnában folyó erőszakos nyelvi ukránosítással, szintén érdemes beszélni, összes tünetével és történelmi eredőjével együtt." majd még egy találó párhuzamot von: "például a galiciaival mint önálló nyelvvel a spanyol kormánynak semmi baja nincs, mert nem társulnak hozzá politikai vagy gazdasági szeparatista törekvések, mint a katalánhoz."
Éreztem én, hogy fogok még ide vendégposztot írni :) – némi délszláv vonatkozás.
(Az is találó, hogy Bosznia-Hercegovina kisebb, ritkábban emlegetett régiójának nevét viseli az utca.)
Források:
http://wangfolyo.blogspot.com/2011/10/mallorcai.html
http://elmexicano2010.blogspot.com/2011/11/katalanul-telefonalt-egy-szallodabol.html
http://ca.wikipedia.org/wiki/Antiespanyolisme
http://www.barcelonareporter.com/index.php?/news/comments/barcelona_-_300_traders_protest_over_fines_imposed_for_not_labelling_their_/
”
Katalónia lakossága valamivel több, mint hétmillió fő, míg területe kicsit nagyobb, mint 32 ezer négyzetkilométer. Vagyis Magyarország lélekszámának kicsit több, mint kétharmada él kicsit nagyobb, mint egyharmad magyarországnyi területen. Fővárosa, Barcelona kicsivel kisebb, mint Budapest. A terület négy tartományból áll, bár a tartományok szerepe a közigazgatásban napjainkban már csak jelképes. A lakosság közel 47%-a spanyol, míg 37%-a katalán. Az enyhe spanyol többség a világváros Barcelona és az üdülőövezet, a tengerparti (Costa Brava) Tarragona tartomány miatt van, az összes többi területen a katalánok jelentős többségben élnek.
Update: Katalán vagyok, és egyáltalán nem érdekel a spanyol válogatott
"A spanyol válogatott kérdése teljesen független az átigazolásától, és erről a témáról nincs is véleményünk" - mondta az [origo]-nak a név nélkül megszólaló barcelonai elöljáró. Az általunk megkérdezett szurkolókat sem igazán érdekelte, hogy Nagy László, a Barcelonából a Veszprémbe távozó világklasszis magyar kézilabdázó nem lesz ott a spanyol válogatottal az olimpián. "Őszinte leszek: katalán vagyok, és egyáltalán nem érdekel a spanyol válogatott, és a szurkolók többsége hasonlóan gondolkodik" - említette például egy idősebb drukker.