Nos, a horvátok perceken belül pályára lépnek Írország ellen, ám sajnos a blog fő profilját képező Szerbia válogatottja nem jutott ki az EB-re, így az orloviknak ezúttal nem szurkolhatunk. Igaz, a két évvel ezelőtti dél-afrikai VB-ről meg a Franciaországban brillírozó kockás mezesek maradtak távol. 2010-ben történt meg az a bravúr, hogy Szerbia legyőzte az örök ellenség Németországot, de az öröm nem tartott sokáig, mert utána meg szégyenszemre kikaptak az ausztráloktól, muhaha. Ja, és a múltkori VB-re a szlovének is kijutottak, az még nagyobb bravúr volt.
Most azonban egyedül Horvátország képviseli az Ex-YU térséget. Vagyis nem. Pont erről akarjuk lerántani a leplet. Holnap este ugyanis Ukrajna és Svédország sárga-kék mezes csapatai mérkőznek meg egymással, és a sors furcsa fintora úgy hozta, hogy mindkét viking alapítású állam nemzeti válogatottjában van egy-egy délszláv származású focista. A blogunkon már korábban külön posztban szereplő Zlatan Ibrahimovićról, a svédek aranylábú sztárjáról, valamint Marko Devićről, a Szerbiából honosított ukrán csatárról van szó.
Utóbbival még soha életemben nem találkoztam személyesen, noha mindössze egyetlen kézfogás választ el minket egymástól (nem mondom meg, hogy hogyan). No de hiába, ehhez a kézfogáshoz minimum Harkovba (píszískedve: Harkiv, de akkor Kijev is Kijiv) kellene utaznom, hiszen Marko a Metalisztnál focizik. Persze csak akkor, ha épp nem a válogatottban rúgja a szintetikus elasztomert. Igaz, az ukránok nyitómeccse a fővárosban lesz, az egy kicsit közelebb van, mint Harkov (röpke 24 órás, kerékcserés vonatút a "Tisza" nemzetközi gyorssal; elég hosszú idő, azalatt sok minden megtörténhet).
Marko Dević 1983. október 27-én született Belgrádban. A labdarúgást profi szinten először 2000-ben kezdte, a ma már nem létező Jugoszlávia fővárosában található Zvezdara nevű kerület ma már nem létező (az FK Srem csapatba beolvadt) fociklubjában. Innen a később szintén megszűnt F.K. Železnikhez (mely az F.K. Voždovacba olvadt be) igazolt, majd 2003-tól egy évet az új-belgrádi Radnički csapatnál töltött. Ez utóbbiak egyelőre még megvannak, köszönik szépen.
Rövid voždovaci kitérő után Marko útja máris Ukrajnába vezetett: eredetileg a Luck (Луцьк) vásárolta meg, de 2006-ban átigazolt a Metaliszthoz, azóta is náluk játszik, Harkovban. Habár idén kölcsön vette a Sahtar Donyeck, de a "bányászoknál" még egyszer sem lépett pályára. Harkovban a szerencsét hozó 33-as számú mezt viseli, melyben hat év alatt több mint hetven gólt szerzett, a sárga-kék színekben pályára lépő, orosz kötődésű ukrán topcsapat szurkolóinak nagy örömére. (Halálos ellenfelük a kék-fehér, de politikailag "ukránosabb" Dinamo Kijev; érdekességként megemlítendő, hogy a két klub egymás ellen vívta a 2008/09-es UEFA-kupa negyeddöntőjét). Dević egyébként a 2007/08-as szezon gólkirálya volt az ukrán nemzeti bajnokságban.
Dević góljai az ukrán bajnokság tavalyi szezonjában
Az ukrán válogatott meccsein 2008-as honosítása óta Marko eddig összesen két alkalommal talált a kapuba, szerencsére mindkétszer az ellenfél hálójáról volt szó. A szerb sportoló frissen szerzett állampolgársága nagy vitákat váltott ki Ukrajnában. Keleti szomszédunk egyrészt nem éppen a kettős állampolgárság híve: az ukrán alkotmányban nem is szerepel ilyesmi. Persze ez még nem jelenti azt, hogy akár a kárpátaljai magyarok ne szerezhetnének magyar útlevelet úgy, hogy közben az ukrán passzust is megtartják. Épp csak arról van szó, hogy mindez egy picit illegális. No de nem is Dević különböző útleveleivel volt baja az ukrán sajtónak, hanem azzal a ténnyel, hogy semmi köze nem volt Ukrajnához, mielőtt odaköltözött volna. (Emlékeztetőül: Ibra Svédországban született, így voltaképpen csak a neve furcsa. Az ukrán válogatott történelmének Markón kívüli két másik honosított játékosa pedig orosz, illetve fehérorosz, utóbbiak még valamelyest elfogadhatók arrafelé.) Persze ez nem az a blog, ahol ilyesmin ki szokás akadni: írtuk mi már azt is, hogy Janics Natasa a legnagyobb magyar, és véleményünket azóta is tartjuk. Főleg, mivel két hét múlva van a szülinapja. :-)
Dević labdát szerez (a Metaliszt éppen a Malmö ellen játszott; Ibra pedig ott született)
Szóval nem vitás: holnap este a kék-sárga csapatnak kell szurkolni, már csak az a kérdés, hogy melyiknek: a horvát-bosnyák vagy a szerb kötődésűnek? Részemről: Napred, Marko! Akkor is, ha nem lépsz pályára. Különben is szokásom az esélytelenebbekért szorítani.
UPDATE: Szerencsére Marko legalább csereként pályára léphetett ma este, így a bejegyzés nem vált okafogyottá. Ráadásul az ukránok még nyertek is, ami külön jó. Na megyek, iszom egy üveg fincsi hideg sört az IKEA-s prolikanapémon...
