A turbofolk nyomában – 2. rész
Előzmények: a "narodnjakok"
A korabeli jugoszláv könnyűzenében az angolszász pop és rock mintát követő együttesek és énekesek mellett népszerű műfaj volt az eltorzított népzenei alapokból építkező, giccses, komponált műzene. Termékeit és előadóit a hetvenes évek elejétől nevezik "narodnjakoknak", vagyis szó szerint kb: "népieknek". Jellemzően nem is szerb, illetve egyéb délszláv, hanem főképp török eredetű az a kevéske népzenei alap, amit felhasználnak a narodnjak-gyárosok. A műfaj leginkább a magyarnótából továbbfejlődött mulatós zenéhez hasonlítható, azzal az eltéréssel, hogy a narodnjakban már a kezdetektől jóval több pénz volt. A fogyasztói réteg többnyire a vidékiek, valamint a szocialista modernizáció alatt vidékről az iparvárosokba felköltözött, első- és második generációs gyári munkások és kishivatalnokok, na meg a hatvanas évektől Nyugatra, főleg Németországba kitántorgott gazdasági migránsok, a "gastarbeiterek." A Nyugaton vállalt vendégmunka elé Tito Jugoszláviájában semmiféle adminisztratív akadályt nem gördítettek, sőt a külföldön megtermelt és az anyaországban elköltött keményvalutára kifejezetten számított a rezsim. A honvágy gyötörte vendégmunkások a "narodnjak-showbusiness" fontos, fizetőképes felvevőpiacát alkották. E könnyen dúdolható, a popzene hangszereléséből sok elemet átvevő dalok előadói, az első narodnjak-sztárok, mint gyorsan kiderült, stadionokat képesek megtölteni és arany-, meg platinalemezeket tudnak eladni.
Mivel ezek a "feljöttem a faluról – tökös legény vagyok – ha akarod, műszakváltás után megmutatom" típusú dalszövegek mindenféle politikai áthallástól mentesek voltak, ellentétben a rockzenével, "a jugó Erdős Péter", vagyis a könnyűzenei illetékes elvtársak gyorsan letudták az igazi (ún. izvorna narodna muzika) népzene háttérbe szorulása és szennyezése miatt aggódó, a szó akadémikus értelmében vett, valódi népzenei értéket is képviselő kultúrkör ellenállását, és ez a narodnjakos zenei irányzat olyan szintű kulturális tömegtermékké vált, mind a "pénzgyártás", mind pedig a rajongótábor méretét tekintve, mint az angolszász mintákat követő rock- és popzene.
Egy valós, gyakran a műfaj kigúnyolására is idézett dalszöveg: "Selo moje, lepše od Pariza!" vagyis: "Az én falum szebb, mint Párizs!" (Akinek nem Bakonya, ne vegye magára.) A narodnjakok parodizálásával a rockzene több irányzatából is próbálkoztak. Mi is posztoltunk egy Zombi tematikájú narodnjak-átdolgozásról, amely műalkotás elkövetője "civilben" deathmetal-énekes. YouTube-kommentelők szerint a nekrofolk műfaj köszönhető e nótának. (Érdemes megnézni az előadót a klipben. Olyan feje van, amilyennel minden humoros műfajban érvényesülhet.)
Šaban a giccshegyek nyolcezresén
Az első narodnjak-sztárok; például Šaban Šaulić vagy Miroslav Ilić, a villamosmérnöknek tanuló főiskolás srác, aki egy-kettő rájött, hogy felkapott narodnjak-énekesként jóval komolyabb népszerűségre, és főképp jövedelemre tehet szert, mint kezdő üzemmérnököcskeként.
És persze hamar kiderült, hogy mint a legtöbb populáris, könnyűzenei műfajban, a dögös-bögyös énekesnők termelik ki a legtöbb gázsit, függetlenül attól, hogy énekesi kvalitásaik esetleg némi kivetnivalót hagynának maguk után. A narodnjak-korszak királynője:
Lepa Brena
A Fahreta Jarić néven 1960-ban a boszniai Tuzlában, egy muzulmán család harmadik gyermekeként született leányzó vált a narodnjak-műfaj gigasztárjává. A nyolcvanas évek elején Újvidéken kezdte, majd Belgrádban folytatta műdaléneskesnői karrierjét. Ő már a hosszúlábú, könnyen kapható, feslett, vidéki származású nőci imidzsével nyomult (aki jó esetben egy kicsit azért énekelni is tud, de ha nem, az se a világ vége), és az autentikus délszláv népzenével legfeljebb ha köszönőviszonyban lévő hangzás mellett, a szövegek is egyféle neosuttyó műromantikáról szólnak: pl: Mile voli disko, a ja volim Šumadijsko. ("Mile diszkórajongó, én viszont a šumadijai [narodnjakot] szeretem.")
Lepa Brena (Szép Brena) a Tesna koža (Feszes bőr) című, hatalmas nézettségű, 1982-es kommersz filmkomédiában elég komoly promóciót kapott. Például ebben a jelenetben a szintén vidéki származású, felkapaszkodott szocialista vállalatigazgató látszólag azt az áldozatot hozza meg, hogy a kávéházi énekesnő Brenától dalt rendel, pusztán azért, hogy az üzleti partnereit elkápráztassa, majd a számlát is a vállalatra kéri "Lepa Brena négy személyre" – tételként.
Brena egyik hanghordozójának a borítója a kilencvenes évek
"magnókazis"-korszakából
A film-mellékszerepet követően indult elképesztő sikersorozata. A milliós példányszámban eladott bakelit-, majd CD-lemezek és persze magnóskazetták mellett stadionokat megtöltő turnék Jugoszlávia-szerte (sőt Temesvárott is, a Ceau-éra vége felé, talán a Brena-kultusz is nagy löketet adott az azóta még a szerb turbofolkot is felülmúló román testvérműfaj sikereinek) és a jugó vendégmunkás központokban szerte Nyugat-Európában, Amerikában és Ausztráliában.
Ebből a szpotból sminkben és látványban a költségvetés se hiányzik.
Kár, hogy Brena nem elég jó énekesnő és a dal se valami nagy szám.
Slobodan "Boba" Živojinović sikeres teniszezővel kötött házassága "Brena i Boba" az évszázad esküvőjeként volt beharangozva. A gazdag és népszerű teniszező és a még gazdagabb és még népszerűbb könnyűzenei sztár pedig afféle David & Victora Beckham típusú álompárnak tűnt.
Brenánank sikerült önmagát Madonnaként konzerválnia:
Ugyan népszerűsége mára kissé megkopott, köszönhetően a jelen turbofolk sztárjainak, de több mint három évtizede tartja magát, a mai napig aktívan részt vesz a nyugat-balkáni könnyűzenei szcénában.
2009-es szarajevói koncertje. Abban az évben Belgrádban és
Zágrábban is stadionokat töltött meg.