A 66 éves szerb nyugdíjasnak az árvíz miatt kellett elhagynia az otthonát, mindene elúszott. Bécsbe igyekezett a fiához, de a magyar határon leszállították a buszról, mert nem volt nála elég készpénz, hogy belépjen az unió területére. A férfi három órát töltött még halála előtt az erre a célra fenntartott szobában, majd elhunyt, szívrohamot kapott.
Bécsben élő fiát azonnal felhívta, miután levették a buszról, először 19 órakor. Innentől vettek tragikus fordulatot az események a szerb Blicnek nyilatkozó fiú, Vladan szerint.
"Azt mondta, hogy elkülönítették egy szobába, ahonnan azt sem látja, hogy a busz elment-e már vagy megvárja. A sofőrrel szerettem volna beszélni telefonon, de apámnak nem engedték meg, hogy elhagyja azt a szobát. Mivel Szerbiába se térhetett vissza, Bécsből azonnal elindultam hozzá kocsival" – mesélte a lapnak Vladan, aki elmondta, hogy megpróbált a magyar rendőrökkel is beszélni, de nem sok eredménnyel, egy óra telt el, mire hajlandóak voltak átvenni a telefont. Vladan, a szerb nyugdíjas fia ebben az időben csak az apjával tudott kommunikálni, aki időközben már csak azt ismételgette: "rendben" és "hideg van".
"Fél kilenc körül beszéltünk utoljára, akkor már a rendőrök is szóba álltak velem, de csak annyit mondtak, hogy az apám nagyon rosszul van. Kérleltem őket, hogy hívjanak mentőt, mert az apám szívbeteg, emlékeztettem őket az országunkban uralkodó helyzetre. Elmondtam, hogy nem maradt semmije, nincs hol laknia, és ezért igyekszik hozzám Bécsbe."
Miután a magyar illetékesek nem segítenek neki, a budapesti szerb nagykövetséghez fordult, ahonnan mentőt és tolmácsot küldtek a határra. Sajnos, a kiérkező orvosok csak a halál beálltát tudták megállapítani és annak okát: szívroham. Amikor Vladan három óra múlva megérkezett a határátkelőre, elmondása szerint vérfagyasztó látvány fogadta. Apja meztelen holtteste ugyanabban a szobában feküdt, ahová még életében bevitték, csak egy kis takarót terítettek rá.
"Amikor megkérdeztem a rendőrt, aki »őrizte«, hogy miért nem hívott mentőt, azt mondta, hogy az apám ezt elutasította, holott hogy nagyon rosszul volt, azt én is meg tudtam állapítani a telefonbeszélgetéseinkből. Ha már annyi emberség nem volt bennük, hogy segítsenek neki, legalább visszaküldhették volna Szerbiába, hogy ott várjon meg engem. Mindenkit beperelek, hogy soha többé ne történhessen ez meg, és összegyűjtök mindenkit, akinek ilyen bánásmódban volt része valaha ezen a határon" – mondta a Blicnek a bécsi férfi.
A történet a legtöbb oldalon hamar vezető hírré vált, a kommentek zöme arról szól, hogy a magyar határon mindig kenőpénzt kell adni, és messze földön híres a magyar határon dolgozók modortalansága.