(Szabó Árpád írása)
Az Avala InterCity szerelvénye és a hozzá kapcsolódó Avala-élmény a Balkán sajátos, emblematikus szimbóluma, mely magában egyesíti az elvándorlást és az új kezdet lehetőségét. Már három éve ingázom vele ünnepek és szabadságidő táján az otthon és az itthon között és kevés kivétellel mindegyik úton sikerült érdekes emberekkel szóba elegyednem és diskurzusaink mentén tanulságos, megható történetekkel lettem gazdagabb. Ezen élettöredékek értelmezése kicsit olyan, mint fizikaórán a mágneses mezőkkel folytatott kísérleté: mágnes bújik meg a fehér lap alatt, melyre fekete vasreszeléket szórunk és azok kirajzolják a mező alakját és irányát – mint egy iránytű, mely mindig elfele mutat.
József (26) – Szabadkáról éppen Budapestre tart, ahol stuttgarti barátnőjével találkoznak, hogy továbbinduljanak Berlinbe, ahol a lány tanul, míg József DJ-ként dolgozik majd, mivel fiatal kora ellenére már jól ismerik Európában mint lemezlovast...
Fotó: blic.rs; a képernyőn látszik a hirdetés
(...) Aztán most, pár éve elkezdődött valami megint, mintha az elfeledett őrület, melyet sikerült kiszorítani a hétköznapok bejárati ajtaján kívülre most a spájzablakon keresztül próbálna visszamászni. Minden Ukrajnával kezdődött, mikor visszaléptek az EU-val megköttetendő társulási egyezmény aláírásától: tüntetők a Majdan téren, elharapódzó erőszak, elüldözött kormányfő. Remélték a demokráciát, helyébe orosz tankok jöttek és a Medve rátette mancsát a Krímre, miközben az EU biztosság nem tudott érdemben semmit sem tenni. Megindult a politikai huzavona arról, hogy vajon vannak-e orosz katonák Ukrajnában. A felgyorsult információs társdalom az első pillanattól tudta a választ, ám a politika öregesen, ráérve malmozott, mint már oly sokszor.
Milorad Dodik
