Hírek, vélemények, elemzések, interjúk és beszámolók az exjugoszláv térségből, illetve érintőlegesen a Balkán-félsziget egyéb területeivel kapcsolatban is. Szigorúan szubjektíven. A blogot többen szerkesztjük, az egyes szerzők véleménye nem feltétlenül egyezik meg.
Facebook-oldalunk rendszeresen frissül, a blogposztoktól eltérő anyagokkal. Lehet nekünk linket, képet, videót, bármit küldeni. Ha ott írsz privát levelet, akkor azt mindhárman látjuk, így gyorsabban kapsz választ.
Friss topikok
Deak Tamas:
@Styxx: és sajnos folytatódott a sor. (2023.05.28. 13:16)Futóbolond magyarok
Turulmadár_hun:
Kedves Bálint Csaba Úr,
Műveletlen emberek létez... (2021.04.29. 07:11)Vajdasági magyar szótár
* A névhasználat nem előlegez meg semmilyen állásfoglalást Koszovó státuszát illetően; az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatával, valamint a Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenséggel kapcsolatos véleményezésével összhangban.
Krajinai szerb menekültek a Vihar hadművelet idején Traktorral jöttek /Lányok, fiúk vegyest / Nyár volt, túl meleg... Akik élnek, azok keletnek mennek / Akik haldokolnak, maradnak... [Kispál: 0 óra 2 perc; ahogy Vujity Tvrtko és Rátgéber László dolgozná át]
Szerbia gyászol. Ma 11-től a belgrádi Szent Márk templomban emlékeznek meg a 16 évvel ezelőtti horvátországiVihar hadműveletben elesett horvátországi szerbekre.
Boris Tadić államelnök üdvözölte a hágai törvényszék ítéleteit, amelyek a horvát fegyveres erők egyes tábornokait, többek között Ante Gotovinát is elmarasztalták a hadművelet során elkövetett bűncselekményekért.
A Sztálingrád-erejű, 1995-ös Vihar fordította meg a horvátok javára a szerb-horvát polgárháborút. A horvát hadsereg a horvát rendőrséggel és a boszniai horvát fegyveres erőkkel karöltve, 138 500 fegyveressel űzte ki a 31 000 fegyverest kiállító szerb erőket. Az emberi jogokat védő Helsinki Bizottság szerint 677 polgári személy halt meg és 1805-en tűntek el.
Horvátország ünnepel. Horvátországban 2000 óta augusztus 5-e állami ünnep. A fegyveres erők napja. A Vihar másnapján tűzték ki a szakadár Krajinai Szerb Köztársaság területén a sakktáblás horvát zászlót.
Az állami ünnepre némi árnyékot vet az idén tavasszal született hágai ítélet, melyben Gotovina 24 év börtönbüntetést kapott. A második világháborús példánál maradva, mintha 1961-ben Zsukov marsallt meszelte volna el egy nemzetközi törvényszék 24 év börire a Nagy Honvédő Háborúban elkövetett bűncselekményeiért.
*****
Tengeren és vámon
Az ifjú médiamágnás a vámhátralék miatt árverésre bocsátott yachtjában. A horvát vámosok bekaphassák! [Prevod: Kosta Carina]
Željko Mitrović médiamágnás, többek között a belgrádi Pink TV tulajdonosa – emellett a volt Jugoszlávia öt utódállamában rendelkezik médiaérdekeltséggel – a horvát vámhatóság részéről yachtjának árverésre bocsátása miatt tiltakozik. Kijelentette, hogy mindaddig médiaháborút folytat Horvátország ellen, amíg Jadranka Kosor miniszterelnökasszony nem távozik a kormányfői posztról.
Mitrović 32 méteres, tíz millió eurót érő yachtjára a horvát hatóság által kiszabott kétmillió euró vámot ugyanis nem hajlandó megfizetni. A határozatot megfellebbezték, azonban a másodfok is helybenhagyta a kétmillió eurós vámot és ezt követően rendelte el a horvát vámhatóság a luxusjármű árverésre bocsátását. Ezen rágott be a nyugat-balkáni Murdoch. Összehívta médiabirodalma igazgatóságát, majd az alábbi közleményt adta ki:
"Megtiltottam, hogy a továbbiakban a sajtótermékeimben a horvát turizmust reklámozzák. Ezentúl soha sem fogjuk elhallgatni azokat az incidenseket, amelyeknek szerb, bosnyák és montenegrói állampolgárok a szenvedő alanyai a horvátországi nyaralásul során!" [Hogy is van ez? Amíg benne volt a pakliban, hogy a vámot nem kell kifizetnie, addig viszont elhallgatták az ilyen híreket? Ennyit a független médiáról.]
*****
Az üzleti életben
A Horvátországban és Szlovéniában befektető szerb üzletemberek arról panaszkodnak, hogy ott kivétel nélkül úgy kezelik őket, mint akik a kilencvenes években háborús nyerészkedés útján szerzett vagyonukat mossák tisztára. Negatív diszkrimináció éri őket a más országból származó befektetőkkel szemben. Olyan szerb üzletember is panaszkodik, aki indokolatlan Szerbia-hájpolással már csak azért sem vádolható, mert Szerbiából is kivonult az ottani (szerinte) tisztességtelen üzleti feltételek ellen tiltakozva. A jugoszláv utódállamok gazdasági erőviszonyait tükrözi, hogy Szlovéniából és Horvátországból több tőke érkezik Szerbiába, mint fordított irányba, míg a többi Ex-Yu állam mérlegét tekintve viszont a szerb üzletemberek a nettó befektetők.
Krist Anthony Novoselic – punkrocker Testmagassága: 201 cm
Krist Novoselic (Novoselić) nem csak az egyik legmagasabb, de bizonyos szempontból a legsikeresebb délszláv származású zenész.
A múlt század hatvanas éveinek elején Horvátországból (értelemszerűen mint az akkori Jugoszlávia tagköztársaságából) Amerikába kivándorolt Kristo és Marija Novoselić házaspár első gyermekeként, a kaliforniai Comptonban 1965 május 16-án született. A magas kaliforniai ingatlanárak elől menekülve költözött fel a család 1979-ben Washington állam Aberdeen nevű városkájába. A kamasz Kristet a kellemes klímájú Kaliforniát követően annyira lelombozta az esős észak-nyugati Washington állam nihilje, hogy a depressziójának kikezelése céljából 1980-ban elküldték az öregek saját szülőföldjükre, mintegy kalifornia-pótlékként a napfényes Dalmáciába, a zadari (hogy kekec kommentelőnk, Rothstein is értse: Zára) rokonokhoz.
Krist az USA-ból magával hozta Led Zeppelin, Devo, Black Sabbath, Van Halen, és Aerosmith-rajongását. A '80-as évek Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságának (amely korszak könnyűzenei "Nagy Generációja" némi önfényezéssel saját magukat az angol utáni, második legfontosabb európai pop-rock szcénának tartja) rockbandái közül pedig a kedvencei: Prljavo Kazalište, Azra, és még szép, hogy a Zabranjeno Pušenje. A punkba is Horvátországban szeretett bele. A Sex Pistols és a Ramones vadulása fogta meg.
Miután Dalmáciából visszatért Amerikába, a hórihorgas Krist megismerkedett azzal a csellengő, kis vézna, kékszemű, szőke, jézusképű sráccal, aki nélkül nem hogy a világhírig nem jutott volna el, de valószínűleg az Aberdeentől százhatvan mérdöldnyire (kb 260 Km) fekvő Seattle-ig, a nyolcvanas-kilencvenes évek grunge néven elhíresült, punkrock irányzatának fellegváráig sem. Kurt Cobain hősünk Robert nevű öccsével spanoskodott, amikor egyszer meghallotta a Novoselic-ház felső szintjéről a hangos basszusgitárzajt, és Robert mondta neki, hogy csak a bátyja nyúzza a húrokat. Az egymásra találó két punker-palánta, Kurt és Krist ezentúl sülve-főve együtt füveztek, LSD-ztek, piáltak, vagy ha éppen egy vasuk sem volt, akkor üres borotvahabos flakonból inhalálták a hajtógázt, és persze zenéltek. Azért nem voltak velejéig romlott, antiszociális surmók. Egyszer egy madármenhelyt üzemeltető nő félve nyitott ajtót a két betépett punknak, holott csak egy szárnyát tört kismadarat adtak le nála.
Kezdetben a helyi-menő punkcsapat, a Melvils körül sündörögtek, majd 1987-ben megalapították a saját punkrock triójukat: az énekes-gitáros Kurt és a basszer Krist alapító tagokból álló Nirvanát (a Nirvana nevet csak '88-ban vették fel és eleinte a dobosokat gyakran cserélgették, Dave Grohl csak 1990-ben csatlakozott). A Nirvana hamisítatlan, alulról szerveződő punkrockbanda volt, különösen abból a szempontból, hogy istenhátamögötti, "white-trash" favágók lakta vidéken alakultak és a csóróbbnál is csóróbb suttyók voltak. Jellemző, hogy Krist volt a bandában az egyetlen, aki legalább a középsulit befejezte. (Mi több, az 1980-as, Zadarban töltött évben ugyanabból a Stipe Šuvar által megreformált tananyagból tanult, mint pl. MTi és a többi negyvenes, vajmagyar törzsolvasónk.)
A kezdeti fellépésekért persze egy fityinget sem kaptak és egy tizenkét fős közönség már komoly "tömegnek" számított a koncertjeiken. Krist apja, az öreg Kristo erős horvát akcentussal, a maga tört angoljával gyakran pörölte a semmirekellő srácokat, hogy: "Inkább cserélnétek lapátra a gitárt!" Első, az Államokat átszelő, az USA keleti partjáig tartó turnéjuk során menedzser híján Krist afféle pénzügyi mindenes is volt. Persze nem arról volt szó, hogy szétosztotta volna a vastag bevételeket, hanem kábé arról próbált gondoskodni, hogy éhen ne haljanak. Az ő szakadt furgonjával mentek és üzemanyagtakarékossági szempontból megtiltotta, hogy átlépjék az ötven mérföld per órás sebességet. A nyolcvanas évek végén az USA-ban egy gallon benzin kevesebbe került, mint Európában egy liter; azaz egységáron kb negyedannyiba. Ha ezt is ki kellett centizniük, akkor tényleg krisztusi, avagy CPG-i szegénységben éltek. A fellépések mellett pólóárulással egészítették ki a jövedelmüket, sőt, tulajdonképpen ez volt a fő bevételi forrásuk. Első, 1989 őszi európai turnéjuk is még a noname csóróság jegyében telt. Budapesti fellépésükön a PeCsában például kétszáz fő előtt játszottak és tízezer forint gázsit kaptak.
A Nirvana tagjai a Sex & Drugs & Rock & Roll kollekcióból a legkevésbé a szexszel éltek. Egy átlagos, bővérű Serbia Insajd -olvasónak bármennyire is hihetetlenül hangzik, de az alternatív szexszimbólum Kurt Cobain nem hogy a két kezének ujjain, hanem inkább az egyiken meg tudta volna számolni élete összes szexuális partnerét. Elhíresült beköpése, mellyel angliai turnéjukon a zenei sajtóból átkerültek a bulvárba, miszerint egy interjú során kijelentette, hogy: "A világon a legjobban a Hole női punkegyütes énekesnője, Courtney Love kefél!" Mindez tulajdonképpen a zárkózott Kurt gyávaságával magyarázható. Ugyanis akkor Kurt Cobain azon ritka életszakaszai egyikét élte, amikor egy röpke ideig párhuzamosan kevert két csajjal. Későbbi feleségével, Courtney-val és egy bostoni utcazenészlánnyal, aki meglátogatta Londonban és akinek Kurt nem merte a szemébe mondani, hogy részéről vége a kapcsolatuknak, hanem mindezt áttételesen az MTV és a Sun bulvárlap útján üzente meg.
A rajongólányok megcsinálását Krist is elítélte, nem tartotta egy öntudatos punkrockerhez méltónak. Ha nagyritkán, a hormonjainak engedve élt is ezzel valaki a bandából, akkor "hőstettéről" jobban tette ha hallgatott. Kristet és Kurtot talán a visszafogott csajozás miatt homoszexualitással is vádolták. Pusztán arról volt szó, hogy a Nirvana kezdetben annyira csóró volt, hogy a turnékon gyakran aludt egy ágyban Krist és Kurt, de nem volt abban semmi buzulás, hanem egyszerűen nem volt pénzük több ágyas szobát bérelni. A koncerteken a nyelves csókok, meg a női-, gyakran menyasszonyi ruhás fellépések pedig polgárpukkasztásként csupán a show részét képezték. Egyébként, ahogy "jó punkokhoz illik", törtek-zúztak. A hangszerek szétverése a Nirvana védjegyévé vált, de miután világsztárok lettek, igazi őrjöngő rockerekhez méltóan, gyakran verték szét a hotelszobákat is. A hórihorgas Krist gyakran bunyózott a kidobókkal. Egy koncerten pedig a magasra feldobott basszusgitárja annyira fejbekólintotta, hogy azt hitték, agyonütötte. Pár perc múlva szerencsére összekapta magát.
"Klasszikus", Krist és Kurt közötti "gitárpárbaj".
A világhírt megalapozó korai sikerszámuk, a Smells Like Teen Spirits azon kevés Nirvana szám közé tartozik, amelyiknek zenéjét nem egyedül Cobain, hanem mindhárom tag együtt jegyzi. Kurt ugyanis, mint mindig, először lejátszotta a srácoknak az általa kiötlött gitáralapokat, de Kristnek nem tetszett a szám, túl gyorsnak találta. Aztán hármasban buheráltak rajta, (ahogy Krist nevezte a közös alkotói folyamatukat: "Nirvanizáltunk") majd Kurt villámgyorsan rögtönzött egy meglehetősen dadaista, mégis ütős szöveget, a klipben pedig hab a tortán, hogy az öreg iskolagondnok tulajdonképpen egy Kurt-paródia, ugyanis egy ideig, miután kimaradt a középsuliból, Kurt ott helyezkedett el gondnokként.
Krist volt az, akinek Kurt először beszámolt első heroin-élményéről. Krist persze elsősorban amerikai és csak másodsorban horvát. Először egy rövidke, érdeklődő és pozitív: "Waouu, és milyen volt?" kérdést intézett haverjához. Miután Kurt azt válaszolta, hogy egész jó, Krist elmondta neki, hogy nagy baromságnak tartja ezt a "kalandot" és felhozott pár példát arra, hová vezet ez az út. Mint tudjuk, Kurt nem hallgatott a spanjára.
A Nirvana 1992-ben ért a csúcsra. Abban az évben a világ legnagyobb rockbandájaként tartották számon.
Közös pályafutásuk végül 1994 április 5-én, a 27 éves Kurt bumm a fejbe projektjével ért véget. Kurt Cobain csatlakozott a rockzene nagy fekete 27-éhez: Jimi Hendrix és Janis Joplin (†1970), Jim Morrison (†1971) majd a Kurtéket nemrég követő Amy Winehouse (†2011) önpusztító csapatához.
A Nirvanát Kurt zsenialitása éltette. Az érzékeny, törékeny testű és beteg lelkű Kurt Cobain géniusza József Attiláéhoz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy Kurt alapműveltsége a béka segge alatt volt. A tévé előtt felnövő Kurt e hiányosságait a giccs iránti rajongásával pótolta. És mint ahogyan Szerb Antal is megmondta: "Az igazán nagyoknak nem árt a giccs." A punkrock őszinte kilátástalanságának gyors zúzásait lassú, dallamos betétekkel ötvözte. Az ily módon könnyebben befogadható, fülbemászóvá varázsolt számokkal, mint Krist találóan megjegyezte: "A punkrockot a Nirvana vitte el a tömegekhez."
Az egyre inkább az ópiátfüggőségével, és még annál is inkább a saját démonaival hadakozó Kurt Kristtől is eltávolodott. Az érett, és főképp a késői Nirvana már mindenről szólt, csak nem a laza punkzenészek demokráciájáról. Kurt diktálta a feltételeket, amit Krist és Dave Grohl kénytelen volt benyelni. Kurt azért a régi haverság emlékére, csak akkor mondta le utolsó turnéjuk folytatását, miután Szlovéniában is játszottak, mert tudta, hogy Krist horvátországi rokonságából sokan kizárólag a Novoselic-gyerek miatt utaznak a koncertre. Holott rá néhány napra már az első öngyilkossági kísérletén is túl volt. (Spontán "majdnem meghalása", herointúladagolás miatt addig már vagy tucatszor előfordult, Courtney és a szűk személyzet mindezt már rutinosan kezelte, de igazi, búcsúleveles "öngyivel" korábban még nem próbálkozott.) Krist Kurtöt halála előtt egy héttel megpróbálta felrakni egy Los Angelesbe tartó repülőre, hogy megkezdje a sokadik elvonóját. Kurt akkor nem ment el, ám rá pár napra mégis (majd gyorsan le is lécelt). Krist szinte biztos volt benne, hogy többé nem látja Kurtot élve, holott még a korábbi öngyilkossági kísérletét is eltitkolták előle.
A Nirvana után Krist még zenélt más bandákkal, olykor Dave Grohl sikercsapatának, a Foo Fightersnek is besegít és ma is aktív a Flipperrel, független filmeket rendezett, egy seattlei újságnak blogolt, aktívan politizált.
A kopaszodó, középkorú Krist hórihorgas alkatával Robin Williams fölé tornyosul ebben a nyúlfarknyi jelenetben.
Krist Novoselic egy jó amerikai-horvát arc, aki délszláv gyökereihez annyira ragaszkodik, hogy a nevét is "Chris"-ről a horvátosabb "Krist"-re módosította, és a Nirvana fénykorában a szívügyének tekintette, hogy a boszniai háborús áldozatok megsegítésére jótékonysági koncertet tartsanak. Emellett Krist volt a Nirvanában – különösen a mogorva, saját magát is gyűlölő Kurthöz képest – a legjobb fej. Poénkodott, hülyéskedett, önfeledten tört-zúzott. Kezdetben elég keményen piált és gyakran spanglizott, mégis a leginkább ő volt a legtöbbször észnél. Igazi Nagy Ember, és nem csak centiméterekben.
Krist zenésztársára és barátjára, Kurtre elmékszik.
Vidám ráadás: A Nirvana a '90-es évek elején eljátszotta a '60-as évek elejét.
A következő részben, jövő szerdán, egy bosnyák sportposztban vagy a 202 cenits Razija Mujanović, immár visszavonult kosárlabdázónőről, vagy a „csak” 195 cm-es Zlatan Ibrahimović focistáról olvashattok.Kommentben megírhatjátok, melyikük érdekelne jobban.
Mostanában rájár a rúd az Amy nevű huszonéves bevállalós lányokra. Amy R. huszonöt éves új-zélandi turistalány a Hvar szigetén kikötött Aneta nevű jacht vécéjében, szeretkezés közben sérült meg, csütörtök éjjel. Egy huszonkét éves brit állampolgárral (csak a monogramja ismert: J.M.), alkalmi partnerével estek szenvedélyesen egymásnak a mosdón. A mosdókagyló eltört alattuk és a kerámiaszilánkok a lánynak majdnem levágták a kézfejét.
"A bal kézfejét csak egy bőrdarab tartotta, amikor beszállították" – nyilatkozta dr. Zdravko Roje, spliti sebész, az Amy tenyerét hatórás műtéttel megmentő egészségügyi csapat vezetője.
A rendőrség kiderítette, hogy a sérült lány és alkalmi szexpartnere nem tartozott az Aneta jacht utasai közé, hanem a tőle nem messze kikötött Vasko turistahajón töltötték a nyaralásukat és a szenvedélyes légyottra besurrantak a másik vízi jármű klotyójába.
Alkalmi lovagja a súlyosan megsérült lányt magára hagyta és kereket oldott. [Most nem azért, de milyen egy gerinctelen görény az ilyen? Oké, addig rendben van, hogy 22 évesen kapva kap egy alkalmi numerán. Még az is belefér, hogy besurrannak egy vadidegen jacht slózijára, hisz csak szerelmet mentek lopni, de magára hagyni a csajt leszakadt tenyérrel?]
A súlyosan sérült lány hajnal háromkor valahogy elvergődött az egész Adria egyik legpuccosabb dizsije, a hvari Carpe Diem elé, ahonnan villámgyorsan bevitték a sziget orvosi ügyeletére, majd a súlyos sérülésre tekintettel a horvát hadsereg egyik helikoptere szállította a spliti kórházba.
Szolgálati közlemény: MTi-t és a többi, végleges elburvárosodástól aggódó törzsolvasónkat megnyugtatom, nemsoká ismét komoly posztok is lesznek a blogon.
Bernadett: parkoláskor a 2 kunást kiváltja a 10 forintos (Fotó: Bors)
Felvette a harcot a zadari (Zára) parkolótársaság a magyar forinttal és vélhetően a magyar turistákkal szemben. A város a nyári szezonra mindig drasztikusan megemeli a kiemelt zónáiban a parkolási díjakat, de a leleményes magyarok úgy tűnik, kifognak a helyi parkolótársaságon.
A magyar tízforintos érme – a parkolóautomaták érzékelőrendszere számára – annyira hasonlít a horvát két- vagy ötkunás érmékhez, hogy az automaták nem veszik észre a csalást. Így hiába a 10 illetve a 12 kunás parkolási díj, legrosszabb (vagy állásponttól függően legjobb) esetben 12-60 forint (attól függően, hogy 2 vagy 5 kunásnak számolja az automata) is kerülhet be a parkolóautomatába, 12 kuna helyett. Ez a mi szempontunkból tökéletes árfolyamnak mondható, hiszen 420 forint helyett csak 60 forintba kerül egy óra a város legdrágább parkolóiban. (Forrás: Nyári Lap)
Ami mindezt globális, sőt interrassziális szintre emeli, a cikkhez (posztzártánkig) írt négy Facebook-kommentből három:
Tonye Jack • EPAM Systems interesting article 1 • Tetszik • Válasz • szerda, 15:13
Bettina Windy Do you understand hungarian??? Tetszik • Válasz • szerda, 15:19
Tonye Jack • EPAM Systems I have my ways ;) 1 • Tetszik • Válasz • szerda, 15:46
A jelenség nem újkeletű. Íme egy 2007-es élménybeszámoló az okosba' parkolást a kisgyerekes mintanyaralással összekötő honfitársnőnktől:
"Ezt eddig mindig elfelejtettem, ha valaki tudja, hogy ide jön azaz Horvátországba nyugodtan rakjon 2-3 rolni 10 Ft-ost a táskájába... ugyanis elfogadja a parkolóóra :D Igazi romantikus szép kis város kisgyerekeseknek is igazi kikapcsolódást nyújtó, gyönyörű partszakasszal."
Az egyik legnépszerűbb (össz)horvát napilap, a Jutarnji List és a legnagyobb példányszámú dalmát napilap, a Slobodna Dalmacija online kiadásai arról is írnak, hogy a magyar sajtó és a közösségi portálok tippeket is adnak a foritttal parkolóórát bűvölőknek. Röpke gyűjtésem szerint nem alaptalanul.
Arról nincs információnk, hogy a horvát parkolótársaságok alkalmazottainak mennyire szúr szemet a magyar luxusautók egy részének legfontosabb optikai tuningja, az okosba' kibulizott rokkantmatrica.
A legnagyobb példányszámú szerb bulvárlap, a Blic online kiadása elegáns fricskát vett át a brit zsurnaliszta blogoszférából. A Guardian szájtjához tartozó blogján Roy Greenslade, az újságírás professzora a legnagyobb brit médiumok szerkesztéspolitikáját elemezte. Éspedig abból a szempontból, hogy a szinte egyidejűleg bekövetkezett két tragikus esemény, a norvég merénylő ámokfutása és Amy Winehouse halála közül melyik szerepelt az elmúlt napokban gyakrabban címlapon és melyik hírnek nagyobb az olvasottsága.
A Blic újságírója leplezetlenül elárulja, hogy az álszent olvasói kommentek ellenére az önsorsrontó brit popsztár sztorija jóval több olvasót érdekel a fanatikus norvég merényleteinél.
"A minőségi sajtóban a norvég mészárlás szélesebb publicitást kapott, azonban a szerkesztők nem tévedtek volna, ha felcserélik a prioritást. Amy Winehouse közismert személy volt és az olvasók intenzíven élik meg halálának drámai voltát." Írja Grenslade professzor.
"Hasonló dilemmával szembesültünk mi is a Blic szájtján. A cikkek hierarchiáját a hírek dinamizmusa és a szerkesztői becsléseink alapján végeztük. Az elemzésünk pillanatában a Blicen a vezércikk az alábbi: Szerb orvos mentette a norvég gyerekeket. Úgy éreztük fontosabb ennek a hírnek a társadalmi célú üzenete, mint annak, hogy: Amy és barátai kilenc palack whiskyt ittak meg belgrádi fellépése előtt. Annak ellenére, hogy az utóbbi cikk jóval olvasottabb, mint a hivatkozott norvég. Kétszer olvasottabb, hogy eláruljuk a titkot."
Hát igen, nemcsak Angliában és Szerbiában ősi médiafogyasztói szokás, hogy önbevallásos alapon mindenki Discoveryt, National Geographicot, és komolyzenei hangversenyeket néz, mégis több millióan naprakészek Győzikéből...
"Már csak te hiányoztál nekünk!" – sóhajtottak fel a mérsékelt szerbek, ugyanis Anders Behring Breivik az ezerötszáz oldalas "Mein Kampfjában" kifejtette, hogy Szerbia 1999-es NATO-bombázását követően határozta el végérvényesen a kétfelvonásos merényletet, mely ezidáig 93 életet követelt (négy eltűnt személyt még keresnek).A legfrissebb adatok szerint mindösszesen 76-an haltak meg. Nyolcan az oszlói robbantásban és 68-an Utøya szigetén. A bombázást az akkori norvég munkáspárti kormány is támogatta. Nyilván a részleteket nem tizenhárom éve dolgozta ki – az irományához is később kezdett hozzá –, de a végeredmény sajnos ismert.
"Teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy Amerika és Nyugat-Európa a szerb testvéreinket bombázta. A szerbek csupán azt szerették volna elérni, hogy az albánokat és a többi muzulmánt visszatoloncolják Albániába. Amikor az albánok ennek önként nem tettek eleget, a szerbeknek nem maradt más választásuk, mint a hadseregük bevetése. Azzal, hogy megtiltották Szerbiának a saját szuverenitása alatt álló területen a problémamegoldást, a nyugati rezsimek Európában önnön sírjukat ásták meg. Annak a lehetőségét teremtették meg, hogy előbb-utóbb néhány »mini-pakisztáni« bábállam szülessen a nyugat-európai országokban. Ez teljes mértékben megengedhetetlen!" – duzzog a kékszemű norvég az értekezésében.
Breivik megemlíti az 1389-es rigómezei csatát is, valamint, hogy a törökök öt évszázadon keresztül tartották a szerbséget rabigában, és a kilencvenes évek balkáni háborúiról is értekezik. Meggyőződése, hogy Bosznia szerb föld, amit azzal támaszt alá, hogy a délszlávok a hetedik században telepedtek ott meg. A két legnagyobb törzs szerinte a szerb és a horvát.
"Bosznia kizárólag szerb volt. Ötszáz évig egyetlen muzulmán sem élt ott, mindaddig, amíg a törökök nem igázták le a Balkánt" – vélekedik Breivik.
Emellett megemlíti, hogy az albánok a szerbeket a háromszor magasabb népszaporulatukkal győzték le, amit a szerbellenes állami politikának köszönhettek. A náci Németországban sínylődő zsidókhoz hasonlítja az albánok által elnyomott koszovói szerbek helyzetét.
Koszovó függetlenségének kikiáltását Európa iszlamizálódásának újabb mérföldkövének tartja. Az albánok szerinte hírhedt kábítószerkereskedő bűnözők.
Mit is lehet minderre mondani? A szerb szomszédokhoz képest örülhetünk annak, hogy Breivik csak a magyar lányok szépségén hozsannázott és egy kicsit hunyadijánosozott meg vonagáborozott.
A jugoszláv polgárháborúról számos összeesküvés-elmélet tartja magát a mai napig. Ezek egyike a fentről szervezett háború elmélete. Eszerint a horvát, a szerb és a bosnyák elit írta a háború forgatókönyvét, de legalábbis a szinopszist mégpedig azért, hogy megszedjék magukat.
Kétségtelen, hogy a délszláv háborúkban nagyon sokan meggazdagodtak, hogy, bár a vonalakon egy légy sem repülhetett át, a különféle csempészáru akadálytalanul vándorolt át a fronton. Ez nem szorul különösebb bizonyításra, még Mladics naplóiban is szó esik nem hivatalos olaj exportról, de egyesek szerint még egymásnak is adtak el fegyvereket a szemben álló felek. Futott a szekér.
Talán nem véletlen, hogy a jó üzleti érzékkel megáldott szerb hadúr, Arkan éppen a szlavóniai területeken kezdte az akcióit, sokan úgy tartják, hogy arrafelé volt a legnagyobb lóvé annak idején. Szlavóniában álltak például az INA olajtornyai, hiszen a nyolcvanas években találtak ott némi fekete aranyat, azzal jól lehetett bizniszelni. Azok legalábbis, akik nagyban nyomták, a hagyományos szar sárga arannyal keveset foglalkoztak, őket a nagy pénz érdekelte. Szerbia közel volt, Belgrád egy kőhajításnyira, ment az bolt. Akkoriban sok kocsi futott BM jelzésű rendszámtáblákkal, hiszen Beli Manastirban működött a legnagyobb lopott járműveket recikláló autókereskedés.
A rablás persze minden szinten ment. Emlékszem, a 90-es években a városunkba érkezett egy szatirikus színdarab, amely egy önkéntes szerb katonáról szólt. A plakáton egy egyenruhás pocakos férfi szerepelt, nyakában fegyver, hátán nagy puttony. A puttonyból egy tévé kandikált ki, kezében egy liba, a nyakánál fogta. Még fekete humornak is nehéz felfogni. Az alábbi képen Ceca látható, Arkan felesége. Secondhand szőrmében feszít a frontvonal mögött.
Nem csoda, hogy míg Mladicsnak és Karadzsicsnak a boszniai turnéból maradt pénze viszonylag hamar elfogyott (Mladics elvileg ezért költözött a rokonokhoz, ahol végül elfogták), Goran Hadzsics jól megélt a rabolt vagyonból. Nem véletlen, hogy nem pár aranygyűrűt akart zaciba vágni, mikor elfogták, hanem egy Modigliani-festmény elpattintásán fáradozott.
Az egyik szerb lapnak nyilatkozó egykori kiskatona szerint a szabadcsapatok mindent vittek, ami mozdítható volt. "Az egyikük egy kanapét rakott fel a harckocsira, úgy szállította a haza" - hozott egy példát a nevét nem vállaló egykori katona, aki szerint a füstölt sonkákat gyakorlatilag golyóálló mellényként aggatták magukra a hétvégi gerillák, akik a gyors rablóhadjárat után, általában hamar hazatértek Szerbiába. A következő képen két hétvégi harcos látható.
"Amíg a hivatalos hadsereg a rendet és a határokat védte, a háborús nyerészkedők a házakat tisztították meg a vagyontárgyaktól, de ez mind semmi, ahhoz képest, amit a felsőbb szinteken műveltek" - mondta el a Pressnek a neve elhallgatását kérő forrás.
Felsőbb szinten üldögélt Goran Hadzsics is. Becslések szerint az olajmezőkön, amelyek 1992-től szerb kézen voltak, napi 200 tonna olajat termeltek, amely azonnal az embargó sújtotta Szerbiába indult. A pénzből persze jutott a szabadcsapatok további tisztogatását támogató "alapba" és a kiskirályok zsebébe is. Hadzsicsnak sem voltak filléres gondja.
Hogy a raktárosként induló Hadzsics milyen komoly tapasztalatokat szerzett az olajiparban, jól példázza, hogy 2001-ben a NIS (a szerb MOL) vezérigazgatójának tanácsadója lett. 2004-ig látta el ezta feladatot havi 800 eurós fizetésért. Hiába, a legértékesebb munkatárs, aki élesben tanulta a szakmát. Hadzsics tehát kegyetlenül megszedte magát a RSK vezéreként, szeretett festményét is vagy 15 évig őrizgette, mire eladta volna.
Nemcsak az olaj jelentett azonban komoly bevételt a háború ágazatban, a cigarettacsempészet is jól pörgött, és a különféle kenőpénzek is szépen áramoltak azalatt a pár év alatt. A kilencvenes évek derekára a horvátok visszafoglalták területeik nagy részét, és a még mindig megszállás alatt álló Szlavónia is visszakerült hozzájuk. Ez utóbbiról megegyeztek a szerbekkel, akik harc nélkül adták át a tercsit. Harc és bükkösök nélkül. Amikor tiszta lett, hogy Szlavónia visszakerül a horvátokhoz, Hadzsics és a haverjai nekiláttak az addig sem kímélt erdők végleges kivágásának. Horvát becslések szerint, 60 ezer tonna bükk és fekete dió tűnt el a környékről a kivonulás előtt.
Érdekes cikket közölt a VajdaságMa, kedvenc vajdasági magyar lapom. Azt írják: az új őrület Szerbiában a klimatizált koporsó. Pont szülővárosom, Topolya egyik cége, az Usluga újítása ez a csoda.
A koporsó fedelébe építik be a klímát, de a halottat nem azzal együtt temetik el. Odalent már hűvös van, ugye. Gondolom a kánikula miatt pörgött fel a klímás koporsó ágazat. A Vajma cikke szerint akár 5000 euróba is kerülhet a különleges láda. A cég azt nyilatkozta a lapnak, hogy legjobb vásárlói a montenegróiak, hiszen náluk szokás, hogy a halottat nem temetik el azonnal, hanem bizonyos ideig a házban tartják felravatalozva. Fotó, és további részletek erre.
Elfogták Goran Hadžić egykori hadvezért és háborús bűnöst. A hivatalos bejelentés szerint a Fruška gorán (Tarcal-hegység), egy erdei úton fogták el szerda reggel 8 óra 24 perckor, miközben éppen egy "kontaktjával" készült találkozni. A sajtó most azt találgatja, hogy a szomszéd kolostorban, vagy a közeli katonai bázison rejtegették-e, a Tádity Borisz nem kívánta egyiket sem megerősíteni. Az elnök azt is megígérte, hogy hamarosan rendőrkézen lesznek azok, akik a különféle szökevények rejtőzködésében segítettek.
Mivel Hadžić nem túl legendás alak, nem akkora "hős", mint Mladić vagy Karadžić, max egy kisebb tüntire lesz elég, nem számítunk nagy hőbörgésre Belgrádban. Érdekes egyébként, hogy ezek mennyire szerettek a Vajdaságban elrejtőzni. Az összes rosszfiú arrafelé húzta meg magát. Nem csoda, a kukorica-, búza- és napraforgótáblák remek búvóhelyet kínálnak.
Ki ez a Goran Hadžić?
Goran Hadžić, bár kisebb vad a többieknél, és nem is annyira értékes trófea, mégiscsak egy nemzetközileg ismert háborús bűnös, csak annyi különbözteti meg a többi jómadártól, hogy ő nem Bosznia és Hercegovina területén tevékenykedett, és nincs körülötte olyan nagy felhajtás sem, de elég nagy disznó ő is.
Goran Hadžić Horvátországban, azon belül is leginkább a horvát kifli jobb felső csücskében tette mindazt, ami miatt most őt egy lapon – vagy inkább egy listán – említik Ratkóval és Radovánnal. A kiflinek eme sarkát a Szlavóniának, Baranyának, és Nyugat-Szerémségnek nevezett területek alkotják. Az egész pár négyzetkilométer.
Hadžić eredetileg raktáros volt, aztán pártember lett, a jugó kommunista párt embere. Miután a szerb szabadcsapatok, és a JNA (Jugoszláv Néphadsereg) a '90-es évek elején megszállták az említett kiflicsücsköt, illetve az kvázi egyesült a már megszállt horvátországi szerb területekkel, ő lett a foglalt föld kormányzója (vagy valami afféle). Az úgynevezett Republika Srpska Krajina első számú embere lett 1992-ben. Ezen a horvátországi területen éltek relatív többségben a szerbek, és itt alakították ki kérészéletű miniállamukat.
A horvátok a Bljesak, és az Oluja ("Vihar") hadműveletben a Krajina nagy részét visszafoglalták, kivéve Kelet-Szlavónia egy részét, valamint a Branyának (Baranja) nevezett területet, és az úgynevezett Nyugat-Szerémséget (különálló kis terület a Duna mentén). Itt Hadzić maradt az úr egészen az Erdődi egyezményig (1995), amikor a szerbek visszaadták az egészet további vérontás nélkül. 2004-ben citálták először a hágai Nemzetközi Törvényszék elé, ezután Hadžić – ahogy azt már megszokhattuk – eltűnt.
Mit követett el Goran Hadžić mielőtt köddé vált?
Mivel a lista igen hosszú, csak válogatok:
Részt vett azoknak a szerb területvédelmi erőknek, és szabadcsapatoknak a létrehozásában, amelyek a háborús bűncselekményeket elkövették. Ezeknek de jure parancsnoka is volt 1991 és 1993 között.
Kitervelte, elrendelte, és végrehajtatta a horvát, és más nem szerb (pl. magyar) lakosság elüldözését a Szerb Krajina területéről. Dalj, Dalj Planina, Erdut, Erdut Planina, Klisa, Lovas, Grabovac és Vukovar településekről.
Ugyanezeket börtönbe záratta, embertelen körülmények között tartotta, verte és kínozta, valamint kényszermunkára küldte.
Megközelítőleg 27 500 nem szerb lakost deportált, illetve üldözött el a vád szerint a fent említett területekről. A nem szerb lakosság házainak és egyéb tulajdonának előre kitervelt rombolását is neki "köszönheti" Horvátország.
Vádolják még népirtással, és gyilkossággal. Börtöneiben is rendszeresek voltak a kivégzések, de csapatai civileket öltek csak úgy kedvtelésből is.
1991. október 18-án a parancsnoksága alatt álló szerb fegyveresek 50 foglyot kényszerítettek egy aknamezőre, hogy lábukkal keressék meg a robbanószerkezeteket. Egy akna biztosan fel is robbant, 21 fogvatartott vesztette életét robbanás, vagy golyó által.
1991. november 11-én Erdőd (Erdut) térségében magyar és horvát civileket ejtettek foglyul a szerb szabadcsapatok. Közülük 15-öt kivégeztek, köztük időseket. Egyeseket elástak, másokat kútba dobtak.
1991. november 11-én további öt fő halt meg hasonló körülmények között.
1991. november 20-án, vagy akörül követték el a legnagyobb gaztettet, már amennyiben ezeknek lehetnek fokozatai. "Katonái" 264 embert, leginkább sebesülteket, gyűjtöttek be a vukovári kórházból, elszállították, majd ütlegelésük, és kínzásuk után kivégezték őket. Áldozataikat tömegsírba temették.
A listának még nincs vége, csak itt ezen a blogon. Már rosszul vagyok tőle, akit érdekel Carla del Ponte vádirata, angolul hozzáférhet itt.
A videón látható fiatal macedón cigányaszony előadja sirámát: az állam ellehetetleníti az életüket, a rendőrség nem engedi őket koldulni. Később jön egy freudi elszólás: "Nem engedik, hogy lopjunk!"
A felvétel érdekessége, hogy a vélelmezhetően műveletlen, fiatal, temperamentumos cigányasszony olyan jó ritmusban beszél és annyira ügyes a metakommunikációja, hogy az is, aki macedónul nem beszél, csak szerbül – vagy horvátul, bosnyákul, montenegróiul; hiszen a macedóntól és különösen a szlovéntől eltérően, ezen nyelvek között valójában legfeljebb annyi a különbség, mint az amerikai és az angliai angol között –, teljes egészében megérti a mondanivalóját. Pedig általában aki csak "szerbhorvátul" ért, "bolgármacedónul" gyakran legfeljebb találgatni tud, és elég könnyű melléfogni.
.jpg)
"Amíg a hivatalos hadsereg a rendet és a határokat védte, a háborús nyerészkedők a házakat tisztították meg a vagyontárgyaktól, de ez mind semmi, ahhoz képest, amit a felsőbb szinteken műveltek" - mondta el a Pressnek a neve elhallgatását kérő forrás.
