Hírek, vélemények, elemzések, interjúk és beszámolók az exjugoszláv térségből, illetve érintőlegesen a Balkán-félsziget egyéb területeivel kapcsolatban is. Szigorúan szubjektíven. A blogot többen szerkesztjük, az egyes szerzők véleménye nem feltétlenül egyezik meg.
Facebook-oldalunk rendszeresen frissül, a blogposztoktól eltérő anyagokkal. Lehet nekünk linket, képet, videót, bármit küldeni. Ha ott írsz privát levelet, akkor azt mindhárman látjuk, így gyorsabban kapsz választ.
Friss topikok
Deak Tamas:
@Styxx: és sajnos folytatódott a sor. (2023.05.28. 13:16)Futóbolond magyarok
Turulmadár_hun:
Kedves Bálint Csaba Úr,
Műveletlen emberek létez... (2021.04.29. 07:11)Vajdasági magyar szótár
* A névhasználat nem előlegez meg semmilyen állásfoglalást Koszovó státuszát illetően; az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatával, valamint a Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenséggel kapcsolatos véleményezésével összhangban.
Boszniában történt a következő eset. Kedden ütötték el ezt a bringást Zenica városában a Jutarnji List szerint. Egy svájci rendszámú Audi. Ami külön repül a testétől, az a lába. Minden kommentár felesleges, de szerintem ez titeket nem fog megakadályozni abban, hogy leírjátok a véleményeteket. Nemcsak a bűnös, hanem a szemtanúk is elmulasztották a segítségnyújtást, talán a sokk miatt, de az is lehet, hogy nem akarták összevérezni a ruhájukat. Még csak a közelébe se megy senki percekig. A forgalom szinte zavartalanul haladt tovább. A balesetet okozó nőt később elfogták. A videó gyerekeknek csak nagymamáik társaságában, linzert ropogtatva ajánlott!
A Jutarnji.hr mutatta be a felvételt, de ők is egy blogról szerezték be, a Zenicablog.com-ról. A lap információi szerint a nő, aki az Audit vezette pszichés zavarokkal küzdött, a végzetes napon pedig édesapjának kocsiját vitte el annak tudta nélkül.
UPDATE: Amennyiben valóban a feje repült el a szerencsétlennek, valóban kár a segítségnyújtás témát feszegetni. Amúgy is kár feszegetni bármit is.
Kedves Olvasóink, folytatjuk a Serbia Insajd thanatosz sorozatát. A "Horror Biške" néven ténykedő előadóművész hiánypótló, mulatós zombi nótával rukkolt elő.
Friss és ropogós videó egy szerb temetésről. A halott akarata az volt, hogy cigány zenészek húzzák a föld alá valót a temetésén, és rendezzenek neki bulit a temetőben, hát így lett. A faszi, aki a kereszt mellett ropja, az elhunyt legjobb barátja, akivel sokszor a pohár fenekére néztek. Természetesen nem állítom, hogy ez így szokás Szerbiában. Nem így szokás. Bárhol máshol is rendezhették volna ezt a temetést, de történetesen Szerbiában rendezték. Ezért is került erre a blogra.
Képzeljünk el egy, az állam és az egyház viszonyát taglaló, természetfeletti csodával, avagy éppenséggel csodának kikiáltott átveréssel megspékelt, meglehetősen abszurd Hrabal-, vagy Moldova-regényt.
Súlyosan nagy idiótát vittek be a bosnyák rendőrök a minap egy kis beszélgetésre, bár ezen a pofán a dumálgatás aligha segít. Nedzsad Kilicsics úr egy You Tube videónak hála került a hatóság figyelmébe. A szpotban az alábbi elmebeteg egy egész gerillacsapatnak elegendő fegyverrel játszik Rambósat a hegyekben. Ja, meg egy kígyóval. Nem tudom, hogy az elképesztő megfelelő kifejezés-e arra, amit ez a barátai által csak Terrornak becézett kretén csinál.
Nem lehet ezt így gyerekek. Olvasom, hogy Szabadkán valami idióta zsaru fejbelövéssel fenyegetőzött, amikor meglátta a magyar plakátolókat. Nincs ebben semmi nóvum, mindig voltak elmebetegek, nem ettől megy fel a vérnyomásom, hanem attól, hogy mekkora lámák vagytok a Pásztorral meg a többiekkel az élen.
Olvasom ezt a hírt az MTI-ben, meg mindenfele, tele van vele az egész kurva magyar sajtó egész nap. Ott túráztatják a hírt álló nap az első négy infó között portálok, alatta kaffognak a kommentelők, hogy mit kéne, meg hogy kéne tenni a szerbekkel, meg skandallum és ez mind szart se ér. Majd Viktornak is panaszkodjatok, ha jön megint Palicsra kamuzni nagyokat az összetartozásról.
Nekem meg csak egy kérdésem van. Miért nem olvasok erről egy árva sorocskát sem a szerb lapokban? És tudod, nem nehéz rájönni, hogy nem azért, mert a soviniszta szerb sajó elhallgatja a valóságot, mert ők is a piacról élnek, meg a jóféle bulvárból és botrányból. Azért nem olvasok egy sort se erről sehol, mert ti nem vertétek fel a médiát. Lehozta a Magyar Szó, elolvasta az a párezer magyar, aki amúgy is tudja, mi a helyzet, de a szerb még mindig azt hiszi, hogy a magyarok el vannak kényeztetve Szerbiában. Ébresztő! A sajtót kell felverni, legyen ettől hangos az összes fórum basszameg! Feljelentést is kell tenni, ahogy meg is tettétek, de ti is tudjátok, hogy ez mennyit ér.
Oda kell csődíteni a B92-től a Pressig mindet. Írják meg, a külföldi sajtó vegye át, elemezgessék egy kicsit, csócsálják az infókat, ne maradjon már titokban az ilyen gyalázat, aki pedig elkövette, az szégyellje el magát. A politikus, a rendőr, az állampolgár érezze, hogy baj van. Nagyanyám mondta mindig, amikor elhallgattam, ha valami bajom volt, de nem szóltam: beszélj fiam, vagy szarjál betűt! Hát szarjunk akkor betűt!
Azt szokták felírni a házainkra, hogy "ez itt Szerbia", és tényleg az. Hát Szerbiában a szerb rendőrséget a szerb sajtóban kell megszégyeníteni! Ha kussolsz, holnap is kapsz egy pofont. Én küldjek sajtóközleményt a lapoknak? Meddig "jobb a békesség"?
A cím azért némileg bulvárosan eltúlzott, de aggodalomra semmi ok, déli szomszédunk tetoválás- és piercing fronton minimum a szabad világ középmezőnyébe tartozik.
A szabad művész
Az 1958-as belgrádi születésű, magát gyakran "szabad művészként" meghatározó Snežana Dubajić több mint harmincöt éves festői múlttal büszkélkedhet. A művészeti akadémikus Cvetko Lainović-tanítvány festőnő szakmai életrajzában nyolc önálló, és több tucat közös képzőművészeti kiállításról számolhat be.A sokoldalú művésznő 22 éve, 1988-ban nyitotta meg belgrádi tetoválószalonját. A Sindjel Salon egyben az első legális tattoo-stúdió a volt Jugoszlávia területén.
Jugoszláviában megélt zsenge ifjúságom emlékeit összegereblyézve, nekem olybá tűnik, hogy a távoli ’88-ban a tetoválásról útszéli prostituált mellére varrt „Samo za JNA” [Csak a JNA (Jugoszláv Néphadsereg tagjai, gyakorlatilag kiskatonák) részére] -típusú low-budget förtelemre asszociáltam. Mindezt (szerencsére) csak fényképen láttam egy korabeli újvidéki ifjúsági lap meglehetősen provokatív „Legantierotikusabb fotó” pályázatán.
Akkortájt nem kevés civil kurázsi, vagy legalábbis egy nagy adag polgárpukkasztás kellett egy belgrádi tetoválószalon nyitásához. Az engedélyek beszerzése pedig gondolom egy külön poszt terjedelmét érdemelné, elsősorban a késő-szocialista bürokratikus packázások szerelmeseinek, mint erre fogékony célközönségnek dedikálva.
Ezek után egy kiégett, szénné varrt, indiai elefántnál is ráncosabb, kiélt arcú punknagymamának képzelném a tatoo-, és időközben piercing-mesteri képesítést is megszerző művésznőt, de a képek alapján előbb néznémegy, a korához képest magát fitten tartó, pedáns németsebésznőnek a kevéske ízléses tetkót viselő,steril körülmények között dolgozó hölgyet.
A róla fellelt interjúk és egyéb sajtóanyag alapján is egy józan életű, a kifogástalan higiéniát, a professzionális szolgáltatásnyújtást kiemelt értékként kezelő, inkább sikeres üzletasszonyt, mintsem szabados művésznőt ismerhetünk meg a személyében. Ha a honlapján nem túloz, akkor egy valóságos kisbirodalmat gründolt. Tetováló és piercing-mester oktató központot üzemeltet, illetve piercing kis-, és nagykereskedést(!) is fenntart. Szóval, némi túlzással, Snežana asszony egy, a szexipar helyett a tetoválásra és a piercingpiacra fókuszáló szerb Beate Uhse.
E-mailes megkeresésemre munkatársai azonnal válaszoltak, és udvariasan megígérték, hogy amint időt tud rá szakítani, szívesen válaszol Snežana asszony a srbija.blog.hu kérdéseire. Idáig úgy tűnik, nem tudott ránk időt szakítani. :-) Ha egyszer megérkeznek a válaszai, kiegészítjük ezt a posztot.
Szerbiában a – hál’ istennek – nem túl jelentős mennyiségű politikai keményvonalas Karadžić–Mladić tetkók mellett ugyanazok a trendek érvényesülnek, mint bárhol a globalizált nagyvilágban. Az igényes tetoválások a tévéközvetítéseken keresztüli népszerűsítéséhez és egyben széleskörű össztársadalmi elfogadásához a kilencvenes években az élsportolók, elsősorban a kosárlabdázók járultak hozzá. (A kezdetleges tetoválások, különösen a kevésbé művelt férfiak körében, természetesen korábban is jelen voltak: "JNA+dátum", horgony, "Szeretlek Rozi, Teri, Milica" stb.) A szurkolói keménymag, különösen a két belgrádi nagycsapat ultrái: a Partizan „sírásói” (Grobari) és a Crvena Zvezda „daliái” (Delije) is lecsaptak az újra reneszánszát élő, (viszonylag) igényes kidolgozású tetkókra, mint az egyazon táborhoz tartozást kifejező, modern folklórelemre. Íme egy, a nemzeti címer beemelésével csöppnyi szerb nacionalizmust, míg Belgrád címerének felhasználásával egészséges lokálpatriotizmust is magába foglaló, zvezdás tetkó.
És mi a magyar helyzet?
Interjú Zagyvai Gáborral, a népszerű testmodositas.blog.hu bloggerével, honlapja (zagyvai.com) szerint az egyetlen magyarországi piercerrel, aki testmódosítással széleskörűen foglalkozik, és „keményebb” modifikációkat is vállal.
Srbija.blog.hu:A poszt címe vállaltan bulváros túlzás. "Szerbia péniszpiercing nagyhatalom?" Bennfentesként mennyit tudsz a szerbiai viszonyokról és főképp mi a helyzet Magyarországgal? Egy képzeletbéli tetkó- és piercing-, és különösen testmódosító világtérképen kishazánknak szerinted hol a helye?
Zagyvai Gábor: Akkor elsősorban a „mezei” péniszpiercingnél kicsit komolyabb beavatkozásra, az úgynevezett péniszgolyó-beültetésre hegyezem ki a válaszom. Sajnos nem tudom, hogy Szerbiában mi a helyzet a testmódosítással; őszintén megmondom, eddig nem nagyon hallottam "komolyabb" szerb testmódosítókról (azt értem itt a "komolyabb" szó alatt, hogy nem nagyon találkoztam szerbekkel külföldi honlapokon, linkgyűjteményekben, stb...). Ráadásul a péniszgolyó-beültetés egy olyan procedúra, amit általában börtönökben szoktak gyakorolni, így az ilyen beavatkozások nagy része nem kerül nyilvánosságra. Hazánkban azonban egyre többen tetetnek be ilyen golyókat, általában itt is börtönviselt ismerősöktől hallanak a golyókról a férfiak, akik aztán kedvet kapnak a dologhoz.
Srbija.blog.hu:Gondolom, emlékszel az első tetkóra (persze, ha tetoválsz is) vagy piercingedre (mármint arra, amit te varrtál/raktál fel másra, és nem rajtad van). Az mit ábrázolt, valamint melyik általad kivitelezett tetkóra, ill. piercingre vagy testmódosításra vagy szakmailag/művészileg a legbüszkébb?
Zagyvai Gábor: Persze, ezeket a dolgokat soha nem felejti el az ember! :) Az első piercinget a húgomnak szúrtam a fülébe, az első vágásom pedig az egyik cimborám hátára került. Szakmailag azokra a munkáimra vagyok büszke, amelyek komplex feladatnak, vagy bonyolultnak tűntek és szépen legyógyultak, illetve az elkészítésük sikeres volt. Ilyenek például ezek a munkáim:
Srbija.blog.hu:Mivel a Serbia Insajd blog olvasóit jellemzően érdeklik a politikai témák, természetesen akkor is, ha nem az ún. "nagypolitikával" hanem a kissé bulvárosabb, "kisemberes" vonulattal foglalkozunk, mennyire jellemzőek a tetkó- piercing- és testmódosítás fronton a politikai motívumok? Akár Nagy-Magyarország bokatetkó, rovásírás, vagy éppen Dávid-csillag, stb. Mi az ami igazán trendi manapság a "polidili" tattoo-piercing-bodymod szubkultúrában, persze ha beszélhetünk egyáltalán ilyesmiről?
Zagyvai Gábor: Manapság a magyarok elkezdtek visszafordulni az igen sokrétű kulturális gyökereikhez és mindez megjelenik a tetoválásokban is. Egyre többen készíttetnek pl. rovásírás-tetoválást.
Srbija.blog.hu:Neveket természetesen nem várunk, de megfordult már a szalonodban olyan politikus, vagy egyéb, régivágású, puritánnak tartott közéleti személyiség, akiről senki sem gondolná, hogy egy diszkrét tetkó, piercing, netán testmódosítás ékesíti valahol, szigorúan a kíváncsi közvélemény elől rejtett testfelületen?
Zagyvai Gábor: Politikus eddig még nem fordult meg nálam, de volt már orvos, üzletember, és minden olyan "felsőbb kasztba" sorolható személy, akikről senki nem gondolta volna, hogy gyakran elég meghökkentő dolog lapul a ruhájuk alatt! :-)
Kis személyes. Nekem nemhogy testmódosításom vagy piercingem, de még tetkóm sincs. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy az 1989-90-es sorkatonáskodásom alatt egy Németországban élő, második generációs vendégmunkás srácon láttam egy akkoriban Jugoszláviában ritkaságszámba menő (lásd fentebb), eredetileg középkori sisakos lovagot ábrázoló, igényes, színes tetkót. Igen ám, csakhogy a srác alaposan a nutellás (vagy euro krémes) üveg fenekére nézett, és ahogy „kihízta” a tetkót, az a lovag helyett egyre inkább Alfra hasonlított. Szívatták is vele a gyereket, úgyhogy én személy szerint az ilyesmit inkább kihagytam. Sajnos azóta jópár kilót felszedtem, ilyen szempontból lehet, hogy jól döntöttem. (Styxx)
Találós kérdés:
A nyolcvanas évek közepén egy nagyon súlyos vajdasági köztörvényes bűncselekményben is felmerült egy tetoválás, illetve annak értelmezése, kíváncsi vagyok, vajon beugrik-e valakinek az ügy.
Voltaképpen szóra sem érdemes, egyszerűen arról van szó, hogy a szerb belügyminisztérium, a MUP, olyan honlapot szerkesztett, amire kikerekedik az egységsugarú júzer szeme. Egy minisztérium, pláne egy ennyire, khm, katonás minisztérium hivatalos honlapján viszonylag kevésbé szokásos, hogy Facebook, Twitter és YouTube logók legyenek, márpedig a szerbiai belügyérek, úgy tűnik, nyomulnak a közösségi médiában. A facebookos csoportjuknak legalábbis majdnem 10,000 rajongója van.
A weblap hagyományos szolgáltatásai is teljesen emberarcúak, van egy egész korrekt FAQ rovata, meg bűnmegelőzési tanácsadás. Ha albán és magyar változat nincs is, angol legalább van. Ez ugyan igencsak kivonatos, de a vékonyka angol verzió is több, mint a semmi . A MUP imidzsére valóban ráfért egy kis PR, nem is túl régen a szerbiai rendőrök a „szolgálunk és védünk” alapfeladatán kívül azért jópár kevésbé dicsőséges projektben is benne voltak, kérdezzük csak meg bosnyák vagy koszovói barátainkat. Ja, és ha Szabadka és Kelebija között (az országból kifelé menet) valami pözsós generális megint nekiáll kipakoltatni velem a teli csomagtartót, hogy meggyőződhessen a vontatókötelem és az izzókészletem állapotáról, nemcsak visszavonom a lájkolást, de a facebookos falukra is kiposztolom.
Dr. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő tisztelte meg blogunkat azzal, hogy e-mailben válaszolt a kérdéseinkre.
Srbija.blog: Ön hogyan látja a Sólyom utáni szerb-magyar viszonyt annak tükrében, hogy Sólyom László a határon túli magyarság érdekeit komoly konfrontációkat is vállalva igyekezett képviselni. Szerb kollégájával, Boris Tadićtyal parolázva példaértékűnek nevezte a szerb kisebbségi politikát. Fenntartható és folytatható-e mindez a „négyharmad” iránt szavakban elkötelezett, ám inkább krizantém kiállításokat megnyitó típusú köztársasági elnökkel is?
Tálas Péter: A mai szerb-magyar államközi viszony valóban jó és a mai szerb kisebbségi törvények (a nemzeti tanácsi törvény mellett ide sorolnám az új vajdasági statútumot és a kisebbségek parlamenti képviseletét biztosító ún. „természetes küszöb”-szabályt is) szerintem példaértékűnek mondhatók. Nem azért, mert nem tudnék jobbat elképzelni, hanem mert ezek a mai európai átlag, és az uniós standard feletti kisebbségi jogokat biztosítanak. A példaértékű jelzőt annál is inkább merem használni, mert figyelembe kell vennünk, hogy a közép- és kelet-európai térségben az elmúlt húsz esztendő új nemzetállamok megjelenésének és kiteljesítésének jegyében telt el (felbomlott a Szovjetunió, a délszláv háborúk eredményeként szétesett Jugoszlávia, s szétvált Csehszlovákia is), s az ilyen kurzusokra nem igazán jellemző a kisebbségi kérdések iránti érzékenység. Azt persze majd az idő mutatja meg, hogy mennyire sikerül realizálni ezeket a jogokat. Ez nyilván egy soktényezős politikai küzdelem kérdése lesz, aminek egyik eleme az új magyar államfő és az új külügyi kormányzat tevékenysége. Erről ma még korai ítéletet mondani – adjuk meg nekik is a „100 nap” türelmi időt. De annyit azért megállapíthatunk, hogy a szerb-magyar viszonyban az elmúlt két hónapban nem történt semmilyen visszaesés (Belgrád például nem volt elutasító a kettős állampolgársági törvénnyel kapcsolatban), Schmitt államfői tevékenysége pedig külpolitikailag lehet, hogy „Sólyom-szerűbb” lesz, mint belpolitikailag, hiszen például a vajdasági magyarok melletti lobbizás kellően látványos és összefér a Fidesz-kormányzatnak az új elnök iránti elvárásaival.
Srbija.blog: „Temerini fiúk” ügye. [A vajdasági Temerin városában egy súlyos testi sértéssel végződő fiatalok közötti kakaskodás, amelynek az áldozata szerb nemzetiségű, míg az elkövetők magyarok, azonban maga a drogproblémával küzdő sértett is elismerte, hogy az összecsapásnak nem volt etnikai indítéka, ennek ellenére példátlanul súlyos, emberölésért kiszabottat is meghaladó börtönbüntetésre ítélték a fiatalokat. Mindez a magyarverésekkel is sújtott vajdasági magyarság körében olyan üzenettel bír, hogy: „ha visszaütsz, még sokkal jobban megszívod” – a szerk.]
A vajdasági magyar és az anyaországi mainstream politikusokat, Sólyom Lászlót is beleértve, joggal kritizálja a vajdasági magyar közvélemény a téma szőnyeg alá söprése, a fiúk magukra hagyása miatt. Egyikük olyan súlyos betegségekre tett szert, hogy egyes források szerint a haldoklás küszöbén áll.
Mit tudna javasolni a mérsékelt politikai erőknek, azért, hogy hatékonyan lobbizanak e fiatalok szabadon bocsátásáért, hiszen már régesrég leülték a cselekményükért arányosan járó büntetést? Meggyőződésem, hogy az emberi jogok ilyen súlyos megsértése miatt, egy nagy volumenű, Nelson Mandela típusú államfő teljes erőbevetéssel felemelné a hangját.
Tálas Péter: Ez egy olyan konkrét ügy, amelyben igazán felelősen csak a konkrét események és peranyag ismeretében lehet nyilatkozni. Ilyen részletes ismeretekkel én nem rendelkezem. De a „szőnyeg alá söprés” talán túlzás: a kérdést többször felvetette már a magyar – itthoni és vajdasági – politika. Sajnos igaz, hogy eredménytelenül, ezért a kérdést minden jogszerű lehetőséget felhasználva továbbra is napirenden kell tartani. Már persze, ha lehet, mert azt világosan kell látni, hogy az ilyen típusú büntetőügyek kapcsán áltálában igen korlátozottak a politika lehetőségei. A nemzetközi tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy az ilyen típusú ügyek megoldásában kulcsfontosságú a politikai vezetők – jelen esetben a szerbek és a magyarok – tartós és jó személyes kapcsolata. Amit én a kérdése kapcsán igen fontosnak tartok hangsúlyozni, az két dolog. Mivel ismereteim szerint a fiatalkorúak durva erőszakossága sajnálatos módon össztársadalmi jelenség Szerbiában, a szerb kormányzatnak e jelenséggel szembeni fellépését, az erőszak megfékezésére irányuló társadalmi programjait tartanám fontosnak nemzetközileg támogatni. Hasonlóképpen fontosnak tartanám támogatni a temerini önkormányzatnak, illetve a temerini helyi hatóságoknak azokat az erőfeszítéseit, amelyek a békés és erőszakmentes nemzetiségi együttélést kívánják elősegíteni egy olyan a térségben, amely – nekem legalábbis úgy tűnik – e tekintetben tartósan problémás területnek tekinthető.
Srbija.blog: Szerbia esetleges uniós csatlakozása mennyire fog az új kormányzati ciklusban napirenden szerepelni? Ön szerint Magyarország e kérdés apropóján hatékonyan fel fog-e lépni a vajdasági magyar kisebbség helyzetének további javítása érdekében, az 1944-45-ös délvidéki mészárlások kivizsgálása ügyében, avagy marginálissá válnak ezek a kérdések?
Tálas Péter: Szerbia EU-csatlakozása nem fog közvetlenül napirendre kerülni: Belgrád 2014-ig legfeljebb a tárgyalási szakaszig juthat el (ma még nem is tagjelölt), hacsak nem számolunk az olyan (inkább bombasztikus, mintsem reális) felvetésekkel, mint a görögök múlt év végi javaslata arra vonatkozóan, hogy 2014. augusztus 1-ig minden nyugat-balkáni államot vegyen fel az Európai Unió. A kisebbségi jogok biztosítása az uniós közeledés egyik feltétele, ezért Magyarországnak e téren lehet bizonyos mozgástere, például abban, hogy a kisebbségi önkormányzatokról szóló törvényt valóban következetesen ültessék át a gyakorlatba. De sokkal többet nemigen lehet elérni, hiszen – mint már említettem – a mai vonatkozó szerb törvények (jogi keretként legalábbis feltétlenül, aztán majd meglátjuk, mi realizálódik belőlük) messze a jelenlegi európai átlagstandardokon felüli lehetőségeket biztosítanak. Az 1944-45-ös bosszúhadjárat kivizsgálására pedig magam inkább a tervezett magyar-szerb vegyes-bizottságot tartanám alkalmasabbnak (ennek felállításáról tavaly októberben Sólyom és Tadic döntött), illetve a tavaly augusztusban megindított állami tényfeltárást lehetne/kellene felhasználni (ez utóbbi a Szerbiában 1944-48 között elkövetett törvénytelenségeket hivatott kivizsgálni).
Srbija.blog: Egy (újabb) szerbiai határtologatás hogyan érintené a magyar bel-, kül-, és biztonságpolitikát? Ez elvileg kizárt, de az elmúlt 20 évben a volt Jugoszlávia térséget annyiszor átszabták, mint Tánti néni otthonkáját és talán egy alsó-tiszamenti magyar többségű településeket érintő "mini Trinaon-revízió" sem teljesen elképzelhetetlen. Mi történhet akkor, ha újabb átrendeződés kezdődik délen? Például a koszovói Mitrovicáért cserében egyes albán lakta dél-szerbiai területekről lemondana Szerbia. Lennének-e Trianon revízióját követelő hangok? Ön szerint létezik erre vonatkozó forgatókönyv akár a magyar titkosszolgálatok, akár a diplomáciánk részéről. Egyáltalán kell-e, szabad-e ezekkel az opciókkal foglalkozni mindaddig, amíg nincs ilyen konkrét politikai helyzet?
Tálas Péter: Nem tudom, hogy létezik-e ilyen „titkosszolgálati” vagy „diplomáciai” forgatókönyv (a Jobbiknál talán), de ha létezne is, irreálisnak és értelmetlennek tartanám, ami nem vezetne eredményre, nem lehetne hozzá nagyhatalmi támogatást szerezni, viszont durván ártana a vajdasági magyarságnak (akiknek a többsége nem az említett Tisza-menti területeken él) és Magyarország nemzetközi presztízsének. A Mitrovica-Presevo területcsere inkább elméleti játék, semmint reális lehetőség (a mostani a hágai bírósági döntés után pláne), és „Tánti néni példája” sem jó, hiszen a közigazgatási határok átmetszésére az elmúlt húsz évben egyszer sem került sor (márpedig egy esetleges Tisza-menti revízió a Vajdaság belső feldarabolásával járna). Ráadásul Koszovó elszakadását leszámítva ezek az „átszabások” nem magára Szerbiára vonatkoztak: a függetlenné vált köztársaságok Jugoszlávia és nem Szerbia részei voltak, vagyis például Horvátország legfeljebb elvált Szerbiától – de nem kiszakadt belőle! Összességében tehát úgy gondolom, hogy nagy botorság, mi több szűklátókörű ostobaság, politikai szempontból pedig felettébb kár¬tékony azt az illúziót kelteni bárkiben, hogy bármiféle „mini Trianon-revízió” közelebb vinné a napjaink magyar társadalmait (határaikon innen és túl) az őket érintő problémák megoldásához.
Remélem senki sem tartja benyalásnak, hogy külön megköszönöm Tálas Péternek a készséges együttműködést. Szerintem példaértékű, hogy egy magamfajta noname mezei bloggernek egyetlen e-mail váltást követően interjút adott. Bízom benne, hogy egyre többször bukkanunk a médiában gyakran szereplő szakemberek teljesen civil blogoknak adott nyilatkozataira.
Az 1958-as belgrádi születésű, magát gyakran "szabad művészként" meghatározó Snežana Dubajić több mint harmincöt éves festői múlttal büszkélkedhet. A művészeti akadémikus Cvetko Lainović-tanítvány festőnő szakmai életrajzában nyolc önálló, és több tucat közös képzőművészeti kiállításról számolhat be.
