Serbia Insajd

Tízéves a belgrádi Horkestar együttes (interjúval)

Szeptember 24-én kora este sűrű köd szállt a szerb főváros Dorćol nevű negyedére. Éppen a Kralja Petra utcán, Belgrád egyik legérdekesebb, történelmi szempontból legjelentősebb utcácskáján sétáltam a Szávától a Duna felé, amikor megpillantottam a Zsidó Múzeum bejáratán elhelyezett szerény emléktáblát. Azt eddig is tudtam, hogy a Kralja Petra ad otthont a pravoszlávok székesegyházának (Saborna crkva), valamint a muzulmánok mecsetjének (Bajrakli džamija). Noha Belgrád egyetlen ma is álló zsinagógája az óváros másik oldalán, Zeleni Venac közelében található, az izraeliták múzeuma nem véletlenül került egy dorćoli ház emeletére. A régi vár falain kívül található negyed már a középkorban is virágzott (neve törökül azt jelenti: "négy út"), többek között népes spanyolajkú szefárd közösség lakta. Egy zsidó városrész természetesen nem létezhet zsinagóga és tanház nélkül. Az előbbit a második világháborúban rommá bombázták, utóbbi azonban ma is áll Donji Dorćol szívében, a közeli Jevrejska (vagyis Zsidó utca) 16. szám alatt. Mint később megtudtam, éppen ide tartottam. Ugyanis az egykori zsidó kulturális központ (és alkalmi imaház) épületében működik 1998 óta Belgrád egyik legfontosabb alternatív szórakozóhelye, a Rex.

A moziként, kiállítótérként, színházként és koncertteremként egyaránt jelentős kultúrközpont szolgáltatja a Horkestar együttes állandó próbahelyiségét, így a kórus tízéves fennállását ünneplő koncertet nem is lehetett volna máshová megszervezni. Engem is ide vártak. Informátoraim szerint a házzal szemben lévő éjjel-nappali vegyesbolt kifogyott a dobozos sörből, annyi rajongó érkezett a Jevrejska fái alá. Este kilenc után nem sokkal el is kezdődött a koncert, melyre a helyszínen váltottam jegyet, 400 Ft-nak megfelelő dinárért. A dalszövegekkel díszített belépővel együtt meglepetést is kaptunk mindannyian: egy kitűzőt, mely az alább bemutatott koncertmeghívó motívumait hordozza.

Horkestar - Pesma radu (Dal a munka ünnepére)

Mi a Horkestar? A kollektívának hosszú története van. 2000. októberében a demokratikus átalakulással egyidőben született, először még Horkeškart néven (Hor + orkestar + Škart.) A Škart nevű, '90-es évek eleje óta működő alternatív formáció ekkoriban kezdett kórustagokat toborozni egy performanszhoz, melynek lényege az volt, hogy olyanok is részt vegyenek benne, akik egyáltalán nem tudnak énekelni. Mindazokat, akik elmentek a meghallgatásra, felvették. A kórus (hor) azonban túlélte az egyszeri projektet, és azóta is töretlenül működik. A mai napig nem változtattak tagfelvételi gyakorlatukon: vagyis bárki, aki jelentkezik és utána elmegy a próbákra, automatikusan taggá válik. 2006. őszén a Škart csoport kilépett a kollektívából, így alakult ki a mai Horkestar (hor + orkestar, vagyis kórus és zenekar).

2001 óta nemzetközi hírnévre is szert tettek; turnéztak Horvátországban, Montenegróban, Macedóniában, Németországban és Szlovákiában, de egyéb külföldi koncertekre is sor került, legutóbb pl. a lengyelországi Gdańskban. Az újvidéki EXIT fesztiválon 2006. óta vesznek részt.

A Horkestar Belgrád-szerte híres az eseménydús koncertekről. Nézőik soha nem tudják előre, hogy milyen meglepetés várja őket. Szinte minden számhoz tartozik egy színpadi geg; különleges felkonferálás, hirtelen előkerülő tárgyak vagy öltözékek, nézők közé hajított édesség, stb. A tagok által viselt "egyenruha" pedig előadásról előadásra változik.

Önmeghatározása szerint a csoport nem más, mint (többek között) egy arra irányuló kísérlet, hogy...

...lehet-e egy kórus önszerveződő; iskoláktól, templomoktól és művészeti szervezetektől független?
...lehetnek-e egy kórusnak különösebb zenei hallás nélküli tagjai?
...létezhet-e egy kórus a szokásos hierarchikus szerkezet nélkül (vagyis ha a karmestereket esetlegesen, egy-egy dal erejéig az éneklők maguk közül választják)?
...lehetséges-e, hogy egy kórus önmagát finanszírozza?
...építkezhet-e egy kórus nyíltan a különböző (egymástól eltérő) zenei hagyományok keveredésére?
...létrejöhet-e egy olyan énekkar, amelynek tagjai a művelődés és a társadalmi aktivitás minél több formájában igyekeznek részt venni?
...lehetséges-e egy olyan kórus, amely képes az emberek politikai tudatosságát építeni, az előítéleteiket pedig lerombolni?
...része lehet-e egy ilyen csoport a kortárs művészeti szcénának?
...szervezhet-e egy kórus a szokásos helyszínektől távol eső, szokatlan helyeken is performanszokat? 

A Horkestar által előadott (saját szerzemény vagy feldolgozásra épülő) számok meglehetősen eklektikus összességet alkotnak. A kórus repertoárjában megtalálhatók a "testvériség-egység" korszakának munkásmozgalmi dalai, a jugoszféra számos elismert költőjének megzenésített versei éppúgy, mint a közelmúlt rockzenei sikerei áthangszerelve. A társadalomkritikus felhang azonban soha nem hiányozhat. Dalaikat mindazonáltal sajátos, csak rájuk jellemző előadásmódjuk teszi egyedivé.

Az alábbi videóban a Horkestar "promóciós" klipjét láthatjuk, a szám címe pedig Plastika ("Műanyag"). A dal eredetije a nyolcvanas évek elején működő újhullámos jugo-rock banda, a VIS Idoli azonos című szerzeménye. (A feldolgozás tipikus példája annak, hogy hogyan lehet a jóból még jobbat előállítani.)

Horkestar - Plastika

Vis Idoli - Plastika

Az előbbiekben társadalomkritikus felhangot említettem. Ha nem tévedek, mindez a fenti számban is megtalálható. Bár a szöveg nem túl bonyolult; akik nem értik, azoknak gyorsan leferdítem, s mivel elég rövid darab, máris lehet olvasni. De előbb kezdjük az eredetivel...

Ja, ja nosim plastično odelo
i plastika je moja hrana
možda sam plastičan i ja

Plastika, plastika...

Ja, ja sam u svome soliteru
otvoriću ti svoja vrata
da budeš isto što i ja

Plastika, plastika...

Fordítás:

Én, én műanyag öltönyt hordok
És a kajám is műanyag
Talán én is műanyagból vagyok

Műanyag, műanyag...

Én, én a tömbházamban vagyok
Kinyitom neked az ajtót,
Hogy ugyanolyan lehess, mint én

Műanyag, műanyag...

Koncert a belgrádi Dom Omladine színpadán (2010. április). Jedem ti malter!

Interjú a Horkestar két tagjával

Lazar és Marko, a Horkestar két oszlopos tagja válaszolt a srbija.blog.hu kérdéseire.

srbija.blog.hu: Mikor döntöttetek úgy, hogy csatlakoztok a kórushoz?
Marko: Miután egy darabig nagyon beteg voltam, úgy másfél évvel ezelőtt. Hogy miért? Mert az ismerőseim (akik már tagok voltak) folyton azt mondogatták, hogy ez mekkora poén. Szóval eleinte csak arról szólt: csináljunk valami újat a barátainkkal, illetve szerezzünk új barátokat miközben csináljuk. Az éneklést.
Lazar: Én is nagyjából ugyanabban az időben csatlakoztam, szintén a barátaim nyomására. Mivel akkoriban nem csináltam semmit, adtam magamnak egy esélyt.
srbija.blog.hu: Szóval ti nem vagytok ott a kezdetektől, de nyilván ismertek olyan arcokat, akik már a Horkeškartban is benne voltak. Tényleg, kb. mennyi idős most a legidősebb tag?
Lazar: Azt nem tudom pontosan. Olyan negyven körül lehet.
srbija.blog.hu: Az menő. Úgy értem, azért láthatóan a huszonévesek vannak többségben. Tényleg, amúgy a lányok vagy a fiúk vannak többen?
Marko: Nagyjából négyszer annyi lány van, ha csak a kórust számítjuk. Ha a zenekart is (ők mindnyájan fiúk), akkor pedig háromszor.
Lazar: Ja, így valahogy. Fura, ezen nem szoktunk gondolkodni.
srbija.blog.hu: És milyen gyakran próbáltok?
Lazar: Hetente egyszer, persze koncertek előtt gyakrabban.
srbija.blog.hu: Jellemző rátok, hogy minden koncerten más-más "egyenruhát" viseltek. Alapvetően különböző ruhákban vagytok, de egy konkrét elem (egyszínű póló, nyakkendő, stb.) mindenkin látható. Ki találja ki a koncepciót?
Marko: Vannak olyan emberek, akik ezzel foglalkoznak. Persze ők is kórustagok. De ne úgy képzeld el, hogy ez valamiféle rangsor. Bármelyikünknek lehetnek ötletei, és ha a többiek egyetértenek vele, akkor megvalósul.
Lazar: Igen, de mondjuk ki lehet emelni Mina szerepét, ő a "fő stylist", ha lehet ilyet mondani.
srbija.blog.hu: Melyik a kedvenc dalotok?
Marko: Asszem nekem több is van, attól függ, milyen szempontból kérdezed. A Ljubavna priča ("Szerelmi történet") egy vicces dal az autómosásról. Azt szeretem benne, hogy relatíve könnyű énekelni és mindig jól szól. Egyébként feldolgozás, az eredetijét a Šarlo Akrobata énekli, nagyon jó újhullámos banda a nyolcvanas évekből. Hallgasd meg egy-két számukat.
srbija.blog.hu: Már megtettem. Legalábbis az általad említett dalt. A ti verziótok egy kicsit energikusabb...
Marko: Az lehet...
Lazar: Az enyém a Sinoč si sanjao da si pas ("Tegnap azt álmodtad, hogy kutya vagy"), ez meg a Dobri Isak együttes zenéjére épül. Nekem az eredeti mindig is tetszett, jó, hogy mi is énekeljük. Egyébként ez volt az első olyan dal, amit csak azután vettünk be a repertoárba, hogy én csatlakoztam. Azt hiszem, nagyon jól sikerült a feldolgozás. Mindez Draganának köszönhető egyébként.
Marko: Nekem még bejön a Neautentični sneg is, szintén feldolgozás (úgy látszik, ma ilyen napunk van). Volt egy La Strada nevű banda harminc évvel ezelőtt, ők énekelték.
srbija.blog.hu: Vezényeltetek már valamelyik koncerten? Vagy esetleg terveztetek koreográfiát?
Marko: Még nem, de ami késik, nem múlik. Mint már említettük, ez teljesen nyílt rendszer.
Lazar: Nem, én sem. Egyelőre ez így jobb is.
srbija.blog.hu: Kedvenc külföldi koncertélmény?
Marko: Én személy szerint eddig csak Skopjéban voltam. Meg különben is, jobb szeretem, amikor kisebb klubokban vagy kávézókban lépünk fel. Valahogy közelebb áll a szellemiségünkhoz.
Lazar: Nekem tetszenek az utcai performanszok, többek között az is, amit Skopjéban csináltunk. Nagyon felszabadító érzés a nyílt színen énekelni, ha engem kérdezel. (Nevet.)

A Kamen c. dal és a skopjei utcai fellépések képsorai

srbija.blog.hu: Még mindig bárki csatlakozhat hozzátok?
Lazar: Hogy a fenébe ne! Ez a legfontosabb dolog az egészben!
Marko: Ja, de mondjuk azért a koncert előtti napon ne gyere ide, hacsak nem tudsz fejből mindent... bár tulajdonképpen akkor is idejöhetsz, ahogy szeretnéd.
srbija.blog.hu: Ha egy mondatban össze kéne foglalni, mi a Horkestar legnagyobb sikere, mit válaszolnátok?
Lazar: Szerintem a 2006-os Nazad-kampány, és a tény, hogy háromszor is meghívták a kórust az EXIT fesztiválra.
Marko: Én nem azért énekelek a Horkestarban, mert bármiféle sikerről lehet szó. Ez csak egy jóleső szabadidős program, amit élvezek csinálni. Nem tudom, hogy magának a kórusnak mi a legnagyobb sikere, talán az, hogy tíz év után is létezik, bármiféle külső anyagi támogatás nélkül... és persze anélkül, hogy közben mainstream zenekarrá vált volna.
srbija.blog.hu: Köszönöm az interjút!

Boldog születésnapot, Horkestar!

Az olaszországi focihuligán balhé főkolomposa, Ivan Bogdanov. Ragadványneve: "Coi", a Crvena Zvezda "Ultra bojs" szurkolói csapatának tagja.

Szerbiában jelenleg négy bűnvádi eljárás van ellene folyamatban. Verekedés miatti garázdasággal, könnyű testi sértés okozásával, hivatalos személy elleni erőszakkal valamint kábítószerrel való visszaéléssel vádolják.

Egy másik, az olaszországi meccsre szintén kiutazott, Slobo néven bemutatkozott szurkolóvezér az olasz RAI televíziónak azt nyilatkozta, hogy a Genovába érkezett szerb szurkolók nem nácik, hanem szerb nacionalisták akik Szerbia európai unós csatlakozását ellenzik.

"Ellenezzük Koszovó önállóságát, ezért gyújtottunk meg a nézőtéren egy albán zászlót." [Akkor miért nem gyújtották meg legalább szimultán a független Koszovó zászlaját is? Egyébként elismerem nem értek hozzá, nincs futballhuligán tapasztalatom - Styxx]

"A genovai stadiont ideális helyszínnek tartottuk a teljes egészében politikai jellegű üzeneteink kifejezésre juttatására. Belgrádban diktatúra van, ott nincs lehetőségünk tiltakozni." – nyilatkozta a "szurkoló", és egyben előadta, hogy a pirotechnikai eszközöket Genovában vásárolták meg és gond nélkül vitték be a stadionba.

Mint ismeretes, Genovában az Olaszország–Szerbia Európa-bajnoki selejtező focimeccset a szerb vendégszurkolók rendalírozása miatt a hetedik percben a játékvezetőnek le kellett fújnia.

Kapcsolódó cikksorozat: Ex-Yu Ultras
(Forrás: B92)

Milka, fogadja el ezt a rózsát!

Milka Planinc az egykori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának volt az elnöke 1982 és 1986 között. A blikfangos megfogalmazás tényleges jelentése: miniszterelnök. Az asszony 87 évesen hunyt el Zágrábban, 2010. október 7-én.

Planinc a második világháborúban a partizánmozgalom tagja volt, a háború után hadnagyi rangot kapott. 1947-ben Zágrábba költözött, majd 1949-től politikai pályája felfelé ívelt.
Az úgynevezett "horvát tavasz" kitörésekor választották a Horvát Kommunista Párt elnökévé és egyben ő vezényelte le drákói szigorral a mozgalom leverését.

Az 1970-es évek elején egy spontán népfrontszerű mozgalom bontakozott ki az egykori jugoszláv szocialista szövetségi állam horvát tagköztársaságában, amely a szerb hegemónia ellen irányult.

A horvát tavaszhoz csatlakozók azt sérelmezték, hogy a lélekszámát és területét tekintve második legnagyobb tagköztársaságból, Horvátországból aránytalanul elvonja a bevételeket a belgrádi központ. Holott számításaik szerint a horvát gazdaság adta az ország GDP-jének a felét (egy főre vetítve a szlovén gazdaság már akkor is a legfejlettebb volt az országban, azonban Szlovénia lakosainak száma a felét sem érte el Horvátországénak). Illetve azt is nehezményezték, hogy a horvát nemzetiségűek lélekszámukhoz képest jóval kevesebb politikai és gazdasági felsővezetői pozíciót töltenek be, mint a szerbek és a montenegróiak.

Milka Planinc irányítása mellett a horvát tavasz vezetőit bebörtönöztették. Többek között Franjo Tuđmant is, aki a második Jugoszlávia szétesését követően függetlenné vált horvát állam első emblematikus vezetőjévé vált.

1982-ben Milka Planincra várt az a hálátlan szerep, hogy megpróbálja gatyába rázni az elavult struktúrájú, súlyos adósságspirálban vergődő jugoszláv szocialista nemzetgazdaságot.

Annak ellenére, hogy nem rendelkezett közgazdász végzettséggel, magát sem kímélve, óriási munkabírással látott hozzá a feladathoz. Ilyen szempontból helytálló a párhuzam Margareth Thacherrel, az eredeti Vasladyvel. Valószínűleg nem az ő elméleti felkészültségének a hiányán múlott, hogy a megreformálhatatlan rendszer végleg beadta az unalmast.

A nyolcvanas évekbeli, gazdaság stabilizációs kísérlete a korabeli viccek céltáblájává tette. A takarékossági programnak köszönhetően időnként áram- és üzemanyaghiány is fellépett. Páros-páratlan rendszámú gépkocsihasználattal, benzin kuponokkal, áramszünettel, mosópor-, kávé- és déligyümölcs hiánnyal szembesült az 1960-as, 70-es években, különösen a Vasfüggöny mögötti szocialista államokban élőkhöz képest elkényeztetett életszínvonalú lakosság.

Tíz literes benzin-utalvány 1983-ból.

(A történet nem arról szólt, mint Magyarországon a kilencvenes évek legendás HTO-utalványa esetében, amivel a gázolaj árának a töredékéért lehetett háztartási tüzelőaolajat vásárolni, majd az élelmesebbek a málna szinű adalékot "kiszőkítve" olajmaffiózóként meggazdagodtak. Jugóban akkoriban ilyen bón nélkül egyáltalán nem lehetett tankolni.)

És, mint ahogy ilyenkor lenni szokott, főleg egy nem teljesen szabad, demokratikus államban, ha már a kormányt és a "népnyúzó" miniszterelnököt választásokon meneszteni nem tudta, akkor legalább viccekkel kompenzált a nép.

A Jugoszláviában viszonylag ritka keresztnévnek számított Milkával (a másik ismert Milka ugye a Bikmakk kolléga által kiposztolt tévés) kezdődő viccek esetében egyértelmű, hogy kit is célzott meg a poén.

Egyik kedvencem, az alábbi (kitalált) apróhirdetés:

„Prodajem zemlju bez struje i vode.
Milka”

Szerbül/horvátul/bosnyákul stb. a "föld" szó nemcsak termőföldet, egyéb ingatlant, telket, építési területet jelent, hanem országot is, vagyis:

"(Közművesítetlen,) villanyáram és vezetékes víz nélküli földet (országot) árulok.
Milka"

És egy bonmot Pajo barátunktól. A Lexikon Yu Mitologije internetes oldalon ilyen pikírt célzást tett Milka Planinc ókonzervatív, a maoista Kína egyenruházatát idéző toalettjére:

"a imala je moderne kostime, zajebala je i Kineze..."
(by Pajo @ 2002-06-15)

"olyan modernek voltak a kosztümjei, hogy a kínaiakat is túlbaszta"

Milka Planinc korabeli közmegítélése mégis inkább kedvező volt, mintsem negatív. Kicsit a kései Kádár János megítéléséhez hasonlítható. A joviális, puritán, jószándékú "Öreg", aki nem tehet arról, hogy a középvezetők mindent szétlopnak, elbénáznak, elszabotálnak.

Milka "néni", a visszafogott szabású kosztümjeiben rendületlenül, szorgalmasan dolgozó gazdasszonyként jelent meg a népi folklórban, akit a korrupt, dzsentroid középvezetők fúrnak meg.

(Források: Globus, Wikipédia, Magyar Szó)

Ahogy azt mindenki sejtette a 9 év után Belgrádban újra megrendezett géjprájd sokaknak csalt könnyeket a szemébe. Na, nem azért, mert elérzékenyültek a bátorságtól és a kitartástól, amely majd' egy évtized bujkálás után újra az utcára vitte a melegeket Szerbiában, inkább a könnygáz az oka.

Már 2001-ben megígérték szélsőséges csoportok, hogy minden melegfelvonulást megtorolnak, és úgy tűnik, emlékeztek az ígéreteikre.

A "páncélosrendőrök", akik ezrével állnak a melegek körül, hogy megakadályozzák a licselést, már fél tizenegykor elkönyvelhették az első összecsapást a "dühös heterókkal", akiknek egyébként legfőbb érvük a melegek felvonulása ellen annyi kábé, hogy a homoszexuálisok buzik.

11-kor már az első könnygázgránátot is kilőtte a derék szerb rendőrség, amely a kilencvenes években edződött oszlatásból, így talán nem túlzás azt gondolni, hogy ahol ők nem akarnak balhét, ott nem is lesz. Igaz, idén elég szervezett az ellenfél, és 2001-ben is eléggé leszerepeltek az első meleg meneten:

2001-ben rendezték az első és mindeddig utolsó melegfelvonulást a szerb fővárosban, de a melegeknél sokkal több büszke hetero indult aznap a demonstrációra, hogy leszámoljon a „nemzet gyökerét rágó férgekkel”. Az egymással szemben álló futballcsapatok szurkolói csoportjai fogtak össze azért, hogy 2001-ben tömeges lincseléssé fajuljon a Meleg Büszkeség Napja Belgrádban. A tömegben a Pravoszláv Egyház papjai is tüzelték a huligánokat, átkokat szórtak a melegekre, akik „a sátán küldöttei”. Vérző arcok, összetört kirakatok, könnygáz szaga maradt a szerb főváros utcáin figyelmeztetésül: Szerbia még nem érett meg erre. A brutális leszámolás után sokáig csend honolt a Belgrádban, szinte pisszenni sem mertek a melegek jogaiért másutt olyan bátran harcoló aktivisták. Kiderült, amit mindig is sejtettünk: Szerbiában jóval nagyobb kihívás melegnek lenni, mint mondjuk Belgiumban.

Idén sincs másképp, csak több a rendőr. A hírek szerint ostromállapot van Belgrádban. A fiatal, főleg futballszurkolókból álló ellentüntetők félóránként támadnak a rendőrökre a belváros különböző pontjain. Kődobálás, kukaborítás, könnygáz, lovasrendőrök. Röviden.

Korábban békésen vonultak párezren a meleg menet ellen titakozva. Aztán elkezdődött ez:
 

 
Tavaly merült fel először újra komolyan az ötlet, hogy Belgrádban felvonuljanak homoszexuális állampolgárok. Működésbe lépett azonban az addig szunnyadó félelemkeltő mechanizmus, a fórumok és a „nemzeti weboldalak” ontották magukból a fenyegetéseket, amelyek a 2001-es események megismétlődésétől „óvták” a melegeket. Végül talán maguk a szervezők is megnyugodtak, amikor a rendőrség közölte: nem tudják garantálni a rendezvény biztonságát a belvárosban. Arra kérték a felvonulást szervező aktivistákat, hogy a Meleg Büszkeség Napját a külvárosban bonyolítsák le, a különféle fesztiválok és koncertek helyszínéül szolgáló Uscse területén. A melegek persze elutasították, hogy fesztiválgettóban demonstráljanak, így elmaradt a csata. 2010-ben azonban már nem lehetett elkerülni a bunyót.

Ez is a szerb fővároban történt október 10én (további videók itt):
 

Meg ez:

 

Az ellentüntetők a várost, a rendőrök az ellentüntetőket verték szét. Száznál is több sérült van, rendőrök civilek vegyesen, a kormány pedig bejelentette, hogy városromboló vandál csapatok tagjai nem ússzák meg.

17 óráig 188 embert vittek be beszélgetni a rendőrök Belgrádban, és 77 főt bent is tartottak - írja a B92.net, amely szerint Belgrád úgy néz ki, mintha tornádó söpört volna végig a városon. A huligánok, akik leginkább a belváros rombolásával voltak ma elfoglalva, megrohamozták a szeb tévé épületét is, és megpróbáltak betörni a parlamentbe is. Több járművet, köztük rendőrautókat is felgyújtottak a városban, illetve üzletek kirakatait törték be a melegek menetével feldühített heterók, akik a Nike egyik márkaboltjából jópár új cipőre is szert tettek a tudósítások szerint.

Meleg maffia

Nyáron jártam Újvidéken. Kárpataljai barátnőmmel mentünk haza Szerbiába, ami eleve groteszk egy kicsit. Szerb barátainkkal ültünk egy kávézóban este, mikor Vica megkérdezte egyiküket, hogy miért csókolgatják egymás arcát és nyakát találkozáskor a férfiak? Talán melegek?
- Á! Már nem élnének - jött a válasz.
- Ez csak ilyen maffiás köszöntés.

A tíz évvel ezelőtti szerb "Buldózer-forradalomról" sajnos nem emlékeztünk meg időben. (Mentségünkre szóljon, hogy ez a tematikus blog már önmagában is a megemlékezés egy formájának tekinthető.) Túl kevés idő telt el azóta, a történészek pedig még mindig lázasan kutatják az Otpor-mozgalom kialakulásához vezető út fontos állomásait. (Ne feledjük: Budapestnek ebben hatalmas szerepe van. A legfontosabb előkészítő megbeszélések ugyanis alighanem a magyar fővárosban zajlottak.)

Mai posztunkban azonban csak részlegesen érintjük az ellenállás témáját. Egészen pontosan egy olyan jelenségről lesz szó, amely 1993. óta töretlen a szerb közszolgálati televízióban, és még senkinek nem sikerült kisöpörnie onnan. A műsor címe Slagalica, "nagyasszonya" pedig a 66 éves Milka Canić. Az RTS 1-es programján minden nap (hétvégén és Szilveszterkor is) este 7-kor látható alig húsz perces kvízműsor egyszerű alapokra építkezik. Végy két okos férfit, ültesd le őket egymással szemben. Alkalmazz dekoratív műsorvezetőnőket, akik különféle játéktípusokon vezetik végig az ellenfeleket (szókirakó, általános műveltség, matematika, logika, asszociáció). A győztes továbbjut, és a következő napon egy másik játékossal mérkőzik meg. (A nyereményeket mindig az aktuális szponzoroktól kalapozd össze, cserébe intenzíven reklámozd őket.) A szezon végső győztese pedig helyet foglalhat a szerb pantheonban. Na jó, azt azért nem. De Milka Canić szívében biztosan. A recept tizenhét éve működik, ennyi idő alatt 62 szezont izgulhatott végig véresre rágott körmökkel a napi 1,5 millió fős stabil nézősereg. Az 5000. adásra valamikor 2011. elején fog sor kerülni.

Dekoratív műsorvezetőkből sosem volt hiány, mindazonáltal folyamatosan cserélődtek. (Még mielőtt látványosan megöregedtek volna, leváltották mindegyiküket.) A nevükre szinte senki nem emlékszik pontosan. Milka Canić neve azonban mindenkinek ismerős Szerbiában. Őt hagyta megöregedni a csatorna, biztos jó kontrasztot képez a fiatal kvízeslányokkal szemben.

Mit csinál Milka Canić? Semmit. Azazhogy hivatalosan ő a műsor "ellenőre", vagyis árgus szemekkel ügyel arra, hogy a játékban elhangzó kérdések és megfejtések nyelvileg és számtanilag korrektek legyenek. Természetesen az adásokat felvételről sugározzák, tehát bármilyen hibát könnyűszerrel meg lehetne kerülni egy esetleges helyszíni újraforgatással, Milka Canić azonban sokak szerint költséghatékonyabb. Én magam ugyan közel száz epizódot végigkövettem már, mégsem hallottam soha közbeszólni. Mindenesetre ott ül a stúdióban, erről megbizonyosodhatunk, mert adás elején mindig köszönti a nézőket. Dobro veče! (Jó estét!) Mindössze ennyit mond, évek óta, nap nap után, ugyanazzal a sajátos hangsúllyal és arckifejezéssel.

Egyesek szerint valójában robot, mások arról beszélnek, hogy tulajdonképpen már rég nem él, és a jó előre rögzített köszönéseit vágják be az összes epizód elé. Ez utóbbi értesülést a srbija.blog.hu határozottan cáfolja, mivel tudomásunk van arról, hogy Canić asszony 2008-ban a Szerbiai Demokrata Párt (vigyázat: nem Demokrata Párt, ez utóbbi Tadić pártja, az előbbi azonban Koštunicáé) színeiben parlamenti mandátumért indult, de nem választották meg. Lehet, hogy Milka egy erősen sminkelt élő múmia.

Hosszú évek óta tartó munkássága nézők millióinak agyába égette bele kitörölhetetlenül a Milka-féle® hanglejtéssel kimondott esti köszönést. De nehogy azt higgyük, hogy ő csak ennyire képes. Időközben Milka a nemzet mítikus hősnőjévé vált. Nem adnak gázt az oroszok? Nosza, kérdezzük meg Milkát, mit gondol róla! Nem jutottunk tovább a foci VB-n? Hívjuk el Milkát a sportműsorba, majd ő kielemzi a lehetséges okokat. Milka Canić mindent tud, mindenről van véleménye. Legfőképpen persze nyelvhelyességi kérdésekről szeret beszélni, de nőknek szóló életvezetési magazinműsorokban sem ritka vendég. (Szerepelt már joghurtreklámban is.) A világtörténelemben egyetlen hozzá fogható, mindenható szuperhős létezik: Chuck Norris. Mi lenne, ha összehoznánk őket egy Slagalica-mérkőzésre? Természetesen Chuck legyőzhetetlen, az összecsapás kimeneteléről pedig híven tanúskodik az alábbi, huszonegyedik századi belgrádi vicc: Čak Noris je naterao Milku Canić da kaže "dobar dan" :) [Chuck Norris meggyőzte MC-t, hogy azt mondja: "jó napot".]

Posztunk nem lenne teljes, ha nem szólnánk Milka internetes szubkultúrában betöltött szerepéről. Rajongói fáradhatatlan tisztelettel montírozzák képmását minden elképzelhető helyre. Az elmúlt években egy új netes mém születésének lehettünk tanúi.

Legutolsó videónk pedig mi más lehetne, mint a Milkáról szóló nagysikerű rap-himnusz; Bole & Roy előadásában. A dalban természetesen megszólal annak hősnője is, sőt, egy olyan ritka pillanatnak lehetünk tanúi, amikor a szokásos köszönésnél több mondanivalója akad. Vessünk egy pillantást a zene hátteréül szolgáló képre is: igen, a sajátosan pravoszláv (Az Eleusza Istenszülő-ikon szimbólumvilágát idéző) fotómontázs Milkát ábrázolja, karonülő Texasi Kopóval. Hatalmas!

Előzmények:

Bosnyák válasz a punkra - Új Primitivizmus 1. rész

Ostrom alatti abszurd humor - Új Primitivizmus 2. rész

Kitört a háború és a Zabranjeno Pušenje zenekar két részre szakadt. Az ún. „Nyugati rész” Sejo Sekson (Davor Sučić) vezetésével Szarajevóban maradt, illetve Zágrábhoz is meglehetősen erős a kötődésük.

Élnek és virulnak, mondhatni dübörög a banda. 1996-tól tavalyig 11 nagylemezt adtak ki.

Az ún. „Keleti rész” Dr. Nele Karajlić (Nenad Janković) vezetésével Szarajevóból Belgrádba tette át a székhelyét. 1999-ben a két „jogutód” banda között nem kifejezetten békésen alakultak a kapcsolatok. Többek között a névviselés kizárólagossága miatt is hajba kaptak. Ezért a „Keleti rész” felvette a (nemzetközi piacon – mintegy vigaszdíjként az eredeti név elvesztéséért – a zenekart eladhatóbbá tevő) The No Smoking Orchestra nevet. Amit gyakran TNSO-nak rövidítenek, illetve, mivel a híres filmrendező is a csapatnak ezt a felét erősíti, gyakran a még jobban csengő Emir Kusturica & The No Smoking Orchestra néven lépnek fel.

Sajnos napjainkban Dr. Nele Karajlić és Emir Kusturica a formációra korábban egyáltalán nem jellemző, meglehetősen szélsőségesen nacionalita, konkrétan nagyszerb irányba ment el. Beleértve a háborús bűnökkel vádolt Radovan Karadžićot éltető dal repertoárra tűzését is (Ko ne voli Radovana), viszont még 1997-ben kijöttek egy politikailag teljesen korrekt, mégsem semmitmondóan finomkodó, remek lemezzel, Ja nisam odavle (Nem vagyok idevalósi) címmel.

A lemez fő témája a bosnyák háború. Meglehetősen béka perspektívából, a kisember szenvedéseinek a tükrében. A címadó dal, a Ja nisam odavle (jellemzően sem Szerbiában, sem Horvátországban, viszont Boszniában annál inkább így mondják, hogy: „Nem vagyok idevalósi”, egyébként: „Ja nisam odavde”) egy menekült elkeseredett siráma. Akit a háború sújtotta szülőföldjéről elüldöztek, ő pedig egy számára idegen nagyvárosban tengődik. Lesír a külsejéről, hogy nem odavalósi, ha pedig kinyitja a száját, a dialektusáról meg pláne.

A férfi duettben előadott szám erőssége, hogy a menekült siráma erősen folkos, míg az urbánus, „romlott belgrádi benszülött” szövegét éneklő Nele előadásmódja ideges, rockos. Természetesen az éneklést kísérő zenében is hasonlóan váltakozik a folkos és a pszichósan rockos elem.
 

Néhány szám nem közvetlenül a háborúval foglalkozik, hanem annak áttételes következményeivel. Mint például a Gile šampion egy panelban felnőtt nagykamaszról szól, akinek a felemelkedést a gengszterkedés jelenti, vagy a Bubamara címen jól ismert Macskajaj betétdal, csak itt nem cigányul, hanem más szöveggel szerbül (bosnyákul?) adják elő: Ženi nam se Vukota („Nősül a mi Vukotánk”)  címmel. Az ütős számok közül ez az albumon az egyetlen vidám. Egy újgazdag háborús nyerészkedő nagy csinnadrattával megrendezett lagzijáról szól. Néhány arany Marlboróval megpakolt kamionból komoly rongyrázásra futja. Benne olyan nyelvi lelemény, mint a „ženom zvana Ljubica iz Futoga” sor. Futak (szerbül Futog) egy Újvidék melletti, dél-bácskai falusias jellegű városka. Vajdaságban a szerb és a magyar, képzetlen falusi emberek beszédmódjára jellemző ez a nyelvhasználat, ha egy kicsit „hivataloskodni” szeretnének. Magyarra talán úgy fordítanám le, hogy: „egy Ljubica nevű futaki nő az illető.” Kb. így mondaná egy babos kendős néni, vagy egy műbőr kalapos parasztbácsi, ha az eseményt egy jól öltözött idegennek mesélné el. Az olyan ínyencségről, mint: „nem hivatalos Marlboro forgalmazó”  értsd: nagybani cigaretta csempész; illetve, hogy a sok-sok vendég egy része még a „fejlett Európai Közösségből” is érkezik, nem is beszélve.

A Zabranjeno Pušenje szövegeit egyébként is jellemzi a könnyűzenében ritka, „hivataloskodó” vagy teljes egészében hivatalos, bikkfangos, bürokratikus nyelvhasználat. Jegyzőkönyv idézetek, részletek hírügynökségi tudósításokból stb. Talán azért, mivel többet foglalkoznak a politikával, mint az átlagos tinglitangli „I love you Cickom” típusú zenekarok, de mindez szerencsére nem csap át valamiféle modoros neo-polbeatbe.

A Tri ratna havera („Három háborús haver”) erősen önéletrajzi töltetű, és valószínűleg a szerző személyes élménye miatt kiváló szám. Szerintem a legjobb a lemezen.

A dal időrendben 1984-gyel indít. A szarajevói téli olimpiai játékok végén együtt hülyéskedik három szarajevói tinédzser. Mufa, történetesen egy muszlim-, Kiki egy horvát-, és az elbeszélő, történetesen egy szerb srác. A három országos cimbora együtt baszkódta végig a kamaszkorát, anélkül, hogy az eltérő származásukkal egy percet is foglalkoztak volna.

Majd a szöveg azzal folytatódik, hogy a kilencvenes évek elején kitört a háború és emiatt a spanok egyik napról a másikra arra kényszerültek, hogy akarva-akaratlanul felnőjenek.

Hárman három különböző módon reagáltak a háborús traumára.

Mufa, afféle jó patrióta módjára ráébredt, meg kell, hogy tegye, amit a hazája, a származása és a vallása megkövetel. Fegyvert fogott, hogy védje az immár zömében bosnyák Szarajevót az agresszor szerbekkel és montenegróiakkal szemben.

Kiki megpróbált tüntetőleg civil maradni. Mint aki minderről nem akar tudomást venni. A város ostromának kezdetekor, lazázva a lakása kimeszelésébe kezdett. Persze a háborút komolyan vevő hatalom nem tűrte az efféle abszurd, pacifista fricskát. Mint ahogy Napóleon is bekaszniztatta pár hónapra azt a művésszecskét, aki Párizs-szerte azzal hencegett, hogy őt nem érdekli a politika. „A politikát viszont érdekli Ön!” szembesült a korzikai üzenetével, hogy egy diktatúrában, még ha egy Napóleon volumenű lángész is annak a feje, nem ildomos tüntetőleg a civilséget hangsúlyozni. Egyszóval Kiki is megkapta a maga behívóját, ami elöl nem tudott egykönnyen kitérni.

Az elbeszélő pedig megpattant. (Nelét ezért a lépéséért emberileg megértem, mivel feleségével pár hónapos kisbabájuk volt).

A szám döbbenetesen jól visszaadja a hangulatát annak, ahogy az addig azonos sémára gondolkodó, elválaszthatatlan haverok az elháríthatatlan, külső erőhatalom hatására teljesen más-más utat járnak.

„Előttünk a pokol tornyosult
Köztünk pedig egy Kínai Fal”

A régi barátság azért szerencsére nem fordul „mindenki mindenki ellen” típusú ellenségeskedésbe. Mufa konkrétan megmenti Kiki életét. Hátborzongató a zenei aláfestés, amikor a háborús akciójelenet során elhangzik a harcoló szerb csetnik szájából, hogy: Dobrodošli u Republiku Srpsku! („Üdvözöljük a Szerb Köztársaságban!”)

Akit érdekel a teljes szöveg, ide klikkelve elolvashatja a nem túl profi fordításomban.

A szarajevói Rómeó és Júlia igaz történetét feldolgozó szám, egyben az album legnépszerűbb dala, a Ljubav udari često tamo gdje ne treba („A szerelem gyakran ott is fellángol, ahol nem szabadna”) című.

A szinte klisészerű sztori felütése szerint egy tisztes-módos bosnyák muszlim családból származó lány és egy szintén nem kispályás, tisztességes szerb családból származó fiú botlik egymásba. (Cinikusan hangzik, de aki már beszélt mindenüket hátrahagyó menekültekkel, az jól tudja, hogy elmondásaik alapján annyi értékes gépet, jól menő céget, méregdrága ingatlant stb. hagytak hátra, amennyi Svájcban, Dubajban és Monte Carlóban sincs).

A fiú a háborúban túszul ejti a lányt, hogy kiválthassa családtagját. Öt napig „annak rendje és módja” szerint ősellenségek, ami az akkori társadalmi konvencióknak teljes egészében megfelelt, majd a két összezárt fiatal az ötödik napon teljesen irracionálisan egymásba habarodik.

A fiút és a lányt is győzködi a családja, hogy felejtsék el ezt az agyament, szirupos szerelmi baromságot, ám ők hajthatatlanok.

A zenei aláfestés a muszlim lány családjának „prédikációja” alatt ütősen keleties.

A sztori vége óhatatlanul tragédiába torkoll, hiszen Rómeó és Júlia -történetről van szó.

És teljesen mindegy, hogy történetesen Fazila a muszlim és Milan a szerb, akár fordítva is történhetett volna mindez, amit így érzékeltet a dalszöveg:

„A vojska tvrdi da tjela nisu nigdje nadjena
Neke babe su ih vidjele da lete poput andjela
Primila ih je Amerika javio je novinar Rojtera
Al' nije znao tacno ko je dobio azil
Milan i Fazila, il' Milana i Fazil”

"A katonaság azt állítja, hogy a holttesteket nem találták meg
Valami vénasszonyok úgy látták, hogy angyalként röpködtek
„Amerika befogadta őket.” tudósította a Reuters újságírója
De nem tudni pontosan, hogy ki kapott asylumot [menedékjogot]
Milan és Fazila vagy Milana és Fazil."

Pál (Pavle) pátriárka 2009. novemberében (95 évesen) bekövetkezett halála után gyakorlatilag azonnal lehetett sejteni, hogy utódja Szent Száva trónján minden bizonnyal Niš püspöke, a 80 éves Irinej lesz. (Három jelölt közüli kiválasztása mindazonáltal a hagyományok szerint "a Szentlélek által vezérelve", lepecsételt és összekevert borítékok segítségével történt.) Az eredetileg Miroslav Gavrilović néven, a Čačak közelében található Vidován született pravoszláv egyházfőt 2010. január 23-án már egyszer hivatalba léptették a belgrádi Szent Mihály Székesegyházban (Saborna Crkva).

Szerbia nyugati integrációjának hívei fellélegezhettek: személyében ugyanis egy, a helyi viszonyok között mérsékelten konzervatívnak számító vallási vezető került a nemzeti egyház élére. Az új főpap köztudottan nyitott az ökumenikus párbeszédre, s ezáltal a Vatikán és a Szerb Ortodox Egyház közötti megelehetősen fagyos viszony enyhítésére.

A II. világháborúban a horvát usztasák által elkövetett rémtettek, különösen pedig ezek vélelmezett (katolikus) egyházi támogatása, majd pedig a délszláv háború kitörése hosszú időkre ellehetetlenítette a közeledés gondolatát. Ennek fényében előrelépésnek tűnik, hogy megválasztása után Irinej kijelentette: nem lenne ellenére, ha XVI. Benedek pápa 2013-ban, a milánói edictum kiadásának 1700. évfordulójához kapcsolódó programsorozat keretében Szerbiába látogatna. (A keresztények szabad vallásgyakorlását lehetővé tevő rendelet kiadója, Nagy Konstantin római császár Niš - akkoriban Naissus - városában született.) A két felekezet legfőbb vezetői egyébként utoljára a XI. században találkoztak.

Irinej ezen kívül egyéb, megoldásra váró problémákat is örökölt. Macedónia és Montenegró görögkeleti híveinek a szerb ortodoxiától való függetlenedése egyelőre tisztázatlan. A szerb papság keményvonalas szárnya még az ezirányú tárgyalások gondolatától is irtózik, előbb-utóbb azonban szembe kell nézniük az újonnan létrejött független államok saját, autokefál egyházszervezet létrehozására irányuló törekvéseivel. Az anyaországi hívek felől pedig egy másik igény is megfogalmazódik. Felmérések szerint a lakosság többsége támogatná, ha a szerb egyház - a bolgár, román, görög és ciprusi testvéregyházakhoz hasonlóan - elfogadná a gregorián naptár ún. szoláris ciklusát, s így Karácsony és Újév napja egybeesne az Európai Unióban szokásos dátumokkal. (A húsvéti-pünkösdi ünnepkört az összes pravoszláv egyház továbbra is a julián naptár szerinti lunáris ciklus alapján celebrálja.)

Koszovó függetlenségének elismerése persze továbbra sem szerepel az egyházfő hosszútávú tervei között. (Ebben osztozik a politikai elit csaknem egészével.) Mindezzel összhangban folytatni kívánja a szerb vallási vezetők évszázados hagyományát: teljes címük ugyanis "Ipek (Peć) érseke, Belgrád és Karlóca (Sremski Karlovci) metropolitája, a szerbek pátriárkája". A belgrád-karlócai beiktatásnak januárban lehettünk tanúi, a peći ceremónia azonban mindezidáig váratott magára. Nem véletlenül. Peć városa ugyanis hiába élvez kitüntetett szerepet a szerb állam, és ezen belül az államegyház keletkezésének folyamatában (Stefan Dušan cár 1346-os döntése óta a szerb ortodoxia székhelye, egészen 1766-ig); azonban a jelenleg vitatott jogállású Koszovóban található, a közeli Visoki Dečani kolostorával együtt (mely az UNESCO Világörökség része).

A városka ugyanakkor (Pejë néven) a koszovói albán nemzeti öntudat születésének is fontos helyszíne. A huszadik században - a török uralom alól felszabadulván - előbb montenegrói, majd az I. világháború idején osztrák-magyar kézre került, végül 1918-ban lett a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része, albán többséggel. (Nem meglepő, hogy a II. világháború idején Albánia magához csatolta.) A nemzetiségi-vallási feszültségek 1999-es fellángolása idején területén heves harcok dúltak, az épületek 80%-a megsemmisült. A helyzet azóta sem rózsás.

A Szerb Ortodox Egyház Szent Szinódusa már korábban nyilvánosságra hozta, hogy a pátriárka koszovói beiktatása 2010. október 3-án lesz. Ezzel egyidőben az eseményre meghívták Boris Tadić szerb államfőt, Ivica Dačić belügyminisztert, és egyéb közjogi méltóságokat. Tadić elnök a várakozások szerint minden bizonnyal ott lesz vasárnap (hacsak nem fordítják vissza a koszovói hatóságok, mint annak idején szlovák kollégáik Sólyom Lászlót Komáromból); a szerb belügyminiszter azonban jelezte: noha tiszteletét küldi, nem vesz részt az eseményen. Elmegy viszont helyette Tomislav Nikolić, az újsütetű Szerb Haladó Párt vezére. Ő volt az, aki a közelmúltban egy huszárvágással megoldotta, hogy a Hágában csücsülő Vojislav Šešelj egyre inkább kompromittálódó Radikális Pártjából egy csoport élén kiválva máris átvegye korábbi főnökétől a stafétabotot az "ügyeletes ellenzéki favorit" poszton és a radikálisok elé kerüljön a népszerűségi listán. Ezzel azt is elérte, hogy a legközelebbi elnökválasztáson ismét ringbe szállhasson a győzelemre leginkább esélyes két erő közötti hagyományos csatában. (A legutóbbi megmérettetésen Šešeljt ő "helyettesítette", zakójának hajtókáján állandóan a hágai vendég fényképét viselve. Akkor Tadić végül sikeresen le tudta győzni.)

A Szinódus bejelentése óta gőzerővel folyik az esemény biztonsági előkészítése. A Patriarchátus belső biztosítása a nemzetközi KFOR-erők feladata lesz, míg az épület környékén és a város egyéb pontjain a koszovói rendőrség végzi a legfontosabb feladatokat.

A prištinai kormány közleménye szerint koszovói albán vezetők nem kaptak hivatalos meghívót. Két nappal a ceremónia előtt még mindig nem világos, hogy a koszovói albán politikusok közül részt vesz-e bárki is az eseményen. Ugyanakkor Memli Krasnici szóvivő hozzátette: Irinej beiktatása kizárólag pravoszláv vallási belügy, és a politikai személyek távolmaradása messzemenően kívánatos.

Branko Đurić Đuro, a Szlovéniában élő népszerű szarajevói származású színész, egyben a Bombaj Štampa új primitivista zenekar frontembere, Angelina Jolie-val forgat Magyarországon – jelenleg a fóti gyermekvárosban – balkáni háborús mozit.

Đuro azért nyerte el a szerepet, mert Angelina, a Végzet Párnásszájú Nagyasszonya, felfigyelt rá a Senkiföldje, és a Triage (ebben Đuro Colin Farellel játszott) című filmekben.

Azonban Đurónak a szakmai siker nem várt magánéleti kalamajkát is okozhat, mivel felesége, Tanja Ribič szlovén színésznő egyre féltékenyebb amerikai kolléganőjére.

Angelina Jolie, mint elsőfilmes rendezőnő ugyanis intenzív e-mailezést folytat a balkáni szubkultúra  eme piacvezető, örökifjú, baltával faragott arcú férfi szexszimbólumával és e-mailjeit rendre a "Love, Angie" sorokkal zárja.

"Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy egyszer a feleségem Angelina Jolie-ra lesz féltékeny, halálra röhögtem volna magam!" – viccelődött Đuro.

Hát, Brad Pitt helyében én röviden és velősen csak ennyit mondanék: "Nem vicces!"
 

Ki az a hülye, akit le tudna venni a lábáról?:-)

                                                        A lúzerek, Angie és Đuro szalmaözvegyei.

A baloldali képen Đuro Dr. Talzani szerepében, a Triage című filmben. Angelina Jolie itt figyelt fel rá. Tanjának és Bradnek lehet, hogy tényleg nem is olyan vicces ez az egész jópofi, bulvár célozgatás a flörttel? Ha ez a két jómunkás-filmember netán tényleg összejönne, akkor a srbija.blog.hu tuti Index-ketrec bérletes lesz egy ideig. (Csak viccelek, tessék szépen mindkettőjüknek a hatályos családjuknál maradni és békésen nevelgetni a kis amerikaiakat, kambodzsaiakat, bosnyák-szlovéneket stb.)

Božanstveni svetovi (Isteni világok) címmel nyílt kiállítás Salvador Dalí alkotásaiból a Május 25. Múzeumban (más néven Muzej Istorije Jugoslavije).

A Tito mauzóleumának és a hozzá kapcsolódó gyűjteménynek is helyet adó komplexum főépülete a 41-es trolibusz "Muzej 25. maj" megállójánál található, a Dedinje nevű követségi- és villanegyedben. A Trg Republike felől mintegy 15-20 percet kell zötykölődni, és ha már ott vagyunk, feltétlenül látogassunk el a közeli Topčider parkjaiba is.

A szürrealista bajuszkirály képei (hétfő kivételével) naponta 10:00 és 20:00 óra között tekinthetők meg, egészen november 14-ig. (Belépő: 450/300 RSD, ajándék poszterrel és a többi tárlat megtekintésének lehetőségével. Magyar diákigazolványt is elfogadnak.)

Hasonlóan részletes kiállítást eddig csak Szlovéniában és New Yorkban rendeztek, úgyhogy akár még Magyarországról is megéri felkerekednünk. Akik megnézték a Műcsarnokban 2005-ben bemutatott képeket, azok is találhatnak számos új, eddig nem látott darabot.

Két fő tematika mentén csoportosul a több mint 200 grafikus alkotás: A Szent Jeromos-féle Vulgata (latin nyelvű Biblia) és Dante Isteni színjátéka elevenedik meg a falakon. Dalí sajátos látásmódja és újszerű kísérletező technikái (pl. bulletizmus - a festék egy patronból fröccsen szét, melyet puskával lőnek a képre) garantálják a páratlan élményt.

Angol és szerb nyelvű informatív összefoglalók, kronológiák és képaláírások segítik eligazodásunkat az interpretációk interpretációinak dzsungelében.

Noha egy szabadon használható mini-könyvtár is rendelkezésre áll, a látogatók nagy száma miatt, ha tehetjük, a fent említett két könyvet mindenképpen vigyük magunkkal. A pénztárnál további Dalí-irodalom vásárolható.

Előzmény: Bosnyák válasz a punkra – Új Primitivizmus 1. rész

Az Új Primitivista Mozgalom „VII. Kongresszusán” egyhangúan megszavazott, 1987-es önfeloszlatása egyike azoknak a groteszk humorral felépített performance-oknak, amelyekhez hasonló abszurditások nem sokkal később a valóságban is megtörténtek.
1990-ben, valódi, idézőjel nélküli XIV. Kongresszusán feloszlatta önmagát a Jugoszláv Kommunista Szövetség és nem sokkal később kitört a polgárháború.

A Top Lista Nadrealista (Szürrealisták Toplistája) tévés humorsorozat abszurd szkeccsei közül is több poén szinte szóról-szóra megvalósult. Képzeljük el, mintha a Monty Python féle Idétlen Járás Minisztériumát a brit kormány valóban létrehozta volna. Szinte ugyanannyira tűnt bizarrnak, hogy maga Szarajevó városa és vonzáskörzete több, különálló országra szakadt területhez fog tartozni, mint a „Játék a határokon” című jelenetben. (A cím utalás a Játék határok nélkül nevű, a nyolcvanas években Jugoszláviában rendkívül népszerű, összeurópai zsákbaugrálós-ökörködős, idétlen ügyességi vetélkedőre. E koprodukciós tévésorozathoz a kilencvenes években Magyarország is csatlakozott, szerencsénkre akkor már távolról sem volt olyan népszerű a műfaj.) A szkeccsben a suta ügyességi feladatokat egy országhatárkő két oldalán a „Mi Köztársaságunk” és az „Ő Köztársaságuk” tábla mellett végzik a játékosok.

Paradox módon ezek a túllihegett nacionalista érzelmektől mentes, pacifista humoristák voltak talán az egyetlenek, akik nyíltan eljátszadoztak azzal a gondolattal, hogy ha a szerb-horvát-muszlim etnikai közösségek újsütetű népvezérei tovább folytatják híveik felhergelését, akkor bármennyire is a békéről papolnak, a véres polgárháború kitörése elkerülhetetlenné válik.

A próféta szólt belőlük akkor is, amikor leforgatták a „Háború a lakásban - az ENSZ békét teremt” című jelenetet. Jugoszláviában viszonylag gyakoriak voltak a különböző nemzetiségiek közötti vegyes házasságok. Boszniában és azon belül Szarajevóban pedig különösen. A panellakáson belül, a kialakított barikádok mögött egymás ellen valódi lőfegyverekkel harcoló férj és feleség csatája, illetve a fegyverszünetet kicsikarni igyekvő, meglehetősen tesze-tosza ENSZ-békefenntartók bénázása, a későbbi háborús politikai realitások tükrében véres valósággá vált.

A szó legnemesebb értelmében vett közszolgálati feladatot láttak el a Szürrealista Toplista stáb tagjai, ugyanis a polgárháború alatt, Szarajevó ostroma során sem hagytak fel a műsorkészítéssel. Etnikai hovatartozástól függetlenül, mint falat kenyér kellett a bármelyik pillanatban egy becsapódó lövedéktől a puszta életüket is elveszíthető szarajevóiaknak a humorbomba. És a szürrealista humoristák megmaradtak semleges civilnek, egyik háborús oldal mellett sem kötelezték el magukat, hanem éppen ellenkezőleg, a maguk abszurd eszközeivel kegyetlenül kifigurázták mindegyiket. Sőt, még az impotens, elsősorban saját karrierjüket építgető ENSZ-békefenntartókat és a szenzációhajhász nemzetközi hadi tudósítókat is kigúnyolták. Még a jó dolgukban maguknak hasznosabb elfoglaltságot találni nem tudó, suttyó katasztrófaturisták orra elé is odatartották a görbe tükröt.

Emberiességből és morális tartásból csillagos ötösre vizsgáztak. Például az egyik jelenetük arról szól, hogy szarajevói városnéző cseh turistákat, akik muzulmán extremistákat és mudzsahedin terroristákat szerettek volna fényképezni, túszul ejtik a szerb szabadcsapatok harcosai.

Avagy, amikor a vezetékes ivóvíz és villanyáram nélküli, nem ritkán éhező ostromlott szarajevóiaknak így köszöntek be: „Jó estét kívánunk mindhárom kedves nézőnknek, akiknek még mindig üzemel az áramfejlesztő-generátora”

A Top Lista Nadrealista szkeccseiből sokat megtalálhatunk a YouTube-on, rendkívül rossz technikai minőségben. Attól tartok, hogy öngól lenne ezeket a jeleneteket belinkelni azt követően, hogy fentebb hájpoltam őket. Aki kedvet kapott hozzá, hajrá, YouTube-ra fel! Ha az olykor botrányos kép- és hangminőség felbosszantana, akkor gondoljunk bele, hogy a háborús kiadások esetén ezek a lányok-fiúk egy-egy jelenet leforgatása során gyakran az életüket is kockáztatták. Szóval itt nem azért gagyi a technika, mint a trash-tévézés hazai üdvöskéjénél, akinek a legmegrázóbb, traumatikus műsorcsinálás közbeni élménye az volt, amikor a betelefonáló a kagylóba szellentett.Való igaz, a háború előtti kiadások sem tartalmaznak Mátrix - szintű trükkfelvételeket. Mint a nagy előd Monty Python esetében, a szerény technikai kivitel, mondhatni a produkció része.

Egyetlen, röpke 15 másodperces szkeccset mégis belinkelek. Szerintem mindenkinek könnyen értelmezhető lesz, ez a Magyarországon Cigányok ideje címen forgalmazott 1988-as Kusturica-filmet parodizáló kis minimáljelenet. (A film eredeti címe: Dom za vešanje, Vajdaságban Ház az égen címen szerepelt a korabeli kétnyelvű moziplakátokon.)
Úgy gondolom, hogy a humoristák zseniálisan megfogták a lényeget, amint a szakadt, elveszett, kacsáját magához ölelő lúzerarcú cigányfiút lustán körbepásztázza a kamera, miközben szomorú, autentikusnak (tűnő) nyelvi humorral megspékelt cigányzene szól. Karinthy: Így rendeztek ti!
 

A sors kegyetlen iróniája, hogy a humoros szkeccs forgatásának apropóját adó, a cannes-i Arany Pálma-díjas film főszereplőjét, Perhant alakító Davor Dujmović akkortájt fényes karrier előtt álló, ifjú színésztehetségnek számított, azonban nem sokkal később főképp tragikus, önpusztító életmódjának köszönhetően, teljesen elkallódott. A kilencvenes évek elején rendkívül súlyos heroin-problémákkal küszködött és gondolom az ostromlott Szarajevóban végigélni a háborút szintén nem volt egy Betty Ford-klinika színvonalú VIP drogrehab, majd 1999-ben Szlovéniában, harminc évesen meghalt.

A Top Lista Nadrealista szkeccsében a Perhant kifigurázó Branko „Đuro” Đurić egy korabeli szarajevói Szőke András volt. Igazán semmihez sem értő, bájosan amatőrködő életművész. Azonban később a 2001-es, Oscar-díjas Senkiföldje című film egyik főszerepét ő játszotta el. Đuro köszöni szépen, most is él és virul. Színházat vezet és emellett filmprodukciós cége is van. Szintén Szlovéniában lelte meg az ő Taliándörögdjét.

Úgy tűnik több van ebben a témában, mint eleinte gondoltam, de a következő, harmadik részt, ígérem, a Zabranjeno pušenje Ja nisam odavle ("Nem vagyok idevalósi") című lemezének szentelem, rajta minden idők egyik legjobb háborús körülmények között játszódó Rómeó és Júlia sztorijának a könnyűzenei(?) feldolgozásával: Ljubav udari često tamo gdje ne treba ("A szerelem gyakran ott lángol fel, ahol nem szabadna").