Parlamenti (+ tartományi), helyhatósági és elnökválasztás május 6-án
Boris Tadić, az áprilisban lemondott volt köztársasági elnök emlékezteti
választóit arra, hogy három a szerb igazság a vasárnapi urnapartin is.
A nyugat-balkáni ország történelmében most vasárnap először fordul elő, hogy országgyűlési (és Vajdaságban tartományi képviselőházi), valamint önkormányzati szavazással egyidőben köztársasági elnököt is választanak/választunk. Mindezt az tette lehetővé, hogy Tadić elnök április 5-én önkéntesen megvált nyolc éve viselt hivatalától. A 2008-tól számított jelenlegi ciklusából még szűk egy év lett volna hátra, a Montenegró kilépése miatti alkotmányos reform értelmében azonban harmadszor is megválasztható. (Független állam élén akkor is csak két periódusban állhat, mivel 2004 és 2008 között csupán Szerbia mint tagköztársaság államfője volt, nem pedig Szerbia-Montenegróé. Az első négy éve így nem számít bele a hivatalban töltött idejébe).
Boris Tadić ideiglenes visszavonulásának okai közismertek: noha ő maga főleg a takarékosságra hivatkozott (tehát azzal, hogy sok választást rendeznek meg egyszerre, nem keveset lehet spórolni), illetve arra, hogy ennyi év hatalomban eltöltött idő után így tisztességes; valójában persze azért kerül sor Szerbia elnökének megválasztására a többi szavazással egyidőben, mert a felmérések többsége szerint maga a Demokrata Párt népszerűtlenebb, mint "sármos" vezetője, így Tadić neve és az elnökválasztás ténye húzóerőként szolgálhat arra, hogy a legnagyobb kormánypárt ismét bebiztosíthassa részvételét a kormánykoalícióban (anélkül persze, hogy a Szerb Haladó Párttal kéne közösködniük).
Mivel összetett eseményre kerül sor, melynek minden aspektusát lehetetlen ismertetni, ezért megpróbáljuk összefoglalni a legfőbb tudnivalókat. A helyhatósági választásoktól nagyvonalúan eltekintünk, hiszen Szerbiában lényegében régiónként változik a helyi erős pártok köre. (És akkor a kisebbségekről még nem is beszéltünk: gondoljunk csak a vajmagyarokra, a szandzsáki bosnyákokra vagy a dél-szerbiai albánokra: mindegyikük mögött különféle, gyakran egymással is rivalizáló politikai tömörülések garmadája áll. Reméljük, azért Szabadka irányítását sikerül visszavennie a VMSZ-nek; 1989 és 2008 között végig magyar polgármestere volt a városnak, 2008-ban viszont a Demokrata Párt diadalmaskodott. Ez utóbbinak jelenleg 23 képviselője van a helyi önkormányzatban, míg a VMSZ-nek csak 17.)
Az országgyűlési választásokra összesen 18 listát regisztráltak. Az alábbiakban ismertetjük őket. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szerb szavazási hagyomány megköveteli, hogy minden pártlistának legyen egy száma, melyet a plakátokon is szerepeltetni szoktak (így elég csak ezt a számot megkeresni a szavazólapon), továbbá a legtöbb választási szövetségnek van szlogenje, illetve húzóneve is. Ez utóbbiak persze akár el is maradhatnak, illetve olyan személyek is szerepelhetnek húzónévként, akik valójában nincsenek is rajta a listán. Az, hogy egy listát konkrétan milyen politikai erők, tömörülések alkotnak, és ezek egyenként milyen célokért, értékekért küzdenek, csak ezután következik. Érdemes megfigyelni, hogy néha a húzónév megelőzi a pártok vagy szövetségek nevét a szavazólapon. Ez sem véletlenül van így.
A paletta felét foglalják el a komolyabb versenyzők; a kilencedikig helyig nagyobb pártokkal találkozhatunk, utánuk következnek a kicsik. A nemzeti kisebbségeket képviselő pártoknak azonban nem kell elérniük az 5%-os parlamenti küszöböt ahhoz, hogy bekerüljenek a törvényhozásba.
1. "Választás egy jobb életért [Izbor za bolji život] – Boris Tadić" (Demokrata Párt, Szerbiai Szociáldemokrata Párt, Vajdasági Szociáldemokrata Liga, Szerbiai Zöldek, Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége, Szerbiai Kereszténydemokrata Párt). A szövetségnek a 250 fős belgrádi parlament minden egyes székére sikerült potenciális jelöltet találnia. Köztük van Ružica Đinđić, a 2003-ban meggyilkolt Zoran Đinđić miniszterelnök özvegye is. 2008-as hatalomra kerülésük óta Szerbia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje lett, ez a tény kampánystratégiájuk fő elemét képezte.
2. "Szerb Radikális Párt – Dr. Vojislav Šešelj" Mint az várható volt, a radik ismét a hágai vámpír nevével (és nejével) kampányoltak, noha tényleges, szabadlábon tevékenykedő vezetőjük Dragan Todorović. Szerencsére már csak az Arkan-nosztalgiára vevő, kissé avítt nagyszerbek körében népszerűek (sajnos az öt százalékot így is átlépik, ráadásul az összes közvéleménykutató cég egybehangzó véleménye szerint). A lájtosabb csetnikek az időközben európéerré átvedlett Toma Nikolić támogatói lettek. Azé a Nikolićé, aki a 2008-as elnökválasztáson még Šešeljt helyettesítette az SRS színeiben (zakójának hajtókáján mint valami hordozható ikont viselte a rőthajú pártvezér fényképét). Sőt, majdnem legyőzte Tadićot, aki csak a második körben tudott fordítani, méghozzá hajszálnyival. Azóta viszont a világ is nagyot fordult. (Nem.) Šešelj amúgy mostanában gyengélkedik, ráadásul a színekkel is hadilábon áll, a múltkor például elkékült.
3. "Szerbiai Egyesült Régiók – Mlađan Dinkić" Idősebb olvasóinknak G17 Pluszként is ismerős lehet. Az eredetileg 17 "független" közgazdász által 1997-ben alapított civil szervezet 2002-ben alakult párttá. A 2008-as választásokon "Az Európai Szerbiáért" koalícióban közösen indultak a Demokrata Párttal, így végül a kormányba is bekerültek. Mlađan Dinkić egy ideig miniszterelnök-helyettes is volt. A gazdasági–fejlesztési tárca vezetőjeként arról volt nevezetes, hogy a kormány tagjai közül a legtöbb olyan igéretet tette, melyek később nem váltak valóra. 2011-ben meg a Wikileaks szivárogtatta ki róla, hogy állítólag Koszovó felosztása mellett érvelt. (Szerbiában ilyesmit nem szabad mondani, mert tabu. Még Dačić is csak magánemberként és suttogva fejtetette ki hasonló nézeteit.) Mindenesetre addigra már Mirko Cvetković kénytelen volt leváltani füllentős miniszterét, így az ügy ennyiben is maradt. A G17 Plusz némileg megtépázott hírnevét most úgy kívánják helyreállítani, hogy az erőteljes decentralizáció eszméjét tűzték zászlójukra. Ebben szövetségre találtak az Együtt Šumadijáért elnevezésű tömb, illetve a Vajdasági Párt tagjai között, így velük alkotnak közös listát. Ideológiájuk elvileg liberális-konzervatív jobbközép, mérsékelten EU-barát. Soraikat erősíti a korábban Šešelj hónaljából előbújó (később főnöke hágai tanácsadójaként is működő) egykori újvidéki polgármester-asszony, Maja Gojković.
4. "Čedomir Jovanović – Fordulat [Preokret]" Ehhez nem kell túl sokat fűzni: az örökké karikás szemű, de amúgy szimpi, csak szónokolni kevéssé tudó Čeda szabadelvű értékek mellett elköteleződött Liberális Demokrata Pártját ezúttal az enyhén naftalinszagú Vuk Drašković vezette Szerb Megújhodási Mozgalom erősíti (utóbbiak 2008-ban még Tadićékkal indultak közösen), de persze vannak itt még mások is: pl. környezetvédők, Szociáldemokrata Unió, Szandzsáki Bosnyák Demokratikus Párt. Ja és a bolgár kisebbség. Čedomir Jovanović számos megnyilvánulása közül elegendő egyet idéznünk, melyet egy Milorad Dodikkal folytatott év eleji szóbárbaj során mondott: "A Boszniai Szerb Köztársaságot a srebrenicai népirtásból és Szarajevó rommá lövetéséből tákolták össze azok, akik valamennyien a hágai Nemzetközi Törvényszék vádlottjai lettek." Koszovó-ügyben a függetlenség elismerését tartják célszerűnek (akár úgy is, hogy az Ibaron inneni részek Szerbiánál maradnak, cserébe a Preševo-völgy Koszovóhoz kerül).
5. "Indítsuk el Szerbiát [Pokrenimo Srbiju] – Tomislav Nikolić" Az összes áprilisi közvéleménykutatás szerint az egykori építőipari szakmunkásból, bányászból és technikusból, majd Šešelj-bérencből lett szalonképes "kedves vezető", vagyis Toma Nikolić irányításával megalakult formáció áll nyerésre, persze egyéniben. A Demokrata Párt vezette szövetség ettől még ismét koalícióra léphet Dačićékkal (noha egyesek szerint a múltkor sem kellett volna), szükség szerint a VMSZ-szel, stb. Az 5-ös számú kórterem választási listájára egyébként kénytelen-kelletlen az alábbiak is feliratkoztak: Kis- és Középvállalkozók Szövetsége, Új Szerbia (aka Velja Ilić), a konzervatív Szerbia Ereje Mozgalom (a 2004-es elnökválasztáson magát harmadik helyre feltornázó Bogoljub Karićtyal), a Szerbiai Menekültek Szövetsége, a hamvaiból éppen csak feltámadó Nemzeti Parasztpárt, továbbá vlach, cigány, macedón és bosnyák kisebbségi pártok (ez utóbbiakból szinte minden listára jut egy), stb. Az SNS határozottan kiáll a "Nem adjuk Koszovót" elv mellett, noha a párt lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy folytatni fogják az EU-csatlakozáshoz szükséges lépéseket, viszont rögtön megszakítják a tárgyalásokat, amint felmerül Koszovó elismerésének igénye a belépésért cserébe. Ideológiájuk leginkább populista; eddig nem sok mindent láthattunk tőlük a kormány kötelező bírálatán kívül. Mondjuk tavaly volt egy nagy tüntetés, meg egy látványos éhség- és szomjúságsztrájk, akkor bepillantást nyerhettünk a szerb privát kórházak amcsi egészségügyi sorozatokat idéző kulisszái mögé.
6. "Szerbiai Demokrata Párt – Vojislav Koštunica" Ugye emlékszünk még, hogy ki tüzelte fel a tömeget 2008 februárjában, a Koszovó elvesztése miatt rendezett, külföldi nagykövetségek szétverésével folytatódó Bazinagy Belgrádi Tüntetésen? Vigyázat: a Szerbiai Demokrata Párt nem azonos a Demokrata Párttal. [Mint ahogy a Szerb Iszlám Közösség is különbözik a Szerbiai Iszlám Közösségtől, de ez itt csak mellékszál.] Többek véleménye szerint a rendszerváltó Koštunicának érdemei elismerése mellett inkább nyugdíjba kellene vonulnia, hogy imádott macskáival foglalkozhasson. A DSS idei kampányából egyébként semmi maradandót nem tudunk felidézni. "Szavazz ránk! Tudod, miért." – hát kábé ennyi. Sajnos nem tudtuk meg, pontosan miért is. A belgrádi villanyoszlopok így is tele lettek ragaszgatva a rendkívül sokat sejtető (de azért cirill betűs) КОШТУНИЦА felirattal. Ennél azért többet vártunk.
7. "Ivica Dačić – Szerbiai Szocialista Párt (SPS), Szerbiai Nyugdíjasok Egyesült Pártja (PUPS), Egyesült Szerbia (JS)" A jópofa-tahó rendőrminiszter, aki királycsinálóként jutott be a 2008-ban alakult kormánykoalícióba. Becenevén Kicsi Slobo (aki viszont pártja egykori fejesével ellentében Koszovó felosztását szeretné). Most is, mint mindig, összeállt természetes szövetségeseivel, a nyuggerekkel. Együtt még akár alternatívát is jelenthetnének, ha nem vették volna be a brancsba a bőrhajú Dragan Marković "Palma" jagodinai polgármestert, aki többek között elfuserált viaszfigurákat bemutató múzeumáról, agyament populista-demagóg kijelentéseiről, egyedi születésszabályozási intézkedéseiről, házasságra ösztönző támogatási rendszeréről a legszűklátókörűbb homofób szövegéről ismert, de azért alapvetően bírható figura. (Én Torgyánt is bírtam...)
8. "Dveri – Szerbia életéért" Hát ez meg mi? Elsőbálozókról van szó, kérem szépen. Az euroszkeptikus, globalizációellenes (keresztényszocialista, kreacionista, stb.) mozgalom alig egy hónapja alakított hivatalosan listát. Máris kiszállnának az EU-tárgyalásokból. Persze az IMF vagy a NATO sem jön be nekik. (Azt nem tudjuk, hogy Putyinról mit gondolnak.) Pozitívumként elmondható róluk, hogy Koszovó kérdésében határozott (igen vagy nem) választ követelnek a mindenkori kormányzattól, illetve a kormányzásra törekvő pártoktól. Ők maguk persze hazaárulónak tekintik mindazokat, akik lemondanának a déli tartományról, de abban egyet kell értenünk velük, hogy az "EU is, Koszovó is" illetve a "jófej vagyok Brüsszelben és Mitrovicán is" politika, melyet a jelek szerint mint bevált receptet követne a szerb politikai elit a lehető leghosszabb ideig, meglehetősen álságos. Akkor már inkább mondjunk határozott NEM-et, és kész. Elvan az EU Szerbia nélkül is. Mire belépünk, úgyis szétesik.
9. "Vajdasági Magyar Szövetség – Pásztor István" Az országos listát ugyan Pásztor Bálint vezeti, de édesapja indul a köztársasági elnöki posztért. (Nyilvánvalóan esélytelenül, de az összegyűjtött szavazatokat a második fordulóban Boris Tadićnak adják majd, feltéve ha a VMSZ kérései teljesülnek. Mindenesetre ez jó alkupozíciót jelenthet.) A pártszövetség egyelőre a Fidesznél is favorit, persze ezt Vajdaságban alapvetően leszarjuk, csak hát ugye nem mindegy, hová mennek a belmagyarok adóforintjai. Jelen esetben örülhetünk, hogy nem valamiféle Hatvannégy Vármegyés borzalmat támogatnak Budapestről, hanem egy legitim vajdasági magyar tömörülést. A VMSZ választási programja "Vajdaságért – egy normális Szerbiában" címmel itt olvasható.
FUTNAK MÉG:
10. "Reformista Párt – Prof. dr. Milan Višnjić" Egy niši kötődésű, helyi érdekeltségű pártról van szó, mégis ringbe szálltak a köztársasági parlamentben megszerzendő mandátumokért. Sőt, még belgrádi főpolgármester-jelöltet is állítottak. A listavezető a pártelnök, Aleksandar Višnjić. A húzónév mégis az édesapja lett, aki nem más, mint a helyi orvosi egyetem dékánja, aki jelenleg Niš polgármesteri székére pályázik. Nahát, most látom, hogy sikerült már róla is írnunk egyszer.
11. "Szandzsáki Demokratikus Akciópárt – dr. Sulejman Ugljanin" Még egy bosnyák nemzetiségi párt. Vezetője civilben fogorvos, amúgy Novi Pazar egykori polgármestere, a 2008-2012-es parlamenti ciklus tárcanélküli minisztere. Az 1990-ben alapított párt egyébként a bosznia-hercegovinai Demokratikus Akciópárt (aka Izetbegović) kistestvére.
12. "Munkások és Parasztok Mozgalma"
13. "Szociáldemokrata Szövetség – Nebjoša Leković"
14. "Mindannyian együtt: Bosnyák Demokratikus Közösség, Magyar Polgári Szövetség, Horvátok Demokratikus Közössége, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, Szlovák Párt – Emir Elfić" A kisebbségi pártok nagykoalíciós listáját erősíti az ellentmondásos megítélésű, sokak szerint wannabe-szakadár Muamer Zukorlić főmufti. Az első magyar a listán Csonka Áron, ő az ötödik helyen szerepel. Kétséges, hogy lesz-e egyáltalán öt mandátuma az újszerű (önmagában egyébként példamutató) tömörülésnek. Az persze nem túl jó, hogy a két magyar kispárt kilépett a Magyar Koalícióból.
15. "Preševo-völgyi Albánok Koalíciója"
16. "Montenegrói Párt – Nenad Stevović" Egyesek szerint érthetetlen, hogy miért nem indultak közös listán a 14-es számú bandával, vagy miért nem tagozódtak be az első nyolc formáció valamelyikébe. Mások szerint jól van ez így, úgysem különböznek a szerbektől. Kivéve Kishegyes környékén, ahol számottevő montenegrói kolónia él, és ez szemmel látható, kézzel fogható eltéréseket eredményez.
17. "Kommunista Párt – Joška Broz" Tito unokájáról van szó. A marsall nagypapi pedig éppen harminckét éve halt meg; bocs hogy nincs emlékposzt, de már egy párszor volt.
18. "Egyik sem a felkínált válaszok közül" Talán ez a legérdekesebb formáció. Az emblémaként a képen látható felfelé mutató nyilat használó (és hogy a papíron utolsó legyen, regisztrációját szándékosan egy perccel a határidő előtt benyújtó) NOPO (tényleg ez a nevük: Nijedan od ponuđenih odgovora) legelőször még 2008-ban alakult párttá, majd 2010-ben törölték őket a nyilvántartásból, de még ugyanabban az évben elméletileg "vlach kisebbségi pártként" újjáalakultak. Nemzeti kisebbségként Szerbiában egyszerűbb és olcsóbb pártot gründolni, és kisebbségi listáról könnyeb is bekerülni a parlamentbe, mivel nincsen választási küszöb. Az önmagát "harmadik utas" tömörülésként meghatározó párt listavezetője egy voždovaci (Belgrád) programozó, Nikola Tulimirović. Lehet más a politika?
A legutóbbi felmérések szerint a biztos választók körében a Szerb Haladó Párt a favorit, méghozzá 27-35%-kal A Demokrata Pártnak ezzel szemben 24-29% százalékot sikerülne elérnie. 2012 folyamán mind az öt közvéleménykutató cég minden egyes felmérésén az SNS végzett az első helyen. Az ilyen kutatások persze általában nem számolnak azzal, hogy a választások után milyen koalíciók jöhetnek létre, illetve az emberek ennek fényében hogyan módosítanák szavazataikat. Ha nem születik meglepetés, akkor a harmadik erő a Szerb Szocialista Párt lesz, a negyedik pedig valószínűleg a Liberális Demokrata Párt. Mindketten inkább a Demokrata Párttal lépnének koalícióra, mint a Haladókkal. A magyar (és általában a kisebbségi) pártok közül a VMSZ továbbra is biztos fölénnyel vezeti majd a sorrendet.
Más: jelenleg azt sem tudjuk, hogy Koszovón lehet-e valamilyen formában választásokat tartani. Helyhatósági voksolást valószínűleg nem, ám nem világos, hogy mi a helyzet a parlamenti választásokkal, illetve az elnökválasztással. Az albánok nyilván nem fognak elmenni egyikre sem, ám a koszovói szerbek akár önhatalmúlag is megoldhatják valahogy a részvételt. Prishtina mindenesetre arra készül, hogy megakadályozzon bármiféle szavazást. Észak-Koszovón A KFOR megerősített kontingense vigyázza majd a rendet.
Most pedig lássuk, kik szállnak ringbe az államfői székért. A jelöléshez tízezer aláírást kellett összegyűjteni. Az ajánlásokat tartalmazó lapokat április 15-ig lehetett benyújtani a Váalsztási Bizottságnak. Sorsolás alapján az alábbi sorrend állt össze (így fogják követni egymást a szavazólapon):
1. Zoran Stanković (Szerbiai Egyesült Régiók): jelenleg egészségügyi miniszter. 12.332 ajánlást gyűjtött össze. Első alkalommal indul az elnöki posztért.
2. Vladan Glišić (független, a Dveri támogatásával): jogász végzettségű. 12.733 érvényes ajánlást adott le.
3. Boris Tadić (Demokrata Párt): pártelnök, volt köztársasági elnök. Végzettsége pszichológus. Elvált, majd újra házasodott. Volt felesége jelenleg apáca Koszovón. 27.606 szignóval kereste fel a Választási Bizottságot.
4. Vojislav Koštunica (Szerbiai Demokrata Párt): pártelnök, volt köztársasági elnök (Jugoszláv Szövetségi Köztársaság), kétszer pedig Szerbia miniszterelnöke. Harmadszor indul a szerb elnökválasztáson. Jogtudós, szereti a macskákat és Koszovót. Ő a legidősebb jelölt, már a 68-at is betöltötte. Cserébe az ő haja a legfeketébb, ha a női jelölteket nem számítjuk. 13.089 aláírást adott le, ami még véletlenül sem hasonlít az 1389-es évszámra.
5. Zoran Dragišić (független): egyetemi oktató, a Munkások és Parasztok Mozgalmának vezetője. Hogy akkor miért függetlenként indult? Csak. Ettől függetlenül 11.464-en lájkolták.
6. Jadranka Šešelj (Szerb Radikális Párt): ismét egy elsőbálozóról van szó. Szimpatikus, ébenfekete hajú MILF. Mondjuk kicsit úgy néz ki, mint valami gasztroblogger, de legalább biztos jól főzi a paszulyt. Igazából pedagógus végzettségű titkárnő. Közelebbit nem tudunk róla. Szerintetek foglalt? Egyébként 15.312-en szeretnék őt látni az állam élén.
7. Muamer Zukorlić (független): ő civilben is főmufti. Azt nyilatkozta, hogy elvárja Boris Tadićtól, hogy az első fordulóban szerzett szavazatait neki adja, hiszen korábban a bosnyákok támogatták őt. Mármint Tadićot. Jó vicc, mi? 10.653 érvényes ajánlással vághat neki a dzsihádnak, hátha mégis áll az alku.
8. Danica Grujičić (Szociáldemokrata Szövetség): ideggyógyász professzor, ő sem indult még korábban. 11.301 ajánlással biztosította be magát szorongás ellen.
9. Ivica Dačić (Szerbiai Szocialista Párt): pártelnök, a jelenlegi kormány belügyminisztere. 2004 után másodszor indul az elnöki székért, de valószínűleg legalább kétszer annyian fognak rá szavazni, mint nyolc évvel ezelőtt. (A választópolgárok Szerbiában is hamar felejtenek.) Az előzetes közvéleménykutatási adatok szerint az első fordulóban ő lesz a harmadik. A szerb maffia potenciális emberrablási listájának élén állítólag az ő családtagjai állnak. A fenevad száma 15.666.
10. Čedomir Jovanović (Liberális Demokrata Párt): pártelnök, másodszor indul az államfői posztért. (A 2008-as első fordulóban több mint 5%-ot kapott.) Diplomája szerint dramaturg. A boszniai muzulmánok között nagyon népszerű. 11.006 jelölést tudott felmutatni.
11. Pásztor István (Vajdasági Magyar Szövetség): pártelnök, ő is másodszor indul. Igaz, 2008-ban még az azóta megszűnt Magyar Koalíció színeiben ért el több mint 2%-os országos eredményt. 2010-ben ugyan összerúgta a port Tadićékkal, mindenesetre most világossá tette, hogy a második fordulós támogatásnak feltételei lesznek. Pásztor civilben jogász. 12.533 ajánlást sikerült összegyűjtenie.
12. Tomislav Nikolić (Szerb Haladó Párt): pártelnök, negyedszer méretteti meg magát. (Igaz, az előző három alkalommal még a Radikális Párt színeiben volt.) Idén töltötte be hatvanadik életévét. Mielőtt politikával kezdett foglalkozni, bányamérnök és sok minden egyéb is volt. Állítólag tizenöt különböző könyvet írt politikai karrierje folyamán, de lehet, hogy csak plagizálta őket. (Ha megválasztják, akkor ennek azért majd jó lesz utána nézni.) Időnként háborús bűnökkel is megvádolják; már a '90-es évek elején is Šešelj közeli híve volt, ez utóbbi valamilyen csetnikvajda-címmel ki is tüntette Tomát, aki ezt nem igazán hálálta meg neki. Noha a két előző elnökválasztáson bejutott a második fordulóba Tadić ellen, mindkétszer elveszítette azt, ráadásul 2008 őszén szakított egykori főnökével. Most pedig minden eddiginél közelebb áll ahhoz, hogy nyerjen. De talán mégsem fog. Ha minden igaz, 18.743 érvényes aláírása van (nem valószínű, hogy schmittelte őket).
A 2008-as elnökválasztás 1. és 2. fordulójának eredménye községek szerint
A párharc vélhetően (sőt, biztosan) ismét Nikolić és Tadić között fog kibontakozni. Mégpedig elég jó esély van arra, hogy Nikolić az első fordulóban jócskán legyőzze riválisát. (Noha a változatosság kedvéért a legutóbbi felmérések ismét Tadićot hozták ki győztesnek, méghozzá három százalékpontnyi különbséggel.) Második fordulóra azonban így is, úgy is sor kerül. Véleményem szerint (és a közvéleménykutatási adatok szerint is, bár az ilyesmit mindenképpen fenntartásokkal kell kezelni) nem lesz akkora előnye Nikolićnak, hogy az ellene szavazók keserű szájízzel ugyan, de a második körben Tadićra adva a voksukat ne tudnának fordítani. Persze meglátjuk. Tadić elnöki széke mindenesetre nem garancia arra, hogy a következő kormányban is részt vesz a Demokrata Párt.
Az elnökválasztás első fordulójának harmadik helyezettje minden bizonnyal Ivica Dačić lesz. A negyediket nem tippelném meg, de valószínű, hogy a Koštunica–Šešelj–Jovanović hármasból kerül ki az illető. Pásztor István maximum százezer körüli szavazatszámmal (kb. 2,5%) a hatodik vagy a hetedik helyre esélyes. Mindazonáltal szeretném emlékeztetni az olvasókat, hogy a 2008-as elnökválasztás első fordulóján a választópolgárok mintegy 61 százaléka, a másodikon pedig 68 százaléka vett részt. Ha az idei voksoláson ennél jóval többen vagy jóval kevesebben keresik fel a szavazófülkéket, akkor az előzetes papírforma bármely irányba borulhat. (A szavazási hajlandóság csökkenése például Nikolićnak jobban kedvez.) Boris Tadić amúgy legutóbb 50,3 százalékot tudott összekaparni a második forduló végére úgy, hogy az első fordulóban még 35 és fél százalékon volt a 40 százalékos Nikolić mögött.
További olvasnivaló: kollégánk, Bálint Csaba véleménye a 2008-as választások előtt és után. Érdemes még átfutni azt is, amit a Demokrata Párt és a Szerbiai Szocialista párt koalícióra lépése kapcsán írt itt és itt.
