Serbia Insajd

Imádom a bulvárhíreket, viszont mivel az ilyesmit felvállalni kínos, egyik újévi fogadalmam az volt, hogy idén legalább itt a Serbia Insajdon valamennyire visszafogom magam és kevesebb szexbotrányba keveredett, pedofil pravoszláv maffiózó ministránsról tudósítok, amit többé-kevésbé be is tartok.

A profi sajtóorgánumok viszont nem ennyire szívbajosak. Azt el tudom fogadni, hogy a példányszámnövelés érdekében lassan az Új Ember is Kelemen Anna-posztert hoz le a Katolikus Falinaptár helyett, de hogy a tények kisebb-nagyobb ferdítése se veszi el a kedvüket a minél nagyobb szenzációhajhászástól, az már kissé kínos.

Íme néhány példa:

NEM pornózik az első horvát elnök unokája!

Az extrém kijelentéseiről is elhíresült londoni polgármester, a konzervatívok fenegyereke, Boris Johnson családjával titokban Horvátországban nyaralt, éspedig a Neretva folyó torkolatához közeli Metković mellett, a Deak család tulajdonában álló villában.

A "Semmi 2012 Fesztivál" ("Ništa 2012") a horvátországi tengerparthoz tartozó Ugljan szigetén fekvő Preko településen tegnap megnyitott, provokatív, antimarketing álrendezvény.

Preko - a passzív turizmus aranypartja

Jerko Gregov, a fesztivál megálmodója ugyanis elhatározta, hogy a "Semmi"-brandet, mint autentikus "horvátikumot" vezeti be a turisztikai szolgáltatások közé.

Koncepciója nem sok mindenben tér el attól, amit a horvát idegenforgalmi szektor egyébként nyújt a turistáknak (legalábbis az Index.hr újságírója szerint), viszont Gregov az első, aki őszintén beismeri, hogy az olyan természeti adottságokon felül, mint például a gyönyörű, kisebb-nagyobb szigetekkel ékesített, tagolt horvát tengerpart – amihez ugye hozzátenni sem kellett semmit – a nagy büdös semmit kínálja hozzáadott értékként.

Vlade Divac, a Szerb Olimpiai Bizottság elnöke ma bejelentette, hogy a nagy meghökkenést keltett tegnapi nyilatkozatában – miszerint Novak Đoković teniszező az elveszített olimpiai bronzmeccsét követően mérgében szétfűreszelte a teniszütőit –, a szeletelést képletesen értette.

Legalábbis ezt nyilatkozta a Szerb Olimpiai Bizottság elnöke, Vlade Divac. Novak Đokovićot sokan azzal vádolták, hogy mivel az olimpiai torna nem pénzdíjas verseny, ezért nem adott bele apait-anyait és így könnyedén elvesztette a bronzéremért folytatott mérkőzést az argentin Juan Martín Del Potro ellen. Divac a "szerb Népsportnak", a Sportski žurnalnak nyilatkozva mindezt cáfolta:

Egyik olvasónk kérdezte:

Nem igazán szoktam kommentelni, de időről időre olvasgatom a Serbia blogot, mert érdekel a téma (magyarországi magyar vagyok). Nem akarom nagyon rabolni az idődet, de van egy téma, ami piszkál engem mostanában, és nem nagyon tudok kinél rákérdezni, úgyhogy gondoltam, megírom levélben, hátha kicsit fel tudsz világosítani.

Az utóbbi időben néha találkozom és beszélgetek szerbiaiakkal. Nem magyarokkal, sőt, igazából nem is a magyarlakta területekről származnak, főképp belgrádiakkal. Nagyon nyitott, liberális gondolkodású értelmiségi fiatalokról (huszon-harmincasok) van szó, akik rendkívül toleránsak rengeteg dologban. Mindig találnak valamit a magyarországi magyarokban, ami nagyon tetszik nekik, sokszor számomra egész meglepő dolgokat (hétköznapi dolgokra gondolok persze, nem a nagypolitikára) és simán el lehet velük beszélgetni rengeteg témáról, kedvesek, barátságosak, és így tovább.

Amikor viszont időnként előkerülnek a vajdasági magyarok, akkor érzek egy váltást: nyitott emberekhez képest elég kemény véleményeket hallok tőlük és igazából jobbnak is tartom másra terelni a szót, mert kicsit kényelmetlenül érzem magam, miközben hallgatom őket. Így konkrétan nem mondják ki, de a lényege a mondanivalójuknak általában az, hogy ha Szerbiában élsz, akkor viselkedj szerbként. Pár konkrét példát is tudok írni: gyakran visszacseng, hogy arról panaszkodnak, nem tudnak rendesen szerbül a magyarok, illetve hogy az itteniek mit szólnának, ha Pesten ők mint szerbek leszednének egy magyar zászlót és kitennének egy szerbet helyette, vagy hogy a vajdasági magyarok tulajdonképpen maguk okozzák a problémát a hozzáállásukkal.

Én nem nagyon tudok általában mit mondani, igyekszem kerülni is a témát, nehogy egy még kellemetlenebb vitába fajuljon, de egyébként meg eléggé meglep ennyire nyitott beállítottságú emberektől (és ezt szeretném kihangsúlyozni, hogy az egyébkénti nyitottság miatt lep meg nagyon és ezt a részét nem értem). A kérdésem az, hogy vajon csak én találkozom ilyen emberekkel pont vagy tényleg megvan ez a vonulat és úgy általában jobb elkerülni az egész kérdéskört úgy, ahogy van még nyitott emberekkel is?

Novak Đoković megverte Szeles Mónikát?

Olvasónk, Bognár Viktor vendégposztja

Öt arany, négy ezüst és hat bronz, ezzel együtt pedig az éremtáblázat 16. helye. Hiába nézegetjük a londoni olimpia eredménylistáját, nem találunk egyetlen országot sem, amelyre illene a fenti leírás. Egészen addig, amíg a régi szép idők emlékére egy kalap alá nem vesszük a volt jugoszláv tagköztársaságok sikereit, és az így összetákolt államot be nem ékeljük a rangsorban Új-Zéland és Kuba közé. Ha pedig lezongorázzuk ezt a folyamatot az elmúlt húsz év esetében is, kiderül, hogy 2012-ben "Jugoszlávia" történetének második legsikeresebb nyári olimpiáját ünnepelheti. Azaz csak ünnepelhetné, ha a helyén azóta létrejött hat nemzet sportolóinak nem éppen az lett volna a céljuk, hogy többek között egykori honfitársaikat is legyőzzék.

Szerbek és horvátok: már egészen másképp kapaszkodnak egymásba, mint a régi Jugoszláviában

Legalábbis a belgrádi Blic és az újvidéki Magyar Szó beharangozta az alábbi sport-bombahírt:

Natacha Atlas

Dušev-Janić Nataša visszatér Szerbiába és ismét szerb színekben versenyezik majd!

1. rész:

Széky János, a Súlyszivárvány fordítója válaszol a Serbia Insajd kérdéseire

Mivel a posztjainkban gyakran fordítunk szerb, horvát, bosnyák, montenegrói újságcikkekből, blogposztokból, fórumokból, egyéb forrásból (jómagam laikusként, bármiféle bölcsész, illetve fordítói képzettség nélkül) ezért egy tervezett interjúsorozatban, mintegy hasznos tanácsot kérünk többek között egy szerb-, horvát-, bosnyák szépirodalmi szövegeket magyarra fordító műfordítótól, egy lelkes amatőrből önmagát a kortárs latin-amerikai irodalom profi műfordítójává képző és minderről színvonalas blogot vezető blogger kollégától, a fordítói műhibákat rendkívül szellemesen pellengérre állító "szakblog" bloggereitől, illetve első interjúalanyunktól, aki platánkemény (vagyis stílszerűen: amerikai szikomór) fába vágta ama bizonyos fordítói fejszéjét –már elnézést a képzavarért–, és sikeresen megbirkózott a feladattal.