Serbia Insajd

Horvátország

Ma hallgatták ki az USKOK, a horvát antikorrupciós nyomozóhatóság emberei Ivo Sanader volt kormányfőt a remetineci fogházban, ahol előzetesben ül. A több korrupciós ügyben megvádolt egykori politikust a MOL-vezér Hernádi Zsolt részéről állítólag neki folyósított tízmillió eurós kenőpénzről kérdezték. Ivo Sanader cáfolt. Korábban azt a taktikát választotta, hogy nem nyilatkozott e kérdésről. Sanadert a MOL–INA-ügy mellett ma egy másik, még régebbi korrupciós történettel kapcsolatban is kihallgatták gyanúsítottként. Ivo Sanader azt is tagadta, hogy 1994 és 1995 folyamán, mint akkori külügyminiszter-helyettes három és fél millió kuna kenőpénzt kapott volna a HYPO-banktól, mellyel a kormány megállapodott egy, a horvát állam számára folyósított hitelről.

Dalmácia

Méghozzá részegen. Damjan Tadić fotóriporter mesélte, hogy ma hajnali kettőkor szólt neki egy haverja: Harry herceg is a szigeten van! A kisherceg öt testőre és vagy tizenöt barátja társaságában bulizott. Damjan le akarta fényképezni, de a testőrök megkérték, hogy felejtse el a fotózást és húsz eurót ajánlottak neki, ha nem fényképez. Damjan a pénzt nem fogadta el, Harry pedig magához intette és meghívta egy italra. A herceg addig sörrel a kezében bulizott, majd a fotósnak is és magának is kikért egy-egy dupla viszkit és egy-egy dupla vodkát is. Mindkét italát gyorsan lehúzta, mondjuk a fényképész szerint a gondtalan kékvérű már korábban is eléggé be volt csiccsentve.

A fotós ragaszkodott hozzá, hogy az első kört maga fizesse. Miután a herceg látta, hogy mennyire kitartó és büszke a fotós srác, végül is ráállt a fényképezkedésre. (Vagy már túl piás volt ahhoz, hogy tovább ellenkezzen?) Tette mindezt annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt az udvari protokoll által előírt állapotban, hiszen addig már ruhában megfürödve táncolt. Nem sokkal volt szalonképesebb, mint a fapados repülőkkel Budapestre érkező honfitársai, akik egy húzósabb legénybúcsút követően távolról sem állnak meg a table dance "mindent a szemnek, és legfeljebb  egy kis tapi" -illemkódexébe foglaltak alapján. A városi legendák szerint a magát korongrészegre ivó angol fiatalok közül már olyan is akadt, aki a reptérre menet a taxiban kakált be. Visszatérve Harryre, italozás közben a herceg megjegyezte Damjannak:

– Legalább elmondhatod magadról, hogy a herceggel piáltál. (Csak ne lennének ilyen szemcsések a képek.)

Damjan megkérdezte a herceget, hogy tetszik neki Horvátország. Harry áradozott, hogy nagyon szép és, hogy most jár itt életében először. Damjan, az igazság bajnoka kijavította: tudja, hogy tavaly is itt járt. A világ egyik legpatinásabb monarchiájának 26 éves sarja erre elkomorodott, ugyanis az efféle bulikiruccanásai nyilván nem nyilvánosak. Nagyanyjával, Erzsébet királynővel egyébként sem szívnak egy dohányt, ráadásul a kisebbik herceget a fél brit bulvársajtó néhai Diana hercegnő és egyik testőre zabigyerekének tartja.

Forrás: jutarnji.hr és még több kép is ott

UPDATE: Itt ugrik a herceg a vízbe! (0:17-nél) A Sun piacvezető brit bulvárlap mindent megtesz a királyi sarjak kulturált szórakozásának részleteire éhes olvasói tudásszomjának kielégítése érdekében. Íme az oktatóvideó.

Dalmácia

Szörnyű tragédia történt ma éjjel a tengerparti Zára (Zadar) városában. Egy négyéves kisfiú lenyelt egy tárgyat, majd fuldokolni kezdett. A kétségbeesett édesanyja hívta az elsősegélyt, azonban amíg arra várt, hogy a mentők kiérjenek, ő maga hajtott végre a kisfián légcsőmetszést, mert attól tartott, hogy a gyermek anélkül megfulladna.

Sajnos a házi kivitelezésű tracheotomia* nem volt sikeres, ugyanis a mentősök már csak a kisfiú halálának a beálltát tudták megállapítani. A városi rendőrség szóvivője azt nyilatkozta, hogy a büntetőeljárást a boncolás eredményétől függően folytatják, avagy lezárják.

*tracheotomia (latin, ejtsd: traheotómia); trachea = légcső, tomia = metszés

Olyan sebészeti beavatkozás, amelynek során mesterséges nyílást képeznek a légcső és a külvilág között. Magát a nyílást tracheotómiás nyílásnak nevezik.

A Wikileaks által most kiszivárogtatott bizalmas amerikai diplomáciai iratokból az derül ki, az amerikaiak 1995-ben arról voltak meggyőződve, hogy a Vihar (Oluja) hadművelet csupán azért volt sikeres, mert a szerbek kivonultak. Katonai szempontból nem értékelhető különösen nagyra a hadművelet és a horvát katonák sem küzdöttek hősiesen. Egy 1995 augusztus 30-án Washingtonba küldött jelentés tartalmazza a fenti következtetést.

A jelentés két holland ENSZ-békefenntartó főtiszt (bizonyos Fourand és Balfourd) megfigyeléseire épül. "A szerbek kivonulása volt a horvátok győzelmének a záloga." – mondta Balfourd, ráadásul megjegyezte, hogy a Horvát Hadsereg néhány egysége úgy festett, mint ha közönséges rablóbandák lennének.

A kiszivárogtatott szövegben szerepel az Amerikai Egyesült Államok felsőházának két szenátora, névszerint Warner és Kerrey. (Ez utóbbi nem azonos a későbbi elnökjelölttel, George W. Bush kihívójával, John Kerryvel. Amaz ugyanis Massachusetts szenátora volt, míg Bob Kerrey Nebraska államot képviselte.) Az amerikai politikusok az 1995 augusztusi hadműveletet követően a szerbektől megtisztított Kninben tárgyaltak a két holland katonai vezetővel, valamint az ENSZ emberi jogokért felelős tisztségviselőivel és Ivan Čermak horvát tábornokkal, akitől a hadművelettel kapcsolatban kértek felvilágosítást.

A jelentés tartalmazza, hogy Knin környéki szerb falvakban több felgyújtott házat láttak, míg a horvát falvakat megkímélték. Egy kanadai megfigyelő elmondta, hogy egy idősebb szerbbel úgy pózolt egy horvát katona, mint valami vadásztrófeával, majd nem sokkal később a szerb bácsi holttestét golyóval a fejében találták meg.

A legújabb Wikilekas iratszivárogtatásról egyébként a horvát Jutarnji List számolt be. Ugyan Horvátországban (egyelőre) nem büntetendő az Oluja-tagadás, ám a legtöbb horvát e dicsőséges hadműveletük tisztaságának bárminemű megkérdőjelezését hatalmas sértésként éli meg. Legalább annyira érzékenyek, mint mi magyarok lennénk, ha mondjuk olyan CIA-iratok bukkannának elő, amelyek a mi 1953-as londoni fényes 6:3-as focigyőzelmünk kapcsán azt fejtegetnék, hogy tulajdonképpen az angolok hagytak minket nyerni. Íme a cikkhez írt két felháborodott komment:

"Pontosan azért nagyszerű teljesítmény hadászatilag a Vihar-hadművelet, mert minimális emberáldozattal járt. Ha Knint nem foglaljuk vissza, egész Horvátország romokban állna és a háború még ma is tartana."

"Az amerikaiak szórják az észt a katonai sikerekről? Felfuvalkodott tahók! Kőolajért gyilkolnak, napjaink legnagyobb háborús bűnösei!"

Sanader és Ježić az Inter–Dinamo Kijev mérkőzésen (bár eléggé Photoshop-gyanús a kép,
de illusztrációnak elmegy). Ja volim samo Dinamo! Zagreb vagy Kijev? Nem mindegy!

Egyes horvát újságírók továbbra is kész tényként kezelik, hogy Hernádi Zsolt MOL-vezér tízmillió euróval vesztegette meg Ivo Sanader egykori horvát kormányfőt, bármennyire is bizarrnak tűnik ez a MOL-vezetőség részéről kategorikusan cáfolt állítás. A horvát napilap-piacon a harmadik legmagasabb példányszámú Jutarnji List (a Wikipedia szerint napi hatvanezer példányt adnak el belőle a fél Magyarország lélekszámát majdnem elérő Horvátországban) legfrissebb számában az alábbiakat írja:

A horvát korrupcióellenes nyomozóhatóság, az USKOK a MOL–INA ügyben újabb fontos nyomra bukkant.

2009 október 20-án Milánóban az Inter–Dinamo Kijev focimeccset (mint az Unicredit Bank vendégei) VIP-páholyban együtt nézte Robert Ježić horvát iparmágnás, aki a Dioki vegyiüzem révén az INA fontos üzleti partnere és Ivo Sanader, akkor már csak volt horvát miniszterelnök, ugyanis az év nyarán teljesen váratlanul lemondott. A két horvát számára érzelmileg nem igazán fontos mérkőzés az újság informátora szerint csupán ürügyül szolgált egy titkos megbeszélésre.

Sanader ugyanis az állítólagos tízmillió euró kenőpénz fejében intézte el, hogy a MOL annak ellenére megszerezte az INA menedzsmentjében az irányítást, hogy hozzájutottak volna a részvények több mint ötven százalékához. Az első ötmillió euró kifizetése a horvát sajtó korábbi közleményei szerint annak rendje-módja szerint realizálódott, éspedig Robert Ježić Svájcban bejegyzett Xenoplast & Shipping AG nevű cégén keresztül, azonban a második ötmillió kifizetéséről idáig nem volt adat.

Ezen a meccsen kérte Sanader, hogy a második ötmillió eurót már ne Robert Ježić fenti cégének utalja a – MOL részéről azóta szintén cáfolt – két, állítólag MOL-közeli ciprusi bejegyzésű offshore cég, akikkel a Xenoplast & Shipping AG tanácsadói megállapodást kötött, mivel 2009 őszén a horvát sajtó már elég keményen feszegette a MOL–INA megállapodással kapcsolatban magasrangú politikusok esetleges megvesztegetését, ezért a Ježić cégén keresztüli kifizetését Sanader túl kockázatosnak tartotta. A milánói meccsre a Ježić-féle Dioki vállalat által bérelt magánrepülővel utaztak ki Sanaderék, és már másnap együtt továbbutaztak Svájcba. Zürichben Sanader fivérével, a Vlado keresztnevét Flavióra változtató, Svájcban élő, másik Sanaderrel egyeztetett Ivo és Robert Ježić. Legalábbis a Jutarnji List nemhivatalos forrásokra hivatkozva azt tudta meg, hogy Robert Ježić vallomása a fentieket tartalmazza. Ha mindez igaz, akkor gondolom Ivo Sanader, akinek nemrég hosszabbították meg további két hónapra előzetes letartóztatását, a remetineci fogházban előadhatja a kihallgatóinak a saját verzióját az ominózus, 2:2-es döntetlennel végződött Inter–Dinamo Kijev mérkőzésről.

Forrás: Jutarnji.hr

Három csapat kapott lehetőséget arra Szerbiában, hogy európai ligákban játsszon, mindhárom elbukott, de nem is akárhogyan. Az újvidéki Vojvodniát a Vaduz ütötte ki. Igen, a lichtensteini amatőrök. Idegenben hozta a meccset a Vojvodina, 2-0 lett a vége, de otthon egy megalázó 1-3 után búcsúztak. A szurkolói fórumokon a Partizán és a Zvézda drukkerek kórusban röhögtek a szerencsétleneken, de még nem sejtették, mekkora blama vár rájuk is.

A legkevésbé talán a néhai BEK győztes, Európa Ligáért "küzdő" Crvena Zvézda égett be egy szolíd 6-1-es összesítéssel a Rennais ellen, homályfoci.

A szupernagyszájú szerb csalóbajnok Partizán maradt azonban a legnagyobb szégyenben. Őket nem más, mint a Shamrock Rovers, félamatőr ír csapat járatta le odahaza. Eleve nem volt könnyű megmagyarázni a vékony idegenbeli ikszet, de, hogy Belgrádban meg is verték őket a gyári munkásokból, pincérekből verbuvált írek, azt egyenesen lehetetlen kommunikálni. A Shamrock Rovers csütörtök este 2-1-re verte otthonában a Partizánt, ezzel pedig a szerb bajnokságot uraló alvilág munkája a végéhez ért. Gyorsan és ügyesen eladott játékosokon, megvásárolt, frankón lezsírozott, és jól elosztott meccseken át vezetett a hosszú út a szerb foci fenekére. A Dinamo Zagreb közben a BL-be jutott. Ja, és a Maribor. A Maribor az Európa Ligában játszik. A Maribor!

A Partizán tehát ikszelt egyet egy mittudomén ír csapattal idegenben, aztán simán kiesett otthon. A Vojvodina és a Zvézda szégyenére méltó pontot tettek. Az első, írországi meccs összefoglalóját itt nézheted meg. Érdekes a hangulat, mintha csak egy MÁV-os sportnapon lennénk.

Így verték utána a pékek, pincérek és postások a Partizánt a félig üres belgrádi stadionban, mégis 15 ezer néző előtt. Az ő lelátóikra ennek a harmada is alig férne. Azt beszélik, csalás történt, mert az összes Shamrock játékos kapott egy hét szabit a munkahelyén a meccs előtt.

Mint arról már korábban a PTinfo is beszámolt, idén májusban megérkezett a szerb fővárosba az első CAF szerelvény. A spanyol gyártású, korszerű villamosok 2012-től váltják fel fokozatosan Belgrád kiöregedő, innen-onnan beszerzett (és elég tarkán kinéző) kötöttpályás járműparkját. (Mondjuk a Bázelből használtan érkezett zöld csodáért nekem személy szerint fájni fog a szívem: az egyik "legaranyosabb" villamosról van szó, amit életemben láttam, persze már jócskán eljárt felette az idő.)

Felirat: Die Schweiz und die stadt Basel grüssen Belgrad
(a háttérben a szerb főváros pályaudvarának homlokzata látható)

A tegnapi napon, azaz augusztus 25-én a késő esti órákban meglepetésszerűen többször is feltűnt a Savski most felhajtóján és Új-Belgrád utcáin a piros-kékre festett új spanyol villamos. Ahogy elnéztem, a leendő járművezetők ismerkedtek a típussal: a vezetőfülkében ugyanis egyszerre öten tartózkodtak, és a legtöbb megállóban szabályszerűen meg is álltak, azonban a szerelvény utasokat egyelőre nem szállított.

Az első tesztüzemek egyike Új-Belgrádban, még június elején
(szemfüles olvasóink egy szabályosan közlekedő kerékpárost is kiszúrhatnak)
 

A hírek szerint ősztől ez megváltozik: a sorra érkező járművek szeptember folyamán megkezdhetik a normál üzemet is. Első körben összesen harminc szerelvényre adott le rendelést a belgrádi közlekedési társaság, de nem kizárt, hogy még 2012-ben további tíz-húsz darabot rendelnek. (Ezen kívül – legalábbis egyes pletykák szerint – a szerbek ősztöl a londoni Oyster cardhoz hasonló, előfizetéses, digitális jegy- és bérletrendszert vezetnek be.)

A piros-kék színezés egyébként Belgrádban hagyományosnak számít...

...az új villamosok így szépen illeszkednek a megszokott városképbe

UPDATE: Végül a vártnál korábban, már augusztus 28-án üzembe állították az új villamost a 7-es vonalon. Az erről szóló videó megtekinthető az alábbi linken.

Szaif al-Iszlam (szemüvegben) apja portréja mellett
Talán neki sikerült volna a rendszer megreformálása?

Csád, Algéria, Venezuela, Horvátország és Szerbia. Állítólag ez az öt ország jöhet számításba, ahol Kadhafi menedékjogot kérhet (persze ha megússza, hogy elfogják vagy megöljék) ugyanis a rezsimje ezekkel az államokkal áll a mai napig kapcsolatban. Személy szerint kizártnak tartom, hogy akár Horvátország, akár Szerbia befogadná a bukott diktátort, hacsak erre nem bólintanak rá a nyugati nagyhatalmak.

Kadhafi sok zsoldost toborzott a volt Jugoszlávia területéről, zömében polgárháborús tapasztalatokat szerzett szerbeket. Szerbjei azonban szinte kivétel nélkül otthagyták az egységeit.

Egy Mario keresztnevű boszniai horvát nemzetiségű zsoldos két hete hagyta el líbiai egységét. Szerinte a Kadhafi-hű katonai erők helyzetén sokat rontott az ezredes fiai közötti rivalizálás. Úgy gondolja, hogy Szaif al-Iszlam menthette volna meg  Kadhafi uralmát:

"Szaif al-Iszlammal személyes, kifejezetten jó kapcsolatba kerültem. 2009-ben Montenegróban ünnepelte a születésnapját, engem is meghívott. Művelt, értelmes, a változtatásokra nyitott fiatalember. Ha az apja néhány évvel ezelőtt átengedi neki a hatalma nagy részét, most nem itt tartana a rendszere."

Egy neve elhallgatását kérő, a londoni Timesnak nyilatkozó volt jugoszláv tábornok évekig volt Kadhafi tanácsadója. Szerinte Kadhafi ugyanolyan őrült, mint egykor Milošević volt. Az utóbbi időben egyáltalán nem lehetett vele értelmesen beszélni és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy nincs esélye a NATO-val szemben.

Tito és Moammer Kadhafi (1973) – az ezredes Jugoszlávia-barátsága nem újkeletű

Szaif al-Iszlam egyébként Kadhafi második feleségétől született. Anyja a boszniai Mostarból származó, horvát nemzetiségű, de osztrák-magyar gyökerekkel is rendelkező Sofija (arab nevén Szafia) Farkaš. Moammer és neje 1960-ban ismerkedtek meg, amikor a későbbi líbiai vezető Jugoszláviában volt tanulmányúton.

A hágai Nemzetközi Törvényszék előtt ma kellett nyilatkoznia arról Goran Hadžićnak, hogy az ellene felhozott vádakban bűnösnek, avagy ártatlannak vallja-e magát. Érvényesült a papírforma: Hadžić az ellene felhozott mind a 14 vádpontban ártatlannak vallotta magát. A hágai vádlottak jellemzően így nyilatkoznak. Kisebb részük választja a cirkuszt és a bohóckodást, mint például Ratko Mladić és különösen Vojislav Šešelj, és még kevesebben vallják magukat bűnösnek, mint tette Biljana Plavšić, egykori boszniai szerb politikusasszony, aki a rá kiszabott tizenegy éves szabadságvesztésének miután a kétharmadát egy svédországi börtönben leülte, 2009-ben feltételesen szabadult. Majd közvetlenül azután a Boszniai Szerb Köztársaságban biztosítottak számára sofőrös szolgálati autóval járó köztisztviselői állást.

Goran Hadžić volt az európai integrációs kívánságlistán az utolsó, Szerbia részéről Hágába kiadandó, háborús bűnökkel vádolt személy. Nem sokkal Ratko Mladić kézrekerítését követően bukott le, hét év bujdosással a háta mögött. A szerb ügyészségi nyomozók szerint lebuktatásában kulcsszerepe volt annak, hogy egy Modigliani-festményt akart értékesíteni.

Hadžić a délszláv háborúk idején Kelet-Horvátországban garázdálkodott a szakadár szerbek oldalán. (Illetve ahogy főképp a szerbek hívták: Nyugat-Szerémségben. Ahogy Balázs Attila mondaná: Kinek Észak, kinek Dél). Az ellene felhozott legdurvább vád a tevőleges részvétel a vukovári kórház betegeinek a lemészárlásában.

Modigliani: Férfiportré
(46x38 cm, olaj; 1918 körül. Állítólag ezt akarta pénzé tenni a "gyűjtő")