Serbia Insajd

Első ránézésre rozsdás, használhatatlan, úszó vasdaraboknak tűnnek a Száva-parton horgonyzó, valaha jobb napokat látott vízi járművek. Jugoszláv hajógyártás ma már semmiképp nem létezik, hiszen maga a szövetségi köztársaság is lassan a történelmi idők homályába vész. (Vagyunk egy páran, azt hiszem, akik itt biztosan hozzáteszik: sajnos.) A roncsokkal, illetve a hamarosan azzá váló, ma még úgy-ahogy kinéző monstrumokkal azonban talán lehet valamit kezdeni, azon kívül, hogy az idő és a hajléktalanok prédájává tesszük őket. Miért ne varázsolnánk múzeumot a lepusztult hajótemetőből?

Ez az ötlet jutott eszébe (másokkal együtt) Nikola Markovićnak, aki a német kultúrát népszerűsítő Goethe Institut több mint negyven éve működő belgrádi kirendeltsége által létrehozott, illetve támogatott, helyi fiatalokból álló Goethe-Guerilla csoport tagja.

A Krajina nevű gőzős egész jó állapotban van

Az egykori Jugoszlávia zászlajához hasonlóan kék, fehér és piros mezőkre osztott szabadtéri "múzeumterület" a szerb főváros két legnagyobb hídja, a Gazela és a Brankov most (leánykori nevén: "Testvériség-egység hídja") között terül el, az ó-belgrádi oldalon. A Száva itt enyhe kanyarulatot vesz, mielőtt pár kilométerrel északabbra a Dunába torkollna. Ennek a görbének a domború felén helyezkedik el a kiállítási terület, mintegy másfél kilométer hosszan. (A város ismerőinek: nagyjából a Főpályaudvar magasságában, ill. attól délre, távol a történelmi partszakasztól.)

Ez a hajó az egykori Monarchiában, mégpedig Óbudán készült, 1913-ban

Mivel a hajók eddig is a helyszínen voltak, a "kiállítási tárgyak" odaszállítására nem kellett egy fillért sem áldozni. A folyó partján amúgy is végigfut a belgrádiak kedvelt sétánya (és bicikliútja) a Savski kej. Belépődíj nincs, a nyitvatartási idő pedig télen-nyáron 0-24 óra. Mitől lesz hát múzeum az egymás mellé halmozott hajók összessége? – tehetnénk fel a kérdést. Attól, hogy immár mindegyikükhöz leírás tartozik. Egyelőre csak online, ám hamarosan talán a helyszínen is elolvashatjuk az egyes járművek történetét, illetve korabeli fényképek segítségével idézhetjük fel a folyami hajózás fénykorát. A roncsok belsejébe senki nem merészkedik szívesen, de a prezentáció fotóinak köszönhetően erről az élményről sem kell teljesen lemondanunk. (A fenti "színes" linkeken tekinthetők meg.)

A látogatókat informáló tábla egyelőre fotóbolt, azaz a valóságban nem létezik

Ide tartozik egyik kedves kommentelőnk valamelyik korábbi poszthoz beküldött linkje Tito marsall Galeb nevű tengerjáró csodahajójáról, melyen egykor államfők és királyok vendégeskedtek, ma pedig Rijeka kikötőjében áll, és a hírek szerint szintén múzeum készül belőle. A horvátok azonban nem Jugoszláviának kívánnak emléket állítani, hanem avantgárd művészek kiállítóterét hoznák létre az egykori lakosztályok helyén.

Tegyünk egy sétát a Galeb fedélzetén! (Videó 2010 szeptemberéből)

The q & Q sisters – Svetlana Ražnatović (jobbra) és testvére, Lidija Veličković-Ocokoljić

Svetlana "Ceca" Ražnatović turbofolkénekesnő, fociklub-tulajdonos (civilben Željko Ražnatović Arkan özvegye – az elhaltról terjedelmes összefoglaló olvasható itt) és a szerb ügyészség között megkötött vádalkut követően az utca emberében, de még egyes büntető-szakjogász körökben is megrendült a törvény előtti egyenlőségbe vetett hit.

Mint arról korábban beszámoltunk, Ceca elismerte, hogy 2000 és 2003 között az Obilić labdarúgóklub tulajdonosaként tíz játékos eladásakor visszaélt a hivatali helyzetével. Magyarán: zsebre lenyúlt több mint kétmillió euró adózatlan átigazolási pénzt. Kicsiben valami hasonlót többé kevésbé mindannyian megcsinálunk. Akár vízvezetékszerelők, fogorvosok, gazdálkodók, ügyvédek, újságírók, fodrászok vagy albérlettel "üzletelő" lakástulajdonosok vagyunk; de nem hinném, hogy sok olvasónk bűvészkedik okosba' kétmillió euróval. Ha igen, megfontoljuk a Srbija.blog prémium, fizetős kiadásának elindítását :-)

Ceca egyébként azt is bevallotta, hogy engedély nélkül tartott tíz lőfegyvert (ahh, ismét az a bűvös tízes!). Mindezért a vádalku keretében pénzbírságot és kilenc hónapos házi őrizetet kapott. Elektronikus karpereccel tartózkodhat a több mint ezer négyzetméteres ingatlanán, és például temetésre, de bizonyos esetekben akár dolgozni is kijárhat.

Ilija Radulović belgrádi ügyvéd szerint a vádalku törvényellenes, ugyanis a Ceca által elkövetett hivatali visszaélés büntetési tétele 2-12 év közötti szabadságvesztés.
„Egy ügyfelemet hasonló cselekményért két év letöltendő börtönbüntetésre itélték, holott nem több mint kétmillió euróval, hanem csak nyolcvanezerrel nem tudott elszámolni... és akkor Ceca illegálisan tartott tíz pisztolyáról még nem is beszélünk!” – nyilatkozta elkeseredetten a bátor, szókimondó délszláv bulvár-ügyvéd.

Ceca mellett húgával, Lidijával is vádalkut kötött az ügyészség. A vádalku elmaradása esetén ugyanis azt is kockáztatták volna, hogy vagyontárgyaik egy részét ideiglenesen, vagy akár örökre is elveszíthetik. Egy ciprusi villa, egy belgrádi ház, két lakás, három gépkocsi és egy gyár zár alá vétele is felmerült, annak ellenére, hogy a felsorolt vagyontárgyak egy része Lidija férjének, Predrag Ocokoljićnak tulajdonát képezi. (Utóbbi ismert labdarúgó, az Obilićban 1998 és 2003 között játszott, majd a francia Toulouse-ban folytatta a karrirerét. Vagyis Ceca a saját sógorát is zsebre adta el.) Tudom, hogy suttyó, Zs-kategóriás humor valakinek a nevével poénkodni, de ez kihagyhatatlan: az Ocokoljić vezetéknév (félreértett) jelentéséről, bizonyos ferdítéssel, a legtöbb szerbül értőnek az jut az eszébe: Apaölő.

Nemcsak Ceca és tesója az egyedüli gazdag és híres/hírhedt szerb, akinek az ultrakönnyű büntetőeljárása borzolja az egyszerű, üreszsebű állampolgárok kedélyét. Például a még 2006-ban Hollandiából hazatoloncolt maffiavezér, Sreten Jocić, alias "Joca Amsterdam" háromszázezer euró óvadék fejében szabadulhatott előzetes fogvatartásából, holott egy 16 évvel korábbi emberöléssel vádolták. Igaz, nem sokkal később újra a rácsok mögött találta magát, mivel egy másik gyilkosság megrendelésével is meggyanúsították.
 

Forrás: Novine, B-92.net

Hmm, Szerbia! Nincs valami aktuális bonviván-üresedés az újvidéki,
vagy esetleg a szabadkai színház magyar társulatánál?

Ivanics Ferenc és Ivanics István jó nagy bajban van. A világ másik felén, Dél-Amerikában álmodnak arról, hogy esznek. Nincs semmijük, elfogyott a lendület. A két vajdasági testvér négy éve indult el körbegyalogolni a földet. Pénz nincs, szponzor nem akadt, koldulásért bünteti őket a rendőr, padlón vannak. Ez a blogjuk. Ez meg a YouTube-csatornájuk.

Jelenleg Venezuelában a helyi magyarok istápolják őket.

Vajdaság Insajd 3.
Újabb különszám a határon túliak szavazójogáról

Előzmények:

1. Öt trollhárító a külhoni szavazók védelmében

2. A zEmberek véleménye a 6áron túliak választójogáról

A határon túli szavazás témakörében egy fárasztó szóvicc az erre fogékonyaknak: klikk ide!

Orbán egy kikupálódott, éles eszű vidéki gyerek, aki nyilván sokáig görgette maga előtt a frusztrációit. (Lehet, hogy még most is.) Akinek még nagykamasz korában is lekevert egy-egy „atyait” Győző bácsi, a későbbi bányatulajdonos. De nem akarom Viktorunkat agyonlájkolni. Néhány tulajdonságát rokonszenvesnek tartom, ám még többet semlegesnek, vagy kifejezetten ellenszenvesnek. Igazándiból két dologhoz ért, és úgy tűnik, hogy ez elég: vasöklű személyzetis és elsőosztályú sámán. Hogy a pártján belül miképp szervezi a hierarchiát, és hogy lényegében kézi vezérléssel meglepően mélyre képes lehatolni, ez legyen a Fidesz profi politikai garnitúrájának nyomora. Orbán érdemben nem sok mindent mond, csak szívhez szóló lózungokat. Tehetséges sámán, remek szakrális vezér. Az más lapra tartozik, hogy akik minderre nem fogékonyak, néha ugyanolyan irracionálisan képesek őt gyűlölni, mint amennyire saját tábora bálványozza. Lobbiközeli folyosói pletykákból sejteni, hogy egy-egy konkrét részletkérdésben szinte soha sem a Viktornál, hanem mondjuk a Rogán Tóninál lehet valamit elérni. És ezzel sincs baj, egy vezető attól még lehet jó vezető, ha sok részterületet átenged másoknak. Ennek ellenére még a Fideszen belül is vannak politikusok, akiket jelenlegi kormányfőnknél rokonszenvesebbnek tartok. Például Navracsics Tibort, és (suprice!) Kövér Lászlót. Na, nem a régebbi, „köteles” kiadását, hanem a mostani, szuverén(ebb) egyéniséget. Talán ő volt az egyetlen a góré holdudvarából, aki nyíltan kimondta:

- Viktor, azért mégse kellene a legmagasabb közjogi méltósággá emelni egy írástudatlan talpnyalót!

(Nekem Kövér László azért is tetszik egyre inkább, mert a határon túli magyarok [a továbbiakban úgy is, mint HTM-ek] választójogáról tett nyilatkozatai – elsősorban a külhoniak egyéni képviselő-választásával kapcsolatos ötletei – a leginkább hasonlítanak saját elképzeléseimhez.)

Azt viszont ép ésszel nehéz állítani, hogy bizonyos szempontból nem Orbán Viktor a legeredményesebb kortárs magyar politikus.

Mint ahogyan Dzsudzsák Balázs, ez a Ronaldót (az „öreg” brazilt, nem Cristianót) és Ronaldinhót idéző fogazatú, nyírlugosi legényke, vitán felül a jelenlegi legjobb labdarúgónk. És ahogy a focit gólokra, úgy a politikát miniszterelnökségre játsszák; s azt hiszem, e logika mentén folytatva kár tovább ragoznom, hogy objektív mércékkel mérve pillanatnyilag miért Orbán a legeredményesebb politikusunk. Persze nem kell, hogy illúzióink legyenek. Miért is támogatná Orbán teljesen önzetlenül a határon túliak szavazójogát? Éppígy botorság lenne vakon hinni Dzsudzsák Balázs és Zimány Linda érdekmentes, igaz szerelmében. Azt viszont kár lenne tagadni, hogy most „helyzet van”.

Éljen az új pár! Bocs, Magdi! :-)

Persze ilyen felvezető után nyilván megkapom a pofámra, hogy a határon túliak még a zOrbánistáktól is gecibbek, és magával a sátánnal is összefeküdnének, hogy elérjék alantas céljaikat, de következetesen állítom, hogy nem erről van szó; semmiféle extra jogokat nem akarok a HTM-eknek, és különösen nem nekünk, „elkorcsosult” HTM-nyelven szólva Maradékországban élőknek rovására nem. (Köztünk legyen mondva, a 2004-es antiszolidaritás-rekorder népszavazást követően eléggé rászolgáltunk erre a névre.) Korlátozott szavazójogú, költségvetési pénzt nem herdáló HTM-képviselőket vizionálok, hogy miért, azt már korábban kifejtettem, de most pontokba szedem (csak példálózó felsorolás, de azt jól érzékelteti, hogy milyen súlyú kérdésekben tartanám szükségesnek a HTM-ek szavazójogát):

1. Erősítsék az összetartozásunkat. Ráadásul a parlamentünk még nagyon is a Trianon előtti léptékekre épült; kerüljön vissza, aminek és akinek ott a helye!

2. A határon túliakat érintő részletkérdésekben (például két, azonos költséggel kivitelezhető új határátkelő közül inkább A és B, vagy C és D települések közötti valósuljon meg hamarabb) a legmagasabb fórumon fejthessék ki álláspontjukat, és ilyen ügyben természetesen szavazhassanak is.

3. Színesítsék a vitakultúrát. Persze nem patyolattiszta, mesebeli figurák a határon túliak (sem), a politikusaik meg pláne nem. De meg lesz annak a feelingje, ha Šešelj, Slota és a Vatra Românească „legjobb” tanítványainak kőkemény szájkaratéján edződött honatyák csapják le a magas labdákat.

Amit NEM szeretnék:

1. Költségvetési pénzt, illetve beleszólást olyan kérdésekbe, melyek csak a Magyarországon élőket érintik. Nem kell szavazati jog a HTM-képviselőknek arra, hogy döntsenek teszem azt a debreceni, a szegedi, vagy a pécsi vízmű finanszírozásáról. És a budapesti 4-es metróról sem, hiszen a nyomvonala úgysem érinti Marosvásárhelyt, Szabadkát és Pozsonyt, még ha végül annyiba is fog kerülni. :-)

2. Tartós elkötelezettséget a HTM-képviselők részéről bármelyik meglévő magyar politikai tömörülés mellett. Ugye jellemzően a Fidesz, esetleg a Jobbik mellé prognosztizálják őket, de ha a kinn választott egyéni HTM-képviselők szavazati joga korlátozott, akkor miért is vazallusodnának el bárki kapcarongyának? Hiszen őket a saját, külhoni választóik számoltatnák el, akiket az érdekelne, hogy küldöttjeik mit tettek mondjuk a Szerbiából, konkrétan Vajdaságból Magyarország felé irányuló kukoricaimport érdekében (ha éppen olyan az adott évben a termés), és nem az, hogy az akármilyen magyarországi vízművekért hogy megy a lobbi.

3. Ne legyen amolyan „mérleg nyelve” -típusú pragmatikus elkurvulás sem a HTM-képviselők szerepe. A korlátozott jogkörű mandátum is éppen ezt szolgálja.

Mindez, amit szeretnék, való igaz, hogy jobban illene egy kétkamarás parlament felsőházába (ámbátor egy klasszikus felsőházban jellemzően semmilyen törvényről nem szavazhatnak az ottani képviselők), de lássuk be, hogy egy nem túl nagy, nem túl gazdag és nem is szövetségi államban fölösleges és költséges fenntartani egy „fékezett habzású” bohócligát.

Most őszintén, nem specko jedno, hogy Orbán-e a góré, vagy valaki más? Ki tud olyan kortárs magyar politikust felmutatni, aki tuti, hogy jobban csinálná, mint ő? A HTM-ek korlátozott választójogát viszont egy fontos mérföldkőnek tartom a borotvaéles, román-szerb-szlovák stb. demográfiai olló megállításában. A tét nem más, mint az, hogy kilencven év múlva lesz-e a hatályos Magyarország körül egy többé-kevésbé összefüggő tömböt alkotó magyar nemzetiségi gyűrű és viszonylag stabil számú szórványmagyarság, vagy végleg a történelemkönyvekbe „fogy” a külhoni magyar. Azt, hogy ki volt 2011-ben a magyar miniszterelnök, a huszonkettedik században úgyis csak a történészek fogják kenni-vágni. Egyfajta „virtuális” Nagy-Magyarországban gondolkodom, melynek polgárai ugyanúgy lehetnének a saját szerb, román, szlovák stb. nemzetállamaikhoz is lojálisak anélkül, hogy mindez a hatályos Magyarország, illetve a szomszédos országok szuverenitásának rovására menne. Ezt majd bővebben kifejtem egy másik posztban. Bízom benne, hogy e tematikus sorozatban sikerült megnyugtatóan tisztáznom, hogy az általam javasolt konstrukció nem eredményez a HTM-knek többletjogosultságot az anyaországiakkal szemben (legfeljebb annyira elenyészőt, ami eltörpül a kisebbségi lét nehézségei mellett) és főleg, nem ró jelentős többlet-terheket a Magyarországon élőkre.

Természetesen továbbra is várjuk kommentekben az érdemi ellenérveket (is, persze mellettem is lehet érvelni! :-) és mint egyik törzsolvasónk ígérte: vendégposztként hamarosan elküldi a HTM-ek választójoga ellen érvelő írását (sürgetni nem akarom az illetőt, ha lesz kedve és ideje, megírja, habár az is lehet, hogy mindez okafogyott, mert a bejegyzéseim meggyőzték őt az igazamról), de akár más is elküldhet egy „kontra” poszttervezetet.

Amíg az ellenkezőjéről nem győznek meg, továbbra is úgy gondolom, hogy a HTM-ek korlátozott választójoga senkinek sem ártana, viszont hosszútávon hozzájárulhatna a magyarság Kárpát-medencei fennmaradásához. Ez mindannyiunk közös érdeke; éljünk bármely ország területén, tetszőleges állampolgársággal, tarka politikai preferenciákkal.

UPDATE: Valami technikai malőr folytán nem tudok ehhez a poszthoz kommentelni, pedig Tokfalvi olvasótársunk rendkívül összeszedett, igényes hozzászólása megérdemelné, hogy válaszoljak rá. Talán priviben megírom, ha lesz időm. Köszönöm a többi kommentet is. Érdemiek, elgondolkodtatóak, még ha sok mindennel nem is értek egyet. Tigerié különösen rokonszenves, és nem csak a vége. :-)

Serbia Insajd Classic

Novak Đoković

Született: 1987. május 22. Szerbia, Belgrád
Lakóhely: Monte Carlo
Magasság: 188 cm
Testsúly: 80 kg
Családi állapot: nőtlen
Első profi teniszmeccse: 2003-ban (16 évesen)
Hivatalos honlap: www.novakdjokovic.rs

Novak Đoković (23) szerb teniszező az idén zsinórban 32 mérkőzést nyert és egyetlen egyet sem vesztett. A nagy versenyek közül ebben az évben már megnyerte az Australian Opent, de az Indian Wells serlegét is besöpörte, legutóbb pedig a madridi  döntőben diadalmaskodott a világranglistát vezető Rafael Nadal felett. Sőt, az is sanszos, hogy nagyon gyorsan átveszi a spanyoltól a listavezetést. Đoković jeleneleg a második helyen szerepel, viszont még az év felénél sem tartunk. Az biztos, hogy csupán 10 győzelem választja el attól, hogy beérje John McEnroe 1984-ben felállított 42:0-ás rekordját.

(Forrás: Tennis.Com)

Svetlana "Ceca" Ražnatović szül. Veličković

Született: 1973. június 6. Szerbia, Žitogradnje
Bejelentett lakcím: FK Obilić, Beograd, Gospodara Vučić u. 120.
Iskolai végzettség: Mezőgazdasági Szakközép – Sertéstenyésztő szak
Magasság: 173 cm
Cipőméret: 38
Családi állapot: özvegy
Első lemezfelvétele: 1988-ban (14 évesen)
Hivatalos honlap: http://ceca-online.com

Svetlana Ceca Ražnatović (37), szerb énekesnő, a turbofolk koronázatlan királynője, egyben a hírhedt maffiózó és háborús bűnös, Arkan* özvegyeként a néhai férjétől örökölt belgrádi FK Obilić labdarúgó klub elnök-tulajdonosa vádalkut kötött a belgrádi Felső Ügyészséggel. Özvegy Ražnatovićné beismerte, hogy 2000 és 2003 között az Obilić labdarúgóklub tulajdonosaként tíz játékos eladásakor visszaélt hivatali helyzetével, valamint bevallotta, hogy engedély nélkül tartott lőfegyvert. Nővérével együtt három részletben, egymillió eurót fizetnek a szerb államnak és a vádalku értelmében Ceca kilenc hónapot tölt házi őrizetben (több mint 1000 négyzetméteren).

(Forrás: Magyar Szó)

*Egyik törzsolvasónk posztja Arkanról itt.

Előzmény: 5 trollhárító a külhoni szavazók védelmében

A Serbia Insajd második Vajdaság Insajd különszáma – mert mi hiszünk az autonómiában!

„Nem bírtam végigolvasni, annyira undorítóan pofátlan, gyomorforgató stílusú, tipikus szerbmagyar okádmány.
Pont ugyanolyan, mintha a tolvaj hátulról kést fog a nyakadhoz, elveszi mindened és még el is küld az édesanyádba.
Eddig is utáltam a fajtátokat, de ezzel az írással kiérdemeltétek a megvetésnek azt a szintjét, ami után inkább nem is foglalkozom veletek.
Kívánom, hogy olvadjatok be minél hamarabb a szerbek közé, ahová valók vagytok.”

Ez nem Bada Dada egyik, a fiókból posztumusz előkerült, provokatív szabadverse, amit stílszerűen a zentai kórház előtt, egyik szemgolyóját kocsányon lógató koldus szaval, a háttérben Páger Antal és Tolnai Klári előadásában az Orchideákkal: „Amikor Indiába elutaztam, maga egy kosár orchideát kapott valakitől, emlékszik?” valamint a Tudósok együttestől az Apa kocsit hajt remixével.

Pedig nem is lenne annyira elképzelhetetlen. A srbija.blog össznemzeti konzultációs bizottsága ugyanis a maga provokatív módján egy „kérdőívben” kérte ki a zEmberek véleményét a határon túli magyarok (vagy ahogy a zEmberek nevezik: HTM-ek) választójogáról. És hát kaptunk többnyire hideget és még hidegebbet. Valamifé kifordított Hideg napoktól a Vérbosszúig Bácskában... Többek között a zEmberek egyik példányának fenti frappáns kiáltványa is a beérkező konstruktív „pályaművek” egyike.

Sokan feltették a kérdést, hogy: Mit adtak a HTM-ek, konkrétan a vajdasági magyarok a magyarországiaknak? Néhányan felsorolták az előzményektől,  Kosztolányitól, Csáth Gézától kezdve, többek között Lajkó Félixet és Rúzsa Magdit. Mindkettőjüket jellemzi, hogy ösztönös, szilaj tehetségük annak ellenére utat tört magának, hogy a zeneiskolában eltanácsolták őket. És hát Csáth Géza, a tehetséges zenekritikus (az elsők között ismerte fel Bartók nagyságát) és író, egyben asszonygyilkos drogos-állat végzete találó szimbóluma a határon túli és az anyaországi magyarok őrült egymásnak feszülésének.

„Csáth Gézát 1919-ben már a bajai elmeosztályon ápolták. Miután megszökött, lelőtte feleségét, és öngyilkosságot próbált meg elkövetni. A sikertelen kísérlet után a szabadkai Mária Valéria Közkórházban ápolták. Újabb szökése után a szerb demarkációs vonalnál 1919. szeptember 11-én feltartóztatták. Nem sokkal később pantopon-túladagolásban meghalt.” – Wikipedia.

Egy szabadabb, olykor szabadosabb légkörben szocializálódott, provokatív művészeket és teljes műhelyeket (Pl. Új Symposion) adtunk, mi délvidéki magyarok az egyetemes magyar kultúrának. Köztük olyanokat is, akikről nem könnyű megállapítani, hogy mennyi a blöff, és mennyi a valós művészi értékük. Például Bada Dadát, a szintén tragikus sorsú, önsorsrontó, képzőművészt, illetve vers-, és dalszövegíró „fenegyereket”, akire sokan mondhatják, hogy „Ilyet én is tudok.” Egyébként valahol ettől a blogtól sem áll távol a kísérletezgető, „vajmagyar” provokálás.

Csáth, Bada, Lajkó - három "őrült",  kettő talán zseni is.

Amikor ti ott Jugóban jobban éltetek, szartatok a fejünkre, most meg kuncsorogtok! – Ilyesmi is elhangzott. Sok szempontból más világ volt, és sajnos sokunktól nem állt távol (gyerekkoromban tőlem sem) bizonyos lesajnálás az anyaországból az „Adidas boltba” (valójában: Slovenijašport) átruccanó, „vasfüggöny mögötti ruházatú” csencselők láttán. Egy, a Jugóban tapasztalhatótól zártabb és szegényebb világban éltetek, és lehet, hogy több szolidaritást kellett volna tanúsítanunk (azért a nyitottabb Jugoszlávia is szocialista ország volt, ott sem lehetett teszem azt adománycsomagokat küldözgetni az anyaországban sanyargóknak. Az Újvidéken nyomtatott Képes Bibliákat is úgy csempészték át a határon). Erre nem vagyok büszke, rég volt, de a mai napig kellemetlen élmény minderre visszagondolnom. Amúgy meg isten nem ver bottal, meglett ennek a böjtje a kilencvenes években.

De! És MOST JÓ HANGOSAN MONDOM, HOGY A TROLLOK IS MEGÉRTSÉK: A LEGTÖBB VAJDASÁGI MAGYAR EMBERRŐL MÉLYSÉGESEN SÉRTŐ AZT FELTÉTELEZNI, HOGY HASZONLESÉSBŐL, SEGÉLYÉRT, NYUGDÍJÉRT KUNCSORGÁS APROPÓJÁN SZERETNÉNEK MAGYARORSZÁGI VÁLASZTÓJOGHOZ JUTNI. (Már aki egyáltalán kérne a magyar választójogból, mert sokan ezután is meglennének anélkül.)

Vajdaságra, és főleg a vajdasági magyarokra egyébként is az a jellemző, hogy onnan von el a belgrádi központ. Ők tartanak el másokat, és nem mások őket. A VAJDASÁGI MAGYARSÁG KÖRÉBEN SOHA SEM VOLT ÖSSZNEMZETI SPORT A KAMU LESZÁZALÉKOLTATÁS, A „NEM PORSCHE A PORSCHE KIBULIZOTT ROKKANTMATRICA NÉLKÜL.” -TÍPUSÚ, NAGY ÍVBEN NÉZÜNK HÜLYÉNEK MÁSOKAT MENTALITÁS és még sorolhatnám.

Uff, meglett a gyógyszerem is, akkor higgadtan folytatom:

Szerintem mi a megoldás? Korlátozott jogkörű képviseleti jog a külhoni parlamenti képviselőknek. Az egyéni listáról választott jelöltek külhoniak (HTM-ek a közérthetőség kedvéért :-). Költségvetési kérdésekben csak javaslattételi jogosultsággal, és egyetlen extra magyar adóforintba se kerüljenek! Hiszem, hogy a zömében büszke délvidéki magyarok előbb megválasztanak egy olyan politikust, aki, mint a Tanyaszínház, végigkalapozná a legapróbb falvakat is, azzal, hogy: Pista bácsi, Mari néni, én úgy megyek fel parlamenti képviselőnek Budapestre, hogy a költségeimet, mi, Vajdaságiak álljuk!

Hogy egy határontúli választás több milliárd forint? Megcsinálják a határon túl okosan (és nem okosba’). Választástechnikai kérdés, a biztonság rovására sem kellene mennie. Pl. 2014-ig egy érintőképernyős megoldás már nem kellene, hogy akkora kihívás legyen. A technikai háttér akár lehet sponsored by Google, Telenor, Vodafone, T-Mobile, Facebook stb, ha úgy "ócsul".

Ha az önfinanszírozását nem tudják megoldani, akkor eldőlt ezzel a kérdés. Nem lesz külhoni magyar választójog, de a potyalesést se vetheti senki a határon túliak szemére.

És legyen a külhoni magyar képviselőnek az illetménye egy tisztességes, de semmi esetre se brüsszeli mértékű díjazás. A6-os Audi, meg rózsadombi villa se kell. Annyival beszállok, hogy egy jöhet hozzánk lakni, kiürítjük a kamrát (konnektor van a laptopnak)és felhozok egy ágyat a pincéből. Csak mosogasson el maga után.:-)

Nem lehet képviselőknek eltérő jogosultsága? Bullshit. Jogszabály-módosítás kérdése és van  rá precedens. (Arról a közjogi szürkezónáról nem is beszélve, amely technikával nem csak Magyarországon, hanem máshol is gyakran élnek, hogy egy pártelnök – vagy akár a kormányfő, Magyarországon és Szerbiában nemrég ilyen is volt – a képviselőjével biankó aláíratja a lemondónyilatkozatát, ha nem tartja magát a frakciófegyelemhez.) Ha egy parlamenti cikluson belül az egyik párt él ezzel a lehetőséggel, míg a másik nem, akkor ténylegesen más-más jogosultsággal rendelkeznek az elvileg a következő választásig visszahívhatatlan képviselők.) Mint ahogy bullshit volt a többszörösen elfuserált, 2004-es népszavazáskor Kuncze Gábor érvelése: Nincs állampolgárság light! Például az Egyesült Királyságban tucatnyi különböző jogosultsággal, és persze kötelezettséggel járhat az állampolgárság. (Talán többek között azért is beszélhetünk Brit Nemzetközösségről, míg Magyar Nemzetközösségről nem.) Kuncze Gábor ezzel a jópofinak szánt kampányszöveggel az én olvasatomban annyit mondott, hogy Kuncze Gábor = Torgyán József light. Légből kapott demagógiával, pillanatnyi pártérdekből kifolyólag bármi mellett érvel. Sok-sok liberális érzelmű határon túlról áttelepültet ezzel végleg eltávolított az SZDSZ-től. (Sok határon túli kötődés nélkülinek meg más miatt telt be a pohár, de szomorú, hogy a történelmi Magyarország területén évszázados hagyománnyal bíró liberális jelző napjainkban szitokszóvá vált. Nem ezt érdemli.)

A vajdasági magyarok pedig akkor még gyakorlati hasznát is vették volna a magyar útlevélnek (és annak az önköltséges kiváltása szintén nem kerül adófizetői pénzbe), aminek a lehetőségétől való megfosztás különösen cinikus egy olyan rendszerváltó politikai szervezet részéről, akiknek az egyik korai célkitűzései között, nagyon helyesen, szerepelt a világútlevél bevezetése. Annak az üzenetéről pedig ne is beszéljünk, hogy a népszavazást követően nagyjából az jött le mondjuk egy világéletében tisztességesen dolgozó martonosi parasztembernek, hogy: Nem köllünk mink a mieinknek se!

Most lehetőséget adunk a nem kommentelő olvasóknak is véleményt nyilvánítani, vajon ez a  magyar adófizetői forintba nem kerülő és nem magyarországi pártlistás opció kifejtését követően milyen lesz a zEmberek véleménye?

A Nemzetközi Törvényszék ugyanis a mai napon utasította el a radikális pártvezér márciusban előterjesztett kérelmét, melyben szabadon engedését követelte. Arra hivatkozott, hogy több mint nyolc éve (2003 februárjában) önszántából adta fel magát, ám ügyére azóta sem tudtak pontot tenni. Állítása szerint a vád képviselőinek nem sikerült egyértelműen bebizonyítaniuk, hogy uszító hangú szónoklatai vezettek – közvetve vagy közvetlenül – egyes szlavóniai, boszniai vagy vajdasági túlkapások, háborús bűnök elkövetéséhez. (Mint ismeretes, a horvátországi harcok kezdetén ezt találta mondani: "aki azt állítja, hogy ez nem szerb föld, azt le kell lőni, mint egy kutyát." Sőt, ennél cifrább nyilatkozatai is voltak, "humoros" délutáni tévéműsorokban.)

Maga a tárgyalás egyébként csak 2007 végén kezdődött (időközben többek közt Šešelj éhségsztrájkjától is hangos volt a sajtó). A 2009 óta tartó bizonyítási szakaszban több mint hetven tanút idéztek be, ezek mindegyike terhelő vallomást tett. Az SRS jogász végzettségű pártelnöke nem tervezi, hogy ártatlanságáról tanúskodó személyeket hivasson be, mivel erre – meglátása szerint – nincs szükség. Botrányos tárgyalótermi viselkedése miatt egyébként két évvel ezelőtt (különeljárással) 15 hónapra ítélték, mely majd a végső büntetési tételhez adódik hozzá. Ne legyenek illúzióink, mire megszületik az ítélet, lehet, hogy már éppen le is ülte azt, így majd szabadon távozhat. Az viszont szinte bizonyos, hogy nagy összegű kártérítésért folyamodik, ha végül több időt sikerül előzetesben töltenie, mint amennyi letöltendőt a bírák szerint érdemel.

Ha ma szabadon engedték volna, Szerbiában akkor is újabb kihallgatások hosszú sora várt volna rá, ugyanis Zoran Đinđić halála előtt is tett olyan (kétértelmű) kijelentéseket, melyek alapján esetleg feltételezhető, hogy köze volt a miniszterelnök életét kioltó merénylet megrendeléséhez. Bármi is történjék vele kül- és belföldön, az nyilvánvaló, hogy a börtönből is mindvégig aktívan politizál majd.

Álom nagy Szerbiáról, kis Szlovéniáról, még kisebb Horvátországról (1991)
Šešelj: "Rozsdás cipőkanállal kell megölni őket, mert így nehezebb megállapítani, 
hogy esetleg nem vérmérgezésben haltak meg."

UPDATE: Könnyű melódia ma estére, a 31 éve történt eseményekre emlékezőknek.

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: A FORMÁTUM A MODOROS BLOG SILÁNY KOPPINTÁSA. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A "KÖVETKEZETES" JANCSI BÁCSIRA. TROLLOK, IDE LŐJETEK! :-) (Kissé komolyabbra fordítva: külön köszönet pl. Walter77-nek és még néhány olvasónak, akik igényesen érvelnek, akár a külhoni választójog ellen.)

Elég nagy a valószínűsége annak, hogy az egyszerűsített eljárásban magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok immár magyarországi lakóhely nélkül is kaphatnak választójogot. Ezzel kapcsolatban színvonalas érveket lehet felsorakoztatni, pro és kontra.

Most nem az igényes vitatkozással foglalkozunk. A fenti témában lefolytatott eszmecserék során óhatatlanul felbukkannak alpári, nemtelen módon nyilatkozó személyek. Az ellenük bevethető frappáns válaszokból gyűjtöttünk össze néhányat, mintegy megelőzésképp.

Blogunk törzsolvasói között ugyanis jelentős számban képviseltetik magukat határon túli (zömében vajdasági) magyarok. Igaz, közülük páran már áttelepültek az anyaországba.

Politikai, vallási, világnézeti meggyőződésük gyakran különbözik, viszont az itteni hozzászólók általában színvonalas vitakultúráról tesznek tanúbizonyságot. Mindenesetre előfordulhat, hogy egy „idetévedt” kommentelő nem túl szép hozzászólással tisztel meg bennünket. Megpróbálunk ötleteket szolgáltatni ahhoz, hogy mit tegyünk, ha valaki (akár másutt, akár ezen a blogon) ordenáré hangnemben lép fel a határon túliaknak biztosított választójoggal szemben. Nézzük, hogyan replikázzunk elegánsan:

*****

1.)

– Pont az hiányzik, hogy ti pofázzatok bele a magyar belpolitikába!

– Szerintem is. Ahogy olvasgatom a színvonalas hozzászólásaidat, úgy érzem: van hová fejlődnünk! Gyorsan át is lapozom a Šešelj-összest és Ján Slota aforizma-gyűjteményét, esetleg Jörg Haidertől A másság tisztelete című könyvet, nem is beszélve Zsirinovszkij örökbecsű klasszikusáról (Az igényes politikai vitakultúra).

2.)

– Nehogy, már azok döntsenek a sorsunkról, akik nem ide fizetnek adót!

– Ezt pont te mondod, aki szlovák táblás telekjáróval érkeztél, és még erről a két capuccinóról is a céged nevére kérsz áfás számlát!? Kár, hogy ennek a sarki kisboltban vett, most beflamózott Túró Rudinak viszont én, az „élősködő” határon túli, már nem tudom visszaigényelni az áfáját!

3.)

– Ezeket a határon túliakat csak ilyen szélsőjobber, cigányozó-buziverők lájkolják. Most is benyaltak nekik jó vastagon, egészen Zimonyig! Idegesítenek, sokszor még azt se lehet megérteni, hogy mit is mondanak, annyi fura szót használnak! Erre most ők a wannabe bezzegmagyarok!? Különben is, az Országgyűlést nem hiába hívják úgy, ahogy! Az országgyűlési képviselőinket igenis csak mi, országon belüliek választhassuk!

– „Minden ötödik magyar [külföldön él], ezt kéne végre tudatosítani. [...] Mi, egy budapesti értelmiségi társaság, mennyire felkészületlenek voltunk arra, hogy értelmes magyar ember másképp is tud magyarul beszélni. [...] Pedig ők is ugyanannyi ideje magyarok, mint mi. Ha ők bevezetnek egy újítást a nyelvükbe, azt semmivel sem kell inkább szégyellniük, mint nekünk a magunk újításait.” – ezt bizonyára egy hírhedt széljobber gój motoros mondta. Nyilván. Igazából Nádasdy Ádám, a homoszexualitását nyíltan felvállaló nyelvész-költő-műfordító írt ilyeneket, méghozzá az ÉS-ben. Az országgyűlés pedig, elnevezésétől függetlenül, deklaráltan az egész nemzetet képviseli. Ráadásul, mivel hazánk sziluettje már kilencven éve „összement” kissé – erről ma élő nemzettársaink, de még a kortárs szomszédaink közül sem tehet senki – így közel egy évszázada gyakorlatilag „saját magunkkal (is) határosak vagyunk”. A hatályos, „létező Magyarországon” kívül rekedt nemzettársaink is megérdemelnék, hogy anyaországi parlamenti képviselethez jussanak.

4.)

– Most már szavazhatnak is, Lacikám!? A tököm tele van velük! Már eddig is idejöttek, beleültek a készbe! A munkát is elveszik előlünk! Lassan már én leszek másodrendű polgár a saját országomba' és ezeket kell eltartanom, az én adómból!

– Jancsi bácsi, b*szod, te egész életedben (már a múlt rendszerben is) lébicelő, aktatologató here voltál! Amióta pedig az eszemet tudom: rádióba betelefonáló, később internetes fórumozó, lakógyűlésen pattogó, kocsmában észt szóró nyugdíjas! Ellentétben például a Zentáról áttelepült szomszéd Tibivel. Szakmát tanult, katonaviselt, tettrekész fiatalemberként került ide. Csak tolja a hozzáadott értéket a magyar GDP-be, egy fillérjébe se került a magyar államnak a kitaníttatása, eltartása, ellentétben a te okosba' kibulizott rokkantnyugdíjaddal! Most akkor ki is élősködik a jómunkásember, adófizető, „bennszülött” magyarokon?!

5.)

– Ezt az egész határon túli szavazósdit a zOrbán-féle mocskos viktaturisták találták ki, hogy húsz, vagyis inkább százötven évre lebetonozzák a hatalmukat! Sunyi egy banda! Igazából tojnak ezek rátok, határon túliakra, csak a szavazataitokra ácsingóznak, mert tudják, hogy ti főleg ilyen nemzetieskedő jobberek vagytok, akik úgysem szavaznának a szocikra, vagy az új bibsi-liebling LMP-re!

– Nem vagyok zsidó, sőt, hogy fokozzam: „reménytelenül” heteroszexuális vagyok – ha netán valamely troll hozzászóló a 3. pont alapján kóstolgatna –, és ugyan gőzöm sincs, hogy mondjuk Schiffer András zsidó-e vagy sem (gondolom, egy tökös zsidó felmenőre büszkébb lenne ő is, mint „töketlen” dédapjára, Szakasits Árpádra), de ha teszem azt Schiffer elérné, hogy a szépen-lassan enyészetté váló szabadkai zsinagógát végre-valahára felújítsák, akkor meggondolnám, hogy az LMP-re szavazzak. Már ha egyáltalán élek választójogommal, és ha ebből tényleg lesz valami. Nem kizárt, hogy a Fideszt egy rövidtávú pártpolitikai cél is motiválja a határon túliak választójogának megadásában, de hosszú távon ez nem sokat számít. Az anyaország és a határon túli magyarság közötti szorosabb kapcsolat viszont a történelmi Magyarország területén a magyarság megmaradásának egy fontos biztosítéka lehet.*

[* Köszönjük a nyolcszázezer forint plusz áfa kormányzati támogatást a posztért.**]

[** Remélem senki se veszi be ezt a poént. Én tényleg annyira naiv hülye vagyok, hogy mindezt ingyen is komolyan gondolom. – Styxx]

(Aki a szögesdrót helyett inkább a témához kapcsolódó, határtalanul pimasz humorú, fiktív választási plakátokat nézegetne 2014-ből, az klikkeljen ide!)

Korabeli filmhíradó-részletet láthatunk a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (igen, csak 1963-tól SFRJ) első május 1-jei felvonulásáról. Süt a nap, vörös zászlókat lenget a hűsítő szél, a traktoristák és a bányászok vidámak. (A kőszén az iparnak ugyanaz, mint a kenyér a népnek – olvashatjuk egy transzparensen.) Tito marsall is mosolyog; alighanem tetszik neki a kombájnokkal együtt körülhordozott hajómakett, vagy a kommunista nyomdaipar remeke, az embernagyságú könyv. Később két gyermek (kisfiú és kislány) ajándékozza meg egy-egy csokor virággal. Ekkora boldogsághoz mi kellhet még?
– Megérkezett a főváros első trolibusza! Da nam živi živi rad!

Boris Tadić köztársasági elnök április 26-án (kb. egy évvel egy hasonló, Isztambulban lezajlott egyeztetést követően) látta vendégül török és bosnyák kollégáit a dél-bácskai Karađorđevón (Bélamajor). Vagyis ugyanott, ahol 1991-ben a híres Milošević–Tuđman találkozó volt, amelyen a felek Bosznia-Hercegovina lehetséges felosztásáról tárgyaltak Kis‑Jugoszlávia és Horvátország között. A mostani tárgyaláson öt politikus vett részt: Tadić elnökön kívül Abdullah Gül török államfő, valamint Bosznia-Hercegovina elnökségének három tagja; a bosnyák Bakir Izetbegović, a horvát Željko Komšić és a testület soros vezetője, a szerb Nebojša Radmanović.

(A bejegyzés folytatása elolvasható a DiploMaci Blogon)