Serbia Insajd

A szerb médiahatóság tegnap kiadott hivatalos közleményében szerepel, hogy a Prva Srpska ["Első Szerb TV"; korábbi Fox TV] televízióval szemben eljárást indítottak az „Este Ivan Ivanovićtyal” című műsorban elhangzott sértő kijelentések ügyében. A Szerbiai Horvátok Demokratikus Közössége nyílt levéllel fordult a hatósághoz, amiben a Prva Srpska kereskedelmi csatorna frekvenciaengedélyének a bevonását kérték a Római Katolikus Egyház megsértése és a horvát néppel szembeni gyűlöletkeltés miatt. A kifogásolt tévéműsor vezetője ugyanis állítólag a katolikusokat gyalázta és felhívta az Al-Kaidát, hogy Horvátország közeli Európai Unióhoz csatlakozását egy megfelelő helyen aktivált atombombával tegye emlékezetessé.

(Forrás: Blic)

Ivan Ivanović, a kifogásolt műsorvezető (Fotó: Blic)
(Fábry Sanyi, watch and learn. Mindez egy műsoron belül nem kispálya.)

"Kis színes" a NAGY BALKÁNRÓL
(Kusturica-docusoap)

"Semmi sem pótolhatja a jó öreg Alcatel-modellt!" – állítja a videón látható úr.

Pedig már sok, más márkájú mobiltelefonnal kísérletezett. A nyomortelepi mobiltöltés know-how-ját bemutató rövid ismeretterjesztő film technológiát demonstráló főhőse a videón elhangzó utolsó mondatával kiérdemelte a kommentezőktől az "Einstein" jelzőt. Ezt mondja: "[Az akkumulátor] jobb, mint az áram!"

Érdekes "szoborcsoportot" mutattak be a horvátországi Eszék városában. Érdekessége, hogy nem jöhetett volna létre, ha nincs a YouTube. A délszláv háborúról nagyon sok felvétel került a netre, az egyik leghíresebb pedig az a kép, ahogy a JNA tankja széttapossa a Jugoszláv pizzaszocializmus egyik jelképét, a Fiat 500-as Zastava gyártotta megfelelőjét, az azóta legendássá vált piros Fítyót. Kb. a hatodik másodpercnél:

A drámai képsorok gyakorlatilag a délszláv háború szimbólumává váltak a volt Jugoszláviában, ezt használta ki egy művész, és létrehozta az alábbi kompozíciót Eszéken. A jelenetet megfordította, alkotásában a kis kocsi tapossa el a tankot.

Mint a filmeken. Húsz éves, fiatal felesége autójának fékét rongálta meg a szintén fiatal, huszonkét éves férj, hogy végérvényesen megszabaduljon az asszonypajtástól, ám teljesen véletlenül lebukott.

Az északnyugat-horvátországi Varasd (Varaždin) közelében fekvő Ivanac környéki fiatalember kétszer is megbuherálta felesége kocsiját, azonban emberölési kísérlete dugába dőlt. A fiatalasszony mindkétszer észrevette, hogy valami nem stimmel.

A rendőrök teljesen véletlenül buktatták le az elkövetőt. Egy árpalopási ügyben nyomoztak, a gyanúsítottak között pedig az ifjú férj is szerepelt: 51 éves apjával együtt a környéken többezer kiló árpát learatak a máséból (már ez is önmagában elég bizarr bűncselekmény, kombájnnal más árpáját aratni), majd 45 éves anyjával a hatezer kuna (kb. kétszázhúszezer forint) értékű terményt teherautóval a családi házuk melletti gabonatárolóba szállították.

Az árpaügy helyszínelésén derült fény a sokkal súlyosabb, szerencsére kísérleti szakban maradt bűncselekményre.

Múlt hét szerdáról-csütörtökre virradóra buherálta meg először a primitív-barom-állat férfi házastársa járművét, de a nő szerencsére csütörtökön észrevette, hogy valami nem kóser, és mielőtt balesetet szenvedett volna, szerelővel megjavíttatta az autót. A férj másnap éjjel ismét megbabrálta a féket, ám felesége hál' istennek észrevette, hogy valami ismét nem stimmel, és inkább nem indult útnak.

Ami miatt különösen elképesztő ez a bűncselekmény-halmazat, hogy szó sincs mélyszegény elkövetőről (lélekben persze igen). A vidék egyébként is jellemzően módos, dolgos földművesek lakta. Autóval, teherautóval, kombájnnal, gabonatárolóval rendelkeztek. Megáll az ész -kategória.

Szerencsétlen húsz éves fiatalasszony, kifogtad az évtized álomférjét; ráadásul egy álomapóst, meg egy álomanyóst is kaptál vele, de legalább semmi bajod!

(Forrás: Jutarnji list)

Csak még egy kérdés (mielőtt a hadnagy úr végleg nyugdíjba megy):
Ha árpát mentek lopni, akkor miért rongálták meg a fiatalasszony kocsijának a fékét?

Megint brutális videóval sokkol a szerb rendőrség (korábban volt már). Még nem tudni pontosan, hogy melyik rendőrségről szivárgott ki egy felvétel, amelyen egy fiatal cigány fiút ütlegel egy rendőr. Előbb lefejeli, aztán rugdosni kezdi. Erre is volt már példa.

A piszkos munkát végző rendőr fejelés után azt mondja: nyisd ki a szemed! Nyisd ki! (Ez, gondolom, afféle macsóságra nevelés, lásd még: rendőrök, rendőrség címke)

Aztán a szoba közepére állítja, hogy nagyobbat rúghasson belé. A felvételt készítő nő hangja is hallatszik a videóban, aki előbb kollégáját küldi ki a képből, majd a közelébe rúgott cigány srácnak szól oda, hogy menjen tőle távolabb.

A szerb bulvárkirály Pressonline már rá is harapott a témára, de eddig az illetékes minisztérium csak annyit közölt: látták a felvételt, keresik a rajta szereplőket, illetve "folyik annak a feltárása, hogy mi vezetett az incidenshez". Ezt mondjuk én is meg tudnám mondani. Az vezetett az incidenshez, hogy Milosevics rendőrei mit sem változtak. Az, hogy még mindig élet-halál urainak képzelik magukat, és az, hogy az elmúlt 10 évben sem tanultak meg rendőrként és nem bűnözőként viselkedni.

Nincs benne erőszak, de a kávés bejegyzés is nagyon jó és friss.

Kávé, "sa naših prostora"

A bejegyzés alapjául szolgáló kis videót az imént találtam. Természetesen, mint mindennel kapcsolatban, most is lehet vitatkozni arról, hogy hogyan is készül az autentikus domaća kafa (illetve kava vagy kahva), de abban mindenki egyetért, hogy egy jó turska, vagyis török kávé mindenképp džezvában fő, mert képtelenség megfelelően habzó feketét előállítani egy túlságosan nagyméretű edényben. Persze, ha nagy a szükség, bográcsban is meg lehet csinálni, fakanállal – csak nem az igazi. A tradícionális balkáni energiaitalhoz ezen kívül kizárólag fehérliszt-finomságúra őrölt kávé használható; a hazai áruházakban kapható márkákat felejtsük el, mert az itthon megszokott szemcseméret a "kotyogósba" való. (A továbbiakban kotyogósnak nevezem az összes mokkafőzőt.)

Džezva: az első forma autentikus, de manapság a második is megteszi

Ha nem járunk rendszeresen déli szomszédainknál, akkor az életmentő kávéhoz szükséges vörösesbarna színű por-adagunkat alapvetően két forrásból fedezhetjük: keressünk török/arab/görög csemegeüzleteket (nem a reklám helye, de az alábbi képen látható egy Budapesten is beszerezhető török márka), illetve őröljük vagy őröltessük közvetlenül babkávéból. Így egyébként frissebb is. A darálót ilyenkor a legfinomabb szemcseméretre kell beállítani. Egy kávészaküzletben általában szívesen megdarálják nekünk a helyben vett pörkölt kávét. Nem érdemes kilószámra vásárolni, inkább térjünk vissza két-három hetente és próbáljunk ki újabb és újabb kávéfajtákat. (Ez kicsit olyan, mint a bor-buzulás, de ha egyszer rákapunk az ízére, egy idő után a hangulatunktól függően fogunk pl. kenyai vagy guatemalai – kizárólag egy, meghatározott ültetvényről származó – 100% arabica kávét készíteni, alapvetően sokkal jobb minőségben, mintha bármelyik "nagy márka" őrölt és vákuumcsomagolt termékéből főznénk a napi betevőt.)

Jaj, most oldalakat tudnék írni a különféle babkávékról, de nem teszem. Maradjunk annyiban, hogy nagyon finom török kávét lehet csinálni a szerb, de még inkább a bosnyák őrölt kávékból is, csak ne a legnagyobb pakkot vásároljuk meg. Kibontás után ugyanis rohamosan csökken az őrölt kávé élvezeti értéke. Éppen ezért elengedhetetlen egy jól záródó és átlátszatlan kávétartó edény beszerzése. Bosznia-Hercegovinában egyébként a Zlatna Džezva márkát érdemes keresni, a szerb brandek közül pedig talán a Grand De Luxe és a Doncafé Minas a két legfinomabb. Persze Belgrádban is vannak kisebb szaküzletek, ahol saját pörkölésű babkávét árulnak, amit kérésre meg is darálnak nekünk.

Jómagam cukor nélkül fogyasztom, de egy picit (éppen hogy érezhetően) édesen sem rossz. Mindenesetre, a "jugó" kávékultúrával most ismerkedőknek azt ajánlom, hogy egy csészényi vízhez semmiképp ne adjanak egy fél (lapos) kávéskanálnyinál több cukrot. Meglátják, így is finom lesz; mellesleg a kávét is lehet majd érezni, nemcsak az utólag beletett, elvileg ugyan cukorrépából előállított, de nagyüzemi körülmények között mind izében, mind pedig illatában a felismerhetetlenségig finomított, kémikusok között szerényen az "alfa-D-glükopiranozil-(1↔2)-béta-D-fruktofuranóz" névre hallgató vegyszert. Én már leszoktam róla. Ha valaki mégis a cukrozás mellett dönt, akkor íme, egy fontos technikai információ: a víz édesítését főzés előtt végezzük. Gondolom, magától értetődő, hogy a török kávéba tej nem való. Estefelé egy kis konyak/vinjak talán. Minél későbbre jár az idő, annál több. Fahordóban érlelt szilvapálinkával is próbáltam már: határozottan tetszett. Persze így készítve nem éppen a mindennapok italához van szerencsénk. 

Az alaprecept végtelenül egyszerű: a kiszemelt csészének megfelelő méretű (tehát nem sokkal nagyobb) főzőedénybe mérjünk ki egy csészényi vizet. Két személyre használhatunk nagyobb űrtartalmú džezvát is, de ha csak egyszemélyes edényt sikerült beszereznünk, akkor az egész főzési procedúrát ismételjük meg másodszor is. Amennyiben otthonunk vezetékes vize túlságosan kemény, naponta forraljuk fel előre, majd pedig éjszaka hűtsük le és másnap ezt használjuk fel a kávé elkészítéshez. Esetleg alacsony ásványianyag-tartalmú, szénsavmentes ásványvizekkel is kísérletezhetünk, de ne vigyük túlzásba, mert annyit nem ér az egész. (Jó ha tudjuk: a házi víztisztító berendezések általában fura mellékízt adnak a kávénak.)

Innentől kezdve két módszer közül választhatunk: ha bátrak vagyunk és megfogadjuk, hogy nem égetjük el a kávét (kotyogós főző használata esetén ez több mint tipikus), akkor közvetlenül a hideg vízbe is tehetjük, mégpedig másfél decihez hozzávetőlegesen két púpozott kávéskanálnyit. Ebben az esetben nagyon kell figyelnünk arra, hogy semmiképp ne forraljuk fel a keveréket, mert az tönkreteszi az ízeket. Használjunk lángelosztót és természetesen takarékon főzzük a kávét, kevergetve. (A kotyogós-rajongók újabb, általános baklövése: jellemzően minél gyorsabban szeretnék, hogy elkészüljön a kávéjuk, ezért túl nagy lángon/fokozaton melegítik. Persze a kotyogóssal is lehet finom kávét főzni, csak vegyünk példát az olaszokról, akik magát a mokkafőzőt feltalálták: az eszközt mindenképpen a tűzhely lehető legkisebb lángjára állítják, és ahogy elkezd "lejönni" a kávé, rögtön félrehúzzák, majd szinte azonnal csészébe töltik. Ideális esetben sikerül épp az utolsó pillanatban lehúzni a lángról, amikor még látszólag nem is készült el.)

A második módszer szerintem sokkal könnyebben kivitelezhető: a džezvába töltött vizet forraljuk fel rendesen (lobogásig), majd húzzuk félre a tűzről és várjunk egy percet. A kiszemelt csészébe ezalatt öntsük ki a víz egy részét, mert könnyebb a kávét kevesebb vízben kevergetni. Ezután már az odaégetés veszélye nélkül tehetjük bele a džezvába a kávéport. Keverjük meg alaposan, legalább fél percig, majd tegyük vissza a lángra, de ne forraljuk fel. Amint a hab emelkedni kezd, rögtön húzzuk le ismét a tűzről, majd egy rövid, de erőteljes keverés után a džezva teljes tartalmát töltsük a csészébe, egy határozott mozdulattal. Ha mindent jól csináltunk, akkor a képződött hab nem tűnik el teljesen: a jó török kávé tetején ugyanis szervírozáskor barnás színű habnak kell lenni, így kívánja a hagyomány. Lehet trükközni a videón látható "vizet-vissza, habot-kikanalazni" módszerrel is, ártani nem árt.

Mindig tűzforrón szolgáljuk fel! Fogyasztása előtt 1-2 percet várjunk, hogy a zacc leülepedjen a csésze aljára. A törökös kávé kizárólag frissen és melegen iható, következésképp az el nem fogyasztott italt ne raktározzuk, főleg ne melegítgessük, inkább mindig készítsünk újat. A zaccból amúgy jósolni is lehet, de ez már egy másik történet.

Na, most lehet vitatkozni: ki hogyan készíti?

***

Kedvcsinálóként álljon itt a 18. századi francia költő, Jacques Delille verse, Faludy György fordításában. Figyeljük meg, hogy hiába szerzett be Delille egy eredeti, török rézibriket, a kávét így is túlmelegítette. Az általa ajánlott habcsókot pedig nyugodtan cseréljük le ratlukra! :)

Rahat, rahatluk, ratluk, lokum, lukum, λουκούμι, rahat lokum...

A KÁVÉ

 

Költő itala, kávé, melyet Voltaire imádott,
s a szegény Vergilius, míg élt, sohasem látott,
ki fejemet tágítod meg lelkem horizontját,
áldott nedű! Ne hagyj el, mert ragaszkodom hozzád,
s ha majd testem viskója félig már összeroskadt,
még akkor is örülni óhajtok italodnak.
Kitüntetésnek érzem, mikor készítlek téged,
a világért sem bíznám másra e mesterséget.
Rázom a kávébabot a tűz fölött serényen
tepsimben, míg barnából sötét lesz, mint az ében;
térdem közt a daráló; élvezem, mint recsegnek
és ropognak a szemek; aztán vizet eresztek
a török rézibrikbe, s aggodalmas, de elszánt
figyelemmel háromszor felforralom a nektárt,
míg eltűnik a habja, és a mennyei illat
szállásomat bejárja, minden bútort felizgat.
Várok, hogy ülepedjék az alja, aztán mindjárt
megtöltöm a párolgó lével a hasas findzsát;
arab kávé, porcelán csészék – a hajó távol
Japánból hozta őket –, s cukor Amerikából:
hogy méltó keretek közt élvezhessem e nedvet,
kávémhoz összeálltak a messzi kontinensek.
Jöjj, mennyei aroma, jöjj és ihless meg engem,
mert most már csak pár habcsók hiányzik és szerelmem.
Mihelyt illatod bűvös, átható árját érzem,
langyos fuvallatától öt érzékem feléled,
s ahogy hullámot hullám után dob ki a tenger,
rendezett gondolatsor gyülekezik fejemben.
Az elébb még mogorva voltam, unott és bamba,
most mosolygok és bíbor köpenyt öltök vállamra,
lángész lettem, ki egy szebb és jobb világba pottyant,
s azt képzelem, hogy napfényt szürcsölök nagy kortyokban.

Nyírják a Magyar Szót

A Magyar Szó napilapot úgy tűnik le akarja nyúlni a Vajdasági Magyar Szövetség. Az egyetlen vajdasági magyar napilapból pártlapot fabrikálnának, aminek nem olyan nagyon örülök. Sebaj, kihordjuk valahogy lábon, a Magyar Szó története egyébként sem a pártatlan szólásszabadság töretlen diadalmenete.

Léphaft Pálnak, a Magyar Szó kiváló karikaturistájának műve;
eredetileg egy másik témában született, de talán itt is helytálló

A Magyar Szó első száma még a II. világháború alatt, 1944. december 24-én jelent meg Szabad Vajdaság címmel, amit 1945. szeptember 27-én Magyar Szó-ra változtattak.

Beindításával az akkori Jugoszláv Kommunista Párt vezetősége, többek között az első számnak a katolikus karácsonyra való időzítésével is, azt kívánta szemléltetni, hogy a testvériség-egység politikáját valóra váltja. Az első szám Josip Broz Tito üzenetét közvetítette: "A békülés baráti jobbját nyújtjuk minden becsületes polgárnak, aki kész arra, hogy velünk együtt felépítse összerombolt hazánkat." Az alig néhány héttel korábban lezajlott magyarellenes kivégzési hullám nyomán ezt sokan kételkedve fogadták, pedig a lap élére a párt Agitprop szerve Kek Zsigmond egykori szabadkai református lelkipásztort állította.

A vajdasági magyarság számára a délvidéki mészárlások volt Tito botja, míg az azzal szinte párhuzamosan megjelentetett, magyar nyelvű napilap a sárgarépája.

Kádár János, a saját, szovjet vazallus rendszere szalonképessé tétele érdekében, lehetőségeihez képest rendkívül ügyes mutatványt produkált a gúzsbakötve táncolás versenyszámában. Ötvenhatban, az oroszok ellen fellázadtak tömeges kivégzését követően nem sokkal elkezdődött a kádári konszolidáció. "Aki nincs ellenünk, az velünk van!", háztáji, fridzsider-szocializmus, meg amit akartok. A korabeli megasztár közönségszavazatait mégis Tito nyerte volna meg, hiszen ő Kádár "kötöttfogású" táncához képest valóságos step-aerobikot rittyentett. A piros világútlevéllel szinte bármerre lehetett vízum nélkül utazni, és még sorolhatnám. Persze a "legvidámabb barakk" Magyarországgal szomszédos "kisnyugat" Jugónak is megvoltak a maga korlátai. Mi, szabadszájú bloggerek és kommentezők valószínűleg törhetnénk a követ Recsken, vagy Goli Otokon. A két rendszer enyhülésével már bizonyára "csak" az állásunkat veszítenénk el, vagy kirúgnának az egyetemről a felelőtlen, szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen irományainkért.

De haladjunk szépen sorban a Magyar Szó történetében:

1948.: A Tájékoztató Iroda Jugoszlávia-ellenes hadjárata során a védekező jugoszláv párt a Magyar Szó élén sem tűri meg a Sztálin oldalán maradó „ellenséget”

1949. április-1950. április: A napilappal párhuzamosan megjelenik egy kéthetenkénti Magyar Szó is, amely a külföldi olvasót (árát magyar forintban is feltüntették) hivatott tájékoztatni - a Tájékoztató Iroda propagandájának ellensúlyozására

1951. július 1.: A lap önálló céggé válik Magyar Szó Lapkiadó Vállalat néven

1957.: A szerkesztőség és a kiadóház beköltözik az új magyar sajtópalotába

1978. július: A fényszedés bevezetése

1987.: A számítógépes szövegszerkesztés és tördelés bevezetése (a volt Jugoszláviában, valamint a magyar nyelvű sajtó területén első napilapként)

1999. március–június: A szerb állam hivatalosan is cenzúrát vezet be a NATO légiháborúja alatt. Egyes cikkek az Egyesült Államokban felállított első világhálós kiadásban jelentek meg.

2004. június 29.: A Vajdasági Tartományi Képviselőház átruházza az alapítói jogokat a Magyar Nemzeti Tanácsra

A rendkívüli kiadások és a megjelenési szünet is kommentár nélkül tükrözi a vajdasági magyar, és az egyetemes legújabbkori történelem néhány sarokpontját.

Rendkívüli kiadások:

1968. augusztus 21.: A Varsói Szerződés fegyveres erői megszállták Csehszlovákiát

1969. július 21.: Lábnyomok a Holdon

1993. március 14.: Miért nem jelenik meg a Magyar Szó (egyoldalas szórólap)

2000. szeptember 25.: Vezet a Milošević-ellenes koalíció

2001. április 2.: Slobodan Milošević börtönben

2001. október 8.: Amerikai ellencsapás Afganisztánra

2002. február 25.: A hágai törvényszék vádirata Milošević ellen

2002. szeptember 30.: Szerbiai elnökválasztás

2002. október 14.: Nem sikerült a választás

2003. március 16.: Eltemették Zoran Đinđićet a meggyilkolt szerb miniszterelnököt

Megjelenési szünet:

1993. október 1.–1994. április 12.: A szerbiai hatalom önkényeskedése miatt és papír- meg pénzhiány következtében nem, ill. hetente csak kétszer jelent meg.

És két hájpoló idézet:

„Még mondja valaki, hogy Szerbiában nincs szabad sajtó: Minden független szerbiai szerkesztőség képviselve van itt, ebben a teremben!”
– Warren Zimmermannak, az USA utolsó jugoszláviai nagykövetének megjegyzése 1992. májusában, a State Departmentben megtartott sajtóértekezletén, miután az amerikai kormány visszahívta Belgrádból. A jelenlévők értették, hogy a nagykövet a Naša borbára és a Magyar Szóra gondolt.

„...a ’60-as és ‘70-es években a Magyar Szó volt a világ legjobb magyar nyelvű napilapja”
– Dr. Kiszely István őstörténet-kutató, A magyar ember I-II. c. könyvében

Forrás: Wikipedia

A Magyar Szó és én

Mint a legtöbb, Vajdaságban a hetvenes-nyolcvanas években felnőtt magyar kiscsákónak, nekem is az első napilap élményem a Magyar Szó. Hat elemit végzett, ám ennek ellenére rendkívül értelmes nagyanyám főzés közben minden nap végigolvasta az újságot.

A hetvenes években Jugóból Magyarországra utazni felért egy vagyonosodási vizsgálatnyi stresszel. A határőr és a vámos elvtárs, ha úgy tartotta úri kedve, teljesen széttúrta a poggyászt és az autó csempészek által közkedvelt zugait, Napoleon konyak, cigirágó, Pez cukorka, meg Újvidéken kiadott, magyar nyelvű Képes Biblia után kutatva.

Egyszer apám véletlenül a kalaptartón felejtett egy Magyar Szót. A vámos átlapozta, megkérdezte, hogy megtarthatja-e, majd miután apám bólintott, intett, hogy mehetünk, és rá se nézett a kocsira. Ezután szisztematikusan "ottfelejtettünk" egy Magyar Szót a kalaptartón, és a trükk sokszor bejött.

Én persze kis tökiként a szabadkai Hét Nap hetilapot kedveltem jobban. Ugyanis annak a hátsó oldalán, a Világ négy sarkából c. rovatban, rendre megjelent egy lenge ruhás, vagy ha mázlink volt, teljesen pucér, "nénis" kép. A színes képes rovatban persze csak egyetlen egy kép volt meztelen csajos, mellette a szokásos kis színesek: autók fölött átugrató motorbiciklis kaszkadőrök, kétfejű kisborjú, stb. (Akkor még korántsem jöttek csőstől szemben a becsomagolatlan pinák a médiában. Élményszámba ment, ha egy ismeretterjesztő filmben fedetlen keblű afrikai bennszülöttlányt láttunk.)  Egyszer a konyhában olvastam, nagyanyám főzött, nagyapám pedig gondolom éppen a Magyar Szót olvasta, merthogy a Hét Nap nálam volt. Még annyira porbafingó lehettem, hogy alig tudtam olvasni. Véletlenül elnéztem a képhez tartozó szöveget, és azt hittem, hogy egy semleges fotó magyarázatát olvasom, nem a "nénis" képét, hát benéztem. Volt benne egy idegen szó, amit alig bírtam kisilabizálni. Mint máskor is, megkérdeztem a nagyfatert:
– Tata, mit jelent az, hogy prostituált?
– Kurva – világosított fel tömören, szókimondó, fanyar humorú nagyapám.
Bigott, katolikus nagyanyám majdnem szívrohamot kapott és percekig pörölte nagyapámat, amiért ilyet mond a gyereknek.

Nagyapám egyedi humora egy különös, Magyar Szóhoz kötődő performanszhoz kapcsolódik.

A borotválkozásai ugyanis külön attrakciónak számítottak a hetvenes-nyolcvanas évek létező szocializmusának zseniálisan frappáns rendszerkritikájával vegyítve. Felpakolta a konyhaasztalra az aluszélű borotválkozó tükröt, a vízzel töltött bádoglabort, pamacsot, borotvaszappant, borotvaszíjat, borotvát, törölközőt. Arcát bepamacsolta, és míg puhult a szőr, percekig akkurátusan fente a borotvaszíjon a hagyományos, acélpengés borotvát, majd elkezdődött a cirka fél órás szeánsz. Hagyományos, acélpengés borotvával bizony tudni kell borotválkozni, még több évtizedes rutinja ellenére is olykor megvágta magát. A sebet lemosta a laborból mert vízzel és most jön be a képbe az utolsó segédeszköz. A kilöttyenő víztől az asztallapot óvó, labor alá helyezett újság. Na de milyen? A Magyar Szónak minden hónap (talán első) csütörtökén volt egy melléklete, a Küldöttek Híradója. A vajpuhává olvadt, későkommunista diktatúra látszatparlamentarizmusának hírmondója. Maratoni, semmiről sem szóló beszédek száraz gyűjteménye. A szövegförmedvényeket nagyrészt valószínűleg korábbi beszédekből ollóztatták össze az ifjú titán pártkáderi apparátus feltörekvő tagjaival, és természetesen a korabeli módi szerint a szükséges mennyiségű Marx-Engels stb. idézetekkel megspékeltették eme szónoki "remekműveket". Tata egyszer-kétszer nekiveselkedett, majd megállapította, hogy ez bizony olvashatatlan, viszont borotválkozáshoz alátétnek megteszi.

Tata, ha a túlvilágon járatod a Magyar Szót, akkor lehet, hogy megint lesz min borotválkoznod!

A Német Szövetségi Parlament alsóházi képviselőiből álló delegáció látogatott a héten Belgrádba. Nem hivatalos megbeszéléseket folytattak Szerbia uniós csatlakozásáról szerb kormánytagokkal és a szerb parlamenti pártok képviselőivel.

Kifejtették, hogy előreláthatólag idén december 15-én Szerbia hivatalosan is megszerzi a tagjelölti státust, ám a tagfelvételi tárgyalásokat valószínűleg később kezdik. A folyamat kezdetétől a csatlakozásig legalább nyolc évre lesz szükség, mint amennyi idő Horvátország esetében is eltelik.

A tárgyalások végéig el kell fogadnia Szerbiának Koszovó tényleges függetlenségét. Az EU ugyan nem várja el, hogy Szerbia fehéren-feketén mondja ki, elismeri Koszovó állam szuverenitását, azonban Koszovó ENSZ-tagságát, és egyéb nemzetközi szervezetekhez csatlakozását Szerbiának tudomásul kell vennie.

Ratko Mladić kézrekerítését és a hágai nemzetközi törvényszékkel való együttműködést a Bundestag-küldöttség tagjai üdvözölték, viszont rámutattak, hogy hangsúlyos NATO-ellenesség egyetlen EU-s tagállam részéről sem fogadható el. EU-s tagállamnak nem kötelező egyben a NATO-ba is belépnie, de egy bizonyos szintű együttműködés az észak-atlanti katonai szövetséggel elvárt. Mindenkori tagállami kormány részéről pedig egy "NATO, nem!" -üzenetű retorikát az Unió nem tud elfogadni.

Amiről a Bundestag-delegáció szemérmesen hallgatott, vagy legalábbis nem tájékoztatták a sajtót, hogy Németország, és a többi nettó befizető állam köszöni, nem kér még egy Görögország-típusú "beteg emberből". A makrogazdaságot rendbe kell hozni, az elvárt uniós kritériumokat mindig teljesíteni kell, és nem illik kozmetikázott statisztikai adatokkal parasztvakítani az EU-bürokráciát.

Szerbia abban is kockázati tényezőt jelent az Uniónak, hogy hagyományosan jó viszonyt ápol Görögországgal. Hasonlóan, mint a rendszerváltás környékén Magyarországon Ausztria, a görög befektetők jelentek meg elsőkként Szerbiában. Bankok, benzinkút-hálózatok, kiskereskedelmi láncok stb., majd mint nálunk az osztrákok, részben átengedték a területet tőkeerősebb "játékosoknak". A görög kulturális hatás napjainkban is jelentős. Kezdve az újságok tördelésétől a (sajnos nem mindig ízléses) neobizánci építészeti megoldásokig. A két nép a kisemberek szintjén is rokonszenvez egymással. A görögök szinte mindig kiálltak a szerbek mellett, azokban az időkben is, amikor, különösen a kilencvenes években világszerte meglehetősen páriaként kezelték  déli szomszédainkat.

Nem egy vajdasági ismerősömtől hallottam, hogy ha sikerült egy görög nyaralásra összekuporgatniuk a pénzt, és szerény autójuk lerobbant, a görög szerelő, látván, hogy szerb a kocsi rendszámtáblája, nem fogadott el a javításért fizetséget. Ha Görögország Szerbia csatlakozásáig nem "gyógyul meg", akkor egy beteg ember szegény barátjával bővül a klub, akitől ha mást nem, szolidaritást jogosan elvárhatnak a görögök.

Persze nyolc év (vagy még több) hosszú idő. Ha folytatódik a déli tagállamok tékozló töketlensége, addigra lehet, hogy annyira tele lesz a németek, és más nettó befizető állam hócipője, hogy hagyják az egész EU-t bedőlni. Azért bízzunk benne, hogy ennél rózsásabb lesz a kép; az Unió szépen lassan, tartósan összeáll, mint sok kicsi lego. Hozzáadjuk a helyi színeket, de mindannyian elfogadunk egy közös pénzügyi-, munkafegyelmi és kulturális minimumot, és ha majd az unokáink egy globális Erasmus-programban vesznek részt, akkor amerikai, kínai, vagy indiai diáktársuknak elsősorban csak annyit mondanak, hogy: "I'm from EU." és csak másodsorban, hogy azon belül mondjuk: Serbia, Hungary, Scotland, Tyrol, Catalonia, Transylvania, Luxembourg vagy Vojvodina.  

Guruló Mollárok

Előzmény:

horvát-magyar, tízmillió eurós korrupciós botrány; első rész

INA-nak, MOLnak egy a hangja

Zágráb-Budapest-Salzburg; 2011. június 21.

Horvát lapértesülések szerint az Ivo Sanader, volt horvát kormányfő, és Hernádi Zsolt,  MOL elnök-vezérigazgató állítólagos tízmillió eurós korrupciós ügyében, a nyomozók által kiszivárogtatott adatok alapján a kenőpénz átutalására az alábbi forgatókönyv szerint került sor:

2009. június 3-án tanácsadói és egyéb szolgáltatásokról szóló szerződéseket írt alá két MOL-érdekeltségi körbe tartozó offshore-céggel, a Cerena Holding Ltd-vel és a zürichi Xenoplast & Shipping A.G.-vel, Ivo Sanader bizalmasának, Robert Ježić nagyvállalkozónak az egyik vállalata.

Robert Ježić, a horvát politikai és gazdasági elit egy részét érintő, szövevényes korrupciós bűncselekménysorozat egyik kulcsszereplőjeként immár hónapokat tölt előzetesben. Addig is a zömében petrolkémiai cégbirodalmát (emellett "természetesen" labdarúgó csapata is van, a horvát első osztályban játszó, patinás fiumei N.K. Rijeka) jogász végzettségű, 27 éves ügyvédbojtár fia útján irányítja, ugyanis a hatályos horvát törvények szerint ügyvédjével, vagy akár annak jelöltjével munkanapokon 9-től 15-óráig személyesen is találkozhat. 

A következő napon, 2009. június 4-én újabb tanácsadói, és egyéb szolgáltatásokról szóló szerződések kerültek aláírásra. A kormányfői stróman, Robert Ježić-féle cég  ezúttal a fentebb említett, Svájc legnagyobb városában bejegyzett,  Xenoplast & Shipping A.G.-vel és egy másik ciprusi, állítólagos Mol-holdudvarba tartozó offshore céggel szerződött,  a Hungary Oil Product Ltd-vel.

A MOL-közeli offshore cégek tíz nap elteltével, 2009. június 17-én fizették ki  az első részletet, kétmillió-hatszázezer eurót Robert Ježić cégének. További kétmillió-négyszázezer eurót pedig a következő napon, 2009. június 18-án utaltak.  Nem egész két hét múlva Ivo Sanader váratlanul lemondott a kormányfői székről és bejelentette visszavonulását a politikából, írja a horvát Jutarnji list. A további ötmillió euróról egyelőre nincs adat, pedig még dagesztáni oligarcha-mércével sem kis összegről van szó. Mintegy 0.4 Dzsudzsák Balász négyéves játékjogának a vételára.

A salzburgi előzetesben lévő Ivo Sanader (A horvátországi kiadatását megelőző hosszú, jogi procedúra még folyamatban van. A horvát exminiszterelnök egyelőre még az osztrák sógorok 0-24 órás bentlakásos "vendégszeretetét" élvezi) és Hernádi Zsolt is cáfol. Hernádi Zsoltnak abban igaza van, hogy a zágrábi Jutarnji list online kiadása az ügyről tudósító egyik cikkben egy helyen tévesen "Hernadi Zoltan"-ként írta le a nevét, azonban a cikk elején a magyar helyesírás szabályainak megfelelően, hosszú "á"-val szerepel, ami a nem magyar nyelvű publicisztikák kivételével ritkaságszámba menő precizitásnak számít. És abban is teljesen igaza van az elnök-vezérigazgató úrnak, hogy az egyik offshore cég nevében a horvát cikk Hungary" helyett tévesen "Hungari"-t írt.

Sanader úgy nyilatkozott, hogy szerinte volt bűntársa, Robert Ježić próbálja e vádaskodás útján visszanyerni a szabadságát.

A horvát kormány több minisztere, valamint a jelenlegi kormányfőasszony, Jadranka Kosor is korábban a bukott exkormyányfő, Ivo Sanader legszűkebb köréhez tartozott. Az újságírók kérdésére egyikük sem nyilatkozott. A sablonválasz "Nem nyilatkozom"-ot Kosor miniszterelnök-asszony egy "Jó reggelt!- A viszontlátásra!" – mondat-kombinációval tette változatosabbá, a legújabb korrupciós botrányt is boncolgató, ma reggeli sajtótájékoztatón.  

Források: Jutarnji list, Večernji list

A VADKELET HŐSEI:

A kilencvenes évek magyarországi olajügyeinek néhány kulcsszereplője: Nógrádi Zsolt olajszőkítő,
Kármán Irén oknyomozó újságíró, Karancsi Tibor, olajbűnözőket üldöző rendőr és Sándor "Papa" István, olajügyekben nyomozó rendőr-főtiszt – Kispályások

Texas? Ugyan már!
Magyarország és Horvátország az új Kuwait!