Mladić-dosszié: Alternatív közelmúlt
2011. május 26. Miután elváltunk újsütetű bocsári barátainktól, Bánáton keresztül délnek tartva tovább autóztunk Belgrád felé. Gabival megkértük Péter Annát, hogy mivel mi ketten nem kevés sört gurítottunk le (ugye Anna vezetett, ezért csak egy kisüvegest engedett meg magának) meg kellene állni brunyálni. Meglocsoltunk egy út menti villanyoszlopot, és – ha már ott volt –, letéptük Ratko Mladić tízmillió euró vérdíjas körözőlevelét. Nehogy már azért ne legyünk a pénzünknél, mert netán nem ismernénk fel.
Nemsoká Bánát legnagyobb városához, Zrenjaninhoz (lánykori nevén: Nagybecskerek) értünk. A hely szelleméhez híven, még kissé pityókásan dúdolgattam magamban a népszerű lakodalmas nóta refrénjét:
Kisbecskerek, Nagybecskerek,
megtudtam, hogy a galambom nem szeret
Becskerekhez nem messze van Szentmihály,
összevesztek a legények a pi-pán.
És a multikulti-politikai korrektség jegyében a dudorászást az "államalkotó nemzet" nyelvén folytattam:
Od Zrenjanina nedaleko Žitište,
posvađali su se momci zbog lu-le.
Ám kótyagos, fülsértően kecskerímes szabad asszociációimon az is vajmi keveset segített, hogy Magyarszentmihályt Bégaszentgyörgyre módosítottam. Botcsinálta nótafordításomat hirtelen félbeszakította, hogy egy váratlan satuféktől majd' kifejeltem a szélvédőt. Döbbenetem csak fokozódott, amikor Annára néztem. Ugyanis nem ő vezetett, hanem az ölébe ugrott kutyája, Papi, a Parson Russel-terrier.
– Anna, a kutyád tud autót vezetni? – fakadt ki belőlem a szürrealisztikus, és egyben kisiskolásan idétlen kérdés.
– Elég tanulékony, saját magától tanult meg. Amikor épp el vagyok havazva a blog szerkesztésével, néha hagyom, hogy elvigye a slusszkulcsot és lemenjen a csarnokba Józsi henteshez bélszínt venni, de nyugodtabb vagyok, ha biciklivel megy. Viszont ilyen még nem volt, ezerszer megugattam neki, hogy amikor én vezetek, akkor ő kussban lapítson! – mondta idegesen Anna, és megpróbálta fegyelmezni önkényes járművezető kutyáját.
– Papi! Helyedre! És különben is, Belgrád nem is erre volt kitáblázva, mi a rossebnek mész valami Lazarevo felé? Meg hová pörgeted a motort? Nyolcezres fordulatszámmal kettesben? Váltsál, te állat!
De Papi fittyet hányt gazdája útvonallal és vezetéstechnikával kapcsolatos intelmeire, és veszett kutyaként száguldott a lázárföldi Vuk Karadžić utca egyik magas, bádogkerítéses házáig, ahol egy driftes, kézifékes megállással fejezte be őrült ámokfutását. Köpni-nyelni nem tudtunk a váratlan, bizarr jelenettől. Papi veszettül bökdöste a Mladić-vérdíj plakátot, majd a kocsi ablakán kezdett kopogni.
– Te, ez szerintem morzézik – mondta Gabi. – Azt hiszem, "S"-sel kezdte.
– Talán SOS-jelzést ad le? – kérdeztem.
– Nem, a második betű nem "O", de gyorsan lejegyzetelem, míg el nem felejtem – mondta másodunokatesóm, akiről nem is tudtam, hogy ilyen penge a Morse-ábécében.
► S-R-E-B-R-E-NY-I-C-A-I / H-E-N-T-E-S / I-T-T / L-A-K-I-K.
Annának és Gabinak rögtön leesett, hogy Papi kutya azt üzeni: itt rejtőzhet Mladić. Pillanatok alatt, elitkommandósokat megszégyenítő ügyességgel másztak át a magas fémkerítésen. Én azon duzzogtam, hogy mennyire felhígult az Ebtenyésztők Szövetsége, ha már egy olyan kutyát is törzskönyveznek, aki elköveti azt, az orosztanulás csökevényeként elterjedt, idegesítő hibát, hogy a "Srebrenica"-t "Srebrenyica"-ként jegyzi.
Miután Gabi kinyitotta a kaput, én is besompolyogtam az udvarra. A lefogyott, megvénült Ratko Mladićnak ez idő tájt pihennie kellett volna, de inkább gondolataiba merülve az udvaron sétált. Azon mélázott, hogy ha nem itt kellene nyomorogva és a végzetére várva dekkolnia, akkor megvalósíthatná titkos vágyát és a nemrég elhunyt Dennis Hopper helyett eljátszhatná a Kék Bársony második részének férfi főszerepét. Imádja David Lynch-t. Nagy-Szerbiánál csak a Twin Peaksért rajong jobban.
Ratkót teljesen meglepte a semmiből, afféle szőke Lara Croftként elé pattanó Péter Anna és a vadul csaholó Papi kutya.
– Ez nem lehet igaz. Carla Del Ponte a saját lányát küldte értem!? – futott át az agg tábornok fejében. Mladić két pisztolyt is rántott, ám Anna villámgyorsan átszaltózott a feje fölött, és egy botmixert szegezett a tarkójához, Papi pedig vicsorogva csimpaszkodott Ratko nadrágszárába. Anna csitítgatta a bevadult Parson Russel-terrierét; jobbnak tartotta élve leszállítani a bukott tábornokot, hátha nem fizetik ki a vérdíjat, ha nem sérülésmentes. Ez mégsem teljesen olyan, mint az Osama-meló.
– Gratulálok, megtalálták akit kerestek! – dörmögte sorsába beletörődve Mladić, de amíg Gabi a jogait ismertette, a sunyi kisöreg megpróbált egy fészer felé futva kereket oldani. Ám Anna határozottan rákiáltott: – Stoj, ili kuvam! – és ezt követően a körözött háborús bűnös végleg feladta az ellenállást. Gyorsan betuszkoltuk a Volvo hátsó ülésére, én becsuktam a kaput és már verettünk is Belgrád felé. Most már ismét Anna vezetett. A helyiek egy ideig vasvillával futottak utánunk, és az öklüket rázva kiabálták, hogy: "Ellopták a Ratkónkat!"
Mladić meglepően normálisan viselkedett az úton. Tűrhetően törve a bánáti szórványmagyart, elmondta, hogy amíg egy Titokzatos Titkosszolgálat biztosított neki mobilinternet-hozzáférést, eléggé rákattant a Malackarajra. Még kommentelt is, csak érthető okból nem Ratko Mladić nicken. Majd gyorsan észbe kapott, és megbánta, hogy ennyire megnyílt.
– Remélem, hogy ezzel nem sértettem meg a blog.hu szabályzatát. Már csak az hiányzik, hogy bűnhalmazatban Hágában még ezért is elmeszeljenek. – Ezt követően egy picit visszafogta a csacsogást, de amikor a Belgrád előtti Padinska Skelához értünk, arra kért minket, hogy ha már keresünk rajta tízmillió eurót, legalább küldjünk neki a böribe egy kosárka friss földiepret.
Majd felhívtuk a körözőlevélen szereplő telefonszámot. (A részletekkel senkit sem untatok, a formalitás körülbelül olyan, mint amikor valakinek ötöse van a lottón, és betelefonál a Szerencsejáték Zrt. spéci vonalára adategyeztetési célból. Ezt meg ugye, már mindenki átélte.) Biztos, ami biztos: nehogy átvágjanak minket és ne maradjunk tárgyi bizonyíték nélkül, levettük Mladić ujjlenyomatait. A hajából is téptünk volna pár tincset, csak a DNS-minta kedvéért, de túl rövidre vette a séróját, ezért inkább levettünk tőle pár deci vért. A koravén háborús bűnös eleinte tiltakozott, de Anna gyorsan jobb belátásra bírta; ha már a pénzünknél leszünk, és a levett vérével sem kell a kifizetés érdekében bohóckodnunk, azt kisüti hagymával és a hagymás-mladićvér receptjét kiposztolja a Malackarajon.
Sajnos a vérdíj szétosztási-tervvel a többieknek sikerült felforralniuk az agyvizemet. Anna kategorikusan kijelentette, hogy negyedelünk, Papinak is annyi jár, mint nekünk, többieknek. Ezen természetesen felháborodtam. Még hogy egy kutyának odavessünk két és félmillió eurót? Kb. kétmilliárd-hétszázmillió forint negyedét, hatszázhetvenöt misit? Mit kezd vele? Vesz rajta másfél tonna Pedigree Palt? Vagy havonta befizet Paris Hilton csivavájánál egy-egy full extrás luxushétvégére? És különben is, ha érdemeink alapján osztozkodnánk, akkor nekem járna a vérdíj fele! Most őszintén, mit tettek a többiek? De ha én nem csukom be magunk után a kaput, ki tudja, hogy mi vár ránk? Mi van, ha Mladić egy idomított medvét nevelt a fészerben és a vadállat utánunk ered? Még rágondolni is szörnyű, autóstól széttép minket. De a többiek egyhangúlag leszavaztak, ráadásul Papi is rám vicsorított, úgyhogy belenyugodtam kisemmizésembe. Úgy utálom, hogy amikor tisztességesen keresek egy kis pénzt, rögtön ott teremnek a hiénák. Gabi javaslatán, hogy azért Bikmakknak is illene valamicskét adni, mégiscsak ránk vár Belgrádban, végképp kiakadtam. Mégis, mit tett ő hozzá Mladić elfogásához? Dolgozzon meg a pénzért, fogja meg magának Hadžićot, érte is jól fizetnek! Ekkor már a sarkamra álltam, és abban maradtunk, hogy Bikmakkot Belgrádban meghívjuk valamire. Kicsit szívtam a fogam, de abban bíztam, csak-csak találunk valamelyik nándorfehérvári kisboltban egy palack akciós ásványvizet.
Miután leadtuk Mladićt, túlrágtuk magunkat a papirológián. (Többek között egy titoktartási nyilatkozatot is aláírattak velünk. Nem beszélhetünk az ügyről például a CNN-nek, BBC-nek Al Jazeera-nak, TV Paprikának, de speciel a Serbia Insajdról sehol sem volt egy mukk sem, úgyhogy gondolom ebből baj nem lehet.) Majd végigcsináltuk a tervezett belgrádi és vajdasági gasztro-programot, és mindenki ment a dolgára.
AKIK LEGYŐZTÉK RATKO MLADIĆT:
Carla Del Ponte - a projekt szellemi anyja
Péter Anna és Papi kutya
(és természetesen Gabi-tesóm, valamint a No 1. Styxx, aki becsukta a kaput!)
Üdv a Bahamákról, nemrég yachtoztam ide Jamaicáról.
Styxx
P.S. Ígérem, nemsokára beszámolok a kirándulás Mladićvadászat-mentes, további részéről is, mint ahogy egyik kedves olvasónk is figyelmeztetett korábbi ígéretemre. Azt nem tudom szavatolni, hogy ennyire tényszerű lesz, mint ez a poszt.
Fénykép egy barcelonai meleg-polgárjogi rendezvényről...
Nos, ki kell ábrándítsam az olvasókban rejlő filozófust: a világon ugyanis tényleg léteznek olyan emberek, akik mindenféle teológiai vagy ontológiai elképzelés nélkül; testi, lelki, ill. egyéb okok miatt "kétneműek". Ezt nem Platón 
