Hírek, vélemények, elemzések, interjúk és beszámolók az exjugoszláv térségből, illetve érintőlegesen a Balkán-félsziget egyéb területeivel kapcsolatban is. Szigorúan szubjektíven. A blogot többen szerkesztjük, az egyes szerzők véleménye nem feltétlenül egyezik meg.
A sokéves huzavona után tavaly sikerrel (bár kordonok mögött és szigorú készültségben) megtartott felvonulást követően ugyan volt némi könnygázfüstös utcai kergetőzés a rendőrök és a radikális homofóbok között, a közvélemény azonban élesen elítélte a város szétverését. A különféle tévéműsorokban nyilatkozók többsége – Szerbia történelmében talán először – a melegek mellé állt.
A bejegyzést kommentelőink is szerkeszthetik! (szabályok)
június 12. A horvátországi Splitben eredménytelen találkozóra kerül sor Slobodan Milošević, Franjo Tuđman és Alija Izetbegović között. A megbeszélést követő sajtótájékoztatón Milošević támogatásáról biztosítja a knini szerb krajinát.
Mostantól kezdve havonta egyszer (általában a hónap elején) mindig jelentkezünk egy retrospektív bejegyzéssel, mely az 1991-1995 közötti eseményeket dolgozza fel, havi bontásban, kronologikus sorrendben, lehetőleg tömören és lényegretörően.
A legfrisebb Wikileaks-kiszivárogtatások szerint Mlađan Dinkić szerb gazdasági és regionális fejlesztési miniszter 2007 júniusában, Michael Polttal, az USA belgrádi nagykövetével folytatott eszmecserét, többnyire Szerbia pénzügyi és gazdasági helyzetéről. Emellett azonban Dinkić néhány érdekes mondatot elejtett Koszovóval kapcsolatban is.
Kedves olvasóink!
Először is, köszönjük nektek, hogy a közönségszavazáson bejuttattatok minket a hírblog-kategória élmezőnyébe. (A legjobb huszonöt között lenni úgy, hogy igazából nem vettük komolyan a kampányolást, nagyon szép eredmény. A Ti szavazataitok nélkül nem valósulhatott volna meg.)
Kétmillió dollár értékű orvosi eszköz ajándékozását jelentette be a Kínai Népköztársaság hadseregének nevében a Szerbiában hivatalos úton tartózkodó, Kínai Központi Hadi Bizottság alelnöke, Xu Caihou tábornok.
Vannak ezek a szépségversenyek. Amiken minden második csaj benyögi, hogy a legfontosabb dolog számára nem más, mint a világbéke. Még egy országon belül is havonta rendeznek ilyesmit, már azt se tudom, hányféle különböző versenyt tartanak számon. Miss World vs. Miss Universe. Az utóbbira marslakók is nevezhetnek, vagy mi? Egyébként ki a legújabb Miss Hungary? És a vezetékneve Universe-Hungary vagy World-Hungary? Dubaji nyaralás-e volt a fődíj? :)
Előzmények:
Petar Petrović Njegoš – egyházfő, államférfi, költő és biliárdjátékos
Testmagassága: 228 cm (?)
Közismert tény, hogy a montenegrói az egyik legnagyobb átlagos testmagassággal rendelkező nemzet Európában. Biztos azért nőnek ilyen nagyra, mert az egészséges, szervezetüket regeneráló és a növekedési hormonok újratermelődését segítő alvással töltött órák száma is alighanem náluk a legnagyobb.
Az a klisé, miszerint a szerbek és a horvátok gyűlölik egymást, mi több, tizenöt-húsz éve még háborúban öldökölte egyik a másikat, lassacskán unalmas, tövig lerágott csont. A spliti Slobodna Dalmacija vitriolos tollú újságírója ezt a toposzt fordította ki a dalmátok és a "szárazföldi" horvátok közötti regionális csetepaté kifigurázására.
Néhány évvel ezelőtt, amikor a szerb turisták nagyobb számban kezdtek visszatérni a horvát tengerpartra (vagyis több mint húszan) a belgrádi kiadók olyan útikönyveket adtak ki a dalmát riviérára készülőknek, amelyekben külön fejezeteket szenteltek a konfliktuskerüléshez elengedhetetlenül követendő viselkedésmódról. Mindez némiképp arra emlékeztet, mint amikor egy jóléti állam külügyminisztériuma figyelmezteti a polgárait a harmadik világbéli, egzotikus országok helyi különös szokásairól: Ghánában nem ildomos a bal kezünket bármire is használni, Iránban a hüvelykujjunkat felemelni, stb.
A belgrádi Adria-szakemberek a szerb turistákat többek között arra figyelmeztették, hogy ne próbálják a szerb mivoltukat eláruló ekavicájukat leplezni és eszükbe ne jusson azzal próbálkozni, hogy a szerb és a horvát közötti, lényegében nyelvjárásnyi különbséget mintegy áthidalandó, horvátul kíséreljenek meg beszélni.
Az indoklás roppant egyszerű: ha egy szerb – különösen egy belgrádi – horvátul próbál beszélni, akkor minderre csak olyan affektáló hangsúlyozással képes, hogy a helyiek zágrábinak nézik, ami Dalmáciában hatványozottan veszélyesebb, mint ha valakiről kiderül, hogy szerb. Ha valaki neadjisten zágrábi – a közismert argóban purger – benyomást kelt, annak rég meszeltek.
Mint az egyszeri turistának Paraćinból (Közép-Szerbia), akit épp baseball-ütős spliti vagányok vesznek körül, gyanús kiejtése miatt:
"Milyen zágrábi? Ne szórakozzatok már, tisztavérű szerb vagyok... turbó! Harcoltam a csetnikekkel, katonakönyvem is van! Basszátok meg, Ratko Mladić a rokonom, egy napon tartjuk a szlávánkat! – ezt nyomatékosítandó, a délszláv háborúkban hírhedté vált (nagyszerb) módon, három felemelt ujjával mutatja a győzelem jelét, majd miután a dalmát suhancok egyre zordabb tekintettel közelednek felé, pravoszláv módi szerint, három ujjal veti a kereszteket.
"Aha, csetnik, mi? Az én bérmakörösztapám meg partizán volt; nem jött be a trükköd, köcsög purger!" – állapítja meg a helyi huligánok alfahímje, mielőtt lecsapna Fa testápolójával a szerencsétlen, zágrábinak nézett, egykor talán tényleg csetnik, szerb háborús veteránra.
A purgeren még az sem segít, ha ő Vojislav Šešelj személyesen. Mi, splitiek jól ismerjük már az efféle olcsó trükköket.
(A fenti részleteket Boris Dežulović: Hogyan buktassunk le egy purgert? című cikkéből fordítottuk, helyenként ferdítettük.)
"Fa testápoló"-gyűjtemény (felülről a negyediken ez áll: PANASZKÖNYV)
Leesett az álla; ilyen sokra nem számított...
...mindenki más azonban igen. Horvát kollégája, Ante Gotovina hasonló mértékű büntetésével összehasonlítva mondhatni "megúszta" ennyivel. Nem is került sor össznépi flagelláns szeánszra Belgrádban. A Jugoszláv Néphadsereg 1944-es születésű vezérkari főnöke ugyanis nemcsak a bosnyák főváros szarrá bombázását, hanem – a krajinai szerbek egységein keresztül közvetetten – a Zágráb elleni rakétatámadásokat is elrendelte, ezen kívül pedig Bosznia-Herecegovina területén egyéb, kisebb-nagyobb túlkapások is füződnek a nevéhez.
A srebrenicai népirtás előkészítésével is megvádolták, a Nemzetközi Törvényszék azonban ezekben a vádpontokban nem találta megalapozottan bűnösnek a szerb generálist. "Nincs kétségbevonhatatlan bizonyíték arra, hogy Perišić megsejthette volna, mire készül a Boszniai Szerb Köztársaság hadserege Srebrenicában" – áll az ítéletben. Az ügyészek egyébként mindvégig kitartottak azon álláspontjuk mellett, hogy Perišić semmit nem tett annak érdekében, hogy a hasonló mészárlásokat megállítsa, ezért ugyanúgy felelős elkövetésükért, mint akik közvetlenül elrendelték azokat, pl. Ratko Mladić. A védelem szerint azonban – noha hivatalosan maga Mladić is Perišić beosztottjának számított – utóbbinak nem sok tényleges beleszólása volt az illetékesek által (saját szakállukra) kitervelt cselekményekbe.
Perišić ügyének pikantériájához tartozik, hogy a délszláv konfliktus kirobbanása előtt Zadarban (Zára) teljesített szolgálatot, mégpedig a Jugoszláv Néphadsereg ottani tüzérségi kiképzőközpontjának vezetőjeként. Horvátország függetlenségének kikiáltása után viszont – távozóban – jól megszórta különféle lövedékekkel egykori munkahelyét, és ha már ott volt (minden mindegy alapon), a várost sem sajnálta. Mindez persze képletesen értendő, jóllehet Zadar lakosai nagyon is kézzel fogható sebesüléseket szereztek az akció következtében.
Ezért a tettéért Horvátországban kapásból húsz évre ítélték, de Szerbiában a 2000-es évek elejéig valahogy elfelejtették letartóztatni. Amikor erre sor került (2002-ben), éppen miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett, ezért kénytelenek voltak szabadon engedni. Mivel időközben egy kémügybe is belekeveredett, az akkori szerb vezetés végül jobbnak látta kiadni Hágának. (Addigra önként feladta magát.) Tárgyalása nettó 203 napig tartott, ezalatt a vád által idézett 82 tanú ellenében a védelem 22 tanúját hallgatták meg.
Momčilo Perišić továbbra is ragaszkodik ártatlanságához.
